A szerk.

Te már magyar vagy!

A szerk.

Janan Migwais nevével nem most találkozunk először, ő volt az, akit anno a bőrszíne miatt nem engedtek be a Morrison’s 2 nevű szórakozóhelyre – volt annak már vagy öt éve is, ki emlékszik rá. Ő akkor – tegyük hozzá: annak rendje és módja szerint – az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, minek nyomán a csehó közleményben kényszerült magyarázkodni. Ez sincs meg? „Bármely nemzetiség és faj képviselőit szívesen látjuk” – írták azok, akik a fiatalember társaságában lévő fehér bőrű barátját sem engedték be.

Janan Migwais nevével most ismét tele van a sajtó, ő az, akire utólag hivatkozva nem engedték be Szél Bernadett-tet a nemzetbiztonsági bizottság – a Soros-veszély elleni orvosság azonnali megkeresése tárgyában össze­trombitált – vésztanácsára. Mondván, Janan Migwais Szél tanácsadója és nemzetbiztonsági kockázat, minek következtében Szél maga is egy Soros-huszár. Aztán persze kiderült, hogy nevezett nem is olyan nagy nemzetbiztonsági kockázat, inkább kicsi vagy semmilyen, de annyira azért mégis, hogy emiatt se ő, se Szél ne lábatlankodjon ott, ahol a fiúk játszanak. Hogy miért támadt és végső soron milyen fokú ez a kockázat, az sajna nem a nyilvánosságra tartozik, az „minősített adat”. Szél Bernadett tudja, de ő – épp Migwais közléséből tudjuk – minősített adatot még nem adott ki.

Janan Migwais tehát most körbejárja a magyar sajtó demokratikusnak mondható felét, s arról beszél, hogy ő bár 4 éves korában Afganisztánból érkezett a szüleivel, magyar, magyar állampolgár, magyarul beszél, magyarul álmodik, magyar iskolákat járva jutott oda, ahol épp tart, s bizony a magyar válogatottnak szurkol a focimeccseken is. A Magyar Nemzetnek még azt is elmondta – az ördög tudja, hogy a magyarságának alátámasztásául-e –, hogy Kósa Lajos egyszer azt mondta neki, hogy „ezt (ti. a Fidesz riogatását az idegenekkel – a szerk.) ne vedd komolyan, mert te már nem afgán vagy, hanem magyar”. Hát, ilyen passzussal már biztosan magyar, részünkről a szerencse.

Amúgy meg egy rendes helyen érdekelne valakit, hogy milyen nyelven álmodik Szél Bernadett tanácsadója? Mennyivel lett volna például Arthur J. Finkelstein jobb srác attól, ha magyarul álmodik? Ilyenformán Janan Migwaisnak sem kellene most széltében-hosszában bizonygatnia, hogy magyar, leginkább azért nem, mert teljesen hiábavaló fáradság.

Egyfelől azért, mert akik Janan Migwainra magára, a munkájára, a rátermettségére vagy éppenséggel a személyiségére kíváncsiak, azoknak secko jedno, hogy történetesen magyar. Másfelől viszont a magyarság, vegye az osztogatására a bátorságot akár Csurka István delíriumban fogant magyarságfelmérő intézete vagy hajdúsági sertésbaronesz semmirekellő fiacskája, nem minősít senkit, csak az ilyesmit érdemként osztogatókat. S akik pedig ezen szellemi útmutatások szerint szemlélik Janan Migwaint, nos, nekik örökké gyanús, félelmetes alak marad. Arról már nem is beszélve, hogy a következő Morrison’s 2-féle bejzliből is úgy kivágják hamarosan, mint a huszonegyet.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.