A Tocsik-per: Vissza az egész

szerző
Kovács Róbert
publikálva
2000/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az lett, amit mi is a legvalószínűbbnek tartottunk: a Legfelsőbb Bíróság az előző lapzártánk után hozott döntésében új eljárásra kötelezte az ügyet első fokon tárgyaló Fővárosi Bíróságot. Az új váddal induló új eljárás során, úgy tűnik, az igazságszolgáltatás most már biztosra megy.

"Anyádat fotózd a halálos ágyán!", szólt oda az ítélet kihirdetése után egy fotós hölgynek Tocsik Márta, majd egy napilapnak kifejtette: tudomásul veszi az ítéletet, és fegyelmezetten készül a folytatásra. A Legfelsőbb Bíróság folyosóján amúgy nem volt feszült a légkör; a per többi szereplője szigorlatról elhajtott hallgatóra hasonlított, aki bár megkönnyebbül, sejti, legközelebb nagyon megszívhatja.

A folytatásig van még idő, körülbelül egy év, a jogerős ítéletig pedig kettő. Ennyi idő alatt sok minden történhet: lám, Boldvai László volt MSZP-pénztárnoknak is csak évek múltán jutott eszébe, hogy alibit igazoljon.

A Tocsik-per mostani fordulata nemcsak Tocsik Mártának és öt ÁPV Rt.-s társának kellemetlen. A befolyással való üzérkedéssel vádolt Boldvai László és Budai György első fokon letöltendő fogházbüntetésre szóló ítéletét a Legfelsőbb Bíróság ugyan hatályon kívül helyezte, ám rögtön egy új, súlyosabb kérdést vetett fel: lehet, hogy 1996. május 23-án a Bajor sörözőben Boldvai és Budai zsarolási elemekkel tarkítva utasították Tocsik Mártát, hogy utalja át sikerdíjának egy részét? Ki tudja? Az elmúlt évek alatt sem erre, sem az ügy más fontos kérdéseire nem születtek megnyugtató válaszok.

Az viszont egyértelműen kiderült, hogy Tocsik Márta pizsamás vallomása sok ponton nem állja meg a helyét, márpedig ez alapján ítélték el Boldvait és Budait. Ennek fényében már az sem lenne meglepő, ha ad absurdum az derülne ki, hogy a történet fordítva esett meg: Tocsik Márta zsarolta meg Boldvait és Budait, hogy ha nem oszthatja meg sikerdíját kedvenc koalíciós pártjaival, akkor elintézi saját magának, hogy az ÁPV Rt. kirúgja.

Az ítélet talán a Fővárosi Bíróság bírónőjét érinti a legkínosabban. Édes Tamás legfelsőbb bíró hosszasan, részletesen taglalta, miért alkalmatlan az első fokú ítélet a felülbírálatra. A bírói szakzsargon nem ismeri a "pancser munka" kifejezést, ezért inkább úgy fogalmazott: "abban a lényeges kérdésben, hogy dr. Tocsik Márta valóban érdemi munkavégzés ellentételeként vette fel a sikerdíját vagy sem, az első fokon eljáró bíróság nem tett eleget maradéktalanul az ügy felderítésére vonatkozó kötelességének. Nem tárta fel ennek a kérdésnek az eldöntését lehetővé tevő valamennyi bizonyítási eszközt, továbbá a bizonyítékok értékelése körében több jelentős szakmai hibát vétett, egyes bizonyítékokat figyelmen kívül hagyott." Egyebek mellett az első fokú, felmentő ítélet indoklásában nem szerepelt pontosan, mit csinált Tocsik Márta és mit a Vektor Rt. (ez a társaság is felkereste az önkormányzatokat, és megpróbálta őket rávenni, hogy elégedjenek meg a kevesebb, de biztos belterületiföld-ellenértékkel). Nem vizsgálták azt sem, kik dolgoztak a Vektor Rt.-nél, ezért nem is hallgatták ki őket tanúként. De nem vált közkinccsé az sem, hogy az eltérő vallomások közül a bírónő miért fogadta el az egyiket, a másikat meg miért nem.

Ami viszont aggasztó: ugyanazt a peres ügyet az egyik bíróság egészen másként ítéli meg, mint a másik. Az egyik kolléga felment, a másik elítél. Az agrobankos Kunos Pétert első fokon felmentették, másodfokon bilincsben vitték el. Miközben egyetlen lényeges új körülmény sem merült föl, csak annyi történt, hogy az egyik bíró másként jogértelmez, mint a másik. Hogy akkor most mi van: valóban csalt-e Tocsik és az ÁPV Rt. (mint ahogyan azt az első fok állította), vagy arról van szó, hogy a sikerdíj elérte azt a lélektani határt, amin túl a közóhajnak megfelelvén, "megfelelő jogértelmezéssel" mégiscsak fülön illik csípni az ügyeskedőt.

Ezzel együtt a Tocsik-perben jogosnak tűnik az első fok hatályon kívül helyezése, és az új eljárás kezdeményezése. Hiszen a leglényegesebb kérdéseket nem tisztázták: például azt sem, hogy ki bízta meg Tocsikot a nagy biznisszel. Ami viszont biztos: az öt éve még nagy port felkavaró Tocsik-ügy mostanra már csak egy vásári kutyakomédiának fest, leleményes mesebeli hősökkel, végeláthatatlan, unalmas és elmaszatolt epizódokkal. Igaz, az idő előrehaladtával a történet ismét izgalmas fordulatokat hozhat, felbukkanhat Vitéz László, és majd alaposan fejbe kólintja azokat, akiket rossznak lát, és megjutalmazza azokat, akiket jónak.

Az új vád, miszerint az önkormányzatok kamatos követelése törvénytelen volt, így az, aki lealkudta azt, ugyancsak törvénytelenül viselkedett, a jelek szerint biztosra megy. Ha belehúz az igazságszolgáltatás, akkor szűk két év múlva akár jogerős ítéletet is hozhat. Akkor, amikor már javában kampányolni fognak a pártok, újra tocsikolástól lesz hangos a köz, és a nagy fröcsögés közepette senki nem avval foglalkozik majd, hogy miért is nem bírtak egykor egyértelmű törvényeket hozni az arra illetékesek. Olyanokat, amelyek pontosan rögzítik, kinek mennyi jár.

Kovács Róbert

szerző
Kovács Róbert
publikálva
2000/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra