Agrárhelyzet: A volna és a van

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2000/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A fehérgyarmati időközi választások két fordulója között Szanyi Tibor szocialista képviselő feljelentette Torgyán Józsefet, többek között hivatali hatalommal való visszaélés és a közpénzek hűtlen kezelése vádjával. Erre csak részben szolgáltattak okot Torgyán idézett kijelentései - hogy ti. aki támogatást akar, az nem demonstrálhat ellene (bár Szanyi szerint ezek kimerítik a hivatali visszaélés, az üzérkedés bűntettének, valamint az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésének alapos gyanúját) -, sokkal inkább a szabolcsi konzervügy. Az első híradások még csak a kisgazda konzervipari vállalkozók (a megyei elnök és a fehérgyarmati jelölt) termékeinek ingyenes osztogatásáról szóltak (a folklorizálódott alverzió szerint roma közösségi vezetőknek juttatott kolbászról, savanyúság- és lecsókonzervekről volt szó).

A fehérgyarmati időközi választások két fordulója között Szanyi Tibor szocialista képviselő feljelentette Torgyán Józsefet, többek között hivatali hatalommal való visszaélés és a közpénzek hűtlen kezelése vádjával. Erre csak részben szolgáltattak okot Torgyán idézett kijelentései - hogy ti. aki támogatást akar, az nem demonstrálhat ellene (bár Szanyi szerint ezek kimerítik a hivatali visszaélés, az üzérkedés bűntettének, valamint az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésének alapos gyanúját) -, sokkal inkább a szabolcsi konzervügy. Az első híradások még csak a kisgazda konzervipari vállalkozók (a megyei elnök és a fehérgyarmati jelölt) termékeinek ingyenes osztogatásáról szóltak (a folklorizálódott alverzió szerint roma közösségi vezetőknek juttatott kolbászról, savanyúság- és lecsókonzervekről volt szó).

A vidékfejlesztésben utazó miniszteriális tényezők által csak óbolsevista téeszlobbinak nevezett MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) és szövetségesei márciusban fújtak riadót, hogy a Torgyán József vezette agrártárca nem tartja be a tavaly szeptemberben kialkudott agrármegállapodás főbb pontjait. Mindeközben az ágazat szép csendben végleg szétrohad, aminek szimbolikus tartalmakat sem nélkülöző állomása lesz, amint elkezdik árverezni a lejáró hiteleiket visszafizetni képtelen gazdák földjét, házát, tehenét s egyéb apróbb ingóságait. Baromság, mondta erre Torgyán, aki az ország házában nem átallotta állítani, hogy legyen bármily rossz helyzetben a mezőgazdaság, soha nem volt ily sikeres, mint manapság, továbbá szaporodásnak indult az állatállomány, s akkor még nem is beszéltünk a sok ezer hektárnyi újonnan ültetett meggyesről, amely nélkül elképzelhetetlen a megújult magyar rétes. A MOSZ viszont köti az ebet a karóhoz: a magyar agrárium még soha nem volt ilyen pocsék helyzetben. Filipsz László MOSZ-titkár szerint a helyzet egyszerűen tragikus, s a jelenlegi agrárirányítás mellett nem is látni a megoldást.

Papírmunka

A mezőgazdasági érdekképviseletek szerint a tavaly szeptemberi agrármegállapodás három alapvető pontja közül a legfontosabb a reorganizációs programcsomag volt, amely a rövid távon várható finanszírozási gondok enyhítését, magyarán az óhatatlanul bekövetkező csődök megelőzését szolgálta volna. A hitelkonszolidációs program értelmében az agrárvállalkozások kérhették volna fennálló tartozásaik átütemezését, feltéve, ha letesznek az asztalra valami épkézláb tervezetet arról, miképp kívánnak kimászni a slamasztikából. Az eredeti elképzelés szerint ez a program 100 milliárd forintnyi hitel kezelését tette volna lehetővé úgy, hogy megvalósítása az idei költségvetést úgymond "szinte" nem is terhelte volna. A cechet csak a következő három évben kellett volna állni, s mint tudjuk, a holnap mindig egy olyan nap, mely a messzeségbe vész. A programba eredetileg a fennálló hitelek fele (gazdálkodó szervezet esetén), avagy 70-90 százaléka (egyéni gazda) kerülhetett volna be az állam 100 százalékos készfizető garanciavállalása mellett; a bank egyéves moratórium mellett vállalta volna az érintett hitelek átütemezését.

A gyerek persze nem egészen ily pofás: a program beindításához már a tavaly elfogadott költségvetésben szerepelnie kellett volna egy 55 milliárd forintos új garanciavállalásnak, ehhez képest a kormány végül csak 25 milliárdot hagyott jóvá, ami a 260 milliárd forintos teljes hitelállományból csupán 30-35 milliárd forint lefedésére elég - mondja a MOSZ.

Ráadásul a vonatkozó kormányrendelet szerint csupán az 1999. december 31-én is fennálló, egy éven túli lejáratú hitelek vonhatók be a reorganizációs programba. A mostani kormányzati konstrukció szerint pályázat alapján hároméves futamidejű, differenciáltan 80 százalékos kezességvállalású és legfeljebb a jegybanki alapkamat 50 százalékának megfelelő kamattámogatású hitel vehető fel. A MOSZ-t különösen bosszantja, hogy a téeszfaló Torgyán-gárda nyomására bekerült a rendeletbe, hogy szövetkezetek számára a konstrukció igénybevételének feltétele a külső üzletrész-tulajdonosok szövetkezettel szemben fennálló követeléseinek rendezése, ami persze nem mostanában fog bekövetkezni, így ez diszkriminatív feltételnek tekinthető.

A témában megszólaló banki vezetők nem ennyire pesszimisták a kormányzati tervekkel kapcsolatban: a meghirdetett programot ugyan a vártnál szerényebbnek minősítik, s a feltételekkel sem mindig értenek egyet, de nem tagadják azt sem, hogy a projekt az érintettek egy meghatározott körén érdemben tud segíteni. Nem erősítették meg azt a feltételezést sem, hogy tömegesen vernék dobra a gazdák vagyonát: az agrárhitelnyújtók tapasztalatai szerint a kamattörlesztésekkel egyelőre nincs gond, az átütemezett hitelek lejártakor esedékes tőketörlesztésnél pedig egyenként mérlegelik a vállalkozások helyzetét.

Ásó, kapa

A tárgyaló felek egykoron más témákban is megállapodtak: például új, hosszú lejáratú (10-15 éves futamidejű) agrárhitelrendszer kialakítását is tervezték a hozzá kapcsolódó állami garanciákkal együtt. Ennek haszonélvezői a reorganizációs programból kimaradók és az újonnan induló vállalkozások lettek volna: ők 100 százalékos állami garancia és legalább 50 százalékos kamattámogatás mellett tarthattak volna igényt egy diszkrét, tízéves futamidejű hitelre. Mindennek beindításához 10 milliárd forintra lett volna szükség. A kormány ez utóbbi feltételt teljesítette is: 12 milliárdot jóváhagyott e célra, ám más tekintetben korlátokat állított. Az új, hosszú lejáratú agrárhitelből - amely maximum tízéves futamidejű, az állam 80 százalékos készfizető kezességvállalása és a jegybanki alapkamat 100 százalékának megfelelő kamattámogatás mellett vehető fel - megint kimaradnak a nagy gazdálkodó szervezetek (átalakult és át nem alakult téeszek) meg a mezőgazdasági nagyvállalkozók: a programban ugyanis kizárólag a 300 hektárnál kisebb földön gazdálkodók, az 50 millió forintnál alacsonyabb árbevételűek meg a száznál kevesebb főt foglalkoztató termelők vehetnek részt, már ha nem számítjuk a kisgazdák szívének oly kedves termelési és értékesítési, továbbá a beszerző, értékesítő, szolgáltató és feldolgozó szövetkezeteket (ezek preferálásának alapja, hogy elődeik már a kommunisták előtt is léteztek).

A tavalyi megállapodás lényeges pontja volt még, hogy az agrártárca megfelelő rendeletet bocsát ki, amely az éven túli lejáratú (tőkepótló, beruházási, föld-jelzálog) agrárhitelek átütemezését, futamidejének további egy évre szóló meghosszabbítását szolgálta volna. A földművelésügyi minisztérium jórészt eleget is tett e feltételnek: a megfelelő rendelet kibocsátva, a termelők idén január 15-ig tárgyalhattak volna a bankokkal, ám azok csak részben prolongálták a hiteleket, s akkor sem mindig egy egész évre.

A nyár heves

A MOSZ és partnerei szerették volna azt is, hogyha a tavaly stagnáló vagy éppen csökkenő felvásárlási árak stabilizálásáért a szaktárca a garantált áras termékeknél intervenciós árakat működtet. Mi több, ezt a felek a tavalyi megállapodásban rögzítették is. Ehhez képest a minisztérium eleddig nem alakított ki intervenciós feltételeket (a tej kivételével), sőt az érdekképviseletek (MOSZ és társai) gyanúja szerint az erdetileg erre szánt pénzt más célra kívánja a tárca elkölteni, ti. a minisztérium már a költségvetés elfogadása után átcsoportosítást kezdeményezett a piaci támogatások rovására. Márpedig intervenciós árak meghirdetése híján - így a MOSZ - a termelők nem tudnak szerződést kötni, s még a tavaszi munkákat sem tudják elkezdeni.

Különösen fáj a magukat becsapottnak érző érdekképviselőknek a megállapodásban is rögzített agrártámogatási keret leapadása: a paktumban még 201 milliárd forint szerepelt, a költségvetési törvényben már csak 148 milliárdos kiadási előirányzat maradt, amiből állítólag 10 milliárd eleve kamu. Marad, ami marad, s ez kisebb még a tavalyinál is, miközben a MOSZ (s mint látni fogjuk, mások) szerint a hiányzó pénzt a minisztérium klientúraépítésre vagy más (társadalmi léptékben) haszontalan célokra fordítja.

Pedig a MOSZ az év elején még hajlott volna a kompromisszumra - már ami az 55 milliárdos reorganizációs keret felhasználását illeti -, ám a tárca végül a saját szája íze szerint döntötte el ezt a kérdést is. Az utolsó csöpp a pohárban azonban ama törvénytervezet volt, amely úgy módosítaná a szövetkezeti törvényt, hogy annak alapján a továbbiakban a tagok közgyűlési határozat nélkül is kivihetnék a vagyont a téeszből. A MOSZ öncélú provokálásán túl azonban más értelme nem volt e gesztusnak, amit alighanem az is jelez, hogy jelen állás szerint e tervezetet a fideszesek sem támogatják.

A MOSZ és szövetségesei (Parasztszövetség és a Karsai József által vezetett békési gazdák) mindenesetre országos tiltakozó demostrációt kezdeményeztek, mire Torgyán lebolsevikozta mindannyiukat, megfontolásra érdemesnek tartotta megvizsgálni, milyen célra pazarolják el a gazdák a támogatott árú gázolajat, mi több, kijelentette, hogy ha pénzt akarnak, akkor a markukat tarthatják, de nem demonstrálhatnak. Lett is sértődés a dologból meg kölcsönös feljelentés, végül közbeszólt az árvíz, s a demonstrációt erre való tekintettel elhalasztották, Filipsz László MOSZ-titkár szerint május közepénél előbb semmiképpen sem kerülhet rá sor.

Barotányi Zoltán

A kasza egyenes

Kiderült azonban, hogy itt nagyobb tétekről van szó: a közben képviselővé választott Lengyel János vezette Vépisz konzervipari szövetkezet 480 millió, míg a Balogh Gyula Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisgazda elnök kisebbségi és egy Magyar Fejlesztési Bank-érdekeltségű cég többségi tulajdonában lévő Cser-Food Rt. 500 millió forintos költségvetési támogatásban részesült az agrártárca jóvoltából az utóbbi időben. A hírt hamarosan pontosították: idén tíz szabolcsi konzervgyár részesült összesen 900 millió forintos kezességvállalásban; hogy miért éppen ők, arra eddig a szaktárca sem adott választ. A fenti két kisgazda érdekeltségű cég és nyolc társa összesen 2,33 milliárd forintos most lejáró hitelének állami garanciavállalását és 75 százalékos kamattámogatását a Torgyán vezette szaktárca az év végéig meghosszabbította, nyilván jó okkal. Az említett konzervipari cégek rendkívül rossz külpiaci helyzetben működnek, ennek ellenére most kedvező ajánlatokat tudnak tenni a kistermelőknek (akik, ugye, egyben választók). Szanyi Tibor, nyilatkozata szerint, folytatja vizsgálódásait. A képviselő egy példát is idézett: tavaly nyáron a máriapócsi illetőségű (amúgy akkor már másfél éve felszámolás alatt álló) Gloster Kft. nyúlt le 200 milliót a vidékfejlesztési tárcától, majd alig két hónapra rá jogerős bírósági végzés (fizetésképtelenségből eredő felszámolás) nyomán átadta magát az enyészetnek. Ha így volt, béke poraira.

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2000/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra