A szerk.

Nemzeti Naftalin

A szerk.

Múlt pénteken megtartotta első hivatalosnak tekinthető sajtótájékoztatóját a Nemzeti Színház nemrégiben - közismert körülmények között - kinevezett igazgatója, Vidnyánszky Attila. Csapatot és repertoárt hirdetett, különösebb meglepetés nem történt.

Jött Eperjes és még néhány fideszes kabalafigura, zömmel tapasztalt, megbízható színészek, s a direktor beígért még egyelőre ismeretlen fiatalokat is. Közölte, hogy a most futó darabokról a hónap végéig dönt, de nagy valószínűséggel ősztől már nem játsszák őket, a helyüket beregszászi és debreceni előadásokkal töltik ki, s az ő új János vitézével nyitnak, továbbá számíthat a tisztelt közönség néhány nemzetközileg is jegyzett vendégrendezőre, a közelmúlt olyan meghatározó figuráira, mint például Silviu Purcarete. A műsorterv említésekor felmerült még Tamási Áron, Pilinszky János, Weöres Sándor, Gorkij, Gombrowicz és Shakespeare neve is mások mellett.

Mondhatnánk is minderre, hogy a kocka el van vetve, a jó színház barátai borítsanak fátylat az igazgató hivatalszerzésének mikéntjére, mert ebből még akármi is kisülhet. Akár jó színház is, szokták mondani, s mindig illik azt is hozzátenni, hogy mert Vidnyánszky aztán milyen egy kiváló szakember. Oh, persze.

Semmi meglepő és semmi meglepetés, ha csak az nem, hogy nem hallottuk Gárdonyi Géza, Fazekas Mihály, de még Nyirő József nevét sem. Ezt máig nem tudjuk mire vélni, hiszen azért mégis volt e sajtótájékoztatónak egy érdekes, bár kétségkívül nem meglepő, s aligha váratlan színfoltja. Az konkrétan, hogy a direktor úr jelmezben tartotta meg. Megesik az ilyen a világot jelentő deszkák varázsos és rizsporos világában, mi is láttunk már hasonlókat a vándorszínészek hányattatásait megéneklő filmművekben, bár a Liliomfiban érthető módon még nem tartottak sajtótájékoztatót. Vidnyánszky viszont kétségkívül jelmezben volt, így első blikkre tán Göre Gábor bíró úr, Lúdas Matyi, esetleg Uz Benci szerepére készülvén ugorhatott ki egy próbáról, eligazítandó a sajtónépséget. Kiült a nyilvánosság elé talpig havasi pásztorlegénynek öltözve, ő, a Nemzeti Színház új igazgatója. Persze a tisztelt egybegyűltek tudták jól, hogy dehogy is próbáról ugrott ő ki, csak egy ideje már így öltözködik a közszerepléseihez, úgy mutatván magát, mint egy virtigli népfi vagy a búsuló juhász - szerencsére a tilinkóját eleddig nem vette elő a köz szeme láttára, de ha ez így megy tovább, nem vagyunk tökéletes biztonságban. Korábban Vidnyánszky Attila úgy öltözött, mint bárki, ám mióta az országos hatáskörű színházi tótumfaktum szerepére gyúr, ez a 3. pásztorlegény jelmez játszik nála. Mondhatnánk, ízlés dolga. Mert az.

Félreértés ne essék, mindenki - adott, viszonylag szűk mezőn értelmezhető esetben -, még a Nemzeti Színház igazgatója is úgy öltözik, ahogy jólesik neki. Az is szíve joga bárkinek, hogy öltözködésével jelzéseket adjon magáról. Végtére is a stílus tagadhatatlanul maga az ember, s egyik legkézenfekvőbb eszköze annak, hogy állítsunk magunkról valamit - mielőtt megszólalnánk. Ám mivel jelzésről, közlésről van szó, túlságosan csodálkozni sem illik a megfejtéseken.

Eszerint tehát mondjuk ki bátran, hogy aki Magyarország Nemzeti Színházát ősztől hosszú éveken át irányítani fogja, annak az az első és legfontosabb közlendője önmagáról, hogy: én egy műparaszt vagyok. Hundertprozentig poliészter pór. Hiszen azt mindenki tudja Vidnyánszkyról, hogy valójában nem paraszt, nem is volt soha paraszt, hanem egy igyekvő, többszörös igazgató, aki úri jókedvében parasztgúnyát öltött. Ha parasztok lennénk, nyilván ki is kérnénk magunknak.

Vidnyánszky pitykés mellényes, lajbiba bújtatott közszereplésének jó része eddig azzal telt - kivált közelgő kinevezésének biztos tudatában volt szerfelett aktív -, hogy a Nemzeti Színház működését simfölte, mondván, túl liberális az nemzetinek. Ez is ízlés dolga. Ilyet sem csinál jó érzésű ember, inkább a működésével igyekszik bizonyítani, hogy ő mennyivel különb. Ezért aztán nyugodtan mondhatjuk, afféle epitheton ornansként, hogy de milyen kiváló szakember, csak sajna a színházcsinálás is bizonyos fokig ízlés dolga. De az ám!

S ha még csak ízlésbéli problémák rajzolódnának ki Vidnyánszky jelmezbálján, hát, esetleg lesz egy nem túl jó színházunk. Meg lesz sok elég jó, majd csak megleszünk. De ez a maskara ma már messze túlmutat viselőjének aktuális világnézetén. A juhászmente csapatmez. Piszkosul politikai tábort, hovatartozást jelent. S még csak nem is a Fidesz jelmeze. Ezt az egész népiesch kacabajkát Csurka István vette elő a naftalinból, de még ő is Bocskaiba vagy atillába, vagy mi a ménkűbe öltözött. Ebben a lajbis, bő gatyás viseletben Budaházi feszített hívei, majd bírái előtt. Ez pedig kétségkívül jelez valamit. Semmit jót.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.