A szerk.

Füge

szerző
A szerk.
publikálva
2018/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nagy dolgok mostanában a Népszavából startolnak, alighanem a jó szimatuk teszi, vagy valami ilyesmijük.

A múlt héten is, a HírTv nyilvános és módfelett látványos színházi előadás keretében eszközölt „visszavétele” után is pont oda – és persze a Magyar Időkhöz – futott a HírTv vezérigazgató-helyettese, hogy elújságolja, hogy ők aztán milyen kemény kérdéseket tesznek majd fel a kormánypárti politikusoknak, sőt csak azoknak, mert a rendes jobboldali néző azonmód elkapcsol, ha baloldali politikust lát, satöbbi, satöbbi.

És most megint itt a Népszava, és azzal sokkol, hogy megszűnik a Magyar Idők, s visszatér a Magyar Nemzet. Szerencsére ez most vaklárma, hisz’ egyenest a Magyar Idők főszerkesztője (eufemizmus, persze, de jól hangzik) futott el a Pesti Srácokhoz, hova máshová, a Magyar Nemzetbe mégse mehetett, hogy biztosítson mindenkit, nem is igaz, nincs is ilyen döntés, a Magyar Idők örök és elpusztíthatatlan, illatozzék száz jobboldali mákvirág a sajtópiacon. Az emlegetett vezérhelyettes meg épp a sűrűn emlegetett Magyar Időket biztosította arról, hogy ők aztán milyen cukor jóban vannak az Echo Tv-vel, s dehogy van szó konkurenciáról, „ez most nem a rivalizálás ideje”, inkább a kölcsönös segítségnyújtásé. Úgyhogy szégyellje magát az összes libsi disznó (tudniillik, a Népszava s nyomában azok az internetes felületek, melyek átvették tőlük az információt).

S őszintén szólva, lehet is valami a Magyar Idők és a HírTv kis helytartóinak nekibuzdulása mögött, hiszen az bizonyosan tarthatatlan megállapítás, hogy a jobboldali olvasók nem lennének képesek eltartani két napilapot is (Magyar Nemzet; Magyar Idők), a jobboldali tévénézők pedig ne kapcsolgatnának önfeledten egész nap az Echo Tv-ről a HírTv-re, s viszont. Azért tarthatatlan, mert ebben a végtelenül talaj menti történetben legkevésbé a jobboldali újságolvasók, tévénézők számítanak.

Ma Magyarországon Orbán Viktor a „jobboldali újságolvasó”, fénykép is van róla, amint bújja a Magyar Időket. Ha ő úgy akarja, akkor két országos napilapja lesz, s az egyiket meghosszabbítja Lovasberényig, s kismillió hírtévéje, M1-e, Echója, HírTv-je, és meghosszabbítja őket Bicskéig. S nem azért, mert ő itt a főnök, dehogy! Sokkal inkább azért, amit írtunk, hogy tudniillik, ő itt a jobboldali újságolvasó, aki ténylegesen eltartja ezeket a médiaszerveket. Naná, majd azok, akik reggelente rohannak le a pavilonistához, hogy vegyenek egy Időket, de öntudatosan váltanának, ha eztán Nemzetet kellene kérniük.

Mindezek mellett természetesen az is alátámasztja a két nagyformátumú médiatényező igazát, hogy szegény Népszava (ez most képes beszéd volt) akkor tévedte a legnagyobbat, amikor az indoklási szakaszban azzal etették informátorai, hogy a Magyar Idők–Magyar Nemzet fejléccserés támadás azért szükségszerű, mert a Magyar Nemzetnek még mindig nagyobb tekintélye, „erősebb márka” a jobboldalon, mint a Magyar Idők. Oh, mert olyan nagyon érdekli Orbán Viktort a Magyar Nemzet sajtótörténeti, urambocsá’ történelmi helye, renoméja – ha érdekli, akkor inkább zavarja. Neki ugyanis egyetlen célja van a magyar sajtóval, hogy a partvonalon túlra szorítsa. Legyenek, hogy lehessen mutogatni őket vagy épp rájuk: van itt sajtó, s az már önmagában is sajtószabadság, de ugyanakkor legyenek is méretre szabva, létezzenek a maguk teljes nevetségességében, hogy most Idők vagyok, Nemzet vagyok, Srácok vagyok. S ha mondani akarok valamit, azt írják le, egyébként meg foglalkozzanak azzal, hogy négy teljes napot töltött Demszky Gábornál Magyar Bálint és Heller Ágnes – hogy még véletlenül se szakadjunk el a mai Magyar Időktől (a holnapi Magyar Nemzettől).

Orbán Viktor szolnoki segédrendőrének múlt szerdai teátrális kivezénylésével azt üzente, ezt a dolgot is bevégeztem a székesfővárosban. Miután felszámoltam a pártokat Magyarországon, íme, fölszámoltam a sajtót is. Egyikre is másikra is csak fügefalevélnek van szükségem – olykor, remélem, nem túl sokáig. Kiküldtem az emberemet, kiosztott néhány sallert, és el van intézve, ezek után, hogy hogyan is hívják a napi faliújságomat, az tökéletesen mindegy. Éppúgy az is, hogy mit ír. Hogy bárki mit ír. Magyar Idők? Magyar Nemzet? Egykutya. Hívhatná akár Népszabadságnak is, vagy épp Népszavának.

szerző
A szerk.
publikálva
2018/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk