A Ganz-telep hasznosítása: Holt telkek

publikálva
2001/23. (06. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

a felszámolási eljárás alá vont egykori ipari vállalat, a Ganz Villamossági Művek (GVM)

a felszámolási eljárás alá vont egykori ipari vállalat, a Ganz Villamossági Művek (GVM) II. kerületi területe lett. Az ingatlan még abban az évben a Kisrókus 2000 Kft. tulajdonába került; az ÁPV Rt. e cégen keresztül finanszírozza a hétmilliárd forintos beruházást. E költségek az úgynevezett utóhasznosítás során fognak megtérülni. Csakhogy az ÁPV Rt. még jóval ezelőtt, várhatóan néhány hónapon belül megszűnik. Kérdés tehát: kinek ketyeg az óra a volt Ganz-telepen? Hová kerülnek majd a HUF-ok?Az energetikai berendezéseket - turbinákat, kazánokat, transzformátorokat, generátorokat - gyártó Ganz működése a hetvenes évek végéig a szocialista nagyipar sikertörténetének számított. A márkanév és a Ganz-szakmakultúra világszerte rangot jelentett. A KGST munkamegosztásába azonban nem fért bele a magyar energetikai gépgyártás fejlesztése.

Az 1989-ben végbement kvázi-privatizáció "jó" és "rossz" részre osztotta a céget. A GVM tulajdonában maradt az ingatlan - és az adósság. A tehermentes Ganz közös céget alapított az olasz állami tulajdonban levő Ansaldóval. (Az eladás körülményeiről lásd Így vitték című keretes írásunkat.) Az ily módon létrejött Ganz-Ansaldo - épületeket bérelve a GVM-től - folytatta a termelést, s idővel sikerült is majdnem elveszítenie a Ganz név maradék vonzerejét. (Mindentől függetlenül megjegyzendő: a gyár a II. kerület szívében, a Rózsadomb lábánál komoly környezeti terhelést jelentett.) Történetünk kezdetére a vegyesvállalat kiköltözött a Lövőház utcai Ganz-telepről.

Kincsesbánya

A következő két évben érdemes lesz figyelnünk a Margit körút-Lövőház utca-Ezredes utca-Kis Rókus utca határolta több mint öthektáros területre.

A II. kerületi önkormányzat kezdettől tudatában volt annak, hogy a kiürített Ganz-teleknek, mint az utolsó egybefüggő "beépítetlen" belbudai területnek a "társadalompolitikai értéke" jóval magasabb, mint a piaci ára. Ezért a testület kezdettől azon volt, hogy olyan ajánlattal álljon elő, amely elég vonzó az állami tőke számára is. 1999 májusában az önkormányzat gazdasági-tulajdonosi bizottságának akkori elnöke, Lévárdi Judit (MSZP-SZDSZ) javaslatot terjesztett elő: az önkormányzat és az ÁPV Rt. összefogásával rövidre zárható a felszámolási eljárás (ennek okairól lásd Adni, venni című anyagunkat), s a terület ideális kulturális centrum lehetne; a hasznosításra az ÁPV Rt.-vel közösen gazdasági társaságot kell létrehozni. A képviselő-testület - polgármesterestül - meg is szavazta a javaslatot. Három nap múlva meg is lett a kormánydöntés: a Ganz-telepen Millenniumi Park lesz. (Bencze B. György [Fidesz] polgármester 1999 júliusában még fölajánlotta a Ganz-telepet a leendő Nemzeti Színház színhelyéül is. A GVM azonban felszámolás alatt állt, ami lehetetlenné tette volna az azonnali építkezést; így nem volt garancia arra, hogy a 2002-es kampányfinisben átadhatják a színházat.)

Az év őszén tárgyalások kezdődtek az önkormányzat és az ÁPV Rt. között a Millenniumi Parkról. A polgármester és Lévárdi Judit többször is járt Gansperger Gyulánál ez ügyben. Az ÁPV Rt. elnöke azonban egyértelműen kinyilvánította: a létrehozandó gazdasági társaságba nem kívánja bevenni az önkormányzatot.

A cég

Bencze B. György ma már úgy látja: eleve illuzórikus lett volna az önkormányzat vállalkozói szerepvállalása. Szerinte az önkormányzatot nehézkessége alkalmatlanná teszi arra, hogy a piacon megjelenjen.

Ami persze igaz az ÁPV Rt.-re is; és az önkormányzatok szerepéről is vannak más vélemények. Például számos önkormányzat működtet gazdasági társaságot - haszonnal. Van olyan vélemény, miszerint az ÁPV Rt. el akarta kerülni, hogy holmi szoclib bizottsági elnökök belepillanthassanak a leendő társaság elszámolásaiba - nem beszélve a beruházás utóhasznosításának a hozadékáról. Meg arra se volt szükség, hogy a megalakítandó kft. - ez lett a Kisrókus 2000 - indulása illetéktelen szemek előtt történjék.

A Ganz Villamossági Művek fő hitelezőjének számító Követel & Tartozik Ingatlanforgalmazási Kft. (a Belvárosi Irodaház Kft.-t 0,2 százalékos részesedés erejéig a forma kedvéért maga mellé emelve) 1999. december 20-án megalapította a Kisrókus 2000 Kft.-t. Az ötvenmilliós alaptőkéjű céget kecskeméti székhellyel hozták létre, s a Bács-Kiskun megyei cégbíróság két nap múlva már be is jegyezte. A cég fióktelepe az irat szerint a fővárosi II. kerületi Kis Rókus utca 12. szám alatt található. S hogy az év ne múljék el haszon nélkül - no meg hogy az apportálási szabályozás január 1-jei megváltozását megelőzzék -, a GVM felszámolóbiztosa egy héttel később, december 29-én 2,5 milliárdos értékben bevitte a társaságba a felszámolási eljárás alatt álló Ganz ingatlanvagyonát, s ezzel ő került többségbe a cégben. De nem sokáig: a Követel & Tartozik előbb tőkeemeléssel, majd fennálló követeléseinek kielégítéseként a Ganz üzletrészének kvázimegvásárlásával többségi tulajdonos lett a Kisrókus 2000 Kft.-ben.

A Ganz hitelezői választmányát elfelejtették ugyan megkérdezni az ügyletről, de ennek amúgy sem lett volna jelentősége, hiszen a Követel & Tartozik maga volt a legfőbb hitelező. Egyetlen érdekelt szívóskodott - az önkormányzat. Arra hivatkozva támadta meg a cégbírósági bejegyzést, hogy az ingatlan egy része (a B jelű volt "nagyszerelde") műemléki védettség alatt áll, így a felszámolónak nem volt joga azt az illetékes miniszter engedélye nélkül apportálni.

Ütemek

Időközben véget ért a felszámolási eljárás, s a jogvita okafogyottá vált. Az önkormányzat megkapta a Ganz felszámolójától az őt megillető tartozását, a Kisrókus pedig megvásárolta az önkormányzat tulajdonában levő ingatlanrészeket. A II. kerületi önkormányzat összesen 700 millió forinttal szállt ki, amit a helyi adótartozásból származó követelései, illetve a tulajdonában lévő földterületek ellenértékeképpen kapott. Legalább ekkora summa megillette volna a "Tocsik-törvény" (1991. XXXIII. tv.) 51. paragrafusa alapján a belterületi földekért is, sőt ugyanezen a jogcímen járt volna valami a fővárosi önkormányzatnak is. Erre azonban már nem maradt pénz. (A főváros egyébként elfelejtette bejelenteni az igényét.)

Elhárult tehát az akadály a Millenniumi Park fölépítése elől. A Kisrókus 2000 ügyvezetőjének, Ocskó Istvánnak a tájékoztatása szerint az alvállalkozókat a közbeszerzés szabályai szerint, vagyis nyílt pályázat során választották ki. Hozzáteszi: a szakmai nyilvántartók listájáról választottak ki a mintegy 150 cégből ötvenet, azokat hívták meg tárgyalni.

Információink szerint az utcáról bejelentkezők érdeklődését azzal utasította vissza a kft., hogy az idő rövidsége miatt nem áll módjukban ajánlatukat megvizsgálni, egyébként is jól ismerik a szóba jövő vállalkozások körét, azok közül választanak.

A kft. gazdálkodása természetesen nem nyilvános, értékelhető mérlegadatai a Cégbíróságon még nem hozzáférhetőek, noha 7 milliárd forintnyi közpénz felhasználására éppenséggel joggal lenne kíváncsi a közvélemény. Így nem látszik, van-e különbség a számlákkal lefedett és a valós teljesítés között - sem most, amikor épül, sem később, a bontási munkálatok során.

De félre a sanda gyanúval; örüljünk a parknak, mely fölött a magyar találékonyság szelleme lebeg, a Musee d´Orsay-t megszégyenítő küllemű múzeumnak, a búzatáblának, a szőlőültetvénynek, az "interaktív térnek". Kérdés, mi lesz a köz számára a hétmilliárdos beruházás hozadéka a millenniumi év után?

A beruházás második ütemében - vagyis a millenniumi rendezvények befejezése után - a Káplár utca és az Ezredes utca közé eső terület lényegében változatlan marad, csupán a Káplár utca Rózsadomb felőli oldalára telepített fasor tűnik majd el. A Káplár utca-Fény utca közé eső terület azonban alaposan átalakul. A Lövőház utca felőli házsor zárt tömbbé alakul, a hatalmas belső kertet csak az ott lakók használhatják - közepén azzal a csodás mese-játszótérrel, amelyet a Fidesz elnöke adott át az idei gyermeknapon nagy csinnadratta közepette, s amely addigra nyilván elbontatik vagy "privatizálódik". A telek ugyanis nem a Kisrókus 2000 Kft. tulajdona, s e területet csak december 31-ig bérlik. A sétánytól a Kis Rókus utcáig terjedő terület parkon túl eső felére is nehéz lesz majd ráismerni. Itt ugyanis a hosszú távú tervek szerint a volt Ganz-telep meghatározott épületeit elbontva, lakóházak és irodák épülnek majd. Az U alakú blokk (nyolc háztömb) közé épített, rendezett parktól alighanem távol tartják majd a bámészkodókat - legalábbis erre lehet következtetni a tervrajzon köréjük rajzolt szaggatott vonalból.

A jövő elkezdődött

De nem is a Fény utca-Ezredes utca közé eső terület jövője az utóhasznosítás kulcskérdése, hanem az a telekrész, amelyet most, a millenniumi tervezgetés lázában már-már elfelejt mindenki: a Margit körút és a Fény utca határolta ingatlan, az épülő Mammut II. oldalában és a volt Ipari Minisztérium háta mögött elterülő dzsuva. Ennek hasznosításáról a tulajdonos ÁPV Rt. megszűnése előtt néhány hónappal még semmi elképzelés nincs. Csupán egy korlátozás: a terület rendezési terve meghatározott számú parkolóhely létesítését engedi meg.

Megkérdeztük a vagyonkezelő szervezet ügyvezető igazgatóját, mi lesz a Kisrókus 2000 Kft.-be apportált ingatlan sorsa az állami tulajdonos megszűnte után. Azt a választ kaptuk, hogy "a millenniumi ünnepségsorozat befejezése előtt nem időszerű a Kisrókus Kft. jövőbeni sorsával foglalkozó kérdések megválaszolása".

Magunktól is tudjuk persze: a területet el fogják adni. De vajon hová kerül a vételér? Nos, a terület gazdája, az ÁPV Rt. nyilván nem jogutód nélkül szűnik meg. A vagyonkezeléssel foglalkozó utódszervezet tőkeerős partnert keres, azután eladja az állami üzletrészt, alighanem névértéken. Az üzlettárs - nem nehéz kisakkozni - minden bizonnyal elővételi jogot köt ki.

Mihalicz Csilla

Így vitték

A Ganz Villamossági Művek privatizációját elemző közgazdász, Szalavetz Andrea szerint a Ganz átalakulására is - akárcsak a szektorban végbemenő többi ügyletre - igaz, hogy "az összállami érdek képviselete kritikán aluli volt, a különféle csoportok kizárólag a saját rövid távú érdekeiket tartották szem előtt".

A GVM 1985-re lett veszteséges. A következő évben az Ipari Minisztérium megindította a szanálási eljárást, melynek során nem engedték el az adósságállományt, csupán lehetővé tették újabb hitelek felvételét. 1989-ig eldöcögött valahogy a vállalat. Ekkor a vezetők kérték a minisztériumot, tegye lehetővé a vállalat részvénytársasággá alakítását és külföldi tőke bevonását.

Hat külföldi cégnek küldtek ajánlatot. Valamennyi érdeklődött, de ipari tervvel kísért pályázatot csak kettő adott be. Az olasz Ansaldo mellett szólt, hogy "mégsem egy német vagy egy amerikai, aki könnyebben agyonnyomott volna bennünket".

1990-ben az olasz befektetővel folytatott tárgyalások kellős közepén a Ganz fő hitelezője, az OKHB ultimátumot küldött a vállalat vezetésének: amennyiben egy hónapon belül nincs megállapodás, és az olasz befektető nem száll be tőkével a cégbe, felszámolási eljárást kezdeményez ellene. A nyomaték kedvéért minderről az olasz partnert is értesítették. Az olaszok nyomban tudták: a Ganz kénytelen lesz a legelőnytelenebb feltételekbe is belemenni.

Az 1991. január 1-jén megalakult Ganz-Ansaldo Rt.-ben az olasz fél többségi tulajdonos lett. De nem úgy, hogy a GVM üzletrészének 51 százalékát megvásárolta volna, hanem az ÁVÜ engedte, hogy a Ganz vegyesvállalatot hozzon létre az Ansaldóval. Nem akárhogyan: az olaszok első feltétele a többségi tulajdon megszerzése volt. A második a 16,6 millió dolláros vételárlimit: ennél többet nem kívántak befektetni a cégbe.

A Ganz korábbi vagyonbecslését így módosítani kellett: az egyes vagyonelemek értékét a szakértői véleményben foglaltakhoz képest lefelé vitték, hogy az apport értéke ne haladja meg a cég alaptőkéjének 49 százalékát.

A vegyesvállalat kizárólag a garantált fedezetű rendelésállományt vette át, a GVM korábbi szerződéseiből származó garanciális kötelezettségeket nem. A munkákat elvégezte ugyan a Ganz-Ansaldo, de ellenértéküket piaci áron kiszámlázta a GVM-nek.

A Ganz-Ansaldo vállalta, hogy átveszi a GVM munkaerő-állományát - igaz, korábban már elbocsátották az akkori létszám (4000 ember) 20 százalékát.

Az olaszok megígérték: megtartják a Ganz teljes termékskáláját, megőrzik a márkanevet. Ez utóbbival kapcsolatosan az elemző megjegyzi: az Ansaldo néhány piacon kifejezetten rosszul csengett, míg a Ganzé jól bevezetett, ismert név. Így ebből a szempontból a Ganz jelentett stratégiai szövetségest az Ansaldo számára, és nem fordítva.

Adni, venni

A GVM tartozásállományának legtetemesebb részét az ÁPV Rt. által 1997-ben alapított Követel & Tartozik Kft. vásárolta meg. A második legnagyobb hitelező, a II. kerületi önkormányzat az ingatlan egyes részeinek megvásárlásával próbálta az érdekeit érvényesíteni. E területeket később eladta az ÁPV Rt.-nek.

publikálva
2001/23. (06. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra