A négy meg az öt, az viszont mi a mai Magyarországon? És miért?
Lezárult az önkormányzati választási jelöltek nyilvántartásba vétele, és sok egyéb érdekesség mellett az is kiderült, hogy Magyar Péter pártja négy, az MKKP pedig öt budapesti kerületben indít polgármesterjelöltet. Ezen összesen kilenc induló közül egyedül Kovács Gergelynek van esélye nyerni, neki is főként azért, mert ő az egyetlen, kis jóindulattal közösnek nevezhető ellenzéki versenyző. A fent taglaltak fényében további két kutyapárti és három Tisza-párti jelölt indulása ellen semminő kifogással nem élhetnének azok sem, akiknek eszük ágában sincs rájuk szavazni, de a Fidesz ellenzékének önkormányzati sikereiért szorítanak. Ők – hazánk ellenzéki beállítottságú népessége – abban is reménykedhettek (volna), hogy ezeket az illetőket megbízhatóan fideszes vagy megbízhatóan ellenzéki többségű kerületben nevezi be a futamba a pártjuk: ott, ahol azért mindegy, mert úgysem, vagy azért, mert úgyis nyer a Fidesz-ellenes jelölt.
De nem egészen ez történt – a dolgok jelenlegi állása szerint az I., a XI., a VII. és a XVIII. kerületben, esetleg Óbudán és Újpesten is erősen billeg az ellenzéki (és jobbára összellenzéki támogatást élvező) polgármesterek újraválasztása. Az I.-ben például V. Naszályi Mártát, a XI.-ben László Imrét sodorhatja el az ellenzéki szavazatok akár csekély mértékű megosztása; a Várban a Kutyapárt, Újbudán Magyarék dolgoznak ezen. Miközben sem a Magyar-párt, sem az MKKP jelöltjének nincs valós esélye a győzelemre. Ha a fővárosi lista miatt szükségük volt ürgékre, miért nem mondjuk Angyalföldön futtatták meg őket? Vagy az V.-ben? (Itt kérünk elnézést Juhász Pétertől.)
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
