A kecskeméti önkormányzat 2004. március 3-i közgyűlésén napirend előtt kért szót Leviczky Cirill. A Fidesz helyi frakcióvezetője bejelentette: pártja megvonta a bizalmat Szécsi Gábor polgármestertől, és 2006-ban biztosan nem indítja újra. A döntés közjogi értelemben nem jár semmilyen következménnyel. Szécsi Gábort 2002-ben nem a Fidesz, hanem a szavazásra jogosult kecskeméti polgárok több mint 17 ezer voksával választották polgármesterré, és miután a magyar jog jelenleg nem ismeri a visszahívás intézményét, polgármester is marad(hat) a ciklus végéig.
A közvélemény úgy tudja - mivel a híradások er-ről tájékoztatták -, hogy Szécsi a Malom Center miatt veszítette el pártja bizalmát - de ez csak látszólag van így. Valójában a városközpontba tervezett bevásárlócentrum, illetve egy pár építésznek, a Fidesz prominens helyi politikusainak, majd az általuk fölhergelt polgári köröknek a beruházás ellen szervezett tiltakozásai csupán a kényelmes ürügyet szolgáltatták a Szécsi elleni támadásra.
A Malom Center ügyét a leghelyesebb építészeti (szakmai) köntösbe bújtatott üzleti, tehát gazdasági érdekek által motivált vitának tekinteni. Kecskeméten többen látják úgy: a Malom-ügyet egy hoppon maradt csoport robbantotta ki azért, mert a beruházó nem az ő ajánlatukat fogadta el, hanem egy másik csapatét, amelyik ugyanazt a munkát az ötödéért vállalta. "Nincs semmi erkölcsi alapja éppen annak ágálni a legjobban a bevásárlóközpont ellen, akinek az aláírása ott olvasható a bontási dokumentumokon. A harc oka a pénz: több száz millió forint" - foglalta össze egy beavatott forrásunk, hozzátéve: a régi gazdasági malom semmilyen értéket nem képviselt, a belvárost csak csúfította, és nincs olyan terv, amely szerint nem kellett volna lebontani. A területre több beépítési terv készült: egy elképzelés szerint nyolcemeletes lakóház épült volna a lebontott malom helyén, ami ugyan sokkal magasabb a tervezett bevásárlóközpontnál, viszont semmiben nem ütközne más érdekekkel. A tiltakozók ugyanabból a körből kerülnek ki: többnyire olyan üzletemberek, akiknek a közelben működő vállalkozásaira komoly hatással lenne az új bevásárlóközpont.
E cikknek nem a Malom Center a tárgya, így nincs jelentősége a különböző szakkérdéseknek vagy azoknak az építészi szakzsargonban megfogalmazott bírálatoknak, amelyek a "város szövetére" meg más effélére hivatkoznak. Ami a lényeg: nagy visszhangot lehet kiváltani és tekintélyes tábort lehet toborozni ilyesfajta jelszavakkal. Aki tehát megpengette e húrokat, tudta, milyen dallamra vágynak a polgárok.
Kecskeméten a Malom-ügy pártüggyé, pontosabban a polgári körök önszervező és önkifejeződési akciójává nőtte ki magát. Minden pártszervező ilyenről álmodik: jönnek a népek, egyre többen vannak, és mind jobban összeforrnak. Nincs szükség tényekre - a tények az efféle Malom-ügyekben amúgy sem sokat számítanak, hiszen az adatokat mindenki kénye-kedve szerint csoportosíthatja, ugyebár.
Egy ponton aztán a polgári körök tudatára ébredtek a saját erejüknek. A média ráharapott a felhajtásra, úgyhogy a körök előbb-utóbb elhitték: fontos, amit mondanak (bármi legyen is az). Rádöbbentek, hatalmukban áll megváltoztatni a dolgokat (miközben saját mikrovilágukban többnyire arról dönthetnek csak, leoltják-e maguk után a villanyt, ha kijönnek a fürdőszobából), és élni is akartak e hatalommal. Le a bevásárlóközponttal! Le a polgármesterrel!
Egy üzletiérdekekből indított spontán, átlátszó és erőtlen építészeti kritikából így lett politikai hadjárat.
A polgári körökhöz tartozó politikusok ezek után egyetlen dolgot tehettek: az élére álltak a mozgalomnak, és úgy csináltak, mintha mindig is ők irányították volna az akciót.
A Fidesz Kecskeméten 1998-ig
nem volt túlzottan jelentős párt (1994 és 1998 között egyetlen önkormányzati képviselője volt - az illető mára távozott a politikából). 1998-ban először történt meg, hogy a megyeszékhely mind a két körzetében fideszes jelölt (Horváth Zsolt és Nyitray András) szerzett parlamenti mandátumot, majd az év őszén a Fidesz győzelmét hozták az önkormányzati választások is.
Szécsi Gábor - akinek a nevét a politikában legtájékozottabbak sem ismerték - ekkor tűnt fel. Művelt, barátságos, kiváló kapcsolatteremtő képességű tanár makulátlan múlttal, aki bármilyen témáról képes kapásból - akár angolul - negyedórás beszédet mondani, úgy, hogy a szövegnek eleje, közepe és vége is van. Szécsi elsöprő többséggel győzött. A Fidesz tagja volt, aki aztán nem vált fideszessé - a szó mai értelmében. Ez lett a veszte.
Kinevezte például az általa létrehozott magisztrátus tagjává Zwack Pétert, aki épp akkor lépett be az SZDSZ-be. A Hozam Klubban a nyilvánosság előtt üdvözölte Kovács Lászlót, az MSZP elnökét és nyújtott baráti jobbot (a leendő miniszterelnök) Medgyessy Péternek. Reggelire ült össze Demszky Gábor budapesti szabaddemokrata főpolgármesterrel, és megállapodott vele egy közös programban (nevezetesen abban, hogy fokozottan kellene segíteni az állástalan középkorúak elhelyezkedését).
A pártja frakcióülésére érkező Orbán Viktor miniszterelnök nem kereste föl a városházán a fideszes polgármestert.
Városában sorozatban lett az év embere, arról azonban, hogy pártja 2002-ben újra indítja, csak a legutolsó pillanatban döntöttek.
Kecskeméten 2002-ben ismét simán győzött a Fidesz: elvitte a két országgyűlési mandátumot, míg Szécsi Gábor az őszi polgármester-választáson úgy győzött 17 ezer szavazattal, hogy egymaga majdnem többet kapott, mint ellenfelei összesen. Orbán Viktor és vezértársai másnap a győzteseknek járó tisztelettel fogadták. Csakhogy az egy másik Fidesz volt: egy megvert párt, amely hálás a győztesnek.
A dolgok 2004-re gyökeresen megváltoztak. A párt ma győzelemre áll, a jövőbeni győzelemnek azonban feltételei vannak. Az új struktúra vezetőközpontú, hierarchizált, és a teljes odaadásra, a százszázalékos önfeladásra épít. Nincs helye egyénieskedésnek, nem lehet gyengíteni a pártot, nem szabad kockáztatni a győzelmet. (A hatalmat.) A helyi megbízottak - a választókerületi elnökök (a megválasztott országgyűlési képviselők) - teljhatalmat kapnak. Használják, ahogyan akarják, arra, amire megítélésük szerint kell. Nem szabad gyengeséget mutatni. Tilos a különcködés.
Szécsi Gábor kecskeméti polgármestert, aki egymás után háromszor nem megy el pártja országos választmányának ülésére, Kövér László szigorú hangú levélben kizárja a testületből.
Ekkor már van a Malom-ügy.
Szécsinek azonban nemcsak ellenfelei/ellenségei vannak; szövetségesei is. Pokorni Zoltánnal beszélik át a dolgokat, őt tájékoztatják, vele közlik: lehetetlen, hogy egy biztos legitimációval rendelkező polgármesterre saját pártjának országgyűlési képviselője támad, ráadásul pont egy olyan valaki, aki öt fillért a városba még nem hozott. Elképzelhetetlen, hogy saját - szintén országgyűlési képviselő - alpolgármestere ellene forduljon. Pokorni - ha igazak a hírek - türelmet és óvatosságot kér.
Az ellenfelek (legalábbis ezt híresztelik úton-útfélen) személyesen Orbán Viktornak adják át a Malom-dossziét, amely szerintük Szécsi nyilvánvaló "bűnösségét" bizonyítja. (Kövér László - hivatalból - amúgy is mindent tud.)
Nem világos, hogy a döntést a bizalom megvonásáról pontosan ki (vagy mely testület) hozta meg.
A frakciótagokkal - külön-külön, négyszemközt - közölték a döntést, és megkérdezték az illetőt, támogatja-e. Ha nem, el kell hagynia a városháziképviselőcsoportot - azaz politikai pályafutásának annyi.
A kecskeméti Fidesz-csoport - a hivatalos bejelentés szerint - "egyhangúlag" döntött. Szécsi Gábor így látta: "Lehajtott fejjel, sápadtan, magukba roskadva ültek a padban.
Senki sem mert
a polgármesterre nézni." S hogy még nyilvánvalóbb legyen a színjáték: háromórás vita után ugyanezen az ülésen 31:0 arányban kapott támogatást egy előterjesztés, amelynek elfogadása az utolsó akadályt hárította el a Malom Center megvalósítása elől. Az ügy, amelynek ürügyén a polgármestert kiebrudalták pártjából, megoldódni látszik - nagyrészt épp ugyanezen párt frakciótagjainak a segítségével.
A bizalommegvonás utáni harmadik napon Szécsi levélben közölte: lemond párttisztségeiről, és kilép a Fideszből; függetlenként dolgozik tovább, és kitölti mandátumát. Bevallja: megkönnyebbült, mert nem neki való a "pártszerep".
A Fidesz segítségével a közgyűlésbe jutott MDF-frakció nyilatkozatban hozta nyilvánosságra: továbbra is polgármesterüknek tekintik Szécsit, akinek átadták Dávid Ibolya személyes üdvözletét. Brúszel László, az MSZP városi elnöke (aki 2002-ben - nyilvánvalóan központi instrukciókra - ellenjelöltként személyében is támadta Szécsit) négyszemközti beszélgetésen biztosította arról a polgármestert: a szocialista frakció adott esetben támogatja "a város működőképességének megőrzését".
Szécsi legközvetlenebb munkatársai - a két alpolgármester - kijelentették: nem látnak okot arra, hogy a jövőben ne dolgozzanak együtt.
A Fidesz megszabadult a pártegységet megbontó, a sorba be nem álló, a sorból szándékosan kilógó politikusától. Az élet megy tovább.
Ballai József
