Interjú

„A matematika még nem fideszes”

Hadházy Ákos (LMP) a Simicska Lajossal történt találkozásairól és a közelgő választások tétjéről
szerző
Magyar Krisztián
publikálva
2018/4. (01. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az LMP társelnöke állítja: ha most nem fékezik meg a Fideszt, 2022-ben a pártoknak már nem lesz lehetőségük erre. Hadházy Ákos szerint pártja bizonyos helyzetekben hajlandó lehet a választási együttműködésre, és a politikus beszélt arról is, hogy mit lép, ha a közelgő választásokon elsöprő többséget szereznek Orbánék.

Magyar Narancs: Pár percet késett, be kellett még ugrania Simicskához?

Hadházy Ákos: Gondolom, most a kormánypropaganda legújabb „gyöngyszemeire”, az ellenem indított lejárató hadjáratra utal.

MN: Ma reggel (az interjú hétfőn készült – a szerk.) és a megelőző napokban is azzal volt tele a kormánysajtó, hogy milyen találkozásai voltak Simicska Lajossal.

HÁ: Sokat szerepeltem már ezekben a kormánypárti szócsövekben és álhírgyártó oldalakon, de én is meg tudok olykor lepődni a szánalmas kreativitásukon. A korrupcióinfóim egészen súlyos visszaéléseiről egy szót sem írnak, de nekik nagyon fontos, hogy Simicska Lajossal találkoztam-e vagy sem, és hogy egy Szent István parkban található étteremben ő vagy a fia fizeti a lazacsalátáimat. Megbántani nem akarok senkit, de elég elkeserítő, hogy a mostani interjú során is kénytelen vagyok erről beszélni. Szomorúan látom, hogy az egyik legnagyobb veszélyt az jelenti a magyar demokráciára, hogy Orbán Viktorék az állampolgároktól ellopott közpénz egy részét arra fordítják, hogy a strómanjaikon keresztül megvásároltassanak egy rakás sajtóterméket, ahol olyan hírnek nevezett valamik jelennek meg, amelyeknek semmi közük sincs a valósághoz. Az pedig különösen veszélyes, hogy a félrevezető propagandaanyagok papíralapú vagy internetes újságoknak, illetve tévéknek látszó helyeken jelennek meg. Egyébként Simicska Lajossal és a fiával egyszer – nem a megnevezett étteremben – találkoztam, akkor is véletlenül, egy másik alkalommal pedig kettesben az üzletemberrel úgy, hogy én kértem tőle találkozót.

MN: Ezt hogyan kell elképzelni? Az LMP-s Hadházy Ákos gondol egyet, felhívja a G-nap után ellenzékivé vált Simicska Lajost, akitől kap egy időpontot és elbeszélgetnek?

HÁ: Valahogy így, de nem történt semmi izgalmas, elsősorban emberileg érdekelt az ő helyzete. Akárhogy is vesszük, mégiscsak tettestársak vagyunk, hiszen a munkánkkal egy ideig segítettük a még hatalmon lévő Fideszt, azt az erőt, amely mára hazaárulóvá és a nemzet számára nagyon károssá vált. Például mindketten plakátoltunk; bár én a saját kis anyagaimat magam drótoztam ki, ő pedig nagyban játszott. Másképpen ugyan, de áldozatok vagyunk, hiszen mindkettőnket csúnyán átvertek Orbánék.

MN: Azért egy volt fideszes önkormányzati képviselőt és az Orbán-rendszer kiépítésének egyik legfontosabb láncszemét nehéz egy lapon, sorstársakként említeni.

HÁ: Lehet, de ismétlem, nem történt semmi érdemleges, csupán az érdekelt még, hogy látja-e az esélyét a kormány leváltásának.

MN: És látja?

HÁ: Igen, bár én még azelőtt találkoztam vele, hogy nyíltan beállt volna a Jobbik mögé, azóta azért eltelt egy kis idő. De nem hiszem, hogy azóta változott volna a véleménye.

MN: Az LMP vezetősége tudott arról, hogy találkozott Simicska Lajossal?

HÁ: Igen, szóltam nekik erről.

MN: Alig néhány hónappal a választások előtt ön még bízik abban, hogy leváltják az Orbán-kormányt?

HÁ: Nincs más választásom, hinnem kell benne. A Fidesz most még leváltható, ha ez nem jön össze, vagy legalább nem sikerül azt elérni, hogy a parlamenti helyek kevesebb mint ötven százalékát szerezzék meg, akkor az esély 2022-ben lehet, hogy a mostaninál jóval kisebb lesz. Egy újabb hatalmas fideszes választási siker után az emberek elégedetlensége minden bizonnyal nem csökkenne, ezért logikus, hogy Orbán Viktorék tovább szűkíthetik a demokratikus kereteket azért, hogy megtartsák a hatalmukat. Egy demokrácia és diktatúra közötti átmenet nem egy nap alatt megy végbe, mert sajnos a határok sem egyértelműek, mindig van egy pont, amely nincs ugyan kijelölve, de ha ezen átlépünk, azután már csinálhat bármit az ellenzék, választásokon nem lehet felülkerekedni a Fideszen.

MN: Honnan tudják, hogy ezen a ponton még nem lépett át a Fidesz–KDNP?

HÁ: Pontosan ez a nagy kérdés. Ez nem a déli határzár, hogy tudjuk és látjuk, ha odaértünk – attól tartok, erre csak utólag fogunk rádöbbenni. Egy ellenzéki politikusnak ez nagyon nyomasztó helyzet, hiszen ha kilépek a határ előtt, akkor nem teszek meg mindent azért, hogy egy diktatórikus hatalom eltakarodjon végre, és nehéz lenne a tükörbe néznem. De ha maradok olyan keretek között, hogy semmi eszköz nincs a kezemben, azzal hozzájárulok a nemzetellenes állapot fenntartásához, mert engem felhasználva a Fidesz eljátszhatja, hogy van ellenzéke, és Magyarországon még lehet szabad választásokat tartani. Utóbbi esetben hiába jöttem el a rendelőmből, hiába vagyok távol a családomtól, és hiába viszem vásárra a bőröm. De remélem, nem léptük még át azt a pontot, amiről az imént beszéltem, és még le tudjuk váltani a kormányt.

MN: Kik tudnák leváltani?

HÁ: Azok az emberek, akik elégedetlenek az Orbán-kormánnyal, ők pedig sokkal többen vannak annál, mint ahányan behódoltak a Fidesznek, vagy bedőltek a megtévesztő kormánypropagandának.

MN: De ahhoz azokra az ellenzéki pártokra kellene szavazni, amelyek többsége elég sokat tesz azért, hogy ne szeressék őket. Legalábbis a választási együttműködés körüli időnkénti komédia erre utal.

HÁ: Annak, hogy leváltható legyen Orbán Viktor, az egyik fontos feltétele lenne, hogy ne arról szóljon a politikai közélet jelentős része, ki és kivel fog, illetve kivel nem fog összebútorozni, ki tesz keresztbe a másiknak, és ki sakkozik úgy, hogy csak a saját túlélése a lényeg. Az emberek így nem hiszik el, hogy tudunk újat mutatni nekik. Hogy is tudnánk, ha a kevés műsoridőnk és médiafelületünk egy része azzal van tele, hogy mi legyen az összefogással! Lehet, hogy ez frázisnak tűnik, de az embereknek bebizonyítanánk: tényleg elkezdődhet Magyarország felzárkóztatása, és lépésről lépésre elérhetjük, hogy megbízzanak bennünk, mi több, bennünk lássák a boldogulásuk reményét. Az LMP-nek meg kell próbálnia arról beszélni, hogy mit szeretnénk, és mit tudunk tenni ezért az országért. Az a meglátásom, hogy ez az összefogósdi ugyan sok embert – tisztességes és okos embereket is – érdekel, azonban közel sem annyit, mint ahányan elégedetlenek Orbán Viktorral. Csak még nem találták meg azt a pártot, amelyben megbíznának. Nekünk hozzájuk kell eljutni április 8-a előtt. Közben a baloldali ellenzéki alakulatokhoz és holdudvarukhoz tartozók közül so­kaknak érdemes lenne elgondolkodniuk azon, miért jó nekik, ha azt próbálják sulykolni, hogy az LMP miatt nem lehet majd leváltani a kormányt. Ez ment négy éve is, amikor alig mérték a pártot 1-2 százalékra – és ez megy most is, amikor ennél sokkal jobb a helyzetünk. Ennyire arcátlan és átlátszó lopássorozat, ekkora hazugságáradat és hatalmi visszaélés mellett az ellenzék politikusainak eszükbe se kellene jutni, hogy kit zavar az LMP 7-8 százaléka, hanem azt kéne számolgatni, hogy mekkora többségben foglalják el a parlamenti helyeket. Hogy ez nincs így, az természetesen nem csak az ellenzék hibája, de abban igenis van felelőssége, hogy nem mindenki igyekezett azt a képet mutatni, hogy saját magát és az országot is meg tudja újítani. Ennek ellenére érezhető, és zavar engem is, hogy sok gondolkodó és jó szándékú ember fejében már van egy reménydeficit, és valamiért ők is az együttműködés ügyét látják az egyik legfontosabbnak. Mindannyiunk felelőssége, hogy ezt a helyzetet megoldjuk, és nekik azt szoktam mondani, hogy a matematika még nem fideszes. Talán nem egyértelműen, de korábban utaltam már rá, hogy az LMP-nek van egy határozott álláspontja az összefogásról, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk kompromisszumképesek.

MN: A kompromisszumképesség itt azt jelenti, hogy hajlandók támogatni más jelölteket úgy, hogy visszaléptetik a sajátjukat?

HÁ: Elképzelhetőnek tartom, hogy lesznek megállapodások, és fogunk olyan politikai szereplőt támogatni, aki nem az LMP-hez vagy az LMP szövetségesei közé tartozik. De csak olyan embereket lehet támogatni, akik a valódi változásban érdekeltek. Más pártokban is vannak megújulást akarók, ez vitathatatlan, de mi a választások előtt abban leszünk érdekeltek, hogy az LMP minél erősebb legyen.

MN: Ha képesek a választási kompromisszumokra, azzal nem mutathatnak erőt?

HÁ: Jelenleg az biztos, hogy mind a 106 körzetben szeretnénk összeszedni az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket, és ez meg is lesz. Azt nem mondom, hogy nem lesz olyan hely, ahol nem lépünk vissza valaki javára, de ennek a párton belül szigorú feltételei lesznek, abban biztos vagyok. Az LMP vezetőségében vannak, akik szigorúbbak ebben a kérdésben, és olyanok is, akik kevésbé azok.

MN: Előfordulhat, hogy valahol pártpolitikus javára is visszalépnek?

HÁ: Egyelőre még nincs ilyen, de minden pártban lehetnek olyan emberek, akik méltók lehetnek a támogatásra.

MN: Tárgyalt-e már az LMP erről bármelyik ellenzéki párttal?

HÁ: Hivatalos egyeztetésről nem tudok, de majdnem minden ellenzéki párt vezetőjével beszélgettem már. Nincs az együttműködés pontos feltételeiről belső döntés, határozat, de olyan sincs, amely ezt megtiltaná.

MN: Megköszöni Szigetvári Viktornak, aki az interjúnk előtt néhány órával jelentette be, hogy az Együtt nem indít jelöltet Szél Bernadett, illetve az ön körzetében?

HÁ: Nevezhetjük ezt szép gesztusnak, de annak nem örültem, hogy ilyen formában, egy interjúban közölte mindezt. Ha az ember udvarolni akar valakinek, nem azzal kezdi, hogy elmegy a templomba, és kihirdeti, hogy házasodni akar.

MN: Legutóbb a századik korrupcióinfóját tartotta. A majdnem pontosan két éve indult tájékoztatói során számos súlyos ügyre hívta fel a figyelmet, de nem láttunk rabszíjon elvezetett fideszes politikusokat, párthoz közeli vállalkozókat.

HÁ: Amikor az első ügyeimet bemutattam – például a Farkas Flóriánhoz közeli vagy az Öveges-programban tapasztalt pénzszórásokat –, a kormány elintézte annyival, hogy ezek csak egyedi esetek. De már ekkor látható volt, hogy a lopások legtöbbje azért volt kivitelezhető, mert arra épül Orbán rendszere, hogy egy jól körülhatárolt kör rendszeresen megcsapolhassa a közpénzeket. Amikor ezt elkezdtem, nem voltam más, mint egy korábbi fideszes önkormányzati képviselő és egy állatorvos, aki saját maga képes volt minden apparátus nélkül kinyomozni zűrös kormányzati ügyeket. A leplezetlenséget és szervezettséget akartam a sorozattal szemléltetni, és úgy érzem, ez sikerült.

MN: Talán ennek is volt a következménye, hogy olykor mintha túl sok adatot igyekezett volna bemutatni, és az egyes ügyek lényege nehezen volt átlátható.

HÁ: Ha volt is ilyen, ezen már biztos segít, hogy mögöttem van szakértőként többek között Horváth András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal korábbi munkatársa. Azért szeretném azt hinni, én is sokat tettem eddig azért, hogy az emberek többsége tudatában van annak, hogy egy felülről szervezett és soha nem látott méretű korrupciós spirálban vagyunk. A száz alkalom alatt eljutottunk a bűnök legmélyebb bugyraiba is; nehéz másként értelmezni azt, amikor a Lázár János feleségéhez köthető alapítvány furcsa körülmények között kap 1,2 milliárd forint pályázati pénzt, vagy mások az éhező gyerekek segélycsomagjait dézsmálják manipulált közbeszerzéssel. És persze elértünk a legfelsőbb szintekig is: ott vannak a Kósa Lajosékhoz köthető vállalkozások furcsaságai és az, ahogy Tiborcz István korábbi cége hasított a számára előkészített közbeszerzéseken.

MN: De a nagy áttörés mintha nem következett volna be.

HÁ: A Fidesz által szándékosan eltorzított rendszerben elég nagy hátrányból indulunk például akkor, amikor egy politikai ügyben érdemben fel kellene lépniük a hatóságoknak.
A legfontosabb, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, hogyan dézsmálják Orbán körei a közpénzt. De azért konkrét eredményekről is beszámolhatok. Hiszem, hogy két politikus leváltásában is szerepem volt: Köpeczi-Bócz Tamás európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárt a Farkas Flóriánhoz köthető Híd a munka világába elnevezésű program visszásságai miatt is meneszthették, Boros Anita vagyongazdálkodásért felelős helyettes államtitkár távozásában pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem uniós forrásainak elköltése kapcsán felmerült visszaélésgyanúk is szerepet játszhattak. Azért azt is érdemes megjegyezni, hogy negyvenöt feljelentésünkből húsz alkalommal elindult a nyomozás, bár több esetben elképesztő indoklással, vagy éppen indoklás nélkül zárták le a vizsgálatokat. Utóbbira példa a Tiborcz-ügyben tett első feljelentésünk – szerencsére ezt mégsem tudja elkenni a magyar kormány, mert az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának (OLAF) friss jelentése miatt elindul a nyomozás. Információim szerint az OLAF vizsgálódik Farkas Flórián ügyei és az Öveges-program miatt is, mert a napnál világosabb, hogy ezek szálai is a legfelsőbb politikai körökig vezetnek. Közben a magyar ügyészség működését is jól mutatja, hogy sem ezekben, sem pedig több más egyértelmű csalássorozatban nem képesek megnevezni a gyanúsítottakat.

MN: Ha a Tiborcz-ügyet nézzük, az OLAF-jelentés önmagában még nem garantál semmit. Arról vannak információi, hogy az Európai Uniónál hogyan fognak reagálni az abban leírtakra?

HÁ: Akikkel beszéltem, mind elmondták, Brüsszelnek kevés a jogi lehetősége, viszont az Európai Unióban – ha lassan is – kezdik megérteni, hogy Orbán Viktor rendszerének egyik alappillére a köz-, így az uniós pénzek lenyúlása. A gyors reagálást az sem segíti, hogy az EU úgy rendezkedett be kezdetben, hogy feltételezték: a tagországok ellenőrző szervei önmagukban is elég erősek ahhoz, hogy feltárják a visszásságokat, és felkutassák a felelősöket. Azt nem gondolták, hogy a kontroll ennyire el tud veszni egy tagországban. Mindazon­által az látszik, hogy az Európai Uniónak komoly aggályai vannak Orbán Viktor kormányával szemben, talán ennek is betudható, hogy lelassultak az utalások, nagyon sok EU-s forrás ragadt be, így az állam arra kényszerül, hogy saját maga előlegezze meg a már elnyert pályázatok egyes kifizetéseit. Polt Péter legfőbb ügyész ezért sem tehette meg, hogy most ne indítson nyomozást Tiborcz ügyében, mert ezzel minden eddiginél jobban kockáztatnák az uniós kifizetéseket. Bár az számomra nyomasztó, hogy azon a héten, amikor kiderült a miniszterelnök vejének volt cégével kapcsolatos OLAF-jelentés néhány részlete, Orbán azt nyilatkozta, hogy nem baj, ha egyszer majd nem jönnek források Brüsszelből, akkor kérünk pénzt Kínától. Igen ám, de ezek a kínai pénzek hitelek lesznek a maguk kamataival és politikai kötelezettségeivel együtt.
A miniszterelnök így védi a saját bőrét, de ennek is mi fogjuk megfizetni az árát.

MN: Hányszor jelentették fel a korrupcióinfókon közölt információk miatt?

HÁ: Három per indult ellenem, ebből kettőt megnyertem, a harmadikban nemrég született egy ítélet, amelyben az elsőfokú bíróság három pontban a Szent István Egyetemnek adott igazat. Az eljárás során az egyetem az általam feltárt tények jelentős részét nem is vitatta, jogilag az általam levezetett következtetésekbe kötöttek bele hét pontban, amelyek közül háromban marasztalt el a bíró. De az ügy folytatódik, mert fellebbezünk.

Ez az arány is mutatja, hogy nem találnak fogást rajtam, ezért jönnek a lejárató cikkek a kormányhoz hű médiában. Hazudni tudnak rólam, de leállítani nem fognak. Persze mindez megvisel engem és a családomat is, de erre számítottunk, amikor vállaltam a parlamenti képviselőséget 2016-ban. Manapság már nem úgy intéznek el egy ellenállót, hogy leviszik egy Andrássy úti pincébe, ahol letépik a körmét és ráültetik egy forró kályhára. Napjaink kínzása a hazug és aljas lejáratás. Sokszor eszembe jut mostanában idősebb Antall József mondása: „Ha az Alpoktól keletre az embert nem akasztják fel, a többi már részletkérdés.”

MN: Korábban kijelentette, hogy nem ül be a parlamentbe, ha a választások után a képviselői helyek több mint ötven százalékát megszerzi a jelenlegi kormánypárt.

HÁ: Sokat töröm az agyam azon, hogy ha ismét elsöprő többséggel nyer a Fidesz – erre szerintem sokkal kisebb az esély, mint sokan gondolják –, akkor mi a helyes ellenzéki magatartás. Ajánlom a felelősen gondolkodó ellenzéki politikusoknak, hogy ők is tegyenek hasonlóan.

MN: Elegáns lelépni a süllyedő hajóról?

HÁ: Tulajdonképpen Schiffer András kilépése ilyennek is felfogható. Nem tudjuk még, de akár az is lehet, hogy a választási rendszer egyoldalú átírásával elment már a hajó. Elég csak arra gondolni, hogy a Fidesz gyakorlatilag több százezer embert kizárt a szavazásból azáltal, hogy lehetetlen feltételeket teremtett az itthoni lakcímmel rendelkező, de külföldön dolgozó magyarok számára. Ez olyan, mintha Tolna megyében csak egy iskolában, egy napon lehetne szavazni – nyilván csökkenne az aktivitás. Mindenesetre remélem, hogy a hajó még nem süllyed, vagy ha igen, áprilisig tudunk változtatni ezen.

MN: Az előrejelzések szerint ehhez jókora csodára lenne szükség.

HÁ: Ha lenne 10 milliárd forintunk, mindenhová kiírhatnánk, hogy miért jó az LMP, milyen elképzeléseink vannak, mit akarunk ebből az országból csinálni. De nincs ennyink, mi több, azt a keveset is próbálják kamuindokokra hivatkozva, az Állami Számvevőszék asszisztálásával elvenni tőlünk. Nem tehetünk mást, igyekszünk mindenhova elmenni és elmondani, mire számíthatnak tőlünk az embe­rek. Szerintem megérdemelnénk egy esélyt a kormányzásra.

MN: És mire számíthatnának az LMP-től az emberek?

HÁ: Gondolom, ebbe a válaszba nem fér bele sok minden, így csak néhány üzenetet említenék, amelyet sokszor elmondunk, de nem mindig jutnak el az emberekhez. Hatékony eszközökkel fékeznénk meg a korrupciót. Maga az elszámoltatás nem annyira bonyolult, hiszen a szemünk előtt történnek a lopások, de a számonkérés nem annyira egyszerű, hiszen annyi az ügy, hogy nehéz lesz minden bűnöst a független igazságszolgáltatás elé vinni. Számos olyan rendelkezést hoznánk, amelyek meggátolnák, hogy a jövőben ily mértékben visszaélhessen egy aktuális hatalom a közpénzekkel – ez legalább annyira fontos, mint az előzőek. De hogy továbbmenjek, komoly számításaink vannak arra nézve, hogy állami eszközökkel miként tudnánk emelni az átlagfizetéseket Magyarországon. A jelenlegi gazdasági helyzethez igazított átcsoportosításokkal és az adószabályok változtatásával mintegy 25 százalékkal tudnánk emelni a jelenlegi átlagfizetés körül keresők bérét. Ez nem hosszabb távú cél, erre már most szükség van, hogy elérjük a lengyelek vagy a szlovákok átlagbérét. Olyan kormányt szeretnénk látni, amely ténylegesen kiáll a mikro-, kis- és középvállalkozások mellett. A Fidesz nem szeret beszélni erről, de indokolatlanul magas kormányzati támogatásokat juttatnak a multinacionális cégeknek. Ezzel részben összefügg, bár kampányt építeni rá nehéz lenne, de ennyi bizonytalanság után kiszámíthatóbb gazdasági és jogi helyzetet kell teremteni. És egy másik fontos részlet: a költségvetés 20 százalékát szeretnénk az oktatásra és az ezzel kapcsolatos fejlesztésekre fordítani. A tárgyi feltételek és az oktatók bérének és munkakörülményeinek javításán túl van egy rakás ötletünk arra, hogyan tudnánk vonzóbbá tenni a felnőttoktatást, mivel az Európai Unióban az utolsók között kullogunk ezen a téren. Ma nagyon kevés embernél kerül szóba, hogy 30 éves kora felett tovább- vagy átképezze magát, holott ez a munkaerőpiac számára kiemelten fontos lenne. És az is lényeges, hogy a közmunkaprogram értelmetlen ároktisztításai helyett továbbképzésben részesítenénk ezeket az embereket. Ha a Fidesz-kormány is így tett volna, mára már a munkaerőhiány is sokkal jobban kezelhető lenne, és nem kellene ukrán vagy kínai vendégmunkásokban gondolkodni.

szerző
Magyar Krisztián
publikálva
2018/4. (01. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3
    rworse
    2018. február 15., csütörtök 22:35
    yoyo

    A 'kilencvenes években még nálunk is megremegett a föld a mai ügyek századrészéért is. Akkoriban többségükben még azt hitték a magyarok, hogy akarnak demokráciát. Ma már csak egy törpe minoritás gondolja ezt magáról.
  2. 2
    yoyo
    2018. február 15., csütörtök 15:34
    más országokban, az olyan ügyek aprócska töredéke miatt, amiket hadházi, juhász péter, az átlátszó, a direkt36 vagy a mérce előásott, megremegett volna a Föld, többszörös életfogytiglanra ítélték volna a kormány valamennyi tagját, már aki életben megúszta.

    Vajon Hadházynak mikor találnak gyermekpornó videókat a laptopján?
    Csak az időpont a kérdéses, mert találnak, az biztos.
  3. 1
    Dühösember
    2018. február 15., csütörtök 13:34
    Persze feltétel, hogy legyen Hős, mint Hadházy Ákos, de ha nem állnak mellé a néma, esetenként fanyalgó vezető-értelmiségiek, leginkább jogászok és makro-közgazdászok akkor sajnos szélmalomharc az Övé . A diktatúra kíméletlen és könyörtelen, nincs más lehetősége: börtön, vagy hatalom. Egyébként a korrupció tünet, a betegség neve: az igazságszolgáltatást megerőszakolták.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra