A szerk.

Megpucholva

szerző
A szerk.
publikálva
2018/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ezt most tényleg csak tisztán az utókor kedvéért másoljuk ide, hogy tudják, mit volt szerencséjük elkerülni. „Elfogadtam Tóth Bertalan felkérését, hogy a számos jelölés közül az elnökhelyettesi pályázatot adjam be, az európai politikánkért felelve. Így Kunhalmi Ági a velünk való szövetségben vállalhatja a választmány vezetését. Mindenki a fedélzetre!” – na, ki írta ezt ki a Facebookra?

Ezt most tényleg csak tisztán az utókor kedvéért másoljuk ide, hogy tudják, mit volt szerencséjük elkerülni. „Elfogadtam Tóth Bertalan felkérését, hogy a számos jelölés közül az elnökhelyettesi pályázatot adjam be, az európai politikánkért felelve. Így Kunhalmi Ági a velünk való szövetségben vállalhatja a választmány vezetését. Mindenki a fedélzetre!” – na, ki írta ezt ki a Facebookra? Az MSZP aktuálisan viselt dolgaiban járatos olvasóink bizonyára kitalálták. Onnan lehet rájönni, hogy Ujhelyi István e kétségkívül láttató erejű mondatcsokrétával épp a választmányi elnökségről szőtt álmait eresztette szélnek. S lám, a hála nem politikai kategória, szegény jó Istvánt ezek után a rémes küldöttek még elnökhelyettesnek sem választották meg! Ki felel így az európai politikáért?

Önök ismét beletrafáltak, úgy bizony, Szanyi Tibor személyesen, aki ugyancsak a napokban még az MSZP mihamarabbi feloszlatását, bezárását és sóval esedékes behintését tartotta kívánatosnak, de aztán tisztán felismerte, még mindig jobb alelnöknek lenni egy létező pártban, mint sószórónak egy nem létezőben. Még akkor is, ha az alelnökösdit olyanok társaságában kell abszolválnia, mint Komjáthi Imre („borsodi melósgyerek”) és Hegyi Gyula (a 80-as évek elismert filmkritikusa, aki az MSZP hívő tagozatában serénykedett korábban, ám sajna Szili Katalin távoztával e tagozat megrendült, alighanem hitüket vesztették). Ráadásul magas posztját a Kapitány úgyszólván az utolsó (ha matematikailag is pontosak akarunk lenni, utolsó előtti) mesterházystaként szerezte meg, ami annak fényében is szép teljesítmény, hogy a csoportozat névadója végül – mint eddig mindent a pártban és főként a párttal – elbukta az elnökségért folyó tényleg nagyon szoros és öldöklő küzdelmet. Mely bukása felett érzett duhaj kedvétől feltüzeltetvén már szinte az eredményhirdetés pillanatában posztolt – dettó a Facebookra – egy fotót, amely a győztest, Tóth Bertalant ábrázolta hülyegyerekpofával. Persze, rosszul sikerült pillanatfelvétel volt, Mesterházy nem is gondolta komolyan, le is kapta azonnal a Facebookról – szerencsétlenségére ahhoz már későn, hogy a kormánysajtó ne bírja letölteni, s ne tegye közzé az alkotói szándék ellenére (aha).

De akkor ki az utolsó mesterházysta, ha már ő is megtagadja magát? Nos, éppenséggel az, aki lenyomta a tengeri lelkületű Ujhelyit az elnökhelyettesítésért folyó – dettó szoros és öldöklő – hirig során. A Szakács! Önök nem ismerik Szakács Lászlót? Ez annál is helytelenebb, mert nevezett az elmúlt ciklus teljes idejében honatya volt. Tényleg, egy törvényjavaslatára, gyújtó hangú interpellációjára sem emlékeznek? Kár, mert azelőtt viszont Mesterházy kabinetfőnöke volt.

Mondjuk arról jobb nem beszélni, hogy az MSZP képviselői közül ki alkotott maradandót a parlamentben, mert hisz a megújulás marsallbotját most tarsolyába emelő elnök, Tóth Bertalan az elmúlt két esztendőben például a párt frakcióvezetőjeként szolgálta a hazát. Emlékszik valaki a számos nagy dobása közül bármelyikre is? Nos, leginkább a hiányukra.

Ezzel együtt Szakácsot nyilván a hídszerepre találta legalkalmasabbnak a párt, lévén Pécsett volt jelölt, ahonnan Tóth befutott elnöknek, de ugye mesterházysta – lesz itt egység, de még mekkora! Mert ezt szeretnék a küldöttek, akik egyszerre szavaztak az elnökre és helyettesre: mit is mondhatunk, imponáló tudatossággal egy tóthistát (magát Tóthot) és mesterházystát tisztelvén meg a bizalmukkal, akik persze könnyen lehet, hogy pécsiként mindketten puchisták, mint az állami hirdetésekkel kistafírozott Népszava – de ez látszólag mellékszál. Valójában a lényeg.

De még nem emlékeztünk meg a párt tán legfontosabb testületének szintén új választmányi elnökéről, Kunhalmi Ágnesről. Ő például ellenfél nélkül indult, mégis sikerült elnyernie a posztot, cserébe azért, mert kunhalmistából tóthistának állt. Sebaj, legalább ő is tutira a pártegységért fog dolgozni. Ja, és majd elfelejtettük, a rettenetes Orbán-uralom lebontásáért. És akkor visszatérve a lényegre, ami pedig az, hogy a párt volt pénztárnokaként a Fidesz keze által szorosan fogott és lazán finanszírozott Puch László pártfogoltjai vették át a pártot, a Fidesz keze által kerületi polgármesterkedése okán szorosan fogott és most pénzügyi galantériája miatt megrovásban is részesített Molnár Gyulától. És tessék, máris lehet küzdeni a gaz Orbán ellen egységben.

Nemhogy egységben, de vállvetve a többi ellenzéki párttal, melyek közül nem egy jár ugyanebben a cipőben. Abban tudniillik, hogy immár hivatalosan, rendesen lepapírozva is őfelsége – sajnálatosan maroknyi, de ilyen az élet és a politika – ellenzéke lettek. Az MSZP a baloldali, szociálisan baromi érzékeny ellenzéke. Mert természetesen őfelségének sokféle ellenzéke van, csak szintén sajnálatos módon kevesen szavaznak rájuk, egyszerűen azért, mert nem olyan jók, mint őfelsége. Őfelségének van zöld ellenzéke, van liberális ellenzéke (nyomokban), baloldali ellenzéke (romokban) és hamarosan lesz szélsőjobboldali ellenzéke is, Toroczkai testvér már dolgozik rajta. Demokrácia van itt, és sajtószabadság. A nép szava isten szava.

szerző
A szerk.
publikálva
2018/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk