Karinthynak is leesett az álla az utcán gumipipázó buldogoktól

szerző
Szabó Sz. Csaba
publikálva
2017. okt. 13., 12:55
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Emlékezzünk meg Jolly Jockernről, Csingele Csangról és Szexepiles Szonjáról, a Horthy-korszak nagy tudású kutyáiról.

Aki még nem unja a Színházi Élet tartalmas és már-már valóságon túli portréinterjúit a Horthy-korszak különféle csodabogaraival, az most örülni fog trilógiánk záródarabjának, amiben pipázó bulldogokról lesz szó, többek között. (Korábban Juliskával, a milliomos jávai balerinával valamint a magyar írófejedelemnek kisebb sokkot okozó szerecsen színésszel foglalkoztunk behatóan.)

A családi örökség mázsás súlya alatt görbedő Karinthy Márton 2003-as, Ördöggörcs – Utazás Karinthyába című könyvében többek között a „honnan jöttem, merre tartok” nagy, klasszikus kérdéseit feszegeti, ami rendkívül érdekes, és mi hajlamosak is vagyunk együtt érezni a mitikus felmenői emlékével küzdő szerzővel, de a leginkább figyelemre méltó rész mégiscsak az, amikor idősebb Karinthy a nevezetes békebeli Budapest utcáin közlekedő, már első pillantásra is igen szokatlan kutyákról mesél a fiának.

Millió ilyen őrült volt még Budapesten. Volt például egy ember, aki három buldogot vezetett pórázon, mindegyiknek egy-egy gumipipa volt a szájában. Ezek bérkutyák voltak, ki lehetett bérelni valamelyiket, és akkor ráütöttek egy cédulát, mondjuk ezt: Schmoll paszta. Vagy: Fizessen elő a Színházi Életre! És ezért a tulajdonos kapott egy pengőt. Meg ilyen szerencsétlen szendvicsemberekkel is tele volt az utca.

Mert hát rém érdekfeszítőek a Karinthyk szövevényes családi viszonyai, a különféle legendás művészbarátaik kalandjai, de itt akkor is

szájukban gumipipát hordó, cipőpasztát reklámozó buldogokról van szó, aminél kevés menőbb dolgot tudunk elképzelni.

false

 

Fotó: Színházi Él

Ezek a bámulatos négylábúak valóban léteztek, a Színházi Élet vonatkozó, 1939-es cikkéből még az is kiderül, hogy a már említett gumipipa mellett előszeretettel viseltek más elegáns kiegészítőket is, például apró cilindert, vadász- és puhakalapot vagy csokornyakkendőt (persze az is lehet, hogy csak a fotózás miatt vették fel ezeket).

Egészen nyilvánvaló, hogy gazdájuk, a volt banktisztviselő, újabban pesti kutyaakadémiát vezető Révai István valami kivételes, kegyelmi pillanatban keresztelte el csodakutyáit Jolly Jockernek, Csingele Csangnak és Szexepiles Szonjának (ez utóbbi már egészen közel áll ahhoz, hogy a kutyanevek Szent Grálja legyen), ahogy az is világos, hogy az állatoknak a kisujjukban van az egész szórakoztatóipar.

Az interjú tulajdonképpeni apropója az, hogy Szexeplies Szonjáék éppen nagyszabású karrierváltás előtt állnak; arra készülnek, hogy bevegyék Hollywoodot, ami az ő képességeikkel bizonyosan gyerekjáték lesz. Az állatok kétszázegy mondatot értenek meg németül, hatvanat magyarul, most pedig angolul tanulnak és már ezen a nyelven is megértenek negyven mondatot, büszkélkedik a tulajdonos, amire minden oka megvan, hiszen ezzel a tudással talán már az Antall József Tudásközpontot is el lehetne vezetni. Pláne, hogy a buldogok számos egyéb olyan hasznos ismerettel is bírnak, amivel a fent nevezett intézmény igazgatója talán már nem.

Jolly Jocker egy ponton, a riporter szeme láttára felpattan az írógéphez és szabályszerűen leírja a saját nevét, Szexepiles Szonja a Boci-boci tarkát adja elő a zongoránál, igaz, sajnos belesül (nem régen zongorázik – Szabadkozik Révai), Csingele Csangról pedig megtudhatjuk, hogy fotózni is szokott, és bár a gépet nem ő állítja be, kivételes tehetséggel exponál.

false

 

Fotó: Színházi Élet

Jó hír még, hogy a közelmúltban fantasztikus négyessé bővült a trió, hisz Jolly és Szonja második gyermeke, Bozambó Ham-Ham is csatlakozott a csapathoz.

A 29 éves, nőtlen Révai Istvánnál, aki a korbács nevelő erejében nem, csak a türelemben és a szeretetben hisz, egyébként kevés jobb férjjelölt lehetett Budapesten a harmincas évek végén.

Alighanem sok magányos nő szívét megdobogtatta az információ, miszerint van neki egy idomított teknősbékája is,

egy verebet pedig rászoktatott az alkoholra. A veréb minden reggel berepül az ablakán, elfogyaszt 20-30 csepp rizlinget, aztán természetesen cikk-bakkban elrepül. De hiába, a mester, saját bevallása szerint csak olyan nőt venne feleségül, aki szintén tulajdonosa három pipázó buldognak.

_____

Szabó Sz. Csaba kedvenc lemeze a Pink Flag, kedvenc regénye a Sylvie, tízszer látta Az elnök végveszélybent. Blogja, A léghajózás aranykora péntekenként jelentkezik a Narancson.

szerző
Szabó Sz. Csaba
publikálva
2017. okt. 13., 12:55
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. október 13., péntek 15:11
    „a mester csak olyan nőt venne feleségül, aki szintén tulajdonosa három pipázó buldognak”

    Ebből számtalan konfliktus adódhatna. Például ki dönti el, hogy a kutyák milyen sorrendben használhatnák az írógépet, honnan tudják, hogy melyik fényképet melyikük exponálta, vagy hogy ki az, aki mindig megissza a rizlinget a veréb elől?
    Jobb, ha minden marad a régiben.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Szabó Sz. Csaba

"Ha az ember reggel megostromolja a Tuileriákat, az egész napja el van rontva.” (Goncourt fivérek)

Szabó Sz. Csaba
Szerző adatlapja