A szerk.

Az emberi gyapotmező története

A szerk.

Miklós Edit története az olimpiákkal kétségkívül szívszorító. A hamarosan a 30. születésnapját ünneplő alpesi síző első lehetősége a 2006-os torinói olimpia lett volna, ám a versenyek előtt megsérült, így nem tudott elindulni.

A 2010-es vancouveri játékokra viszont már kijutott (csíkszeredai születésű lévén román színekben), ám annak lesiklóversenyén akkorát bukott, hogy csak tízperces helyszíni ápolást követően tudta kórházba szállítani a mentőhelikopter. Tényleg drámai esés volt, Miklós estében átfordult a levegőben, majd földre zuhanva elsodorta a pályát szegélyező védőhálót. A síző 2011-ben országot váltott, s magyar színekben versenyzett tovább. Ahogy erről lapunknak 2013-ban nyilatkozott: „a Magyar Sí Szövetségtől sokkal több elismerést, bizalmat és támogatást kapok, mint amennyit a romántól kaptam. Jobban megbecsülik az eredményeimet.” Aztán 2014-ben – Putyin Szocsiban rendezett birodalmi olimpiáján – jött el Miklós Edit nagy találkozása a játékokkal: lesiklásban 7. helyet szerzett, s ez akkor is csodálatos eredmény, ha a verseny maga olyan volt, amilyen, s a siker következményei már legalábbis felemásak lettek. Pedig a történet e ponton olyan fordulatot vett, ami a mai magyar sportélet fő tündérmeséjének számít minden szak­ágban. Felfigyelt a versenyzőre az ország első számú sportbarátja, Orbán Viktor!

Miklós levizitelt szépen a Parlamentben; a találkozójukról készült végtelenül kínos videó máig fenn van a neten, Orbán anno azzal tette közzé, hogy találkozott „a székely sízővel, aki a medvétől sem fél”. S menten dőlt is a lé a Magyar Sí Szövetséghez, az addig évi kétmilliós büdzséből vegetáló főszervhez hirtelen írd és mondd, százszoros támogatás folyt be – nyilván a legjobb kezekbe, hisz az élén Orbán közeli tanácsadója, Kálomista Gábor filmproducer állt. S voltaképpen jöttek is az eredmények, Miklós rendszeres résztvevője volt a Világkupa-futamoknak, 2014-ben összejött egy 5. hely a crans-montanai Világkupa-futamon, s 2015-ben egy csodálatos 3. hely, ugyancsak Világkupa-futamon, St. Moritzban – a magyar sísport máig egyedülálló teljesítménye. Aztán a 13. hely is szép volt a 2015-ös világbajnokságon (a világbajnokság ebben a sportban kisebb presztízsű a Világkupánál, legfőként azért, mert limitálva van az országonkénti részvétel, s egy verseny, ahol kilenc osztrák indul, az jóval erősebb, mint ahol csak négy). Szóval minden a mondott mesébe passzolt. De ez a mese nem Orbán vagy a kifutófiújának a meséje volt, ők többet, ők egész mást akartak.

S az ő meséjüket maga a csúcsszakelem, Kálomista Gábor mesélte el a legplasztikusabban 2016-ban, így: „Ott tartunk, hogy a szívéhez kap az osztrák, az olasz vagy a német edző, ha Miklós Edit a startban van.” E mondatnak ugyan minden szava előre megfontolt hazugság volt, ám pontosan lefedte a történet mögöttes tartalmát. Azt, hogy azért lett az a mesebeli – egy közepes magyar futballcsapat majd másfél havi patyolatszámlájának kis híján megfelelő – összeg a sísportba beletéve, hogy megmutassuk a labancnak, a világnak, hogy mi még síelésben is lefőzünk mindenkit. Kálomista tódításához nem csupán a sajtó ilyesmire tartott fele csatlakozott be, tényleg ilyeneket lehetett olvasni mindenfelé, hogy „a svájciakat meg az osztrákokat oktatjuk síelésből”. Ja, mi.

Oktatta a fene. Volt (vagy talán lesz is még, bár ha őszinték akarunk lenni, aligha) egy kiváló magyar leány, aki nagyszerűen megállta a helyét a világ alpesi élmezőnyében. Gyűjtötte a pontokat, s volt, hogy a dobogóra is felállhatott. Nem a legjobb lett, de a főmezőny megbecsült tagja. Semmi dolgunk nem lett volna, csak szeretni, támogatni. Ehelyett akkora mázsás terhet raktunk a nyakába, hogy alig győzte cipelni.

Tavaly januárban aztán ismét beszedett egy súlyos sérülést, az addigiak közül a legsúlyosabbat, mindkét térdében elszakadtak a szalagok, a szezonja éppen csak elkezdődött és már véget is ért. Biztosan nem az űzöttsége miatt, hanem rossz volt a pálya, rossz volt a hó, hülyék voltak a szervezők, miegymás. De nem pihenhetett a lábadozása alatt sem, be kellett szállnia önként a síszövetségben folyó – tisztán koncszerzési – háborúba. Nyilván sokan emlékeznek hírhedt posztjára: „Ne csodálkozzatok, ha egy idő után egy késsel ébredtek a hátatokban.” Kell-e mondani, Kálomista Gábor oldalán küzdött a Szőllős család ellen, hiába, a harc még a kettős leléptetéssel – a Szőllős gyerekek immár egy másik híres alpesi ország, Izrael színeiben versenyeznek; Kálomista lemondott, és távozott – sem fejeződött be, ma is tart. Emellett Miklósnak még fellépése is volt a nyári Fidesz-dzsemborin, Tusványoson, sietni kellett, de szinte kicsiség, hazament az övéihez, általában mindenki ezt mondja, aki odamegy. Orbán is.

Az idei szezon elején viszont arról szóltak a hírek, hogy felépült, újra versenyez, újra a régi. A szövetségi kapitány oda is (hova is? az M4 nemzeti sporttévébe) nyilatkozott, hogy érmet várunk tőle a februári téli olimpián, Phjongcshangban. Hogy ezt mire alapozta, rejtély, mert azt, hogy hasonló közlését Miklós Edit mire alapozta, speciel értjük: a mókuskerékből, látjuk, nincs kiszállás. Decemberben új szponzort is sikerült találni, kitalálták: Kálomista Gábor Megafilmje vette át a versenyző támogatását.

A futó szezon versenyein Miklós a következő eredményeket érte el: 44. és 14. hely, illetve egy kizárás a 39. helyről Lake Louise-ban; 47. hely St. Moritzban; kiesések Val d’Isère-ben; súlyos baleset a Bad Kleinkircheim-i versenyen, újabb térdszalagszakadással. Miklós Edit az idei szezonban már nem tudja folytatni a versenyzést. Nem megy az olimpiára sem. A kvótája szabaddá vált, sajnos azonban női kvóta, Kálomista Gábor nem indulhat helyette, talán lehetne próbálkozni a helyén az Aspenben (bocs: Eszpenben) szorgalmasan tréningező Vajna Tímeával.

Ha azt mondjuk, hogy Miklós Editet belekergették bukásai sorozatába, nyilván az indulat beszél belőlünk. Ha azt, hogy mindennel ezt csinálják, odamennek a „magyar emberektől” elszedett pénzzel, elveszik, amit akarnak és elrontják, majd eldobják, akkor meg a tapasztalat. De legyen ez a történet másmilyen, Miklós Edit azt üzeni, fölépül, s folytatja, és megmutatja. Mit is üzenhetne mást? Miben is hihetne másban?

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.