A szerk.

A hatodik módosítás

A szerk.

A „sors furcsa tréfája”: a minap szinte egyszerre repült a parlamentből Novák Előd személye és dicstelen politikai pályafutásának valószínűleg egyetlen pozitív tartalmakat is hordozó cselekedete, az tudniillik, hogy az év elején egyszerűen fogta magát, s nyilvánosságra hozta a Fidesz hatodik alkotmánymódosításra vonatkozó tervezetét.

Mely tervezet abban a formájában – „jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás” esetén – mindenféle csodálatos dologra hatalmazta volna fel a kormányfőt a parlament vagy bárki istennyila megkérdezése nélkül. Lett is nagy zúgolódás a sajtóban, hogy ezt talán mégsem kéne. Még az is felmerült, hogy miért (csak) Novák hozta nyilvánosságra a javaslatot, hol volt például a komplett ellenzék?

Az utóbbi napok történései erre is magyarázatot adnak. Ha így nézzük, az ellenzék megakadályozta a csupán diktatúrákban használatos jogosítványokat tartalmazó alkotmánymódosítást, mivel annak csak egy valamelyest felpuhított változata ment át. És nem mellesleg vele párhuzamosan egy kormányjavaslat is a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (bizonyos TIBEK) felállításáról. Mindebből adódik egy másik olvasat is, miszerint: mégiscsak megcsinálták. Hiába mondta az ellenzék, hogy a terrorellenes küzdelemhez szükséges jogosítványok maradéktalanul benne vannak az alkotmányban, az alkotmányt mégis módosították, mindössze 13 ellenszavazattal. Sínre került a TIBEK-javaslat sorsa is, mindössze 6 ellenszavazattal.

Beszédes számok, arról beszélnek, hogy milyen érdekérvényesítő képessége van Magyarországon az ellenzéknek. Sikerült némi parlamenti kontrollt biztosítani „terrorvészhelyzet” esetében ahhoz, hogy a kormány(fő) törvényeket függesszen fel, eltérjen törvényi rendelkezésektől, s hozzon mindenféle neki tetsző vészintézkedéseket. Minderről lett ugyan valamiféle beszámolási kötelezettsége, de azt féknek vagy ellensúlynak nevezni finoman szólva is túlzás. S az eredeti tervhez képest kicsit csökkent – 15 napra – az az időszak, míg ebbéli jogosítványaival önhatalmúlag élhet a kormányfő (aztán ugyebár az Országgyűlésnek kell kihirdetnie a szóban forgó terrorvészhelyzetet).

S ha ehhez még hozzácsapjuk az eredeti TIBEK-elképzelések felpuhítását is, amit brutális leegyszerűsítéssel úgy írhatunk le, hogy Pintér Sándor csak Lázár János és Simicskó István segedelmével csinálhat azt, amit akar, nos, kialakul egy kép, hogy miféle kocsedó lesz itt, ha az illetékes elvtárs úgy gondolja, hogy eljött e terrorcsomag gyakorlati alkalmazásának ideje.

Mikor jön el? Ki lát bele Orbán Viktor fejébe? Ő maga sem nagyon. Egyelőre annyit tudunk, hogy Lázár János szerint mikor kellett volna e szuperhatalmat biztosító jogosítvánnyal élni.
A Keleti pályaudvarnál kialakult migránstábor  s az autópályán gyalogló menekültek okán, illetve a „röszkei konfliktus” megoldására. Ha ezek terrorvészhelyzetek voltak, már megszűntek annak lenni, a magyar állam kezelte őket az akkor rendelkezésére álló eszközökkel. Tehát a rendkívüli jogosítvány valami máshoz kell. Mihez? S főként ki mondja meg, hogy mihez? Ez az achillesi pontja ennek a terrorcsomagnak, és ez a legcsekélyebb mértékben változott csak: lehet, hogy kisebb, lehet, hogy csúnyább, mint amit szeretett volna, de Orbán Viktor megkapta az újabb fegyverét. Eddig a legveszedelmesebbet.

Figyelmébe ajánljuk