Magyar Narancs: A nyilvánosságban egyre több olyan civil formáció bukkan fel, amely valamilyen módon köthető az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (EMS) csoporthoz. Talán nem túlzás állítani, hogy az EMS katalizálta a civil szféra önszerveződési folyamatait. Ez volt a cél?
Juhász Péter: Nem árt áttekinteni, mi történt tavaly december óta. Akkor, a médiatörvény első tervezetének nyilvánosságra kerülése után hoztam létre ezt a Facebook-csoportot; és a januári, első médiatörvény-ellenes, valamint a március 15-i, a Szabad Sajtó útján megrendezett demonstrációt már nagyjából az az ötven-hetven magánember szervezte, akik ezen a csatornán kerültek kapcsolatba egymással. Létrehoztunk egy platformot egy ügy érdekében, de nem az volt a célunk, hogy bárkit is képviseljünk. Attól, mert valaki nyomott egy lájkot egy számára fontos ügy érdekében, még nem hatalmazott fel bennünket arra, hogy a nevében bármilyen ügyben eljárjunk. Sokkal fontosabb, hogy létrejött egy kommunikációs terep, ami alkalmas arra, hogy rádöbbentse az állampolgárokat: nem ülhetnek ölbe tett kézzel, arra várva, hogy majd valaki képviseli az érdekeiket. A magyarországi demokrácia legnagyobb hiányossága továbbra is az, hogy copy-paste-tel átvettük ezt a demokráciának nevezett rendszert, de ez kezdettől fogva csak külsőségeiben hasonlít a nyugati demokratikus rendszerekre. Ezt nem egy erős civil társadalom termelte ki, amelyik tudja érvényesíteni és képviselni az érdekeit. Nem volt mögötte a felismerés, hogy ha az állampolgárok aktivizálják magukat, és tesznek valamit, akkor annak lesz eredménye. A politikának ez jó így, hiszen minden párt ellenérdekelt abban, hogy valóban erős civil társadalom bontakozzon ki Magyarországon. Ha ugyanis ez a fajta "civil eszmélés" robbanásszerű, abban a pillanatban a politika azzal szembesül, hogy nem tőle vagy nem csak tőle várják a megoldást. A politika számára ijesztő, ha az állampolgár felismeri azt, hogy képes nyomást gyakorolni, hogy akár leválthatja a maga képviselőjét. Hogy ha a politikus hülyeséget csinál, akkor számolnia kell azzal, hogy kimennek több ezren az utcára - amivel neki valamit kezdenie kell, ha tud. Ez hiányzik Magyarországról. Ha ez meglenne, akkor se Gyurcsány nem tudott volna olyanokat tenni, amiket tett, se Orbán nem tudna olyanokat meghúzni, amiket nap mint nap meghúz. Két célja volt a csoport életre hívásának. Nyíltan az, hogy valamiképpen nyomást akartunk gyakorolni a politikai folyamatokra. A második - ki nem mondott, ki nem bontott - cél pedig az volt, hogy teremtsünk egy olyan platformot, ami alkalmas arra, hogy abból különböző érdekcsoportok különböző érdekképviseletei - akár civil szerveződések, de akár politikai pártok - is kinőhessenek. Maradjon ez meg egy szövetnek, amiből még ezerféle dolog születhet.
MN: Fel sem merült, hogy maga a csoport valamilyen intézményes formát öltsön?
JP: Áprilisban - az alaptörvény-ellenes tüntetés előtt, alatt, után - adódtak nézeteltérések. A márciusi tüntetés sikerét követően még nagyjából húszan csatlakoztak a szervező maghoz, és többekben elindult a gondolkodás arról, hogy igenis van igény valamiféle civil-politikai képviseletre. Ezzel mindenki egyetértett - a konfliktust az szülte, hogy ők a teljes csoportra szerették volna alapozni az egyesület létrejöttét. Ekkor alakult meg a Civil Kontroll - Egymillióan a Demokráciáért Egyesület (EMD). Nem szeretném ekézni őket, mert az alapítók közül többekkel most is együtt dolgozunk, ugyanazon fontos célokért küzdünk - csak a többség mégis azt gondolta, hogy ez egy kommunikációs csatorna, egy platform kell, hogy legyen, ami teret ad a legkülönbözőbb érdekképviseleti kezdeményezéseknek. A gond abból fakadt, hogy a nyilvánosságban erősen keveredni kezdett az EMD és az EMS, és sok helyen úgy hivatkoztak rájuk, mint a tüntetések szervezőire - ami viszont nem volt igaz. De hangsúlyozom, önmagában minden ilyen kezdeményezés üdvözlendő és támogatandó - a lényeg, hogy a civil szféra kezdjen el "dolgozni", az egyes sejtek kezdjék el képviselni saját érdekeiket. Az, hogy mi vállaltan nem képviselünk senkit, kell ahhoz, hogy minél nagyobb, terebélyesebb, minél több különböző érdekű szerveződésnek adjunk teret a platformon. Hogy ne kelljen senkinek feladnia a saját identitását. Én például nem vagyok benne biztos, hogy a legalizációt vagy a melegek házasságát illetően ők egyetértenének velem vagy akár a csoport bármely tagjával - de nem is kell. Értsünk egyet az alapvető célokban - a demokratikus és szabadságjogok védelmében -, és legyen minél több civil szerveződés, legyen minél sokszínűbb civil képviselet. Az EMS egyfajta ernyőszerepre alkalmas, ami alatt sokan elférnek. De ideális esetben ez is csak egy ernyő a sok közül, a legnagyobb ernyő maga a civil társadalom kellene, hogy legyen.
MN: Mi a helyzet a szakszervezetek által hirdetett Szolidaritással? 'k is a legnagyobb ernyő akarnak lenni?
JP: Szorítunk Kónya Péteréknek, én személy szerint is rendszeresen egyeztetek vele - örülök a kezdeményezésüknek. Más kérdés, hogy egyelőre nem látszik, milyen teljesítmény húzódik meg a mozgalom mögött. Előbb tettek egy hangzatos bejelentést, és most szaladnak utána. Másnap a sajtóban is megjelent, hogy alig néhány ember tudott e mozgalom meghirdetéséről. A lényeg, hogy képviseljék ők is magukat, és ébredjen erre rá minél több civil csoport: legyen plurális a civil társadalom, és akkor előbb-utóbb az lesz a parlamenti politikai képviselet is.
MN: Azt érzem, hogy e civil platformon továbbra is érződik a politikai establishmenttel szembeni idegenkedés.
JP: Szó nincs róla, képviseleti demokráciában élünk, pártokra nagy szükség van. Más kérdés, hogy én tavaly nem tudtam kire szavazni, mert nem képviselt senki. A politikának az a dolga, hogy próbálja képviselni bizonyos civil csoportosulások érdekeit - de nem dolga, hogy a civil szerveződések életébe beavatkozzon. Ezért próbáltuk a politikát távol tartani a tüntetésektől, de minden politikust szívesen látunk, ha nem óriási pártlobogókkal érkezik. Egyébként örülnénk neki, ha kinőne belőlünk politikai párt, minél több. Erre egyelőre csak a 4K! - Negyedik Köztársaság részéről látok egyértelmű szándékot. Úgy látom, ők keményen dolgoznak is ezen. Tetszett, amikor meghekkelték a Moszkva teret (néhány hete a Széll Kálmán tér táblát Peking térre cserélték ki - R. P. D.), és a héten is készülnek valamire, most is 20-30 aktivistájuk járja a várost, matricázzák a tüntetést. Négyen-öten rendszeresen eljönnek az EMS-gyűlésekre is, de volt, hogy tizenöten voltak ott.
MN: Nem tartotok attól, hogy a pártok beépítik közétek informátoraikat?
JP: Ezt az első pillanattól tudomásul vettük. Nézd, én tíz éve veszek részt különböző civil szervezetek életében, hét-nyolc évig voltam a Kendermag Egyesület szóvivője, dolgozom a TASZ-nak, és ezen túl is számtalan civil ügyet képviseltem már. A politika mindig megpróbált beavatkozni, de legalábbis informálódni ezekről a folyamatokról. Aki olvasott rendszerváltás kori dokumentumokat, tudhatja, hogy az első Országgyűlés összes pártjába épültek be állampárti ügynökök - és akkor még csak egy párt volt, ahonnan érkezhettek, most viszont csak a parlamentben van négy. Nincsenek illúzióink, és látjuk a nyomait is - nagyon gyorsan kiszivárognak az információk. De ezzel együtt élünk - és ezzel nem törődve igyekszünk egy irányba lökni a folyamatokat. A nagy - 70-90 fős - csoport előtt is beszéltem erről, hogy nekem meggyőződésem: 10-15 százalékunk valakinek az érdekeit hivatott képviselni. De nem keressük, ki az. Mindannyian ismerjük a rendőr-gyilkos játékot, aminek a tanulsága épp az, hogy sosem tudhatod, ki melyik. Sokszor nyertem meg ezeket a játékokat, de én is rengeteget futottam lukra: azt mondtam magamban, hogy gyanús, nagyon gyanús X, és a végén kiderült, hogy pont Y volt a gyilkos, csak éppen ügyesen ugrasztotta össze az embereket. Ezért inkább arra koncentrálunk, hogy a munka rendben menjen. Az pedig úgyis gyorsan kiderül, hogy ki az, aki valódi teljesítményt rak bele.
MN: Mit lehet tudni a vasárnapi tüntetésről? Honnan szereztek rá pénzt, és kik fognak beszélni? Egyáltalán, kik és miként döntenek ezekről?
JP: Azt látjuk, hogy kik váltak be, kik azok, akik nem próbáltak befeküdni pártoknak, és közben jó beszédeket tudnak mondani. Istvánffy András a 4K!-tól biztos fog beszélni, Dénes Balázs a TASZ-ból, a fiatalok, egyetemisták képviseletében Papp Réka Kinga mond beszédet, aki egyébként a Hallgatói Hálózat nevű friss egyetemi szerveződés tagja. Örülünk a Hallgatói Hálózat megszületésének is, végre van egy diákszervezet, amelyik az állami pénzelés függőségével "küzdő" HÖOK-kal szemben alternatívát tud mutatni. Gazdasági-szociális vonalon még keresgélünk embert: történt már felkérés, de egyelőre nem kaptunk választ. A csoport nevében valószínűleg én is fogok mondani egy beszédet - szeretném lelkesíteni az embereket, hogy álljanak ki magukért. Zenekarok szervezés alatt vannak, de egyelőre nincs semmi konkrétum. És talán ennyit elmondhatok: iszonyatos gátat jelent a félelem. A legtöbben egyszerűen nem merik vállalni. Már a "Nem tetszik a rendszer" videók szereplői közül is szóltak többen, hogy inkább vegyük le őket a Youtube-ról, mert behívta őket a főnök, hogy azonnal vetessék le, különben bajba kerülhetnek. Mivel nincs szervezet, mind magánszemélyek vagyunk, pusztán adakozásból tesszük össze azt, ami van. Ez eddig is így volt: a márciusi és áprilisi tüntetésre együtt olyan másfél millió forint jött össze úgy, hogy nem volt nagyobb adományunk tízezer forintnál. Ez eddig is így ment, reméljük, most is összejön a pénz. Ami pedig a döntéshozatalt illeti - van, hogy szavazgatunk, de igazából nem tudok olyan ügyet, amit komolyan vett szavazással döntöttünk volna el. Addig beszéljük, finomítjuk, amíg a konszenzus ki nem alakul. Nem mondom, hogy mindenki mindig mindennel egyetért - de ritka a komoly összekülönbözés. Ami fontos - és egyébként szintén hiányzik a politikából -, hogy szakmai alapon osztjuk ki egymás között a feladatokat. Arról, hogy a grafika jó lett vagy rossz, nem szavazgatunk. Az egy szakma. Megbeszéljük a szempontokat, a hozzáértők megbeszélik, és megcsinálják. A program ugyanez. Hogy miként lesz íve, mi legyen a sorrend - ezt azoknak a csoporttagoknak a dolga kitalálni, akiknek van rendezvényszervezői tapasztalatuk.
MN: Te jelentetted be a tüntetést, és te tárgyaltál a Fidesz képviselőivel az időpont-egyeztetés során. Mit szólsz, hogy elmarad a Fidesz megemlékezése?
JP: Maradjunk annyiban: igen kedves gesztus volt az illetékesektől, hogy október 16-ról október 23-ra rakták át az uniós miniszterelnökök csúcsát. Nem állítom, hogy ezt miattunk csinálták így, de kérlek, mondj egy olyan európai kormányfőt, aki ne értene egyet azzal, hogy ha itt egy lehetőség, akkor csapjanak oda Orbán Viktornak. Vegye már kicsit észre magát. Az uniós kormányfők sem a Marson élnek, ugyanúgy beszélik meg a dolgaikat, mint mi. Fontosak a nemzetközi kapcsolatok, talán emlékszel, a második tüntetésünk után az Amerikai Nagykövetek Európai Tanácsa kiadott egy állásfoglalást, hogy a civilekkel értenek egyet a médiatörvény ügyében. Egyébként holnapra (az interjú vasárnap készült, tehát hétfőre - R. P. D.) összehívtunk egy találkozót a Magyarországra akkreditált nagykövetségek képviselőivel; ott lesz Polgár Dóra a Hallgatói Hálózattól, Istvánffy András és Dénes Balázs is. Azért gondoltuk ezt fontosnak, hogy első kézből tájékoztathassuk őket arról, mi történik velünk - ne a torzított sajtóhírekből értesüljenek arról, mit is akarunk. Ez azért is fontos, mert a nemzetközi képviseletek köreiben az a szemlélet uralkodó, miszerint amíg a magyar emberek, a civilek nem akarnak változást adott kérdésben, addig ők - érthető módon - nem akarnak beleszólni. Látniuk kell tehát, hogy vannak, akik akarják a változást.
