Szinte korlátlan lesz az állam megfigyelő hatalma

A kormány belügyei

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2017/34. (08. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Miközben központi kamerahálózat kiépítésére készül, a titkos megfigyelések engedélyezésénél önmagát korlátozná a kormány. Ám jogvédők szerint az önkényes rendszer lényege változatlan marad.

Rövid időn belül két, az állam és a polgárok viszonyának alapjait érintő törvénytervezet is megjelent a Belügyminisztérium honlapján. Egy augusztus eleji salátatörvényből derült ki, hogy a kormány központi tárhelyen kapcsolná össze a különböző térfigyelő kamerák által rögzített felvételeket, és mindezt szabadon hozzáférhetővé tenné a rendőrség, valamint a titkosszolgálatok számára. Ugyanebben a törvénycsomagban köteleznék a szállodákat vendégeik személyes adatainak és okmányainak rögzítésére és továbbadására.

Nemcsak észrevesz, de rád is szól

Nemcsak észrevesz, de rád is szól

Fotó: Marjai János / MTI

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény módosításának múlt heti tervezete a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Magyarországot elmarasztaló döntésére reagál. Az EJEB tavaly januárban jogerőssé vált ítélete azt kifogásolta, hogy a magyar jogszabályok szerint az igazságügyi miniszter engedélye is elég az állampolgárok nemzetbiztonsági célú titkos megfigyeléséhez, ráadásul az esetleges visszaélésekkel szemben nem biztosított a hatékony jogorvoslat. Strasbourg ezért 4000 eurónyi nem vagyoni kártérítést ítélt meg a pert kezdeményező Vissy Beatrixnak és Szabó Máté Dánielnek, az Eötvös Károly Intézet (EKINT) akkori munkatársainak. A kormány most úgy módosítaná a szabályozást, hogy annak lényegén, az igazságügyi miniszter jogkörén alig puhítana.

Mindent lát

A növekvő európai terrorfenyegetettség jó alapot adhat a hasonló nemzetbiztonsági lépések kommunikálásához. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének igazgatója szerint egy kormány ilyenkor mindig előnyben van a kritikusaival szemben, mert a polgárok adatvédelmi tudatossága különböző, a többség elfogadja, hogy biztonsága érdekében megfigyelhetik, mondván ha semmi rosszat nem csinál, akkor félnie sincs mitől. Pásztor Emese, az EKINT kutatója azonban úgy látja, a biztonságot nem csak a magánélet rovására lehet növelni, a polgárok megfigyelése nem univerzális orvosság. „Az ember ösztönösen védi a magánszféráját – mondja –, ha tudja, hogy megfigyelhetik, bizalmatlan lesz, akkor is változtatni fog a viselkedésén, ha egyébként semmi törvénytelenre nem készül. Ezért a magán­élethez való jogot csak a feltétlenül szükséges esetekben, a lehető legkisebb mértékben szabad korlátozni.”

A térfigyelő kamerák felvételeinek központi lekérdezhetősége aligha állja ki ezt az alapjogi tesztet. „Igaz, hogy a hagyományos eszközök nehezen veszik fel a versenyt az elszabadult európai terrorizmussal. De ez a tervezet a másik végletre, az orwelli államra hajaz, ezért ebben a formájában biztosan nem támogatjuk” – magyarázza Molnár Zsolt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke. Hozzáteszi: bár a bizottság hallott róla, hogy a BM dolgozik egy ilyen tervezeten, részletes tájékoztatást nem kaptak, így nem is tárgyalhattak a témáról. „Nem kelt bizalmat, hogy a nyár közepén, egy salátatörvénybe bújtatva hozta elő a BM a kamerák ügyét” – érvel a politikus.

Persze a törvénytervezet elfogadása esetén nem szaporodnának el automatikusan a térfigyelő kamerák. Egyelőre csak arról van szó, hogy a rendőrség, a közterület-felügyelet, a személyszállítási szolgáltatók, a közútkezelő, az útdíjellenőrző és (a fővárosban) a pénzügyi szolgáltatók által készített felvételeket kötelező lenne egy később kormányrendeletben kijelölt tárhelyre továbbítani, ahonnan bűn­üldözési, bűnmegelőzési, nemzetbiztonsági és terrorelhárítási célból kérhetnék le azokat a „feljogosított” szervezetek. „Jelenleg külön megkereséssel, célhoz kötötten, indoklással kérhetnek felvételeket a titkosszolgálatok, így az adatok felhasználását utólag is ellenőrizni lehet. Egy ilyen központi rendszerben ez szinte lehetetlenné válna” – állítja Molnár Zsolt.

Hasonló kritikát fogalmazott meg a tervezettel szemben Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke. Mint írja, a kormány tervei szerint létrejönne „egy olyan, titkos információgyűjtéshez felhasználható képi megfigyelőrendszer, amely nagy földrajzi területet (a főváros kamerával megfigyelt közterületeit és az ország fontosabb közútjait) fog majd lefedni”. Péterfalvi azt javasolja, hogy az adatigénylő szervezetek legyenek kötelesek dokumentálni minden egyes adatfelhasználást, a NAIH pedig ellenőrizhesse ezek jogszerűségét. A hatóság elnöke a templomok, szavazófülkék, politikai gyűlések közelében készült felvételek felhasználására kiegészítő szabályokat is bevezetne.

„Osztom a NAIH álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a tervezet a magánélethez való jogot aránytalan mértékben korlátozza. Én továbbmennék, és azt is megkérdőjelezném, hogy a korlátozás szükséges-e” – mondja Szabó Máté Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója. Tálas Péter is úgy látja, központi kamerarendszer kiépítése akkor lehet indokolt, ha azt a növekvő terrorveszély alátámasztja. „Márpedig a szakértők szerint Magyarország nem tartozik a magas fenyegetettségű európai országok közé. Persze a kormány percepciója ettől eltérhet, és ezt cáfolni is nehéz, mert a biztonság mindig a jövőre vonatkozik” – véli a biztonságpolitikai szakértő.

A salátatörvény egy másik előírása szerint a szálláshely-szolgáltatóknak a jövőben kötelező lenne rögzíteniük vendégeik személyes adatait és úti okmányuk másolatát. Kérés esetén az adatokat továbbítaniuk kellene a nemzetbiztonsági szolgálatoknak. Péterfalvi BM-nek címzett levele ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a tervezet nem rögzíti az adatok tárolásának időtartamát, az okmánymásolási kötelezettségnél pedig az indoklást hiányolja. Molnár Zsolt szerint a hotelek által gyűjtött adatoknak lehet nemzetbiztonsági hasznuk. Azonban hozzáteszi: ahogy a kamerafelvételek kezelő szervezetét, úgy a szálláshelyek és a nemzetbiztonsági szolgálatok közötti együttműködés rendjét is később, rendeletben határozná meg a kormány. „A két dolgot nem lenne szabad elválasztani egymástól, így a levegőben lóg az egész szabályozás. A nemzetbiztonsági érdekek helyett akár a pártállami érdekeket is szolgálhatja” – figyelmeztet Molnár.

Mindent hall

„A titkos megfigyelést három módon kell korlátok közé szorítani. Törvényben kell előírni a megfigyelés feltételeit, független szerv engedélyéhez kell kötni a megfigyelést vagy annak meghosszabbítását, és szintén független szervnek kell utólagos kontrollt gyakorolnia a megfigyelés jogszerűsége fölött. A hatályos magyar szabályozás egyik fajta korlátozást sem tartalmazza a strasbourgi bíróság által elvárt minőségben” – magyarázza Szabó Máté Dániel (aki a strasbourgi per egyik kezdeményezője volt). A szolgálatok által végzett (nemzetbiztonsági célú), külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést – lakás átkutatása és lehallgatása, postai vagy elektronikus levelezés megismerése, telefonlehallgatás – ma főszabály szerint az igazságügyi miniszter engedélyezi. Bírói engedélyezés csak az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat néhány tevékenységére vonatkozik, míg a bűnüldözési célú titkos információgyűjtésre főszabály szerint bírónak kell rábólintania.

Az általunk megkérdezett szakértők szerint ezen a helyzeten a tervezett szabályozás javítana valamit, de az alapvető hiányosságokat biztosan nem orvosolná. „A strasbourgi bíróság a megfigyelés garanciális szabályainak minimumsztenderdjeit rögzíti, nem egy ideális állapotot. Véleményem szerint a tervezet még ennek a minimumnak sem felel meg igazán” – mutat rá Pásztor Emese. A megfigyelés feltételeit a korábbinál jóval bővebben sorolja a tervezet. Jóllehet az a kitétel, miszerint megfigyelhető az, akinek a megfigyelése „nemzetbiztonsági érdek érvényesítése vagy sérelme veszélyének elhárítása érdekében szükséges”, bízvást nevezhető gumiszabálynak, Szabó szerint a magyar jogi színvonalnak megfelel, és a mai állapothoz képest nagyobb erőfeszítést igénylő indoklási kötelezettséget tartalmaz.

Persze a megfigyelési feltételek értelme az lenne, hogy egy független engedélyező szerv döntsön arról, vajon azok teljesülnek-e a konkrét esetben. A tervezet ezen a ponton okozza a legnagyobb csalódást a jogvédők számára. Az igazságügyi miniszter engedélyezési joga ugyanis a jövőben is megmaradna, az csupán kiegészülne a NAIH bizonyos jogosítványaival. Újságíró, mentelmi joggal rendelkező politikus vagy egyházi személy megfigyelését csak a NAIH egyetértésével rendelhetné el a miniszter. Minden más megfigyelésről pedig tájékoztatnia kellene a NAIH elnökét, aki – ha nem ért egyet a miniszter engedélyező határozatával – öt napon belül leállíttathatná a titkos­szolgálatokat. „Míg Strasbourg a miniszteri engedélyt (még utólagos felülvizsgálattal is) csak kivételesen indokolt esetekben látja összeegyeztethetőnek a magánszférához való joggal, nálunk lényegében ez maradna a főszabály” – mondja Pásztor Emese.

Pásztor és Szabó is úgy látja, ha a strasbourgi bíróság által is legalkalmasabbnak tartott bírói engedélyezéstől el kíván térni a kormány, azt megfelelő indoklással kellene alátámasztania. Ilyennel nem álltak elő, hacsak nem a Belügyminisztérium sajtóközleményében foglaltakat vesszük alapul, miszerint „a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés engedélyezése a nemzetbiztonsági érdekkel (érdeksérelemmel) összefüggő politikai mérlegelést igényel”. „A bírói kontroll a függetlenség minden másnál erősebb garanciáját jelenti, mivel a bíróság különálló hatalmi ág, és a bíró személyes függetlensége is biztosított” – magyarázza Pásztor Emese. Szabó Máté Dániel szerint a megfigyelés megengedhetőségéről bírónak kellene döntenie, az engedélyezett megfigyelés nyomon követésében már lehet szerepe egy NAIH-típusú hatóságnak, így előrelépés, hogy a tervezet értelmében a NAIH hivatalból és panaszra is vizsgálhatja a titkos megfigyelések jogszerűségét. Más kérdés, hogy a megfigyelés alanya legfeljebb a titkosszolgálatok hibájából szerezhet tudomást megfigyelése tényéről, mivel erről még utólag sem kell őt tájékoztatni.

Az egyébként kétharmados, tehát valamekkora ellenzéki támogatást is igénylő törvénytervezetet azért is bírálják, mert csak a 2018. június 29-ét követően – tehát jóval a választások után elrendelt – megfigyelésekre kellene alkalmazni. Arra Szabó Máté Dániel mutat rá, hogy a fő kontrollszerepbe emelt NAIH nem különül el sokkal jobban a végrehajtó hatalomtól, mint az igazságügyi miniszter. A NAIH elnökét is a miniszterelnök javaslatára nevezi ki a köztársasági elnök (igaz, 9 évre, így elvben legalábbis függetlenítheti magát a kormányváltásoktól). Szabó és Pásztor szerint a hatóság működése is azt mutatja, hogy jóval megengedőbb a kormányzati vagy kormányzathoz köthető adatkezelőkkel, mint a magánszektorral vagy az ellenzéki önkormányzatokkal szemben. „Végeredményben a nemzetbiztonsági megfigyelés eddig is a kormány belügye volt, és az is marad” – összegez a TASZ szakmai igazgatója.

További ötletek

A nemzetbiztonsági törvény módosításával a kormány nemcsak az EJEB korábbi ítéletének próbál megfelelni, hanem a magyar Alkotmánybíróság egy júniusi határozatának is. Az AB alkotmányellenesnek találta, hogy a korábbi szabályozás lényegében bármely bíró nemzetbiztonsági ellenőrzését megengedte. Ha a módosítás átmegy, ilyen ellenőrzés csak azzal a bíróval szemben lenne elrendelhető, aki titkos információgyűjtéssel, nemzetbiztonsági ellenőrzés megállapításaival, illetve minősített adat megismerésével kapcsolatos perben ítélkezik, vagy aki az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kiadott „szervezetszabályozó eszköz” szerint munkaköréből adódóan fokozottan ki van téve a jogellenes befolyásolás veszélyének. A tervezet egyértelműsíti azt is, hogy ha egy bíróról nemzetbiztonsági kockázatot tárnak fel, az nem jelenti automatikusan hivatala elvesztését, csupán nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött munkakört nem tölthet be a későbbiekben.

A Belügyminisztérium honlapján olvasható tervezet továbbá a belügyminiszter előzetes engedélyéhez kötné az Európai Unión vagy az Európai Gazdasági Térségen kívüli állampolgárok, vállalkozások 25 százalékot meghaladó tulajdonszerzését bizonyos magyarországi cégekben. Az érintett tevékenységek: fegyver- és lőszergyártás, titkosszolgálati eszközök gyártása, bankszektor, közműcégek és telekommunikációs szektor, atomenergia, a kormányzattal kapcsolatban álló informatikai cégek.

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2017/34. (08. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 galambocskám
    galambocskám
    2017. szeptember 12., kedd 13:07
    Na és ha megnézik, meglátják hogy ki lopta el akkor nyomozni kell, ha nem vigyáznak még megtalálják a tettest, bíróság, Isten haragja, hát kell az?

    Nincs enélkül is elég baja az embernek?

    Na ugye.
  2. 1 beszóló
    beszóló
    2017. szeptember 12., kedd 12:32
    Utcánkban több térfigyelő kamera is van, melyeket a közteresek kezelnek. Házunk kapujára (társasház) is figyel egy ilyen kamera. Amikor a zárt épületünk udvaráról elloptak egy nagyértékű kerékpárt, kértem a köztereseket, hogy az aznapi felvételeket vizsgálják meg, hogy lássuk, vagy akár tudjuk, ki lophatta el.
    Rendőrségi feljelentéshez kötötték a felvételek vizsgálatát. A rendőrségi feljelentést követően a rendőrök és a közteresek is megtagadták a nyomozás során a kamerafelvételek megtekintését, a nekünk történő bemutatást is kizárták. A nyomozás eredménytelenül lezárult.
    Akkor most mire jó ez a kamerarendszer iszonyú drágán üzemeltetve a mi pénzünkből, kézzelfogható haszon nélkül?

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A Lapcom átváltozása
Andy Vajna, a vidék hangja
Interjúk
Antal Nimród, Mizsei Kálmán, Kende Anna
Játszótér
Melléklet gyerekekről felnőtteknek
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra