A Jelcin-rendszer agóniája: Családi értékek

publikálva
1999/35. (09. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az újabb oroszországi politikai válságot a tekintélyes olasz lap, a Corriere della Sera robbantotta ki. Az újság állításai szerint egy emigráns kosovói albán építési vállalkozó, egy bizonyos Bexhet Pacolli azért nyerhetett el holmi állami mega-megrendeléseket, mert tejelt. Mégpedig nem másnak, mint magának Jelcinnek és az államfő közvetlen környezetének.

{k199935_8;b}Az újabb oroszországi politikai válságot a tekintélyes olasz lap, a Corriere della Sera robbantotta ki. Az újság állításai szerint egy emigráns kosovói albán építési vállalkozó, egy bizonyos Bexhet Pacolli azért nyerhetett el holmi állami mega-megrendeléseket, mert tejelt. Mégpedig nem másnak, mint magának Jelcinnek és az államfő közvetlen környezetének.Az oroszországi rendszerváltás óta most történt meg először, hogy a vádak már nemcsak a család egyes tagjaira és az elnök közvetlen környezetére vonatkoznak, hanem magára Jelcinre is. A botránynak emellett is van azonban egy figyelmet érdemlő új eleme. Az tudniillik, hogy a nemzetközi sajtó pillanatokon belül tele lett a Jelcin családot és az oroszországi elitet támadó cikkekkel.

Pedig a moszkvai média több fontos szereplője már jó ideje tárgyalja az elnök környezetének különböző kétes ügyeit, ám egyetlen leleplező írás sem keltett komoly nemzetközi figyelmet. Mindez megerősíti azokat a feltételezéseket, hogy az utóbbi napok történései szorosan összefüggnek az amerikai belpolitika aktuális szükségleteivel és tendenciáival. Jellemző módon a Kreml első reakciói is erre a felismerésre építettek, mondván, mindaz, ami történik, nem más, mint a közeledő amerikai elnökválasztás előszele. Csakhogy az effajta érvelésnek - még ha feltehetően meglévő összefüggésekre mutat is rá - van egy komoly gyengéje: nem ad érdemi választ a kérdésekre. Kérdések pedig vannak bőven. Ezt mindennél meggyőzőbben lehet igazolni az elmúlt félév oroszországi politikai fejleményeinek rövid rekonstrukciójával.

Nem ma kezdték

Az orosz állam 1998 augusztusi pénzügyi megroppanása és Jevgenyij Primakov kormányfői kinevezése után feltételezni lehetett, hogy az addig jelentős befolyással rendelkező oligarchikus csoportok kiszorulnak a hatalomból, míg az új miniszterelnök elsődleges célja az állam erejének helyreállítása lesz. Mindebből egyenesen következett, hogy ha kell, a kormányzat kész megütközni az új tulajdonosi csoportokkal is, vagyis egyszer és mindenkorra vége a politikai kegyeltek és kedvezményezettek korábbi világának. A pénzügyi összeomlás után világossá kellett válnia, hogy a korábbi állapotok fenntartása csak újabb és újabb válságot szül. Az etatista fordulatot annál is inkább feltételezni lehetett, mert az államcsőd után az első hónapokban a némiképp megszeppent Jelcin - az új helyzetnek megfelelően - maga is az erős állam híveként lépett fel. Igaz, akkor nem is nagyon tehetett mást. Ebben a megváltozott politikai helyzetben kezdett az orosz főügyészség is másképpen viselkedni. Nyilván érzékelték az új idők új szavát, és korábban nem tapasztalt magabiztossággal fogtak hozzá néhány politikailag kényes ügy földerítéséhez. Ezek közt két vizsgálat keltett különös figyelmet. Az egyik Borisz Berezovszkijnak az Aeroflottal kapcsolatos pénzügyi manővereit kísérelte meg föltárni, míg a másik a Kreml felújítása körüli állítólagos pénzügyi visszaélésekre próbált fényt deríteni.

Az Aeroflottal kapcsolatos vizsgálat január közepén indult. A vád: hivatali helyzettel való visszaélés és pénzmosás. Az ügyészség álláspontja szerint Berezovszkij politikai kapcsolatait kihasználva, saját embereit helyezte a légitársaság vezető posztjaira. Miután ez megtörtént, rövid időn belül elérte, hogy az Aeroflot külföldi képviseleteinek valutabevételei a tulajdonában lévő svájci Andava cég számláján fussanak össze. A légitársaság pénzeivel való sikeres gazdálkodásért Berezovszkij cégét 11 millió dollárral jutalmazták. A pénzmosás vádpontja pedig azzal függött össze, hogy mindezt az Andava anélkül tette, hogy rendelkezett volna az orosz központi bank ilyen jellegű pénzügyi műveletekre feljogosító engedélyével.

Az ügyészségi vizsgálat kezdetben csak az Aeroflot első számú vezetői ellen folyt. Berezovszkijt csak azt követően idézték be tanúként az ügyben, miután menesztették FÁK-titkári posztjáról. Igaz, utóbb, ez év áprilisában a kihallgatáson megjelenni nem hajlandó, Párizsban tartózkodó Berezovszkij ellen nemzetközi elfogatóparancsot is kiadtak. Ezek a fejlemények azt sugallták, hogy a Primakov-kormány kellő erővel és eltökéltséggel bír ahhoz, hogy teljesíteni tudja a maga elé kitűzött feladatokat. Azt aligha lehetne bizonyítani, sőt nem is tűnik valószínűnek, hogy a Berezovszkij elleni vizsgálatra maga a kormányfő adott volna utasítást, ám az szinte biztosra vehető, hogy Primakov érdekelt volt a pénz- és sajtómágnás legyűrésében. Ez pedig azt jelentette, hogy a főügyészség biztos lehetett abban: a miniszterelnök nem fogja akadályozni munkájában. Sőt adott esetben politikai szövetségesre is találhat benne. Ám ekkor váratlan fordulat következett be. Olyan fordulat, ami azt is lehetetlenné tette, hogy Primakov nyilvánosan segítséget nyújtson a kínos helyzetbe keveredett főügyésznek, Jurij Szkuratovnak.

Február elsején ugyanis a főügyész váratlanul egészségügyi okokra hivatkozva felmentését kérte. Ma már tudni lehet, hogy ezt megelőzően Szkuratovot magához kérette az elnöki hivatal vezetője. Nyikolaj Borgyuzsa ekkor tájékoztatta a főügyészt arról, hogy a hivatal egy felettébb kínos tartalmú videokazettát kapott a napokban. A felvételen Szkuratov látható félre nem érthető helyzetben két konzumhölgy társaságában. Mindezek ismeretében a hivatal vezetője arra kérte a főügyészt, hogy nyújtsa be lemondását.

A menzatulajdonos birodalma

Természetesen nem állítjuk, mert nem állíthatjuk, hogy a felvételt feltétlenül az Aeroflot-ügyben érintettek küldték meg Borgyuzsának. Már csak azért sem jelenthetjük ki ezt, mert eközben a Kreml felújításával kapcsolatos ügyben is újabb és újabb adatokra derült fény. Igaz, időrendben a szenzációszámba menő új fejlemény, vagyis Carla del Ponte svájci főállamügyész fordulatot hozó levele csak február 3-án ért Moszkvába, ám biztosak lehetünk abban, hogy az ügyben érintettek - tekintettel az elnökhöz közeli helyzetükre - tudtak a már hosszabb ideje folyó vizsgálatról, így éppúgy lehettek érdekeltek Szkuratov kompromittálásában.

De mit is tartalmazott del Ponte levele?

A svájci főügyész arról tájékoztatta orosz kollégáját, hogy megtalálták a Kreml restaurációját végző, Pacolli-féle Mabetex genfi bankszámláját. E számla különlegessége - derült ki a levélből -, hogy magas rangú kremli hivatalnokok rendszeresen hívhatnak (és hívtak is) le róla jelentős összegeket. Ennek az ügynek az első számú célpontja ekkor még Pavel Borogyin, az elnököt kiszolgáló háttérintézmények vezetője volt. A Borogyin irányítása alá tartozó birodalom több önmagában is jelentős háttérintézmény egybeolvadásából jött létre: egyesíti magában valamennyi, az egykori SZKP KB apparátusát, a szovjet Minisztertanácsot, az orosz kormányt, a szovjet és az orosz Legfelső Tanácsokat kiszolgáló gazdasági intézményt. De Borogyin felügyelete alá tartoznak jelentős egészségügyi intézmények, dácsák, sőt Moszkva több szállodája is. A Borogyin-féle birodalom összértékét legfeljebb csak a Gazprom haladja meg, a foglalkoztatottak létszáma pedig több mint 110 ezer.

De térjünk vissza az orosz főügyész kompromittálása körüli további, felettébb tanulságos fejleményekre. Szkuratov, miután február elején benyújtotta lemondását, a nyilvánosan hangoztatott indokoknak megfelelően kórházba vonult. Március 9-ig nem is jelent meg a főügyészségen. Elvben továbbra is ő volt az ország főügyésze, miután leváltásáról az elnöki előterjesztés nyomán a parlament felső háza hivatott dönteni. Az ügy tárgyalását március 17-re tűzték ki. Ekkor még senki nem tudott a kínos felvételt tartalmazó videokazettáról. Igaz, abban is kevesen hittek, hogy Szkuratov távozásának valódi okai egészségügyiek lennének.

A szerelmes film visszafelé sül el

A főügyész elmozdításában érdekeltek azonban biztosra akartak menni, és az ügy parlamenti tárgyalása előtti napon a kazetta váratlanul fölbukkant mind a felső-, mind az alsóházban. A felmentés ezek után biztosnak látszott. Az események azonban ismét csak váratlan fordulatot vettek. Szkuratov, nyilván annak hatására, hogy az addig bizalmasan kezelt felvétel nyilvánosságot kapott, megmakacsolta magát, és a szenátorok előtt kijelentette: szívesen dolgozna tovább, lemondását erős nyomás hatására tette csak meg. Szkuratov nem említett neveket, de enélkül is célt ért: elmozdítását csak hatan támogatták. A regionális eliteket képviselő felsőházi tagok döntő többsége (142) a felmentés ellen szavazott. Ez a nem várt fejlemény most már feltehetően az elnököt és közvetlen környezetét is feldühíthette, mert másnap este az orosz televízió, az RTR esti hírműsora levetítette a kínos jelenetet tartalmazó kazettát. Az elnöki hivatal utóbb eljátszotta a felvétel további bemutatását letiltó instancia szerepét, ám ez az alakítás felettébb hiteltelennek bizonyult. A főügyész ezek után az NTV csatornának nyilatkozva kijelentette, hogy az ellene folyó akció hátterében azok állnak, akik érdekeltek a Mabetex-ügy eltussolásában. Másnap az elnök személyesen fogadta Szkuratovot, aki a találkozó végén hajlandónak mutatkozott egy újabb lemondólevél megírására. Állítólag erre annak hatására volt kész, hogy ígéretet kapott: a videofelvételről a hivatalos szakértői vélemény kimondja majd, hogy hamis.

Figyelmet érdemlő fejlemény, hogy még ugyanezen a napon menesztették Nyikolaj Borgyuzsát. Azt a Borgyuzsát, akit aznap délelőtt még megbíztak a Szkuratov-ügyet vizsgáló bizottság vezetésével. Estére már az elnöki hivatalnak sem ő állt az élén. A menesztés okáról azóta is csak feltételezéseket lehet hallani. A történetnek azonban ezzel még koránt sincs vége.

Tavaszi nagytakarítás

Március 23-án Moszkvába érkezik Carla del Ponte. Igaz, ezt megelőzően szokatlan módon elhúzódott a svájci főügyésznő vízumkérelmének elbírálása. Csak az orosz főügyészség többszöri kérése után történik meg a beutazási engedély kiadása. Carla del Ponte dokumentumokat ugyan nem hozott magával, ám a két főügyész tanácskozásának központi kérdése, mint utóbb nyilvánosságra kerül, a Mabetex-ügy volt. Nem várat sokáig az ellentámadás sem. Április 2-án, miután a moszkvai főügyész, Vjacseszlav Roszinszkij kremli konzultáción vesz részt, ügyészi vizsgálatot indít Szkuratov ellen hivatali helyzettel való visszaélés vádjával. A vizsgálatot április 5-én a Katonai Főügyészség kezdi meg. Ugyanezen a napon a Kreml nyilvánosságra hozza Szkuratov mind ez idáig titokban tartott második lemondólevelét. Másnap a főügyész kijelenti, hogy presszió alatt írta meg ismételt lemondását. Ugyancsak ezen a napon elfogatóparancsot ad ki a főügyészség két oligarcha, Borisz Berezovszkij és Alekszandr Szmolenszkij ellen. Április 21-én a Szövetségi Tanács ismét napirendre tűzte Szkuratov felmentését. Megfigyelők szerint az akkor már hónapok óta a Kremllel konfrontálódó Jurij Luzskov fellépésének, az elnöki álláspontot nem túl nagy átéléssel előadó Primakov-beszédnek, valamint a felsőházi elnök, Jegor Sztrojev magatartásának köszönhetően az elmozdítási kísérlet ismét kudarcot vall. Szkuratov azóta is a főügyészi székben ül.

Az tehát, hogy igen befolyásos erők voltak és maradtak érdekeltek a főügyész távozásában, ténynek látszik. És ez a történet nem csak az elmúlt napok leleplezéseinek fényében vált nyilvánvalóvá. Világos volt már Primakov májusi menesztésekor is. Már akkor sejteni lehetett, hogy a felmentés hátterében elsősorban a kormányfő semlegességet mutató pozíciója állhat. Primakov ugyanis, ha nem is volt kezdeményezője az elnök közvetlen környezetét és családját is érintő vizsgálatoknak, nem is akadályozta meg ezeket. Személye mindenekelőtt ezért lett terhes. Sztyepasin kinevezésével teljesen világossá vált, hogy a Kreml első számú politikai feladatának a Jelcin család politikai és gazdasági befolyásának Jelcin utáni prolongálását tekinti, és ehhez keresi a megfelelő embert. Politikai előélete, feltétlen lojalitása miatt májusban még Sztyepasin tűnt e feladatra alkalmasnak. Utóbb kiderült, hogy e státusférfi, bár kétségtelenül Jelcin politikai teremtménye volt, de nem mindenre kész kreatúrája. Sztyepasin az előzetes várakozásokkal szemben jóval intelligensebb és körültekintőbb politikusnak bizonyult. Ráadásul ő sem volt hajlandó blokkolni az ügyészség munkáját. Ezért történhetett meg, hogy július elején újabb lendületet vett az Aeroflot- és a Mabetex-ügy vizsgálata. Augusztus 9-i felmentése ismételten bizonyítja, hogy Jelcin és közvetlen környezete már csak egyetlen politikai feladatot lát maga előtt: olyan utódlás kikényszerítését, amely meghosszabbítaná Jelcin környezetének nem csupán érinthetetlenségét, de politikai befolyását is. Ez meglehetősen nehéz művelet lesz. Kiváltképp azok után, hogy a politikai elitnek nem csupán a kommunista része érzi nyomasztónak, feleslegesnek és elviselhetetlenül kínosnak Jelcin és a széles értelemben vett család jelenlétét. Az elmúlt hetek fejleményei a végjáték, a politikai agónia jegyeit mutatják. Az utóbbi napok újdonsága, hogy ez a felismerés kezd általánossá válni a rendszer külső támogatói körében is. Ez az új szituáció vagy gyors összeomlást hoz, vagy erőszakhoz folyamodó végjátékot.

Sz. Bíró Zoltán

publikálva
1999/35. (09. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra