Marketingszempontból ugyanakkor nem jelent jót. Egyrészt azért, mert kiderült, hogy az árakat nem csupán az olajárak mozgatják felfelé, hanem a kormányzati intézkedések, így például a gyógyszer-támogatási rendszer megváltoztatása, ami az áremelésekkel - a statisztikák szerint - egy kisebb Bokros-csomagot jelent a nyugdíjasoknak. Másrészt - és a jövőre nézve rosszabb -, mert a nagyobb idei inflációval kissé hiteltelenné válik a 2000-re jósolt 6-7 százalékos áremelkedés.
A kormány így egy idő elteltével kénytelen lesz ugyanúgy módosítani inflációs prognózisán, mint ahogyan ezt korábban tette. Ez a változtatás az átlagos megfigyelő szemében persze semmit sem jelent majd, mivel - talán nem véletlenül - sávban határozták meg az árindexjóslatot. A változás legfeljebb annyi lesz - és a hírek szerint annyi is -, hogy a költségvetés készítésekor nem a sáv alsó, hanem felső számát veszik majd figyelembe, esetleg a 6-7 százalékról 7 százalék körülire módosítanak. Ez az egy százalék azonban sokat jelent. Azt, hogy a piaci inflációs várakozások is növekedni fognak, és így az áremelkedések is valamivel nagyobbak lesznek. Azt, hogy a kormány nehezebben érvényesítheti az előre meghirdetett "6-7 százaléknál jobban nem emelkedhetnek a központi árak" elvet. Nem utolsósorban pedig azt, hogy a kisgazdák könnyebben követelhetik a kisajátított szakminisztériumuknak a 413 milliárdot.
Párnacsata
Az inflációs prognózis megváltoztatásának költségvetési végigvezetése - ami nem igazán történt meg eddig - ugyanis a várható bevételek emelésével jár együtt. Ez pedig több pénzt, az FKGP és az ő elnöke szerint pedig automatikusan nagyobb FVM-keretet jelent. A kisgazdák már korábban felismerték ezt. Csúcs László, az FKGP adó- és költségvetési szakértője, Szabadi Béla, az FVM politikai államtitkára és Boros Imre tárca (és PHARE-támogatás) nélküli miniszter szerint 140 milliárd forintot lehet bevételként elkönyvelni az eddigiek felett, ha nagyobb lesz az infláció. Bár azt a szakértők nem mondták el, hogy nekik milyen inflációs prognózisuk van, de a költségvetést ismerők szerint a kisgazdák uszkve egy százalékkal fejelhették meg a hivatalos jóslatot. A 413 és a kormány 251 milliárdja közötti űrt ezenkívül 40-50 milliárd átcsoportosításával, a tárcafeladatok racionalizálásával, az ÁPV Rt. megszüntetésével, a menedzserek opciós részvényvásárlásának megadóztatásával és az államadósságra fordított kiadások csökkentésével pótolnák.
Torgyán József és - főként - szakértői persze tudják, hogy némely javaslatuk úgy hülyeség, ahogy van. (Csak példaként: az infláció növelése és az államadósság terheinek, az állampapírok kamatainak csökkentése szöges ellentétben áll egymással.) Csakhogy ez a javaslatözön is része annak a politikai nyomulásnak, amit a vidékművelési miniszter a saját költségvetési többlete irányában folytat. Az FVM igénye mellé szinte természetes módon állt a kisgazdaelnökség, a frakció és a család. A miniszter politikai érzékét dicséri, hogy a teljes agrárszférát maga, illetve a 413 milliárd mögé sorakoztatta fel. Az ellentétek ugyanis nem múltak el, a támogatásokért továbbra is folyik a harc a szövetkezetek és a kistermelők, a beszállítók és a feldolgozók, valamint az egyik és a másik agrár-érdekképviselet között. Csakhogy a szent ügy mellett Torgyán egyesítette őket. A múlt hét elején megkötött agrárbéke ugyanis, ha semmi másra, legalább arra jó, hogy Torgyán igényét erősítse. A béke elsősorban milliárdokat jelent, és csak másodsorban egy teljesen új támogatási rendszert. A minisztert így a kisgazdaelnökség mellett most már a teljes mezőgazdasági szférától kapott írásos kötelezvényt arra, hogy 413 milliárdot szerezzen meg a tárcájának. Így hát, ha nem kapja meg, és a parasztok elállják az utakat, tiltakoznak, búzát égetnek, vagy pörköltet főznek, a miniszter könnyen küldheti el őket egy házzal odébb: tessék a Fidesznél reklamálni.
Az egészben valószínűleg az a legidegesítőbb a Fidesz számára, hogy Torgyán semmi mást nem tesz - persze némi koalíciós feszültséget belepumpálva a dologba -, csak a dolgát végzi. A vidékművelési és felavatási miniszter ugyanis csak felmérette, hogy mennyi kellene a mezőgazdaságnak, és benyújtotta a papírt. Az ugyanis - bármely lobbi bármely szakértőjét kérdezze az ember - szinte biztos, hogy ennyire szüksége lenne az ágazatnak. Sőt talán többre is. Most például a kormányülés elé összehívott gödi TIT-ülésen (Torgyán Igényét Támogatók) kiderítették, hogy 413 helyett 648 milliárdra. Torgyán pedig korábban 800 milliárdot is emlegetett. A legfurcsább, hogy több szakértő szerint az utóbbiak a realitásokhoz inkább közel álló számok. Az uniós csatlakozás előtt ugyanis mindenképpen óriási összegeket kell benyomni az agráriumba, máskülönben el lehet búcsúzni a mezőgazdasági cikkek exportjától, sőt inkább az importtal kell kalkulálni.
Hosszproblémák
A jogos igényt egyébként a Fidesz is kénytelen elismerni. Erre utal mindenestre, hogy Stumpf István kancelláriaminiszter az MTI tudósítása szerint ezt találta mondani a múlt héten, a bábolnai gazdanapokon: "Igazuk van azoknak, akik azt állítják: a mezőgazdaság problémái olyan mértékűek, hogy 400 vagy akár 500-600 milliárd forintnyi támogatás is jogos lenne." Persze a miniszter rögtön hozzátette: "De igazuk van azoknak is, akik más területek hasonlóan jogos kéréseinek sokaságát tudják felmutatni, s úgy vélekednek: elégedjék meg az ágazat az általánost egyébként is meghaladó mértékű támogatásnövekedéssel."
Elérkeztünk hát a költségvetési tervezés évek óta fennálló, "addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér" problematikájához. A büdzsék összeállításakor ugyanis minden évben azzal küszködik hosszú ideig a pénzügyi tárca, hogy mely költségvetési feladatot halassza el jobb időkre. A büdzsében ugyanis mindig több az igény, mint a pénz. A mindenkori pénzügyminiszter szerint csupán a tárcák szeretnék saját kereteiket ily módon tágítani, talán éppen ezért találta ki az új kormányzat - minden szakértő szerint helyesen - a feladatfinanszírozás című költekezés-visszafogási módszert. Ez elviekben arról szólt volna már az idén is, hogy a büdzsé készítésekor alaposan végignézik, ki mire költi az adófizetők pénzét, és az alapján döntik el a támogatást, hogy továbbra is szükség van-e az adott tevékenységre. Csakhogy időközben kiderült, hogy a költségvetési intézmények ilyen felülvizsgálata nem egy év munkája, úgyhogy a tervezés nem jutott el ebbe a fázisába.
Járai Zsigmond pénzügyminiszter ezt valószínűleg sajnálja, hiszen úgy gondolhatja, könnyebben lehetne így spórolni, ám nem biztos, hogy igaza van. Az intézmények sokasága ugyanis alulfinanszírozottságról panaszkodik, vagyis arra sincs elég pénze, hogy a működését finanszírozza. Nem beszélve az alacsony pedagógus-, ápolónői bérekről, a kiemelten is alig támogatott kis- és középvállalkozásokról vagy a turizmusra jutó források elégtelenségéről. Könnyen kiderülhet az is, hogy a magyar költségvetés túlzottan kicsi. A szakértők szerint ezt támasztja alá, hogy az államháztartási összbevételek és összkiadások (a decentralizáció és az újraelosztás mértéke) ugyanúgy aránylanak a GDP-hez - a bruttó hazai termékhez -, mint az Európai Unió tagországaiban. Csakhogy más a bruttó hazai termék mértéke nálunk és az EU-ban. Ebből pedig az következik, hogy ha az állam uniós színvonalú ellátást kíván kínálni a polgárainak, valószínűleg emelnie kellene az adókat és az újraelosztás mértékét. Természetesen ezt az állam nem teheti meg. A befektetők - a Magyarországon megtelepedett multik, a csak a pénzüket ide hozó külföldi alapok - ugyanis a kis állam ideájában élnek, vagyis éppen csak annyit engednek meg elvenni megtermelt pénzükből, amennyit máshol is bezsebelnek tőlük.
Takarási gondok
A multikat azonban támadni se jó, nem lenne értelmes az a kormány, amely a Magyarország exportjának 70 százalékát termelő és tízezreket - háttériparral együtt akár százezreket - foglalkoztató nagyvállalatokat küldene el melegebb éghajlatra. (Csak jöjjenek ide, itt is jó az idő.) A piacnyitással, az Európai Unióval Magyarország vállalta azt, hogy kicsiny államot teremt, és valószínűleg nagyobb lenne a vesztesége az új jóléti állam megteremtésének, mint a költségvetési problémák ide-oda tologatásának.
A Fidesz speciális gondja így hát inkább a feladatát végrehajtó kisgazda miniszterben gyökeredzik, és abban, hogyan magyarázza meg a választóknak azt a tulajdonképpen megszorító költségvetést, amelyet csak kicsikar magából. A Fidesz marketingeseinek minden igyekezete ellenére ugyanis a költségvetési megszorítások a maguk automatizmusában folytatódnak, ahogyan folytatódtak már ebben az évben is.
Ugyan arról nincs szó, hogy a Fidesz a pénzügyi szféra elvárásainak megfelelően csökkentené a hiány mértékét, de nem is növeli azt úgy, ahogyan már a külföldi makrofőnökök ne viselnék el. Minden megy a maga útján tovább, ami egyben azt is jelenti, hogy továbbra sem lesz kiugró a bérek és a nyugdíjak növekedése, folyamatosan csökkentik az állami alkalmazottak számát, és alig valamicskével növekednek a tárcák keretei.
Csakhogy a Fidesz nem azzal nyerte meg a választásokat, hogy azt hirdette: minden folytatódni fog. Ezért hát magyarázat kell, és úgy tűnik, az a vizes ügyekkel - a hóval, az árral meg a vodkapiac összeomlásával - már nem lehet indokolni a relatív megszorításokat.
Jó indok lehetne a Postabank is, csakhogy azt már tavaly elsütötték. A bankok azonban kimeríthetetlen forrásai a hivatkozásoknak, valószínűleg így került napirendre ismét a CW Bank ügye is.
"Hetvenmilliárd, az hetvenmilliárd" - közölte a miniszterelnök szokásos szerdai rádióinterjújában, saját maga másfél héttel ezelőtti kijelentéseire reagálva. Orbán Viktor úgy dobta be a köztudatba a CW Bank ügyét, mintha mindenki értette volna, miről van szó, ráadásul ezt keverte az adósságcserével is.
A két ügy összemosása teljesen alkalmas arra, hogy mindenkit megkavarjon. A jegybank elnöke persze azonnal megmagyarázta - meglehetősen bonyolultan -, hogy miről is van szó, így hát a szemlélő számára azonnal kiderült: keleti titkosszolgálatok kivettek hetvenmilliárdot a CW Bankból az adósságcserével. Vizsgálóbizottság, egyeztetés, levélváltás, nyilatkozatháború. Surányi monnyon le!
Magyarázat (az ismétlés kedvéért): a bécsi bank az összeomló keleti piacokon működő cégeket hitelezett. A kölcsönöket elbukta, mert a hitelfelvevők is tönkrementek a KGST összeomlásával. Ezt tetézte, hogy a bank vezetői Princz Gábort tartották példaképüknek, így hiteleztek a haveroknak is, és titkolták az így, na meg a keleti piacok miatt kialakult veszteségeket. A CW mintegy 70 milliárdnyi rossz hitelt halmozott fel. Ehhez jön az adósságcsere. A kettő köze egymáshoz legfeljebb annyi, hogy mindkét tétel a Magyar Nemzeti Bank könyveiben jelenik meg. Az MNB 1997 elején rendezte a számláit a költségvetéssel. Addig ugyanis a jegybank vette fel a magyar állam devizahiteleit. A költségvetésben ez a hitelfelvétel nem devizában, hanem forintban jelent meg, ám a büdzsé nem fizetett kamatot az MNB-nek, a jegybank viszont fizetett a külföldieknek. Ez azt jelenti, hogy az MNB bukott a hiteleken. Ez nem volt gond, mert a jegybank az állam bankja, amit ő vesztett, a költségvetés nyerte meg, és pótolta a hiányt. A korrekt elszámolás miatt ezen változtattak. Kamatozó lett az eddig nem kamatozó adósság. Az állam kamatot fizet az MNB-nek a korábban devizában felvett hitelek után, amit az kifizet a külföldieknek. A jegybank így nyereséges, és a nyereséget befizeti a költségvetésbe. A különbség csak annyi: most látszik, hogy a büdzsének valójában mennyi kamatot kell kifizetnie, korábban ezt elmeszelték.
A két ügyet azzal lehet összemosni, hogy azért kellett az adósságcserét lebonyolítani, hogy a jegybank nyereséges legyen, és így titokban kifizethesse a CW Bank veszteségeit. (Nagy titok, a CW ügye minden jegybanki beszámolóban benne van.) Arra persze, hogy miért van szükség a kavarásra, nincs válasz. (Hacsak nem az a célja az egésznek, hogy a rohadt mocskos tőzsdézőket tönkretegye: a BUX egy hét alatt majdnem hat százalékot veszített az értékéből.) Az egyik verzió szerint csak a gondokat kell így takargatni. A másik szerint Surányi kikészítésére megy a buli. A harmadik szerint csak a balhé kedvéért.
Egy dolog, ami biztos, így kormányülés előtt: a pletyka. Állítólag Surányi több hete tudott arról, hogy készül valami CW-ügyben. A hírek szerint azért, mert Orbán Viktor egy magánbeszélgetésben azt közölte vele: az ősz a CW Bankról fog szólni.
A parlamenti menetrendben egyébként ősszel tárgyalják az adótörvényeket és a költségvetést.
Várkonyi Iván
Varrás mentén hasad
A Fidesz-kisgazda koalíció abszurditása a kezdetektől nyilvánvaló, már ha a politikán hajlandók vagyunk mást is érteni, mint gátlástalan, elvtelen stricik mesterkedéseit a hatalom megtartásának érdekében. A két pártnak sikerült megvalósítania azt a minden politológia-tankönyben a "Nagyon peches országok" alfejezetben tárgyalt esetet, amikor egy támogatottsággal alig rendelkező kis párt, némely alesetekben egyenesen a lunatic fringe, az agyament margó, a balszerencsés parlamenti arányok miatt a koalíciós kormányzás meghatározó tényezőjévé lép elő.
És bár eddig a két kormányzó párt konfliktusait rendre sikerült, ha megoldani nem is, de legalább eltussolni, a költségvetés tárgyalása előtt a Fidesz-kisgazda viszony egyre kezelhetetlenebbé válik. Az MSZP pedig már nyíltan a köztük éleződő feszültségre gyúr.
A parlament első plenáris hetén két kérdésben is együtt szavazott az FKGP és az MSZP. Egyszer - Pokol Béla frakcióvezető-helyettes szerint - tévedésből. Elnézték, na, ki tud azon a sok, szám szerint kettő rohadt gombon eligazodni? Igaz, később maga Csúcs László - szintén frakcióvezető-helyettes - hazudtolta meg kollégáját, midőn úgy nyilatkozott, hogy szigorúan szakmai szempontok alapján adták voksukat az MSZP indítványára, de hozzátette: nem egyeztettek a másik párttal gombnyomás előtt. A két fontos kérdés az áfa-visszatérítés határidejének megtartása volt (a kormány 30-ról 45-re emelte volna), a másik pedig a bor jövedéki adójának bevezetése (jelenleg nincs, a Fidesz tíz forint literenkéntit szeretne, a FKGP-MSZP alkalmi koalíció viszont megelégszik öttel). A Fidesz meg közben folyamatosan cáfol: dehogy okoznak feszültséget a két párt között a történtek, továbbra is megvalósul az egység, a csókcsere meg a közös étkezések.
De igazából nem is e két téma osztja meg a koalíciót, hanem ennél fontosabb ügyek: a Földművelésügyi Minisztérium 413 milliárdos igénye, valamint a köztársasági elnök megválasztása.
A 413 milliárd ügyében Torgyán továbbra is hajthatatlannak mutatkozik, sőt hétfőn, a gödi találkozón azt mondta, már így is sokat engedett, hiszen 630 milliárd kellene a mezőgazdaságra, lám, ő meg csak 413-at kért. A szocialisták tudják, hogy Torgyán egyszer már kikatapultálta magát egy konzervatív koalícióból. Bizonyára ezért ment el Szekeres Imre Gödre kontrázni Torgyánnak, meg azért, mert Horn Gyula küldte: ha az MSZP és a FKGP a jövő évi költségvetés szavazásakor összefog, borul a büdzsé, nem lesz törvény, és akkor a Fidesznek annyi. Azt még a Fidesz propagandistái is nehezen bírnák beadni a választóknak, hogy a párt egy olyan viszonylag egyszerű feladatot nem tud abszolválni, mint a költségvetés összebarkácsolása. Az FKGP ráadásul nem erősödhet meg annyira, hogy az MSZP vetélytársává váljék.
Igaz, a legnagyobb kormánypárt képviselői szerint költségvetés nélkül is működőképes az ország, de ezt ők sem gondolják komolyan. Ezzel a Fidesz Torgyánnak üzenhetett inkább, ugyanis ha nincs költségvetés, a kisgazdapárt irányítása alatt működő honvédelmi tárca sem kapja meg a megemelt támogatást. És ezt még az FKGP-vezér sem szeretné. (A honvédelmi miniszter csak mellékszereplő, ő általában nem szokta érteni, hogy épp hol van, és miért épp ott, ahol.)
Az elmúlt hetekben a Csúcs László, Boros Imre, Szabadi Béla által alkotott kisgazda trió iszonyú erőfeszítésekkel próbált meg pluszforrásokat találni a költségvetésben. Ugyanis - szerintük - Orbán Viktor megmondta, ha megtalálják a többletpénzt, viheti az FVM. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter később már úgy nyilatkozott, ha volnának források, azt az oktatásra meg az egészségügyre kéne fordítani. A Fidesz ezenkívül azzal érvelt, hogy összességében több mint ötszázmillió van a költségvetésben terület- és vidékfejlesztésre, úgyhogy nem fizet többet Torgyánnak. Csakhogy a kisgazdavezérnek nem szokott gondot okozni az, hogy lenyomja Orbánt MEH-estül, kormányostul (lásd Fradi-ingatlanok, egyetemi integráció).
Ha mégis megtörténik a kevésbé valószínű, az tudniillik, hogy a két partner nem tud megegyezni a 413 milliárdról, más kigázolás, mint az előrehozott választás vagy a kisebbségi kormányzás nem marad. A mostani kutatások szerint az előrehozott választások elsősorban a szocialistáknak kedveznének, akik fél testhosszal vezetnek a Fidesz előtt. Kérdés viszont, mennyi szavazó pártolna át a mostani kormánypártoktól, és hová. A Fidesznek az lehetne akkor az érve, hogy Torgyán alárakott a koalíciónak, az FKGP elnöke meg azt hozhatná fel, hogy ő csak a vidéket akarta felzárkóztatni, koszt vasz koszt.
Ráadásul nem csak az FVM a vita tárgya. A Fidesz bevezetné a biztosítási adót, az FKGP hárít. Jövőre meg kell választani a köztársaság elnökét, és a koalíciós szerződés szerint a kisgazdák jelölhetnek. A kisgazdák viszont még húzzák az időt. Elvben a párt nagyválasztmányának kell kijelölnie a legalkalmasabb férfiút, de ismerve az előző nagyválasztmányon történteket, nem lehet kétséges, ki is lesz az. A legnagyobb kormánypárt igencsak megosztott a kérdésben. Képviselőik között kevesen szeretnék Torgyánt ott látni, ahol a kisgazdik. A Fidesz egyik vezetője szerint a koalíciós szerződésben szereplő egyetértési jog igazából vétójogot jelent. És ahhoz sem kell nagy fejszámolóművésznek lenni, hogy utánanézzünk, az alkotmány ötven képviselő ajánlásához köti a jelölést, és ha az FKGP megnyeri is a hétvégi időközi választást Székesfehérváron, akkor is eggyel kevesebben lesznek, mint kellene.
De szerintünk Torgyánnak emiatt nincsenek álmatlan éjszakái.
Egyszer Rudolf
A Fidesz-kormány első igazi büdzséje magán viseli a kabinet tevékenységének minden eddigi jegyét: külsőségeiben határozott, jól marketingelhető, ám apróbb hibák ezreit és óriási feszültségeket rejt. Így hát nincs csodálkoznivaló azon, ha az előnyök hangsúlyozásán túl inkább valami másra - példának okáért a CW Bankra - terelik a szót. Az MNB-ügy megkavarásával legalább Torgyán sem csak a 413 milliárdjának a megindoklásával foglalkozik. Például követeli Surányi lemondását.
