rés a présen

Út a színházhoz 

  • rés a présen
  • 2024. március 20.

Színház

Kertész Luca vezetőtanár, ELTE Radnóti Miklós Gimnázium

rés a présen: Miért tartod fontosnak a tantermi drámát?

Kertész Luca: Magyart tanítok, de a színház nemcsak a tantárgyhoz kapcsolódóan fontos a számomra, hanem személyesen is. Elvégeztem a Magyar Drámapedagógia Társaság továbbképzését, valamint az (előző) SZFE-n a színházi nevelési szakirányt. Ezek mind utak voltak a színházhoz, ahogyan a tantermi forma is az, amivel a diákjaimhoz szeretném még közelebb hozni mindazt, amit a műfaj a számomra jelent. Az idei VI. Tantermi Színházi Szemle lesz a második, amelyen részt veszek a zsűri munkájában. Örömmel képviselem az iskolai szempontokat ebben a folyamatban.

rap: Hogyan definiálnád a tantermi drámát?

KL: Nem a gyerekek mennek színházba, hanem a színház érkezik a gyerekek mindennapjába, a saját környezetükbe. Ez egészen más viszonyt alakít ki a résztvevők között. Ugyanilyen fontos, hogy ez a forma a gyerekek aktív jelenlétére és részvételére épít. Budapesten el vagyunk kényeztetve a remek társulatokkal és kiváló előadásokkal – persze ebben egyre nagyobb szerepe van a színházi szcéna lassú pusztulásának, mert sok társulat ebbe az irányba „menekül”. Sokkal több lehetőségünk van, mint a vidéki iskoláknak – ezért is volt a pályázat része a vidéki továbbjátszás. Évek óta viszek bármilyen korú gyerekeket a Káva és a Kerekasztal előadásaira, például a Káva Sziget című, felnőtteknek szóló darabja az utóbbi évek egyik legerősebb hatását tette rám. Viszonylag friss kedvencem az Apertúra Manufaktúra, akik izgalmasan nyúlnak hozzá a klasszikus kötelezőkhöz, lelkesen hívom őket az osztályaimhoz.

rap: Milyen a jó tantermi előadás?

KL: Nyitott, kíváncsi a gyerekekre, egyenjogúsít. Bátor, a korosztálynak fontos témákról szól, de nem rág szájba. Kérdéseket tesz fel, és hagyja, hogy minden gyerekben tovább folytatódjanak, nem akar mindent elmagyarázni. És persze művészi igényű, mert ez is borzasztóan fontos a könnyen befogadható gagyitengerben, ahol evezgetünk. Közben lehet akár kényelmetlen is – például azzal, hogy nagyon közel jön térben is a nézőkhöz. Kimozgat a megszokottból, reagálni kell rá. Nekem ilyen volt például a Budaörsi Latinovits Színház Apa, anya, fiú, lány című előadása – tök hétköznapi témáról, a családról szól, de nagyon őszintén, nyersen, szépen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.