A tótújfalui gyilkosság: Házon belül rendezve

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Augusztus 31-re virradóra a horvát határ melletti somogyi kistelepülésen, Tótújfaluban meggyilkolták S. Vilmos munkanélküli helyi lakost. Néhány nappal az eset után ország-világ megismerhette a tett elkövetését beismerő, épp csak fiatalkorú S. Kittit, valamint részletekben gazdag (bár egymásnak időnként homlokegyenest ellentmondó) beszámolókat olvashatott a család történetéről. A következőkben megkíséreljük összefoglalni a lapzártánkig ismertté vált tényeket, az általunk megkérdezett szakemberek segítségével vázoljuk a tett indítékaként megjelölt családon belüli erőszak néhány sajátosságát, továbbá feltérképezzük az esemény sajtóvisszhangját.

Augusztus 31-re virradóra a horvát határ melletti somogyi kistelepülésen, Tótújfaluban meggyilkolták S. Vilmos munkanélküli helyi lakost. Néhány nappal az eset után ország-világ megismerhette a tett elkövetését beismerő, épp csak fiatalkorú S. Kittit, valamint részletekben gazdag (bár egymásnak időnként homlokegyenest ellentmondó) beszámolókat olvashatott a család történetéről. A következőkben megkíséreljük összefoglalni a lapzártánkig ismertté vált tényeket, az általunk megkérdezett szakemberek segítségével vázoljuk a tett indítékaként megjelölt családon belüli erőszak néhány sajátosságát, továbbá feltérképezzük az esemény sajtóvisszhangját.Ajogerőre emelkedett gyilkossági ügyekben született 1995-ös ítéletek tanúsága szerint az elkövető és az áldozat az esetek 54 százalékában házastársi vagy élettársi, illetőleg rokoni kapcsolatban állt egymással, további 33 százalékuk egymás szomszédja, barátja vagy ismerőse volt (Morvai Krisztina: Terror a családban, Kossuth Kiadó, Bp., 1998). Még egyértelműbb eredményt mutat egy másik statisztika, a Legfőbb Ügyészség 2000. évi összefoglaló elemzése, mely szerint a gyermekek sérelmére elkövetett, ismertté vált szexuális bűncselekmények 70 százaléka családon belül történik (Herczog Mária-Neményi Eszter-Rácz Andrea: A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről, Család Gyermek Ifjúság Könyvek, Bp., 2002). A családon belüli erőszakos bűncselekményeket övező hallgatást az elmúlt években számos, több-kevesebb figyelmet keltő kutatás próbálta megtörni; a jelek szerint azonban "békeidőben" (azaz akkor, amikor az áldozatok éppen nem fognak fegyvert az őket terror alatt tartó családtagjaikra) a szakemberek hiába próbálják felhívni a közvélemény figyelmét e problémakörre.

A bántalmazó

Herczog Mária szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa szerint a gyermekbántalmazások vizsgálatakor kevés figyelmet szentelnek a bántalmazó személyének. Súlyos hibának tartja, hogy a többnyire felszínesen tárgyalt esetekben a bántalmazó notórius gonosztevőként jelenik meg, holott a fizikai és lelki bántalmazások elkövetői javarészt a mindennapok feszültségeit kezelni képtelen vagy a "jó szülő" eszményének megfelelni nem tudó szülők. "Ezek az emberek nem született bántalmazók" - mondta lapunknak a szociológus, hozzátéve, hogy a család fogalmát övező képmutatás, bizonyos családmodellek idealizálása és a szülői szerepek elsajátításának természetesként kezelése miatt sok szülő a legjobb szándék mellett is képtelen megfelelni az elvárt ideálképnek. Az ebből adódó frusztráció kárvallottja elsősorban a gyerek. A családon belüli gyermekbántalmazás számáról nincsenek megbízható adatok, mivel e cselekmények igen ritkán válnak ismertté, ám az biztos, hogy nem kivételes esetekről, hanem mindennapos jelenségről van szó; ahogy többnyire az elkövetők sem extrém életmódot folytató személyek, hanem ún. átlagemberek.

A bántalmazás eszkalálódásában és brutalizálódásában szerepet játszó tényezők közül kiemelhető a bántalmazó neveltetése; a bántalmazott gyermekből felnőtt korára gyakran bántalmazó válik. Lényeges az is, hogy az elkövető használ-e olyan feszültségoldó szereket, melyek segítenek gátlásai lebontásában. A bántalmazások gyakorisága és az adott család társadalmi helyzete (így a szülők iskolai végzettsége) között azonban nincs kimutatható összefüggés, sőt a magasabb státusú családok jobb érdekérvényesítő képessége a bántalmazás könnyebb eltitkolásával és a külső segítség erőteljesebb elutasításával járhat.

Ami botrányos, és ami természetes

A családon belüli erőszakkal foglalkozó szakemberek a bántalmazás (abúzus) három fajtáját különböztetik meg: az érzelmi, a fizikai és a szexuális abúzust. Mind a feleség-, mind a gyermekbántalmazások esetében gyakori a három bántalmazási forma keveredése. Morvai Krisztina idézett művében felhívja a figyelmet arra, hogy a családon belüli abúzusok minden fajtája a családon belüli hatalmi törekvésekre vezethető vissza. "A bántalmazási folyamat lényegében nem más, mint az egyik ember uralkodása, hatalomgyakorlása a másik ember fölött." Hasonló a helyzet a gyermekbántalmazásoknál is. Ezt a gyakorlatot mind Morvai, mind a Narancs által megkérdezett szakemberek szerint bátorítja a családon belüli eseményeket "magánügyként", magát a családot pedig önszabályozó szervezetként, a benne élő individuumok felett hatalommal bíró entitásként kezelő joggyakorlat, a szülők nevelési módszereinek megkérdőjelezhetetlensége. Nem véletlen, hogy az idén ötéves gyermekvédelmi törvénybe (1997. évi XXXI. tv.) máig nem került bele a testi fenyítés tilalma. Herczog Mária szerint ezzel a hazai joggyakorlat a fizikai bántalmazás folytatására bátorítja az elkövetőket. Herczog a Narancsnak kifejtette: ebben az esetben a törvényalkotó nem lehet tekintettel a közvélemény nyomására; az 1980-as évek elején a svéd társadalom mindössze 15 százaléka támogatta és 85 százaléka ellenezte a testi fenyítés tilalmának törvényi kimondását, ám a megváltozott joggyakorlat és a hozzá kapcsolódó tájékoztatás hatására húsz év alatt ez az arány megfordult. "Elképesztőnek tartom, hogy míg a szexuális abúzus vörös posztó a társadalom szemében, addig a fizikai és lelki bántalmazás kiterjedt és széles körben elfogadott >>nevelési módszernektartják azt is, ha akár előbbiek, akár utóbbiak külső segítséghez folyamodnak a krízis orvoslásáért.

A gyermekek szexuális kizsákmányolása - fizikai és lelki bántalmazásukkal szemben - igencsak foglalkoztatja a közvéleményt, ám többnyire egzotikumként, ritka és különleges jelenségként kap figyelmet. Az ilyesfajta beállítás következménye a gyermekeket érő szexuális abúzusok motivációjának félreértése és elkövetői körük téves meghatározása. "Általában cukros- és mutogatós bácsiktól féltjük gyermekeinket, és arra tanítjuk őket, ne biciklizzenek egyedül a parkban, miközben a szexuális viszszaélések elkövetője leggyakrabban közeli családtag, rokon, jó ismerős." (Herczog-Neményi-Rácz, 23. o.) Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese és az Eszter Alapítvány vezetője szerint ez a beállítás azzal a következménnyel jár, hogy az áldozatok (mivel az őket ért abúzusban nem ismerik fel a szexuális bűncselekményeknek a fenti sztereotípiák által közvetített jellemzőit, sem bántalmazójukban a "szatír" beléjük sulykolt képét) egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy szexuális kizsákmányolás elszenvedői. Herczog Mária mindehhez hozzátette: a szexuális abúzus motivációja az esetek nagy részében nem valamiféle (a közvélemény szemében démonizált) "ferde" szexuális hajlam, hanem elsősorban a fizikai birtoklás kifejezése.

Virág György szerint az áldozatokban a fentieken kívül azt kell tudatosítani, hogy esetük nem egyedi, sok gyerek szenved el hasonló bántalmazást. Ez megkönnyítheti az esetek feltárását, csökkentheti az áldozatokban keletkező szorongást és szégyenérzetet. A fizikai, lelki és szexuális bántalmazások gyakoriságának megismertetése a gyermekekkel ugyanakkor a megelőzés szempontjából is fontos lenne; ezért az általunk megkérdezett szakemberek fontosnak tartanák, hogy ezekről a pedagógusok szakemberek bevonásával világosítsák fel őket az iskolákban. Ha a gyermek tisztában van a probléma mibenlétével, és tisztában van azzal, hogy bántalmazása esetén kihez fordulhat, számos esetben megelőzhető a bántalmazás eszkalálódása és brutalizálódása. Herczog Mária szerint a tótújfalui gyilkosság és annak gyanítható előzményei "őrületes esélyt" kínáltak arra, hogy a társadalom és a szakemberek a média segítségével szembesüljenek a családon belüli erőszak hétköznapiságával és gyakoriságával. Ez az esély azonban az általunk megkérdezett szakemberek szerint "elúszni látszik", mivel a nyilvánosság előtt éppen az eset különlegességei és néhány rendkívüli körülménye jelent meg hangsúlyosan (lásd A csontig lerágott ember című keretes írásunkat).

Variációk egy gyilkosságra

2002. augusztus 31-re virradóra egyetlen lövéssel ölték meg S. Vilmos tótújfalui lakost. Az áldozat élettársa, S. Zoltánné és tizennégy éves nevelt lánya, S. Kitti értesítette a család egyik barátját, aki bejelentette az esetet a rendőrségen. Kitti hátán súlyos bántalmazásra utaló sérüléseket találtak, melyek eredetét és keletkezésük időpontját lapzártánkkor igazságügyi orvosszakértők vizsgálják. A kihallgatások során kiderült, hogy a negyvennyolc éves áldozat holttestét a család férfiismerősével vitték át a ház egyik használaton kívüli szobájába.

S. Kitti beismerő vallomást tett nevelőapja megöléséről; édesanyja vallomásával egybehangzó állítása szerint tettét az őt és a családját az áldozat részéről ért bántalmazásokat megelégelve, egyedül követte el. A kislányt lapzártánk idején gyanúsítottként, édesanyját bűnsegédlet gyanújával, a holttest elrejtésében segédkező fiatalembert, K. Richárdot tanúként hallgatja ki a rendőrség - közölte lapunkkal Gerencsér László, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. A fiatalember egyben egy másik - S. Vilmos halálához kapcsolódó - ügy gyanúsítottja is, saját állítása szerint ugyanis segített a családtagoknak az áldozat engedély nélkül tartott kézifegyvereinek eltüntetésében.

A többhetes médiajelenlét következtében igencsak lestrapáltnak tűnő falubeliek nem erősítették meg a család durva bántalmazásáról szóló állítást, a kislány nevelőapja általi szexuális zaklatását pedig egyenesen kizártnak tartották. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint a gyermekeket a családban élő abúzusok, különösen a szexuális visszaélések általános jellemzője, hogy azok a zárt ajtók mögött történnek; az esetek többségében nemcsak a bántalmazók, de a még súlyosabb bántalmazástól, illetve a megbélyegzetté válástól való félelmükben az áldozatok is ezek eltitkolására törekszenek.

A család zárkózottsága, illetve a néhai S. Vilmos "furcsa természete", feltűnő udvariassága, nagyotmondása és szokatlan közvetlensége mellett a környezetükben élők arra figyeltek fel, hogy Kitti a 2001/2002-es tanév első félévében 93 tanítási napból 47-et az iskolától távol töltött. Osztályfőnöke - bár maga is Tótújfaluban lakik, ezért gyakran találkozott a családtagokkal - a kislány hiányzásának valódi okát nem ismerte. A szülők a hiányzást akkor Kitti közösségbe illeszkedésének nehézségeivel, illetve - állítólagos - folyamatos betegségével indokolták, továbbá S. Vilmos a lakócsai iskolába járó cigány gyermekek társaságától is féltette nevelt lányát. Utóbbiakkal Kitti szívesen barátkozott. A második félév megkezdése előtt az iskolaigazgató azt javasolta a szülőknek, hogy - mivel hiányzása miatt veszélybe került az év végi bizonyítvány - Kitti magántanulóként folytassa tanulmányait. A család terrorizálásáról azonban az iskolában nem tudtak. "Kitti városi környezetből érkezett, ezért egy kicsit kilógott osztálytársai közül. Gyakori hiányzása és későbbi magántanulói státusa miatt nem igazán volt lehetőségünk arra, hogy megismerjük őt" - mondta érdeklődésünkre az osztályfőnök.

A Narancs kérdésére gyermekvédelmi szakemberek rendkívül aggályosnak minősítették, hogy az iskola Kitti hiányzásai következményeként beérte a magántanulói státus felajánlásával. "Az iskolaigazgatónak ebben az esetben nem az a dolga, hogy a magántanulói státussal elhárítsa az intézmény felelősségét, hanem azonnal a gyermekjóléti szolgálat bevonását kellett volna kezdeményeznie" - közölte lapunkkal Herczog Mária, aki szerint a zárkózott családban élő, az iskolából kimaradó gyermek esete a gyermekvédelem beavatkozását igénylő problémák iskolapéldája.

Vaklárma vagy segélykiáltás?

Tótújfaluban jártunkkor Kitti - ügyvédje tanácsára - közel egy hete elzárkózott a nyilvánosság elől (a múlt héten nem is tartózkodott a faluban); édesanyja azonban válaszolt kérdéseinkre. S. Zoltánné elmondta: bár a gyermekvédelmi szervekhez 2001 őszén "többektől" bejelentés érkezett a családban uralkodó terrorról, sem az illetékes lakócsai körjegyző, sem a megyei gyámhivatal "nem érdeklődött" a családnál a bejelentés valódiságáról. Igaz, előbbi meghallgatta őt és lányát, és ők (az anya állítása szerint) megerősítették a bejelentésben foglaltakat. Néhány nap múlva azonban, S. Vilmos meghallgatása után ő és a lánya erőszak hatására visszavonták az elmondottakat.

A tavaly őszi bejelentésről dr. Szalóky Ildikó lakócsai körjegyző lapunknak azt nyilatkozta: 2001 novemberében a család egyik ismerőse közölte velük, hogy S. Kittit nevelőapja súlyosan bántalmazza és szexuálisan zaklatja. A bejelentést követően a kislány felkereste a jegyzőt, aki előtt - bár hatályos jognyilatkozatot nem tehetett, mivel akkor még nem töltötte be tizennegyedik életévét - édesanyja és nevelőapja távollétében, két tanú jelenlétében jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatot tett, miszerint nevelőapja időnként fizikailag bántalmazta, amely azonban "sem a folyamatos, sem a durva fizikai bántalmazás fogalmát" nem meríti ki. A kislány a körjegyző állítása szerint ekkor is, majd néhány nap múlva édesanyja jelenlétében is határozottan cáfolta a szexuális zaklatására vonatkozó állítást. A két jegyzőkönyvből egy nehéz körülmények között élő, hirtelen haragú családfővel megvert család képe körvonalazódik, egy olyan családé, ahol "elcsattan egy-két pofon". Utóbbi tényt a nagy nehezen szóra bírt S. Vilmos is elismerte, miután kikérte magának a család életébe történő hatósági beavatkozást. A körjegyzőben - mostani elmondása szerint - nem is S.-ék bombasztikus információkat nélkülöző elbeszélése keltett aggodalmat, hanem az, hogy néhány nap múlva a három családtag együtt jelent meg hivatalában, hogy visszavonják a korábban jegyzőkönyvbe mondottakat. A körjegyző a család életébe történő közvetlen hatósági beavatkozás helyett családgondozó kirendelése mellett döntött. "Ha a visszavont elbeszélések bármelyikében akárcsak egyetlen utalás lett volna durva bántalmazásra vagy szexuális zaklatásra, azonnal feljelentést tettem volna" - fogalmazott lapunknak Szalóky Ildikó.

A családgondozó a múlt év decembere és idén augusztusa között tizennégy alkalommal járt a családnál - utoljára két nappal a gyilkosság előtt, amikor segélyt vitt a családnak. Sem ekkor, sem korábban nem jelzett rendkívüli eseményt a gyermekvédelmi intézményeknek. A körjegyző öt nappal a tragédia előtt találkozott utoljára a családtagokkal, amikor S. Zoltánné felkereste őt, hogy betegségére tekintettel idősebbik lánya gyámjául tegye meg S. Vilmost.

Ami a lapzártánk idején rendelkezésre álló információk alapján biztosnak tűnik: akármi történt az elmúlt években a családban, S. Vilmos halálát megelőzően sem a szomszédok, sem a kislány barátai, sem az iskola, de az illetékesek szerint maguk a családtagok sem jeleztek veszélyt a hatóságoknak. Az általunk megkérdezett gyermekvédelmi szakemberek szerint az érintettek - az iskola, a háziorvos, a védőnő és a család tagjaival hivatalból találkozók - felelősségét csak az enyhíti, hogy sem eszközeik, sem előzetes felkészültségük nem volt megfelelő az ilyen esetek kezelésére. "Ha volt verekedés, azt a házon belül rendezték" - fogalmazott a család egyik tótújfalui ismerőse.

A nyomozás remélhetőleg mielőbb fényt derít a Kitti hátán talált sérülések eredetére, és arra, mi történt augusztus utolsó napjára virradóan Tótújfaluban.

A kislány a múlt héten felvette a kapcsolatot a szexuális erőszak áldozatai számára létrehozott budapesti Eszter Alapítvánnyal. Értesülésünk szerint az együttműködés folytatódik. Mind Virág György, mind dr. Néder Zoltán, a lány ügyvédje bízik abban, hogy Kitti az alapítvány munkatársai segítségével feldolgozhatja az elmúlt időszak megrázkódtatásait.

Gavra Gábor

A csontig lerágott ember

Az országos sajtóban először szeptember 3-án, kedden jelent meg a hír, hogy egy tótújfalui fiatalkorú lelőtte nevelőapját. Az előző nap kiadott rendőrségi közlemény még ismeretlen tettesről számolt be, ám a Mai Nap és (a Havaria Press nyomán) az Index már azt közölte, hogy az áldozat nevelt lánya beismerte a tett elkövetését. Gyermekvédelmi szakemberek szerint a feltételezett elkövető életkora miatt önmagában is furcsa, hogy mindjárt az első sajtójelentésekben szerepelt a gyanúsított és az áldozat lakóhelye. Mivel Tótújfalu nem egészen háromszáz lelkes kistelepülés az Ormánság somogyi részén, a gyanúsított könnyen azonosíthatóvá vált. A Mai Nap emellett a tizennegyedik életévét alig egy hónapja betöltött gyanúsított keresztnevét is nyilvánosságra hozta. Aznap délután az Indexnek Gerencsér László, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta: "A nyomozás eddigi adatai szerint a férfi folyamatosan terror alatt tartotta családját, a kislányt 4 éves kora óta bottal, hoszszabbítózsinórral verte, és szexuálisan zaklatta." A gyanúsított S. Kitti keresztneve, lakóhelye és feltételezett indítéka tehát az előtt kapott országos nyilvánosságot, hogy a lány és édesanyja megszólalt volna a médiában.

S. Zoltánné és dr. Néder Zoltán, Kitti ügyvédje szerint a család éppen a megélénkülő érdeklődés miatt döntött úgy, hogy maga is a nyilvánosság elé lép. Szeptember 4-én Kitti (immár vezetékneve és arca vállalásával) nyilatkozott a Blikknek. "Magyarországon ismeretlen fogalom a személyiségi jogok tiszteletben tartása, ezért a család úgy döntött, hogy mielőtt a média a fejük fölött kezdené széltében-hosszában tárgyalni az S. Vilmos halálához vezető eseményeket, maguk mondják el a történteket a sajtónak" - kommentálta a Narancsnak e fejleményeket Néder Zoltán. Kitti édesanyja szerint lánya önállóan döntött úgy, hogy vállalja a nyilvánosságot, mégpedig azért, hogy "mások ne kerüljenek ilyen helyzetbe". A kislány indítékaitól függetlenül néhány napilap kapva kapott az alkalmon, tüstént belevágtak a "felmentené-e S. Kittit?" (Blikk) és a "ki ölte meg a nevelőapát?" (Színes Mai Lap - SZML) című szórakoztató játékokba. Nem maradtak el az ilyenkor nélkülözhetetlen minősítések sem: ilyen volt a "hősként ünnepelt Kitti" (Blikk, 2002. szeptember 5.), illetve a "tettével kérkedő gyilkos kamasz" (SZML, 2002. szeptember 15. és 17.). Az elmúlt hetek legragyogóbb gyöngyszeme alighanem az, amikor a Színes Mai Lap "rendőrségi forrásokra hivatkozva" ország-világ tudomására hozta, hogy "Kitti még érintetlen". Ugyanennek a lapnak köszönhetően ismerkedhetett meg a közönség egy, az ügyben csak a gyilkosság bejelentőjeként szereplő személy Kittivel folytatott magánlevelezésének részleteivel (SZML, 2002. szeptember 16.), mégpedig rögtön az "agresszív pedofil" jelző kíséretében.

"Az, ami a kislánnyal szeptember eleje óta történt, éppen olyan abúzus, mint ami beszámolója szerint tettét megelőzően otthonában érte" - kommentálta a Narancsnak a tótújfalui gyilkosság médiabeli tálalását Herczog Mária szociológus. Az ilyen eljárás a bántalmazás áldozatává lett gyermek másodlagos viktimizációját eredményezheti, amely adott esetben akár magánál a bántalmazásnál is súlyosabb következményekkel járhat rá nézve.

Az UNICEF a gyermekkorúak médiabeli szerepeltetésére vonatkozó iránymutatásaiból

- Az adott gyermek mindenekfelett álló érdekét kell mindenekelőtt figyelembe venni, még akkor is, ha ez általában a gyermeki jogokkal és a gyermekjogok érvényesítésével nem esik egybe.

- Ne mondjunk vagy írjunk le minősítő, stigmatizáló megjegyzéseket a gyermekről. Kerüljük a minősítést, kategorizálást vagy bármely jelzőt, amely a gyermeket negatív színben tüntetheti fel, ami a lakókörnyezetében, iskolájában kiközösítéshez, megalázáshoz, egész életére kiható megbélyegzéshez vezethet.

- A gyermek nevét nem szabad nyilvánosságra hozni, és az arcát is el kell takarni, ha szexuális bántalmazás áldozata, fizikai vagy szexuális bűncselekmény elkövetője.

- Ha a gyermeket, fiatalkorút az elmondott, leírt, felvett történet bármilyen módon vagy okból veszélyeztetheti, azt akkor sem szabad felhasználni, ha a nevét megváltoztatták, és nem látható az arca.

- Bizonyos esetekben a gyermek adatainak felhasználása a gyermek érdekében áll. Mindazonáltal még ezekben az esetekben is meg kell győződni arról, hogy emiatt nem érheti bántódás a gyermekkorút.

(Forrás: Herczog-Neményi-Rácz: A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről,

Család Gyermek Ifjúság Könyvek, Bp., 2002)

Hova fordulhatunk,

ha környezetünkben gyermekek bántalmazását tapasztaljuk?

Eszter Ambulancia: 1525 Budapest, Pf. 41. Telefon: 06/1/466-9872. Szexuális visszaélések áldozatává vált felnőttek és gyermekek lelki felépülését szolgáló intézmény.

NANE, Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület: telefon: 06/80/505-101; 06/1/267-4900. E-mail: nane@posta.net. Lelki támogatás, jogi és orvosi tanácsadás bántalmazott nők és gyermekek részére.

Kék vonal: 1364 Budapest, Pf. 125. Telefon: 06/80/505-800. Gyermekek számára létrehozott segélyvonal.

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra