A szerk.

Történelmi személyiség

A szerk.

Egyre halványabb emlék a február 1-jei Putyin–Orbán-találkozó. Leginkább a gigantikus asztal jut az eszünkbe róla, no meg az, hogy Orbán szerényen békemissziónak nevezte moszkvai útját.

„Amikor ilyen bajok vannak, ilyen feszültségek, jegesedés, beáll a jégkorszak a Kelet és Nyugat közötti viszonyban, akkor van jelentősége az olyan országoknak, mint Magyarország, mert mi alkalmasak vagyunk jégtörőnek” – mondta, amivel sikerült is elérnie, hogy továbbra is azt lihegjék a propagandistái, hogy szó sincs háborúról. „Annak semmi esélye nincs. Ezt egy hülye is tudja” – mondta Orbán elutazása előtt B. Zsolt, de a Putyin-találkozó után B. András már azt próbálta eladni, hogy Oroszország Orbán közbenjárására nem fogja megtámadni Ukrajnát. Pár héttel később Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Jobb helyeken ekkora blama után a pofára esett politikus minimum magyarázkodni kényszerül, még inkább lemond, nálunk azonban máshogy áll a dolog. Szó sem volt pofára esésről, úgyhogy ismét csak azt nyugtázhattuk, hogy Orbán újabb nyilvánvaló hazugságának sincs következménye. Mint ahogy annak sem lett, hogy a későbbi megnyilvánulásai alapján immár Putyin egyetlen csatlósaként tekintettek (és tekintenek) rá az Európai Unióban. De ezzel sincs baj, az Orbánt újabb választási győzelemre segítők java még büszke is rá, ahogy vélhetően arra is, hogy a választások után – eltérően az eddigiektől, ám érthető okokból – Orbán nem Lengyelország felé vette az irányt, hanem Rómába, egyenesen a pápához.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk