„A változatlanság a legkifejezőbb jelző”

Belpol

A Nemzeti Drogellenes Stratégia félidős értékelése lesújtó képet mutat.

A kábítószer-ellenes világnap időpontjára időzítették a magyar kábítószerügy területén dolgozó szakemberek azt a tanulmányt, mely a félidejében értékeli a Nemzeti Drogellenes Stratégia (NDS) végrehajtását. Az NDS-t ugyanis 2013-ban fogadta el a magyar kormány és 2020-ig fogalmaz meg célokat. Az értékeléshez a szakemberek 2017 októberében vették fel az adatokat, méghozzá úgy, hogy a területen dolgozó szakemberekből álló fókuszcsoportokkal beszélgettek, amelynek tagjai között éppúgy voltak állami szervek szakértői, mint civilek. Az ő percepciójuk alapján értékelték a stratégiát, ami egybevág az idei világnap jelmondatával is: „Listen first”, vagyis „Először hallgass meg”. A kedd délelőtti sajtótájékoztatón az értékelés készítői elmondták, hogy a kormány is készített egy ilyen félidős értékelést az NDS-ről, ám ők azt nem tartják alkalmasnak arra, hogy valódi értékelést nyújtson és az elkövetkező években szükséges intézkedések irányát kijelölje. Így született meg a saját értékelésük.

Mi valósult meg?

A szerzők négy nagy területre fókuszáltak, ebből az első a prevenciós programok tapasztalatainak összegzése. „A megkérdezett szakemberek értékelései alapján elmondhatjuk, hogy a kitűzött célok közül csupán néhány valósult meg, prevenciós programok csupán néhány helyen működnek az országban, azoknak a hozzáférése sem a legjobb” – mondta el Paksi Borbála, aki a prevenciós területért felelt az értékelésben. Hozzátette, a vizsgált 2013 és 2016 közötti időszakban inkább romlás volt megfigyelhető ezen a téren, és égető az információ- illetve a szakemberhiány. A programok sikertelenségét a társadalmi és szakmai kommunikáció és az együttműködés hiányában látják a szakemberek. „A prevenciós programokat kinyírták” – mondta el egy szakértő a fókuszcsoportos beszélgetés során. Ha az iskolai prevenciós programokat nézzük, jegyezte meg Paksi Borbála, egyértelműen romló tendenciával találkozunk: míg néhány éve több mint 30 programból lehetett választani, jelenleg 8 olyan szervezet van, amely megszerezte a szükséges ajánlást és prevenciót tarthat az iskolákban. „Persze ehhez hozzá kell még adnunk a rendőrséget.”

A második nagy témakör a kezelés, ellátás, felépülés volt, erről a területért felelős szakember, Csák Róbert számolt be, hasonló tapasztalatokkal. „A változatlanság a legkifejezőbb jelző ezen a téren (is). Megszűnnek programok, a szakma megbecsültsége csökken, intézményi kapcsolatok helyett a kliensutakat informális kapcsolatokra lehet építeni, és a kevéske megmaradt kapacitásból nem futja fejlesztésre, csak a meglévő programok fenntartására.” Csák Róbert kiemelte, hogy mindez összefügg a prevenciós programok csökkenésével, hiszen a megelőzéssel foglalkozó szervezetek, az ártalomcsökkentő és alacsony küszöbű szolgáltatást nyújtó programok azok, ahonnan a kezelésbe találnának a szerhasználók. Így azonban egyre kevesebb információ jut el az érintettekhez, sőt, sokszor maguk a szakemberek sem biztosak abban, hogy mely felépülési programok üzemelnek még, melyek szünetelnek vagy szűntek meg teljesen.

Ha pedig a maradék két témát, a kábítószerek hozzáférhetőségét és az információáramlást vizsgáljuk, hasonló eredményre jutunk, azzal megspékelve, hogy a túlszabályozott és tiltó szankciók nem vezettek eredményre, a piac átláthatatlan, a régi szerek visszatérnek. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) kiüresedtek, a néhány üdítő kivétel olyan helyeken valósult meg, ahol pezsgő szakmai élet van, a helyi vezetők elkötelezettek, a helyi forrásokat pedig úgy osztják el, hogy a kábítószerügyi terület is kapjon belőle. A legtöbb helyen viszont csupán protokolláris a KEF-ek szerepe.

„Összességében elmondható, hogy a stratégia félidejében alig valósult meg valami a kitűzött célok közül, a forrás továbbra is kevés, a szakemberek érzik a stigmatizációt és a kommunikáció hiányát. Ráadásul az NDS többnyire elérhetetlen és irreális célokat tűzött ki maga elé, mint hogy 2020-ra drogmentessé teszik az országot – summáztak a szerzők. – A klienseinkkel sem ilyen célokat fogalmazunk meg, hanem örömteli és reális dolgokat, amiket el is lehet érni.”

Hogy a döntéshozók meghallgatják, meghallják-e a szakma értékelését, már csak rajtuk múlik.

A teljes értékelés itt érhető el.

null

null

 

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.