A hágai Duna-per: A második menet

szerző
Kerényi György
publikálva
1998/40. (10. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy éve, szeptember 25-én hirdette ki ítéletét a hágai nemzetközi bíróság a bősi vízlépcsőperben, de október 7-én a perben állók képviselőinek újból Hágában lesz jelenésük. Szlovákia ugyanis féléves fenyegetőzés után újból a bírósághoz fordult, azt kérve, a testület mondja ki Magyarország felelősségét abban, hogy elmaradt a megegyezés, és azonnal kötelezze egy új vízlépcsőszerződés megkötésére.

Egy éve, szeptember 25-én hirdette ki ítéletét a hágai nemzetközi bíróság a bősi vízlépcsőperben, de október 7-én a perben állók képviselőinek újból Hágában lesz jelenésük. Szlovákia ugyanis féléves fenyegetőzés után újból a bírósághoz fordult, azt kérve, a testület mondja ki Magyarország felelősségét abban, hogy elmaradt a megegyezés, és azonnal kötelezze egy új vízlépcsőszerződés megkötésére.

Pedig már majnem megvolt: Horn Gyula megbízottja, Nemcsók János aláírt egy megállapodástervezetet, csak ezt az előző kormány a választások előtt már nem merte szentesíteni. A Fidesz - aki elérte, hogy a környezetvédők egy része neki kampányolt - nem hagyott kétséget afelől, hogy a Horn-Nemcsók-paktumról szó sem lehet, ez pedig érthetően nem tetszett az északi kollégáknak. Ehhez képest mégsem azt kérték, hogy a testület állapítsa meg az ítélet végrehajtásának módozatait, vagyis konkretizálja első ítéletét, hanem azt, hogy a bíróság mondja ki Magyarország felelősségét a megegyezés elmaradásában, és mindjárt kötelezze is az új vízlépcsőszerződés megkötésére.

Felelősök

A Horn-kormány idején a magyar Duna-politika két csapáson haladt: a hágai magyar képviselők és a Horn személyes megbízottjai által folytatott szlovák-magyar különtárgyalások résztvevői (ennek folytatásaként az ítélet végrehajtásáról egyezkedő Nemcsók-csapat) látszólag különböző irányba húztak. Voltak persze kapcsolódási pontok: például hágai képviselőnk, Szénási György minisztériumi helyettese előbb a titkos különtárgyalásokon, majd a Nemcsók-delegációban dolgozott. Azon is sokan meglepődtek, hogy Szénási záróbeszédében a magyar keresettel ellentétesen a Duna szlovák elterelése, a C változat legalizálásának lehetőségét is megpedzette.

Talán a két hete létrehozott parlamenti tényfeltáró bizottság - amely az előző kormány Duna-politikáját vizsgálja majd - kideríti, hogy valójában mennyire is volt látszólagos a magyar Duna- politika megosztottsága. Erre utal az, hogy bár a bizottság a hágai ítélet utáni kétoldalú tárgyalások vizsgálatára jött létre, a testület vezetője, Illés Zoltán lapunknak elmondta, meg kívánják hallgatni Szénási Györgyöt is. A bizottságba egyébként a szocialisták ügyesen Nemcsók Jánost delegálták, aki így saját tevékenységét vizsgálhatja.

Konkrét kormányzati lépésekről még nem beszélhetünk, megszólalásaiban a Fidesz-kormány a Duna ügyében egységesebb ugyan, mint elődje, de néhány kérdésben érezhetők a véleménykülönbségek. Vargha János például, aki a kormány környezetpolitikai tanácsadója lett (titkárságán azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a Duna Kör volt elnökségi tagja Duna-ügyekben nem nyilatkozik), rendszeresen megpedzi a hágai pert vivők felelősségét, akik közben készülnek a második menetre. (Bár információink szerint Szénási György küldöttségvezető pozíciója nem a legbiztosabb.) Míg Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke és Székely László, Illés volt Fidesz-béli munkatársa, az új dunai kormánybiztos a hágai folytatásra szavaz - vagyis hogy a magyar fél is forduljon saját, az ítéletet értelmező kérdéseivel a bírósághoz -, addig Szénási György több esélyt adna a kétoldalú tárgyalásoknak. A külügyminisztériumi főosztályvezető lapunknak úgy értékelte a helyzetet, hogy továbbra is nyitva áll a megállapodás lehetősége, és "ha vissza is megyünk Hágába, az nem holnap lesz".

Vízmegosztás

A bíróságnak nem lesz könnyű dolga, ha saját ítéletét értelmezi majd. A sarkalatos pontokra, így például a turbinákat hajtó üzemvízcsatorna és a főág közti vízmegosztás kérdésére a testület nem tud miből válaszolni, nincsenek előtte ugyanis erre vonatkozó szakanyagok. Arról sem tudni semmit, hogy a vízlépcsőrendszer milyen műszaki megoldásaival lehetne biztosítani a bíróság ítéletében hangsúlyozott környezetvédelmi normák érvényesülését. Ezen vizsgálatok, elemzések elvégzése ügyében az új kormány sem lépett még semmit. (Ugyanilyen előkészítetlen állapotban várta a Horn-kormány is a bíróság ítéletét, de nekik nem is volt szükségük ilyen vizsgálatokra, nekik jó volt az eredeti vízlépcsőrendszer is.)

Kérdésünkre, hogy minek alapján tud majd dönteni a bíróság az ítéletnek megfelelő vízmegosztásról, Szénási György egy a bírósághoz beterjesztett PHARE-jelentést és az Európai Közösség ´93-as vízmegosztási javaslatait említette. Ezek egyikét tavaly még a Duna Charta is figyelmébe ajánlotta Hornéknak, annak dacára, hogy egy olyan dán hidrológus készítette őket, aki később a perben a szlovák fél szakértője volt.

A szlovákok jelenleg a Duna eredeti vízhozamának ötödét, négyszáz köbméter vizet engednek a főmederbe. Teszik ezt ráadásul legálisan, mert a Horn-kormány által 1995-ben kötött úgynevezett fenékgátszerződés ennyi vízről szól. Mivel a bíróság törvénytelennek ítélte a C variáns jelenlegi működését, ahhoz, hogy a turbinákra minél több vizet küldhessenek legálisan, a szlovákoknak nagyon kellett a hágai ítélet után két héttel lejárt fenékgátszerződés: nem csoda, hogy az ítélet után első dolguk volt felajánlani a szerződés meghosszabbítását. Hornék ebbe bele is mentek, és egy december 17-i kormányhatározat prolongálta a négyszáz köbmétert. (lllés Zoltán lapunknak ezzel kapcsolatban is felvetette a külügy felelősségét.)

Célok

A bíróság kiegészítő ítéletére akár még éveket is várhatunk, így egyezkedhetünk a szlovákokkal, ahogy tették ezt Horn Gyula megbízottjai is. Nemcsókék tárgyalásai mindenféle parlamenti kontroll nélkül zajlottak, az akkori ellenzék egyik fő követelése volt a delegáció mandátumának parlament általi kijelölése. Illés Zoltántól megtudtuk, hogy immár elkészült egy parlamenti határozattervezet (a bizottsági elnök szerint másfél-két hónap múlva terjesztik majd a parlament elé), amely kijelölné az új tárgyalások kereteit.

Alsó vízlépcsőre biztosan nem szól majd a felhatalmazás, de nyilatkozataikból úgy tűnik, hogy abban egyetértettek Nemcsókék, a peren dolgozó nemzetközi jogászok és a Fidesz képviselői, hogy a bíróság szerint a C variánst legalizálni kell. Székely László kormánybiztos bemutatkozó sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Bős és Dunakiliti Magyarország általi elfogadásáért cserében azt várnánk a szlovákoktól, hogy lemondjanak az alsó duzzasztásról, lapunknak pedig a C variáns/több víz alkuról beszélt (lásd az Elképzeléseink most formálódnak című interjút). Ebben a gondolatmenetben a környezetvédelmi normák csak a C variáns legalizálása - és mondjuk az alsó duzzasztás elhagyása - után következnének.

A hágai ítélet viszont a C variáns környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról is szól, arról, hogy bármilyen új szerződést kössenek is a felek, a környezetvédelmi jogszabályok nem sérülhetnek.

Ha mégis, akkor viszont a C variáns nem legalizálható.

Kerényi György

Magyar Narancs: Mi felel meg jobban Magyarország érdekeinek: a hágai bíróság kiegészítő ítélete vagy a Szlovákiával folytatott kétoldalú tárgyalások?

Székely László: A kettő nem zárja ki egymást. Jelen pillanatban a Szlovák Köztársaság a bírósághoz fordult, tehát ők vonták le azt a következtetést, hogy a kétoldalú megállapodásnak nincs sok esélye. Magyarország akkor jár el helyesen, ha fölteszi a saját kérdéseit a bírósághoz, hiszen láthatóan egymásnak teljesen ellentmondóak az ítélet értelmezéséből levont magyar és szlovák következtetések. Az eljárásban újabb megerősítést szerezhetünk a kérdésekben, amelyek szerintünk az ítélet sarokpontjai.

MN: Mi a magyar álláspont a C variánssal, a dunacsúnyi létesítményekkel kapcsolatban?

SZL.: A magyar álláspont a hágai ítéletből olvasható ki: Szlovákiának nem volt joga üzembe helyezni Dunacsúnyt, és hat éve a nemzetközi joggal ellentétes módon üzemelteti a komplexumot, amely átvette a kiliti duzzasztás szerepét. Ez a jogellenes állapot a bíróság szerint azzal szüntethető meg, ha a felek egy új, közös üzemeltetési rendszert alakítanak ki, amely megvalósítja a ´77-es szerződés valamennyi célját, úgy, hogy egyiknek sincs prioritása a többivel szemben.

MN: Értelmezése szerint a bíróság kimondta, hogy a C variánst bele kell venni a szerződésbe?

SZL: Kimondta. Elismerte, hogy a C variáns a nemzetközi joggal ellentétesen működik, lebontását azonban nem rendelte el. Fönnmaradhat, csak a ´77-es szerződés céljait kell rá vonatkoztatni. Magyarországnak a parti államok szuverenitásából következő jogait sérti a jelenlegi üzemeltetés. Ezt kell a feleknek egy közös rendben jogszerűvé tenni.

MN: Magyarország a C variáns jogszerűsítéséért cserében kérhet több vizet?

SZL: Természetesen. Ez az ítéletből következik. Szlovákiának biztosítania kell a magyar fél számára a Dunából mint természeti erőforrásból való ésszerű és méltányos részesedést.

MN: Az ítélet egyes értelmezői szerint a szlovákoknak a C variáns legalizálása nélkül is több vizet kellene adniuk a Dunába.

SZL: Ne felejtse el, hogy az ítélet azt is kimondta, hogy Magyarországnak nem volt joga felhagyni a nagymarosi építkezéssel, vagyis mindkét fél a nemzetközi joggal ellentétes magatartást tanúsított. Nyilvánvaló, hogy a korábbi merev álláspontoktól való elmozdulás kölcsönös engedmények útján képzelhető el. Magyarország hajlandó a C-variánssal kapcsolatos engedményt megadni, feltéve, ha a közös rezsim biztosítja a Szigetköz vízpótlásához és a természeti rend megőrzéséhez szükséges vízmennyiséget. Ennek megállapítása lesz a bírósághoz intézett magyar kérdések között az egyik legfontosabb.

MN: Tud erről a hágai bíróság bármit is mondani, vannak erről értékelhető anyagaink?

SZL: Hasznosítható részeredmények vannak. Nekünk elsősorban azt kell alátámasztani, hogy az egyes vízmegoldási szcenáriókhoz milyen, a természeti tőkében bekövetkező változások, előnyök vagy hátrányok kapcsolhatók, amik a másik oldalon nyilván energetikai veszteségeket okoznak a szlovák félnek. Minden egyes vízmegosztási szcenárióhoz ki kell dolgozni az előnyöket, hátrányokat, de figyelembe kell venni azt is, hogy Magyarország számára 1977 óta számos nemzetközi egyezmény írt elő nemzetközi jogilag kötelező szabályokat, amilyen például a vizes élőhelyek megőrzésére vonatkozó kötelezettség, a biodiverzitás fenntartása, a felszín alatti vízkészletek megőrzése. A bíróság abból az optimista feltételezésből indult ki, hogy ennek a komplexumnak, ami magába foglalja Csúnyt és Bőst, van olyan üzemeltetési módja, amely az egymással szembeállított igények kielégítésére alkalmas. Tehát megőrizhető a természeti rend valamely természetközeli állapotban, és Szlovákia működtetni tudja a turbináit.

MN: Lát esélyt arra, hogy ilyen hatásvizsgálat elkészülhet?

SZL: Kénytelenek leszünk ezt is a tárgyalások kulcskérdésévé tenni, mert jelenleg a területre be sem léphetünk a szlovák fél engedélye nélkül. Nem tudunk mit vizsgálni.

MN: Az előző kormány meghosszabbította a ´95-ös fenékgátszerződést, aminek alapján mi jogszerűen kapunk alig 400 köbméter vizet. Mi lesz a sorsa ennek a szerződésnek?

SZL: Hogy fenékküszöbre szükség van-e vagy nincs, az a vízmegosztás függvénye. Amint Magyarország számíthat egy valamelyest valószínűsíthető vízmennyiségre, akkor eldöntheti, hogy ez mire elegendő. Ennek függvénye az is, hogy az Öreg-Duna-mederben a hajózás milyen paraméterekkel megvalósítható, van-e rá lehetőség, hiszen ennek a víznek elégnek kell lennie arra, hogy a szigetközi és csallóközi ágakat ellássa megfelelő vízmennyiséggel. Nyilvánvaló, hogy újra át kell gondolni ennek a 30 kilométeres Duna-szakasznak a jelenlegi állapotát. Hat éve állapotfelmérés sincs. A zárások, amik ezeket a fonatos ágakat elzárják a főágtól, a 60-as években készültek, olyan időszakban, amikor a teljes vízmennyiség az Öreg-Dunában folyt. Lesz ott mit építeni a kiváló vízügyi szakembereknek is, csak az a kérdés, hogy mennyi vízből kell ezt megvalósítani. Reményeink szerint egy valóban méltányos, igazságos vízmegosztási egyezmény után duzzasztás nélkül is ellátható a Szigetköz vízzel.

MN: Ki fog tárgyalni a szlovákokkal, és ki vezeti majd a hágai munkát?

SZL: Hágai képviseletünkre van egy jól felszerelt csapat Szénási György vezetésével, akik az elmúlt években ezzel foglalkoztak, megvan a megfelelő rálátásuk, kapcsolati tőkéjük, amit kamatoztatni tudnak. A dunai kormánybiztos statútuma világosan megmondja, hogy a tárcák felelősségét a kormánybiztos feladata nem érinti. Világos munkamegosztás van: a hágai ügyek vitele a külügy dolga. Ha kétoldalú tárgyalásokra sor kerül, akkor azt nekem kell vezetnem.

MN: Mikor kezdődnek a tárgyalások, és kikkel fog dolgozni?

SZL: Elképzeléseink most formálódnak, a titkárság működését próbáljuk megszervezni. Egyelőre várunk a kilencfős keretem feltöltésével, négyen vagyunk. Egy nemzetközi jogász kollégám, Szabó Marcell a Pázmány Péter Tudományegyetemről dolgozik majd tanácsadóként, Bartus Gábor a Budapesti Műszaki Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének munkatársa segíti állandóan a munkát, vagyok én és egy titkárnő. Azért hagytuk üresen a státusokat, mert a közeli hetekben meghozandó alapvető politikai, stratégiai döntések után az ott megszabott feladatokra kívánjuk az embereket alkalmazni. A stratégiához szabjuk a személyi feltételeket, nem pedig fordítva.

MN: Mennyire számít a vízügyesekre?

SZL: Minden vízügyi szakemberre számítunk, aki a kormányprogram végrehajtásában hajlandó együttműködni.

MN: Mikor kezdődnek a hatásvizsgálatok?

SZL: Amint a hatástanulmányok pontos tartalmát sikerül közösen rögzíteni a szlovák féllel. A hágai ítélet azt mondja ki, hogy a felek közösen mérjék föl, milyen környezeti hatásai vannak a csúnyi komplexumnak.

MN: Nem lesz-e szükség határmódosításra, ha a C variáns belép a rendszerbe?

SZL: A bíróság álláspontja szerint az újonnan kialakított működtetési rendnek biztosítania kell Magyarországnak a parti államokat megillető jogok egészét. Ebbe beletartozik a hajózás ellenőrzésének joga. Ez nem jelent feltétlenül határkérdést: bár az üzemvízcsatornán közlekedő hajók szlovák területen haladnak, Magyarország parti állami jelenléte valamilyen konstrukcióban biztosítható. Nem feltétlenül a határon kell megvalósítani a parti állami jogosítványokat, lehet az üzemvízcsatornában, lehet a bősi zsilipnél. Ez technikai kérdés: kívánunk-e ott vámtevékenységet végezni, milyen lesz a hajóforgalom ellenőrzése, kiléptetése, beléptetése. Nem hiszem, hogy ez különösebb problémát okozna. A párizsi békeszerződésnek ehhez nem sok köze van.

szerző
Kerényi György
publikálva
1998/40. (10. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra