- krusovszky -

Iszonyú jó lehet most kortárs norvég szerzőnek lenni.

„Oroszország olyan, mint a befagyasztott / telefonbeszélgetések kontinense, / ahol könnyen el lehet csípni / egy szilveszteri telefonhívást 1974-ből”

Irónia, empátia, humor és melankólia jellemzi e nagy méretű színes fotókat.

Egy remek film Verzió Filmfesztiválon: a Habiszti – Csak azért is!

Ha létezik költői dokumentumfilm, a görög Efthymia Zymvragaki műve egészen biztosan az.

Napjaink könyvkiadási viszonyainak egyik legnagyobb vesztese a kortárs külföldi líra.

A gyerekeket megcélzó populáris kultúrá­ban csak úgy hemzsegnek az egerek.

Nem szűkölködik sem a kortárs magyar líra, sem a honi költészeti hagyomány a nyomasztásban.

Egy író jelentőségét alighanem jól mutatja, mennyi legenda és frázis veszi körül a műveit, még inkább a személyét.

Portugáliában járunk, 1968-ban, mely esztendő arrafelé kevésbé a hippimozgalomról vagy a diáklázadásokról maradt emlékezetes, inkább az elkeseredett gyarmati háború nyomorúságáról, illetve abban az évben ért véget a meglehetősen hosszú Salazar-korszak. De amikor történetünk indul, „az öreg” még él, a rendszer szemfüles pártkatonái ugyanakkor már nagyon helyezkednek a főnök betegágya körül.

Minden könyve műfaj eladási statisztikáját megdobja, ha bombasztikus kontextusba emelnek egy-egy híres nevet.

Ha vannak sztárszakácsok, sztárközgazdászok vagy sztárállatbefogók, akkor miért ne beszélhetnénk sztárfilozófusokról is?