A szerk.

Elhagyatva

szerző
A szerk.
publikálva
2018/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mennyi marad a Jobbikból, és a Fidesz mennyit fog ezen keresni?

Mennyi marad a Jobbikból, és a Fidesz mennyit fog ezen keresni?

Nem igényel különösebb borotvaészt belátni, hogy Orbánék tartottak a centrumba húzódó Jobbiktól, ezért is mozgattak meg nagy erőket Vona megsemmisítésére, majd a párt ellen is. A Fidesz-rémálom az lett volna, hogy a „néppárti” Jobbik kikanyarít egy darabot a 2014-es Fidesz-tábor bal feléből, és valahogy aztán összeállnak a baloldallal. A választás előtt mindenféle ellenőrizhetetlen pletykák keringtek arról, hogy ilyen meg olyan fideszesek így sms-eztek meg úgy üzentek ilyen meg olyan szociknak, hogy ha nem akarnak maguknak bajt, akkor kerüljék a barátkozást a Jobbikkal. Hogy emiatt-e, vagy másért, éppenséggel vezetőinek, netán magának Vona Gábornak a gyávasága miatt, de a Jobbik végül nem tett semmilyen gesztust a baloldal felé, nemhogy nem léptek vissza, meg nem „koordináltak”, de még csak nem is adták a szavazóik értésére, hogy lelkifurdalás nélkül szavazhatnak más, az övékénél esélyesebb nem fideszes jelöltre is. Az utóbb történtek, vagyis a Jobbik-grassroot legalább részleges visszaradikalizálódásának fényében ez akár jó intuícióról is tanúskodhatna, Vona mondhatná (most) azt, hogy hát, ezeknek, akik most sorra lépnek ki a pártból, mondhattam volna bármit. De ez utólagos okoskodás, ha a Fidesznek nincs kétharmada, ellenben van 100 és pár képviselője, az a Jobbik sikere (is) lett volna, és akkor aligha lázadnának most a „radikálisok”.

Vajon a frakció hány tagja és hány helyi szervezet, önkormányzati képviselő, megyei elnök, alapszervi tag áll át Toroczkaiékhoz? Napról napra nő a számuk – de még ha a kormánypárti sajtó lelkesedése kissé korainak tűnik is, a mérvadó az lehet, hogy az elnökválasztó küldöttgyűlésen Toroczkai a szavazatoknak majd’ felét kapta meg. A Jobbik kettészakad, és nagyjából két egyenlő félre esik szét – azzal, hogy a frakció a „reformisták” kezén marad. (Bár a kormánysajtó nagy erőkkel hinti a konkolyt: Toroczkaival már hírbe hozták, alappal vagy anélkül Volnert, Szávait, Apátit, a Vona-vonal fontos embereit is). Ez erősen emlékeztet arra, ahogyan jobboldali pártok – Orbán Viktor aktív közreműködésével – szét szoktak volt esni ebben az országban. A maradék Jobbiknak pedig nem lesz könnyű élete, itt van mindjárt az a 660 milliós büntetés, amit ki kéne fizetniük, aztán az állandó nyomás, a várható hatósági, ügyészségi zaklatások, a lejáratások és a rágalmak, amiket a különféle gyanús forrásokból dolgozó kormánysajtó preparál nekik, és már most a nyakukba zúdít. Lesz itt még más is muszlimbuzi, nem csak Vona – és ezt nehéz lesz négy éven át bírni, vagy legalább a jövő évi két választásig kitartani. (Vajon mennyi szolidaritásra számíthatnak az ellenzék többi pártja részéről azok, akik kitartanának?) És előbb-utóbb kell valamit mondaniuk arról is, hogy a centrumba húzódás kudarca, az elmúlt négy év zsákutcája után kik ők és mit akarnak, hogy mi a „néppárti” Jobbik, már elnézést a furcsa szóért, politikája. Ennél sokkal egyszerűbb lesz feladni az egészet, meghúzni magukat, eltűnni, betagozódni.

A szakadárok pedig már most megvannak a Fidesznek. Toroczkai és Morvai már április 8-a előtt az ő szekerüket tolta, viszonzásul Toroczkai erőfeszítései a párt szétszakítására és önálló politikai személyiségének kialakítására a kormánysajtó maradéktalan támogatását élvezik. És biztos ez után is jók lesznek valamire Orbánnak. Ha kell, ők lesznek a „szélsőség”, amihez képest a Fidesz ismét a „centrumban” mutathatja magát (a kuruc.info zökkenőmentesen zendített rá megint a cigányozásra meg a zsidózásra: de hát jóvá is kell tenni a néppárti elhajlásokat), és érdekes egybeesés az is, hogy Budaházy György ítéletét tizenkét év után épp most semmisítette meg a Kúria. (Toroczkai mozgalma Mi magunk néven indult el, ez az Ír Köztársasági Hadsereg politikai szárnyának, a Sinn Féin nevének a magyar fordítása. Csak nem arra gondoltak, hogy Budaházy lesz majd akkor az IRA?) De lehet velük barátkozni is, ha úgy adódik. A szovjet bon mot szerint a legjobb határ az, amelyiknek mindkét oldalán mi vagyunk: és azért pedig, hogy a Jobbik bő egymillió, három hónapja még erősen kormányváltást kívánó szavazójának nem maradt politikai képviselete, csak magukra vethetnek. Minek akartak kormányváltást?

szerző
A szerk.
publikálva
2018/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk