A "megfigyelési ügy" parlamenti vitája: Történelmi lecke kisfiúknak

szerző
Somos András
publikálva
2000/10. (03. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A "megfigyelési ügy" parlamenti vitája

Az 1998 augusztusában a miniszterelnök által elhajított szargalacsin majd másfél éves röppályája során figyelemre méltó változáson ment keresztül. Rácáfolva az alapanyagról szóló közmondások többségére, miszerint belőle nem lehet ostort fonni, várat építeni stb., a galacsin méretes kővé nemesedett, amely a múlt héten a magyar parlamenti demokrácia fején koppant. Bár már nyilván mindenkit untat Kosztolányi Dénes és felbujtói csínytevéseinek újabb fejezete, a homlokon talált áldozat emléke előtt tisztelegve, vegyük sorra az eseményeket.

A múlt csütörtökön a képviselők általános vitába bonyolódtak a Kosztolányi Dénes által menedzselt ún. "megfigyelési ügyben".

Az ügy két szálon futott, s ezeket fejtjük fel a következőkben. Egyrészt van a megfigyelési bizottság jelentése, amit a parlament - miután a nemzetbiztonsági bizottság február 22-én vitára alkalmasnak találta - vagy elfogad, vagy nem; és van a jelentéshez fűzött határozati javaslat, amellyel a parlament - ha elfogadja majd - a legfőbb ügyészhez fordul a törvénytelen adatgyűjtések során esetleg elkövetett bűncselekmények megállapítása céljából.

A plenáris előtt egy nappal a koalíciós képviselők a vizsgálóbizottságban - utólag, az általános vita alapjául szolgáló határozati javaslat beterjesztése után - megszavazták, hogy a fideszes bizottsági elnök teljes körű felhatalmazással indítványozta (jelentése mellékleteként) a határozati javaslatot. Csakhogy ez a javaslat jogi értelemben nem létezik, annak dacára, hogy a hosszú nevű bizottság önálló indítványaként juttatta el Kosztolányi Dénes a házelnökhöz: szövegéről ugyanis mind a mai napig nem szavaztak a vizsgálóbizottsági tagok.

A jelentés

hiányosságai először

Tavaly november 26-án a vizsgálóbizottság - a MIÉP támogatásával - Kosztolányi Dénes konstrukcióját fogadta el saját jelentéseként. A dokumentum egyrészt felderítetlenül hagyja a Pokorni Zoltán (még mint fideszes képviselő) elleni tényleges adatgyűjtést, és vajmi keveset mond a kormányfő és hű képviselői által gyanúba kevert Pinpoint Kft. tevékenységéről. (Ahol - emlékszünk - másodállásban maszekoltak a nemzetbiztonsági tisztek.) A jelentésben semmi kézzelfogható nem utal arra, hogy a célszemélyek között akár egyetlen fideszes politikus vagy hozzá közeli személy lett volna. Márpedig Orbán bejelentése alapján pont ellentétes eredményre számíthattunk volna, hiszen, mint a kormányfő a választmánya előtt másfél éve fogalmazott: "bizonyítékok jutottak a birtokába" arról, hogy 27 fideszes politikust és családtagjaikat az előző ciklusban közpénzen, titkosan és törvénytelenül megfigyelték.

A bizottsági eljárásban használt bizonyítási eszközöknek és önmagának is sok helyütt ellentmondó iratot (lásd MaNcs, 1999. december 2.) nyolc kormánypárti igen és hat ellenzéki tartózkodás mellett február 22-én a nemzetbiztonsági bizottság általános vitára alkalmasnak találta. Ennek mellékletéről, a jogilag nem létező határozati javaslatról ugyanitt - Kosztolányi megfogalmazásával - egyhangú (értsd: csak kormánypárti) szavazással született döntés.

Keleti György (MSZP) nemzetbiztonsági bizottsági elnök - saját állítása szerint - már e szavazások előtt is hosszan sorolta kifogásait, s a jelentés meghamisításával gyanúsította meg annak szerkesztőjét. Úgy vélte, a fideszes elnök önállóan nem nyújthatta volna be a határozati javaslatot - a helyes eljárás az lett volna, hogy a vizsgálóbizottság megvitatja, majd szavaz róla. A hamisítást pedig abban látta, hogy míg a jelentés szerint a vizsgálóbizottság fordul a legfőbb ügyészhez annak kiderítésére, történtek-e bűncselekmények, addig a határozati javaslat szövegébe az került, hogy az Országgyűlés teszi ugyanezt.

Kosztolányi - mint lapunknak elmondta - erre válaszképp hívta össze a megfigyelési bizottságot. Szerette volna, ha a másnapi plenáris vita előtt sikerül "egyes MSZP-s politikusok aggályait tisztázni, s Keleti vagy bizonyítja állításait, vagy bocsánatot kér tőlem".

A vizsgálóbizottság utolsó ülése

A múlt szerdai bizottsági ülés elején Keleti elővágott: "Ha ön arra vár, hogy bocsánatot kérjek, akkor hozzon magával még legalább két évre való hideg élelmet."

A MSZP-s bizottsági alelnök felvetette Kosztolányi felelősségét is. Az utóbbi által készített és novemberben hét igen és négy tartózkodás mellett elfogadott jelentés tartalmazta: a bizottság felkéri a legfőbb ügyészt intézkedések megtételére, ezzel szemben három hónapja az elnök ezt elszabotálta. Kosztolányi elhajtotta Keletit: ameddig a Ház el nem fogadja a jelentést, nincs felhatalmazása a főügyészhez fordulni. Kosztolányi hozzátette: helyesen járt el, a házszabály alapján a jelentéssel együtt határozati javaslatot is benyújthat az arra jogosult. (Az általa hivatkozott passzus erre tényleg lehetőséget ad, azonban az irat benyújtására jogosultként a bizottságot s nem annak elnökét mint képviselőjét jelöli meg.)

Keleti megpróbálta visszatéríteni a törvényesség talajára a testületet, de a bizottság 6:5 arányban (MIÉP-es tartózkodással) leszavazta, hogy önálló bizottsági határozati javaslat szülessék.

Kóródi Mária azt szerette volna, ha Kosztolányi állásfoglalást kér az ügyrendi bizottságtól. (A házszabály a bizottsági elnök kötelességévé teszi, hogy értelmezési vita esetén ezt megtegye: 143. paragrafus 2. bek.) De az SZDSZ-es ex-házelnök számára sem termett babér. Vancsik Zoltán (MSZP) kérdéssel lopta be magát K. D. szívébe. "Nem tudom, van-e olyan idegállapotban az elnök úr, hogy meg tudja ítélni, Áder János kicsoda, és milyen posztot tölt be. Ha nem, úgy ő a házelnök." Vancsik a házbizottság előző napi ülésének jegyzőkönyvéből felolvasta Áder véleményét, miszerint: ha nem kerülne a kérdés az ügyrendi bizottsághoz, akkor külön levélben hívja fel a bizottsági elnökök figyelmét, hogy a jelentésről és a határozati javaslatról külön-külön kell szavazni.

Keleti újból hamisítónak titulálta Kosztolányit, mert szerinte a két benyújtott irat tartalma sem fedi egymást. (Ez speciel kevéssé releváns kifogás: akár a Ház, akár a bizottság fordul Györgyi Kálmán utódjához, az ügyészség fogja végül vizsgálni, mi is történt.) Ezen a polgári sikerkovács úgy felhúzta magát, hogy rágalmazás miatt feljelentést ígért. Mert "a hamis vád rettenetesen aláássa a bizottság tekintélyét. Remélem, Keleti úr kérni fogja kiadatását." Vancsik erre közölte, hogy Kosztolányi csal, közokiratot hamisít, bűncselekményt követ el. "Önt nevezhetem bűnözőnek, de véleményemért ön nem tud engem, de Keleti Györgyöt sem feljelenteni."

A jelentés hiányosságai másodszor

Keleti ezek után érdeminek nevezhető érvvel folytatta: szerinte Kosztolányi jelentése mellékleteként nem az iratban megnevezett személyek észrevételeit ismertette, hanem csemegézett azokból, önkényesen foglalta össze szavaikat. Pedig Kosztolányi a jelentés novemberi megszavazásakor a jegyzőkönyv szerint kijelentette: az érintettek demokratikus joga, hogy véleményük a jelentés mellékleteként csorbítatlanul megjelenjék.

Az MSZP-s politikus példaként említette Somogyi Tamás esetét, aki sérelmezte, hogy a jelentés valótlanságokat tartalmaz róla. Ezzel szemben a melléklet III. pontja úgy szól: "S. T. meghallgatott a reá vonatkozó, illetve személyét érintő jelentésben szereplő négy témakörhöz észrevételt nem fűzött." Ennél súlyosabb, hogy a jelentés megállapítja: "A magánnyomozó (Faragó Lajos - a szerk.) tevékenysége szintén jogellenes volt." Akkor tudniillik, amikor Faragó Czégé Zsuzsa megbízásából Pokorni -mint hivatalos személy - hivatali tevékenységére vonatkozó információkat gyűjtött. Legalábbis a jelentés szerint. A nyomozás ugyanis nem a képviselő "hivatali tevékenységére" irányult, hanem a képviselő mögött álló gazdasági érdekek feltérképezése volt a cél. (Ezt a tényt maga a jelentés is tartalmazza.) Ugyanakkor a parlament elé terjesztett irat nem szól Faragó Lajos észrevételeiről, pedig kétszer is meghallgatta őt a bizottság. Ha a Ház megszavazná a jelentést -érvelt Keleti -, azzal az ártatlanság vélelmének elvét sértené, hiszen a a törvénysértőnek mondott személy védekezése nem ismert. Kosztolányi empatikusan közelített a problémához: "Megértem a keserűségét. Nagyon rossz a miniszterből zsarolóvá lesüllyedni, nem is zsarolóvá, rágalmazóvá."

Kosztolányit a vita 90. percében végül Nyitray András (Fidesz) húzta ki a csávából. Azt javasolta, hogy a bizottság állapítsa meg: az elnök teljes felhatalmazással, jogosan és házszabályszerűen nyújtotta be iratait a Háznak. És mit tesz isten: a koalíció végül 7:5 arányban átnyomta e képtelenséget a bizottságon. Holott konkrétan nem ez történt. Hanem az ellenkezője.

A másnapi plenáris vitában kétségessé vált az a jelentés által tényállásként említett momentum, miszerint Gál Zoltán házelnökként előadást tartott a Czégé Zsuzsa által vezetett Sympathy Klub zártkörű estélyén. Eme állítást maga az érintett cáfolta: soha nem jártam a helyszínen, mondta Gál. "Az átvilágítóbíróság" megállapítása szerint Gál Zoltán "ebben a házban utolsóként besúgóhálózat jelentéseivel dolgozott és építette politikai karrierjét" - tromfolt szellemesen Kosztolányi.

A színvonal meredek esése egyenesen arányos volt a teremben tartózkodó képviselők számával. Míg kezdetben 14-14 képviselő ült mindkét oldalon, végül a két fideszes, Kosztolányi és Nyitray tartotta a frontot a jobboldalon.

A vita öt hét múlva, a jelentésről és a határozati javaslatról szóló szavazással ér majd véget.

*

Míg a plenárison e bohóctréfa zajlott, az Országgyűlés más termeiben csillogó szemű gyermekek itták a miniszterelnök szavait. Orbán Viktor ugyanis épp ekkor idegenvezetést tartott kisiskolásoknak a Parlamentben. És nem kétséges: egyhamar nem felejtik el azt, ahogy a jóságos Viktor bácsi az 1222-es Aranybulla ellenállási záradékának üzenetét megragadta: "Ebben leírták először Európában, az egy nagyon korszerű dolog volt, hogy ha a király nem teljesíti vállalt kötelezettségeit, joguk van a nemeseknek fellázadni és elzavarni őt. Majd fogják tanulni. Egyébként Magyarország a demokrácia és az alkotmányosság szempontjából az egyik legfejlettebb volt a világon. Ahogy az ma is így van" - tette még hozzá a fiatal miniszterelnök.

Somos András

szerző
Somos András
publikálva
2000/10. (03. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra