Magyar Narancs: A jelenleg hatályos Btk. a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közé sorolja többek között a szexuális kényszerítést, a szexuális erőszakot és a szexuális visszaélést. A régi Btk.-hoz képest mi változott ezeknél?
Póta Péter: A régi Btk. 2013. június 30-ig volt hatályos, abban még sokkal kifejezőbb nevük volt a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknek. A jogalkotó korábban külön megnevezte és szabályozta az erőszakos nemi bűncselekményeket: ezek az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak és a természet elleni fajtalanság voltak. Ha beletekintettem az ítéleti minősítésbe és láttam, hogy az elkövetőt erőszakos közösülés bűntette miatt mondták ki bűnösnek, tudtam, hogy a sértett és a vádlott között a közösülés jogellenes megtörténtét büntette a bíróság. Ahogy a szemérem elleni erőszaknál is tudtam, hogy nem volt ugyan közösülés, de súlyosan szeméremsértő cselekmény történt. 2013. július 1-jétől viszont az erőszakos közösülést és a szemérem elleni erőszakot egységesen szexuális erőszaknak nevezi a jogalkotó. Így most el kell olvasni az ítéleti tényállást is, hogy beazonosíthassuk, melyik erőszakos nemi bűncselekményt követte el a terhelt. Korábban a szexuális kényszerítés fogalma nem létezett, de a kényszerítés bűntette körében büntettük a nemi zsarolást. A szexuális visszaélés pedig a megrontás volt.
| ||
MN: A három bűncselekmény közül melyik fordul elő a leggyakrabban?
PP: Ha Budapest területére és a jogerős elítéltetésekre vonatkozó adatokat nézzük, akkor 2013-ban 12 jogerős döntés született szexuális erőszak, 4 szexuális visszaélés miatt, 2014-ben 10 szexuális erőszak, 2 szexuális visszaélés miatt, 2015-ben 50 elítéltetés volt, amiből szexuális erőszak 38 volt, 2016-ban pedig 29 elítélésből 24 erőszakos nemi bűncselekmények miatt történt. Az elkövetők szinte kizárólag felnőttkorúak voltak, az egy-két fiatalkorú a súlyosabb cselekmény, a szexuális erőszak miatt került elítélésre. A büntetések nagy része végrehajtandó szabadságvesztés volt. Ebből is látszik, hogy ezeknek a bűncselekményeknek milyen súlyos a társadalomra való veszélyessége. Ne felejtsük el, a nemi szabadság szinte az élettel azonos értékű. Ha nem akarok senkivel együtt lenni szexuálisan, akkor engem senki ne kényszerítsen erre, ellenkező esetben súlyos büntetéssel számolhat.
MN: A bírósági gyakorlatot mégis sokan kritizálják ilyen ügyekben, mondván, az áldozatokat újra és újra kihallgatják. Az áldozat sokszor azt érzi, és úgy is kezelik, mintha hazudna, és az igazát neki kell bizonyítani.
PP: Megértem, hogy a sértettek el akarják kerülni azt, hogy egy akár évekig elhúzódó procedúrában többször kihallgassák őket, hogy újból felidéztesse velük a hatóság, amit már rég el akartak felejteni. De a hatóságok előtt feladat van. Ráadásul a sértett kérte, hogy a bíróság vonja felelősségre az elkövetőt, ezért a cselekmény igazolására komoly bizonyítást kell lefolytatni, hiszen komoly bűncselekményről van szó. A nyomozó hatóság gépezete beindul, a gyanúsított védekezik (és most nem arról beszélek, amikor a vádlott beismeri, amit a sértett állít, mert az nyilvánvalóan leegyszerűsíti a dolgokat), tagad. Ilyenkor minden körülményt meg kell vizsgálni, a sértett szavahihetőségét is, ezért akár többször ki kell hallgatni. Ilyenkor érezheti úgy, mintha vádlotti pozícióban lenne, de ez nem így van. A bíróság akkor hisz neki, ha a szavahihetősége nem dől meg. Ha a bíró „forgatja” a sértettet, a szavahihetőségét vizsgálja. Ha négyszer négyféleképpen meséli el a történetet, akkor felmerül a kérdés, mi ennek az oka, miért nem következetes a vallomása? Ha a vádlott és a sértett vagy a tanúk egymásnak ellentmondva nyilatkoznak, akkor szembesíteni kell őket. De előkerülhetnek az eljárás során addig nem látott bizonyítékok, emiatt ismét szükséges lehet a sértett meghallgatása. Az ítéletben a bírónak pedig rá kell mutatnia arra, hogy a sértett vallomását miért fogadja el vagy veti el. Minden hatóság teszi az eljárásjogi dolgát, a bíróság is, nem önkényből, nem a pozíciómmal való visszaélésből kérdezem akár többször is a sértettet, hanem jogszabályi kötelezettségből.
MN: A kiskorúaknál mi a helyzet?
PP: A jogalkotó nem engedi meg, hogy a 14 év alatti kiskorút a tárgyaláson meghallgassuk, ha már egyszer kihallgatták a nyomozás során. A sértettet vizsgálja pszichológus szakértő is, ő abban segít nekünk, hogy esetleg konfabulál-e. Néhány éves gyerek nem tudja úgy kifejezni magát, mint egy felnőtt. Ám ha mégis olyan szavakat használ, mint pénisz, spermium, ejakulátum, ahelyett, hogy kuki, akkor az felveti a betanítás kérdését. Volt már ilyen is a praxisomban: a vádlottat el akarták ítéltetni, betanították a gyerekkel, mit mondjon, de ezen elcsúszott a dolog.
MN: A szavahihetőségen túl minek van a legnagyobb súlya a bizonyítás során?
PP: E cselekmények jellegzetessége, hogy többnyire csak egy elkövető és egy sértett van, és nincsenek szemtanúk. Ezért a közvetett tanúk nagyon fontosak: az anya, a barátnő, az orvos, akiknek elvárhatóan azonnal elmondja a sértett, mi történt vele. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha csak évekkel később meséli el, akkor nem igaz, amit mond. De nehezebb bizonyítani. Mindenkit arra inspirálok, mondja el azonnal másoknak is az abúzust, és tegye meg a feljelentést minél hamarabb, mert később már vannak dolgok, amelyek nem reprodukálhatók; ilyen egy bántalmazásból eredő sérülés, a nemi aktussal együtt járó anatómiai maradványok. A bizonyítás rendszere szabad, nincs előre meghatározott súlya a bizonyítékoknak, nem mondhatom, hogy egy tanú vallomása nagyobb súllyal esik a latba, mint egy okirat. Vannak nehezen cáfolható objektív bizonyítékok, mint egy térfigyelő kamera felvétele vagy egy telefonos hangfelvétel a sikítozásról, a bántalmazásról. A bíróság feladata a bizonyítékok mérlegelése, egymással való összevetése és értékelése. Meg kell magyaráznunk azt, hogy mit és miért fogadunk el bizonyítékul, és mit nem.
MN: Mégis sokan nem mernek, vagy nem akarnak a hatósághoz fordulni.
PP: Félnek a gyanúsítottól, hogy bosszút áll rajtuk, vagy egyszerűen azért, mert az elkövetőtől, például az apától anyagilag függnek, és a feljelentés után vissza kell menniük a bántalmazó közegbe. Nem bélyegzek meg senkit, mert nem mer feljelentést tenni, hiszen könnyű azt mondani a bírói pulpitusról, hogy az áldozat, aki ki van szolgáltatva az elkövetőnek, menjen el a rendőrségre. Viszont megjegyzem, még soha nem tárgyaltam olyan ügyet, és nem is tudok olyanról, amikor a vádlott a szexuális bűncselekménnyel kapcsolatos feljelentés miatt bántalmazta később a sértettet.
MN: Mennyi ideig tartanak ezek az ügyek általában?
PP: Hogy mennyi idő alatt jutunk el a vádemelésig, az a bíróságtól független, de főszabály szerint a nyomozati szakasz két évig tarthat. Konkrétan az egyes ügyekre lebontva tudnám ezt megmondani, de a nyomozás elrendelésétől a jogerős ítéletig az eljárás több évet is igénybe vehet, a vádemeléstől az ítéletig pedig általában egy év szokott eltelni. Ez függ a bizonyítás terjedelmétől is.
MN: Több mint húsz év alatt rengeteg szexuális bűncselekményben járt el. Változtak valamit ezek az ügyek ez idő alatt?
PP: A pályafutásom elején hatályos Btk. szerint még csak nőt lehetett megerőszakolni, most már bárkit. A természet elleni erőszakos fajtalanság és a természet elleni fajtalanság tényállását az Alkotmánybíróság 2002-ben megsemmisítette. Míg korábban elévülhettek bizonyos idő után a nemi bűncselekmények, addig 2014 decembere óta az ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő nemi bűncselekmények, ha a sértett az elkövetésekor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, már az elévülhetetlen deliktumok körébe tartoznak.
MN: Mondana néhány példát, ami kiverte önnél a biztosítékot?
PP: Mindegyik kiveri a biztosítékot. Úgy létesíteni valakivel szexuális aktust, hogy a sértett nem akarja, tiltakozik, de az elkövető erőszakot vagy kvalifikált fenyegetést alkalmaz, vagy ha apa és lánya között történik az aktus, esetleg 12 év alatti kiskorú a sértett, ezek mind olyan esetek, amelyek az egészségesen gondolkodó emberben kiverik a biztosítékot. Meg kell végre tanulnunk: a nem egyértelműen nemet jelent. Még akkor is, ha kihívó a sértetti öltözködés vagy a viselkedés. A sértett nem hibáztatható ezért. Egy vádlott például hosszú ideig börtönben ült, szabadulására a lányai érett nővé váltak. Amikor rájuk nyitott a fürdőszobában, meglátta őket pucéran és előjött belőle a bűnös ösztön, amiért végül 10 évet kapott. Először csak ártatlannak tűnő apai érintéssel indított, majd egyre intenzívebben kezdte fogdosni a két lányát, akik tiltakoztak, és mivel nem kapta meg, amit akart, fenyegetni kezdte őket. Családtagoknál a függőségi viszony miatt enyhébb fokú kényszerítés is elegendő a bűncselekmény megvalósulásához. Ebben az esetben szegény családról volt szó, ahol az apa azzal fenyegette őket, hogy csak akkor kapnak zsebpénzt, akkor mehetnek ki a lakásból, ha orálisan kielégítik őt vagy lefekszenek vele. A lányok nem akarták, ezért veréssel is fenyegette őket, így végül megtették. A félelmüket úgy fokozta, hogy egy alkalommal biciklizés közben az egyik lány kerékpárjának küllői közé dobott egy fadarabot, így a lány elesett, kitört 3 foga. Mivel már az apa is félt, hogy a fogorvosnál elmondja a lány, mi történik otthon, ő maga húzta ki a letört csonkokat, kombinált fogóval. Végül a lányok és az anya, aki egyébként évekig tudott a dologról, nem bírták tovább a pszichikai terhelést és elmentek a rendőrségre, feljelentették az apát. Volt olyan apa, aki tagadta, hogy megerőszakolta a lányát, de az óvszeren megtaláltuk a lány hüvelylaphámsejtjeit, mire az apa azt mondta, a feleségével volt együtt, és a lánya biztosan lemosta az óvszert és bekente a sajátjával, amíg ők aludtak. Ezt a védekezést természetesen nem fogadta el a bíróság. Ahogy azt sem, amikor azzal védekezett az apa, hogy ő nem szokta simogatni a feleségét az aktus előtt, így nem vette észre, hogy nem vele, hanem a lányával közösült. Mind közül a legszörnyűbb mégis az, amikor az apa a kiskorú gyerekeit molesztálja. Egy ügyünkben az apa megpróbálta megerőszakolni a néhány éves kislányát, de az a kislány anatómiai fejletlensége miatt nem sikerült neki. A nőgyógyász, aki a sértetti vizsgálatot lefolytatta, elmesélte, hogy járt már nála olyan anyuka, aki a pár éves kislányát azért vitte be hozzá, mert szerinte a férje megerőszakolta a kislányt. Az orvos vizsgálat nélkül is látta, hogy a kislányt nem egyszer, hanem hosszú ideje és rendszeresen erőszakolhatta az apja, ugyanis annyira ki volt tágulva a kislány nemi szerve.
| Jogi kisokos
A hatályos Btk. szerint az alábbiak tartoznak a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közé: szexuális kényszerítés, szexuális erőszak, szexuális visszaélés, vérfertőzés, kerítés, prostitúció elősegítése, kitartottság, gyermekprostitúció kihasználása, gyermekpornográfia, szeméremsértés. Mi a szexuális cselekmény, mi a fenyegetés? A szexuális cselekmény a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul. A fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Mi a különbség a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak között? A szexuális kényszerítés akkor áll fenn, amikor valaki egy másik személyt szexuális jellegű cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít. Szexuális erőszak pedig akkor, ha az elkövető a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el, vagy más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel. A kényszerítés alatt olyan, „kisebb mérvű” fenyegető magatartást értünk, ami a sértett akaratát hajlítja. Ez sokféleképpen megtörténhet, például egy lakás bérbeadója közli a sértettel, hogy felmondja a bérleti viszonyt, ha nem tesz a kedvére; vagy ha arra kényszeríti akarata ellenére, hogy önkielégítést végezzen, vagy akár állatokkal létesítsen nemi aktust. Ha viszont a fenyegetés kvalifikált, vagyis közvetlenül élet, testi épség ellen irányul, tehát a sértettnek a bántalmazással, az azonnali erőszakkal reálisan számolnia kell, mert például azzal fenyegeti a vádlott, hogy eltöri a kezét, betöri az orrát, ez „nagyobb mérvű” fenyegetés, ez az áldozat akaratát megtöri. Ez már szexuális erőszaknak minősül, ahogy az is, ha ténylegesen erőszakot alkalmaz az elkövető, fizikai támadással töri meg a sértett ellenállását. A szexuális kényszerítés alapesete 1–5 évig, a szexuális erőszak 2–8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mindkét cselekménynek vannak minősített esetei; ha 18. életévét be nem töltött személy sérelmére, a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve, vagy 14. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el. Védekezésre képtelen az, aki testi vagy pszichés állapotánál fogva képtelen a szexuális cselekménnyel szemben védekezésre (fogyatékkal élő, súlyos beteg, lekötözött személy); az akaratnyilvánításra képtelen állapot az ájult, öntudatlan, alvó vagy kóros elmeállapotú személy. A sértett komoly ellenállását, fizikai védekezését a bírói gyakorlat nem várja el. Gondosan kell vizsgálni a tettes és a sértett testi adottságait, kapcsolatukat, az elkövetés helyszínét és időpontját, a segítségkérés lehetőségét, a védekezés kilátástalanságát. Fontos kitétel, hogy a 12 év alatti sértettet a jogalkotó védekezésre képtelennek minősíti, tehát ilyen életkorú gyermeknél nem kell vizsgálni, hogy volt-e lehetősége a vádlotti akarattal szembeszállni. A bűncselekmény megvalósul akkor is, ha a szexuális cselekményt a gyermek kezdeményezte vagy abba beleegyezett. Mi a szexuális visszaélés? Ha a 18. életévét betöltött személy 14. életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen. A hatályos szabályozás a 12–14 év közötti kiskorúakat védi a szexuális bűncselekményektől. Tehát a felnőtt a 14–18 év közötti kiskorúval létesíthet szexuális aktust, ha az konszenzuális, ekkor a cselekmény nem bűncselekmény. De fontos megkötés, hogy ne legyen köztük függőségi (például tanár-diák) viszony, mert az már a szexuális visszaélés minősített esete lesz. Mikor indul büntetőeljárás? A szexuális kényszerítés alapesete és a fenyegetéssel elkövetett szexuális erőszak esetében csak akkor, ha a sértett az elkövetéstől vagy az elkövető személyének megismerésétől számított 30 napon belül feljelentést tesz, emellett kéri az eljárás lefolytatását és az elkövető felelősségre vonását. Ezt nevezzük magánindítványnak. A többi szexuális bűncselekmény hivatalból üldözendő, nem kell hozzá magánindítvány, csak feljelentés. Ha viszont a magánindítványra üldözendő bűncselekmény mellé társul egy másik, hivatalból üldözendő bűncselekmény (például a személyi szabadság megsértése, mert a sértettet a vádlott be is zárta egy szobába és úgy követte el a bűncselekményt), akkor szintén nem kell magánindítvány, a szexuális bűncselekmény hivatalból üldözendővé válik. |
