A szerk.

Lesből

A szerk.

Az LMP csak akkor hajlandó megfontolni az esetleges visszalépést más pártok jelöltjei javára, ha az adott választókerületekben az MSZP–Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció és a Jobbik előzetesen megállapodik az egyetlen ellenzéki induló személyében. Az LMP március 19-ig „mindent megtesz” az eredményes tárgyalások érdekében, de utána a témát lezártnak tekinti. Nagyjából ez a lényege annak az állásfoglalásnak, amelyet az LMP Országos Politikai Tanácsa (OPT) fogadott el.

Az LMP társelnöke közvetlenül Márki-Zay Péter fölényes hódmezővásárhelyi győzelme után bejelentette, pártja kész nyitni a Jobbik és az MSZP felé a kormányváltás érdekében. A mandátumszerzési esélyek maximalizálása – és Szél Bernadett értelemszerűen erre utalt – csak egyféleképpen elképzelhető: ha egyes választókerületekben a legesélyesebb ellenzéki indul a kormánypárti jelölt ellen. A szombati OPT-állásfoglalás azonban nem ezt a célt szolgálja. Inkább alattomosnak neveznénk, mégpedig a következők miatt.

Az Orbánt elzavarni akaró szavazók a választás közeledtével, és különösen Hódmezővásárhely után aktivizálódnak. Az ellenzéki térfél azonban széttöredezett, és a Fidesz legyőzéséhez olyan elvi és politikai ellentétek áthidalására volna szükség az ellenzéki pártok részéről, amit nyilvánosan egyikük sem mer meglépni. Az LMP sem: hiszen például a Gyurcsány-pártról hallani sem akarnak, miközben két olyan körzetben is, ahol az LMP jelöltjeinek reális esélye lenne a győzelemre (az egyik éppen Szél Bernadetté), DK-s jelölt visszalépéséről kellene dűlőre jutni. Amely gesztusra a DK, ha az LMP hajlandó volna a fölkérés gesztusára, hajlandó is lenne. De az LMP vezetése nem hajlandó, mert az nyilván sértené számos párttag érzékenységét. A politikai tanács múlt heti nyilatkozata ellenben elvárná az egymástól kölcsönösen ódzkodó Jobbiktól és az MSZP-től az ilyesfajta összeborulást. Az LMP pontosan tudja, hogy nyilvánosan ez elképzelhetetlen – mossák is kezeiket jó előre a szorgalmazott megállapodás várható elmaradása miatt. (Nota bene: ha az MSZP és a Jobbik az éppen a Karácsony Gergely által egykor bedobott technikai koalíció jegyében a NER lebontásáért, a demokratikus viszonyok visszaállításáért konkrét programpontok végrehajtásában megegyezne, akkor az az alkalmi szövetség nyíltan is vállalható lenne, ráadásul óriási lenne a mozgósító ereje. De ha ez megtörténne, akkor ez egy másik ország lenne.) Ezzel együtt is az ellenzéki koordináció, amely eleve korlátok közé szorított (ennek okairól pár oldallal odébb Török Gábor mond okos dolgokat), néhány helyen működhet hallgatólagosan is: Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, illetve MSZP-s politikusok is utaltak arra, hogy ha nem az ő jelöltjeik az esélyesek egy adott körzetben, nem kampányolják halálra magukat – a többit pedig a szavazók bölcsességére bízzák.

A jelek szerint az LMP-t, ahogyan 2014 előtt is, komoly belső ellentétek feszítik. És a lényeget tekintve hasonló jellegű a feszültség: ahogyan a 2013. januári pártszakadás oka az ellenzéki összefogás szükségének eltérő megítélése volt, úgy a mostani konfliktusnak is az. Érdemes röviden fölidézni az OPT-állásfoglalásig vezető utat. A párt tavaly decemberi kongresszusán, noha többen is sürgették, végül nem született döntés az össze nem fogásról, így a korábbi azon határozat maradt érvényben, miszerint az LMP csak olyan pártokkal szövetkezik, amelyek még nem voltak kormányon. Az Orbán-rendszer mind drasztikusabbá válása azonban új helyzetet eredményezett, és ennek megfelelően a pártvezetőség egyes tagjai – elsősorban Hadházy Ákos, de az erről érthetően visszafogottan nyilatkozó Szél Bernadett is – az addigi álláspont meghaladására törekedtek. Szél Bernadett említett sajtótájékoztatója a Jobbikkal és az MSZP-vel való tárgyalások megkezdéséről is ennek keretében történt. Ám az ezt elutasítók a párt belső fórumain szervezkedni kezdtek ez ellen a stratégia ellen, és az OPT – két kongresszus között e testület ellenőrzi az elnökség munkáját, és az ellenzők vannak többségben benne – szombati állásfoglalása Hadházyék kompromisszumkereső törekvéseinek tesz keresztbe. Ráadásul a szöveg szerzői hülyét is csinálnak a saját miniszterelnök-jelöltjükből; Szél Bernadett az ellenzéki tárgyalásokról ugyanis többször elmondta, hogy nem sajtónyilatkozatokban akar üzengetni. Lapunknak például így fogalmazott: „A médián keresztüli üzengetést is be kellene fejezni, komoly emberek üljenek le egymással, ismertessék az álláspontjukat, és beszéljék meg, hogyan tudnának közösen fellépni az Orbán-kormány leváltásáért.”

Nos, egynémely párttársa a sajtón keresztül üzent, és gyanítjuk, elsősorban nem a Jobbiknak vagy az MSZP-nek, hanem neki és Hadházynak. Szél Bernadett pedig, úgy tűnik, értett a szóból.

Figyelmébe ajánljuk