Hahó, a tenger!

Elköltözött Magyarországról Orbán Ráhel és a férje, Tiborcz István a három gyerekükkel, mégpedig a dél-spanyolországi Marbella városába – a nagy hírt múlt pénteken közölte a Blikk, megjegyezve, hogy bár az információ helytálló, azt hivatalosan még nem erősítette meg egyik érintett sem.

Ám hamarosan kiderült nemcsak az, hogy a miniszterelnöki vő egyik érdekeltsége egy spanyolországi luxusszálloda üzemeltetője (s minden bizonnyal tulajdonosa is) lett, hanem az is, hogy a házaspár legidősebb gyereke olyan nemzetközi magániskolába jár majd, ahol a tandíj a magyarországi éves minimálbérnek megfelelő összeg (körülbelül 6 ezer euró, azaz jelenlegi árfolyamon több mint 2 millió forint). Az új családi fészek sem olcsó mulatság, ingatlanszakértők szerint több millió eurót kóstálhat a kertvárosi épület Marbellán – még szerencse, hogy van miből perkálni, a miniszterelnöki vő vagyonát ugyanis 39 milliárd forintra becsülik. A jelek tehát arra utalnak, hogy a fiatalok tartósabb kintlétben gondolkodnak (ez esetben őszintén reméljük, hogy nincs veszélyben Orbán Viktor magyarsága, hiszen a kormányfő 2018-as axiómája szerint „barátaim, magyar az, akinek az unokája is magyar lesz”).

A hír sokak fantáziáját megmozgatta, legalábbis a különböző internetes kommentfelületek hol ironikus, hol felháborodott bejegyzései erről árulkodnak: lám, a hercegi pár menekül a kormányváltás elől, mentve a családi ezüstöt; Orbán Viktorral ellentétben ők legalább képesek érzékelni a népből feléjük áradó utálatot; vajon véletlen, hogy épp a közismert gengszterparadicsomba költöznek? (Marbella a szervezett bűnözés egyik kiemelt európai központja, nem egy hatóság követi figyelemmel az ottani mozgásokat); nem csoda, hogy külföldi iskolába viszik a gyereket, mivel a nagypapi egyre jobban lerohasztja a magyar közoktatást – és így tovább, és így tovább.

Noha a sajtóban olvasható magyarázat, miszerint Tiborcz egyik ingatlanos érdekeltségének külföldi terjeszkedése magyarázza a költözést, észszerűnek tűnik, vagy akár azt is mondhatnánk, hogy egy üzletember családjának a magánéleti aktusához semmi közünk (ahhoz pedig végképp nincs, hogy a gyereküket hová és milyen iskolába íratják be), pontosan tudható, hogy nem erről van szó. Hiszen nem egy átlagos házaspárról beszélünk, hanem Magyarország korlátok nélkül kormányzó urának a gyerekéről és a férjéről, akik minden pillanatban élvezték (élvezik) az ebből fakadó előnyöket. Ha Ráhel a turisztika felé tájékozódik, akkor a svájci elit iskola elvégzése után jár neki az iparág informális uralása; és a határ akkor is a csillagos ég, ha a divat kezdi érdekelni. (És ehelyütt egy mondat erejéig ne feledkezzünk meg a miniszterelnök fiúgyerekéről se: ha focizik, alkalmasságától függetlenül csak kerül neki NB 1-es csapat is; ha az Úr szólítja meg, vallási csoportjának alapítványát hirtelen NER-közeli nagycégek támogatják milliókkal; ha meg a katonát fedezik föl benne, néhány hónapos alapkiképzés után az egyik legjobb brit hadiakadémiára mehet az állam pénzén.)