Magyar Narancs: A Transparency International felmérései szerint Románia korrupciós indexe 1997 és 2002 között 3,4-ről 2,6-re zuhant. Bár az elmúlt években ismét jobb lett az ország helyezése, továbbra is Románia a legkorruptabb az Európai Unióban. Miért teljesít ilyen rosszul a román állam?
Monica Macovei: Az elmúlt tizenhét évben Románia hatalmas, történelmi jelentőségű változásokon ment keresztül. Magánkézbe került az állami vagyon jelentős része, az infrastruktúra újjáépítése során tetemes mennyiségű közpénz áramlott a munkálatokat végző cégekhez, az állam számtalan közbeszerzési eljárást írt ki, bonyolított le - igen nagy volt a kísértés. A demokráciánk még fiatal, a politikai osztály épp formálódóban volt, az emberek többsége nem ismerte és nem értette még a demokrácia játékszabályait, a politikusok felelőssége elmosódott. A törvényi keretek folyamatosan mozogtak, a privatizáció jogszabályi háttere sem volt rendesen kidolgozva, ráadásul a törvények betartásával is rengeteg gond akadt, s az igazságszolgáltatás sem állt erős lábakon. Ezek együtt hatalmas játékteret nyitottak, arra ösztökélték a politikusokat, hogy éljenek és éljenek vissza a lehetőségekkel.
MN: Úgy tűnik, a gazdaságra nincs hatással a korrupció, legalábbis nem veti vissza a fejlődést. Románia évek óta szárnyal, tavaly a GDP növekedése meghaladta a 7 százalékot.
MM: Igen, a gazdaság fejlődik, a társadalom átalakult, az emberek élete gyökeresen megváltozott az utóbbi években. Ezzel szemben a politikai osztály visszamaradt, reformokra szorul. A korrupcióval szembeni harc, azok az intézkedések, amelyeket az utóbbi években tettünk, épp a politikai elit megváltoztatását célozták. A politikusok persze ellenállnak ennek, minden professzionalizálódott csoportról elmondható, hogy nem szereti a változásokat.
MN: Az uniós csatlakozás előtt Brüsszel többször bírálta Romániát, mert nem lép fel kellő eréllyel a korrupcióval szemben. Pedig már az előző kormány is tett lépéseket a visszaélések felderítésére, 2002-ben például létrehozták a Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészséget (PNA). Miért voltak eredménytelenek ezek az intézkedések?
MM: Mert csak arra szolgáltak, hogy lecsendesítsék az EU-t. Ha megnézzük a PNA által vizsgált eseteket, láthatjuk, hogy ezek csupán látszatintézkedések voltak. Apró-cseprő ügyekkel foglalkoztak, ha jól emlékszem, az első nagy port felkavart vizsgálatot egy vasúti jegykezelő ellen indították, politikus nem került horogra. Ez persze az Európai Tanácsnak is feltűnt, fel is rótta Romániának. A PNA kétéves működése alatt egyetlen nagy ügyet sem tudott felmutatni.
MN: A kormányváltás után, 2005-ben a Tariceanu-kabinet kidolgozta a nemzeti korrupcióellenes stratégiát, majd hozzálátott az igazságszolgáltatás reformjához. Milyen eredményeket értek el az uniós csatlakozásig?
MM: Átalakítottuk a PNA-t - az Alkotmánybíróság határozatait is figyelembe véve -, létrehoztuk a Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA). Megváltoztattuk a kompetenciáját, ma már kizárólag közepes és nagyobb súlyú ügyekkel foglalkozik. Lényeges, hogy az ügyosztályon dolgozó csapat független és magasan képzett ügyészekből áll. Mindennél fontosabb, hogy végre elindult a munka: az utóbbi két évben tizenegy képviselő, három kormánytag, több tucat rendőrtiszt és határőr, polgármester, bíró, ügyész ellen indítottak vizsgálatot, és juttatták őket a vádlottak padjára. Ezen lehet lemérni, mennyire független az igazságszolgáltatás: képesek eredményesen szembeszállni a politikai korrupcióval. Módosítottuk a párt- és kampányfinanszírozási törvényt is, hiszen jól tudjuk, itt vannak a politikai korrupció gyökerei.
MN: Romániában milyen előírások vonatkoznak a pártfinanszírozásra?
MM: Az ide vágó törvényt 2005-ben változtatta meg a parlament, a módosítások 2006-ban léptek hatályba. Átláthatóbbá tettük a finanszírozási rendszert, a pártoknak nyilvánosságra kell hozniuk, fel kell pakolniuk a honlapjukra minden egyes adományt. Ez éppúgy vonatkozik a pénzadományokra, mint a természetbeni juttatásokra. Megszabtuk a tagdíjak felső határát, ugyanis sokszor tapasztaltuk, hogy egyik-másik párttag gyakran hatalmas összegeket fizet be a kasszába tagdíj címen, majd a választási győzelem után benyújtja a számlát, miniszter lesz, vagy más magas közhivatalt kap. Létrehoztunk egy külön intézményt - korábban ezt a feladatot az Állami Számvevőszék látta el -, amely csakis a pártokat és a kampányfinanszírozást ellenőrzi. Sajnos az EU-ba való belépés után a kormány a reformok egy részét egy sürgősségi rendelettel felfüggesztette. Én tiltakoztam, ellenálltam, de a miniszterelnök végül mégis így döntött. A posztkommunista országokban a legtöbb gondot az összeférhetetlenség okozza. Sokszor láttam, hogy a különféle pályázatokon olyan cégek, emberek győztek, amelyek szoros, családi vagy baráti kapcsolatban álltak a pályázatot kiíró szerv vezetőjével. Éppen ezért az összeférhetetlenségre vonatkozó passzusokat beiktattuk a büntető törvénykönyvbe. A kormány tagjai, a képviselők, a köztisztviselők - csaknem százezer ember - kötelesek nyilvánosságra hozni a vagyon- és összeférhetetlenségi nyilatkozatukat. Ezek nagyon részletesek: fel kell tüntetni bennük a bankszámlák állását, mikor, hol nyitották, milyen ingatlanjaik vannak, ezeket hogyan szerezték, a birtokukban lévő műalkotásokat, a jövedelem nagyságát, forrását stb. Mindezt kiterjesztettük a családtagokra is. A nyilatkozatok felkerültek azon intézmények honlapjaira, ahol az adott személyek dolgoznak. Ahogy nyilvánosságra kerültek az első nyilatkozatok, máris több nagy botrány robbant ki - néhány ügy már bírósági szakaszban van. Több politikusról kiderült, hogy sokkal nagyobb a vagyona, mint amit a jövedelme elvileg lehetővé tenne. A politikusok - köztük az RMDSZ-esek - morogtak, de akkor még a fejük felett lebegett az uniós "védzáradék", tartani lehetett attól, hogy elhalasztják a csatlakozást.
MN: Ám a csatlakozás után a vagyonnyilatkozatok ellenőrzésére hivatott Feddhetetlenségi Hivatalra (ANI) vonatkozó törvényt végül megfúrta a parlament. Megtorpant az igazságszolgáltatás reformja?
MM: Komoly erőfeszítéseket tettem az összeférhetetlenséget és a vagyongyarapodásokat vizsgáló hivatal létrehozásáért, de az eredeti törvényjavaslatot a parlament több ponton átírta. Végül elfogadtak egy törvényt, megkezdődött a hivatal felállítása, de úgy vélem, képtelen lesz ellátni a feladatát. Alávetették a szenátusnak, a hivatal ellenőrei nem rendelkeznek érdemi jogosítványokkal, ismét egy teljesen formális intézményt hoztak tető alá.
MN: A miniszterelnök a februári szenátusi bizalmatlansági indítvány után a nyilvánosság előtt még kiállt ön mellett, később viszont egyre több konfliktusuk volt, áprilisban pedig kitette a kormányából. Min vesztek össze?
MM: Ezeket nem nevezném konfliktusoknak. Romániában az igazságügyi miniszter a törvényesség és az alkotmányosság őre a kormányban, neki kell ellenjegyeznie a sürgősségi rendeleteket, a kormányhatározatokat. Többször előfordult, hogy nem voltam hajlandó aláírni egy-egy ilyen előterjesztést, ugyanis láttam, hogy alkotmányellenes vagy nem felel meg a törvényi előírásoknak. Ebből kifolyólag egyre több vitánk volt. A kormányfő nem vette jó néven, hogy megtagadtam annak a sürgősségi rendeletnek az aláírását, amely elhalasztotta az európai parlamenti választásokat. Az alkotmány szerint bizonyos sürgősségi rendeletek csak akkor léptethetők életbe, ha az országban rendkívüli állapotok vannak. Márpedig ilyen nem volt, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy a miniszterelnök pártja, a Nemzeti Liberális Párt rosszul állt a közvélemény-kutatásokban. Egy másik nézeteltérésünk abból adódott, hogy a kabinet megpróbálta 28 "közeli" vállalat esetében felfüggeszteni a csődtörvény előírásait. Sajnos a csatlakozás után ezt is keresztülvitték. Nem tudok szolidáris lenni egy olyan kormánnyal, amelyik nem tartja tiszteletben a törvényeket.
MN: Több konfliktusa volt az RMDSZ-szel isÉ
MM: Szeretnék valamit tisztázni: nekem nem voltak konfliktusaim. Mentem előre a magam útján, dolgoztam az igazságszolgáltatás reformján, és harcoltam a korrupció ellen - közben pedig azt láttam, hogy bizonyos politikai erők ellenállnak a változásnak. Félnek, mert a politikai osztály reformja egyet jelent a leváltásával.
MN: Azért megfontolandó, amit Kelemen Hunor hangsúlyozott az ANI-törvény parlamenti vitájában. Véleménye szerint a hivatal adatvédelmi aggályokat kelt, sérti a magánszférát, ráadásul a korábban elfogadott törvények is túl szigorúak. Említhetnénk Teodor Atanasiu volt hadügy- vagy Nagy Zsolt egykori informatikai miniszter esetét, akiket, úgy tűnik, ártatlanul hurcoltak meg.
MM: Mindegyik politikus azt állítja, hogy ártatlanul vádolják, a támadás politikai jellegű. Sokan nekimentek az ügyészeknek. Mindegyik ügyirat valós alapokon nyugszik, persze a bíróság dönti majd el, ki ártatlan és ki bűnös. De garantálom, hogy a DNA által összeállított doszsziék kiállják a próbát.
MN: Mostanáig nem találtak semmit Nagy Zsolt ellen.
MM: Hangsúlyozom: két vizsgálat is folyamatban van.
MN: Ennek következtében Nagyot felfüggesztették, derékba törték a karrierjét.
MM: Tavasszal az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a volt miniszterek esetében is szükség van arra a speciális procedúrára, amely lehetővé teszi a bűnvádi eljárást. (A Legfelsőbb Bíróság mellett működő ügyészség kérése alapján az államfő mellett dolgozó speciális bizottság tesz javaslatot az eljárás megkezdésére, a bizottság dodonai határozatot hozott, az államfő mégis felfüggesztette a minisztert - M. L. F.) Nem tudom, hogy bűnös-e vagy sem.
MN: Miért van szükség olyan különleges intézményekre, mint a DNA vagy az ANI? A normális intézmények - rendőrség, ügyészség, adóhivatal - nem alkalmasak a korrupciós ügyek felderítésére?
MM: Bebizonyosodott, hogy nem alkalmasak, nem elegendőek. A gazdasági visszaélések, a pénzmosási és korrupciós esetek rendkívül összetett, komplex ügyek. A jogi egyetem elvégzése nem elég, ezek felderítéséhez speciális tudásra van szükség. Az utóbbi időben kinevelődött egy olyan rendőri, ügyészi és bírói réteg, amely már kezelni tudja ezeket az ügyeket. Egy ilyen történelmi pillanatban, amikor ennyire elharapózott a korrupció, szükség van ezekre a speciális intézményekre.
MN: Ön nem tagja egyik pártnak sem, a civil szférából érkezett, büszke a függetlenségére. Miért vett részt mégis Basescu elnök népszavazási kampányában?
MM: Nem adtam fel a függetlenségemet, továbbra sem léptem be egyik pártba sem. Viszont szerettem volna eljuttatni az emberekhez egy személyes üzenetet. Emlékeztetném, hogy az EU-s csatlakozás után a politikusok minden irányból nekem estek, mindent megtettek, hogy leállítsák a korrupcióellenes hadjáratot. Az eltávolításomnak konkrét célja volt: az ügyészek ellehetetlenítése, a DNA lefejezése, azon jogszabályok hitelesítése, amelyek segítségével lopnak. Ehhez szükség volt az államfő felfüggesztésére és egy új miniszter kinevezésére. Erre szerettem volna figyelmeztetni az embereket.
MN: Ön folyamatosan a politikai elit bűneiről beszél, pedig a korrupció össztársadalmi jelenség. Miért nem a megelőzésre, a nevelésre helyezték a hangsúlyt?
MM: Mindkettőre szükség van. Ha belegondol, az összeférhetetlenségi szabályok, a vagyonnyilatkozatok nyilvánossága, a pártok finanszírozásának rendezése is a prevenciót szolgálja. Ám az sem engedhető meg, hogy a politikai osztály továbbra is immunitást élvezzen. A sajtó éveken keresztül írt a botrányos ügyekről, de semmi nem történt, az igazságszolgáltatás tehetetlen volt. Tűrhetetlen, hogy miközben az átlagembereket rákényszerítik a játékszabályok betartására, a politikusok úgy gondolhatják, rájuk nem vonatkoznak a törvények.
