Akik felvették a kesztyűt – Civilek a kormánnyal szemben

szerző
Gera Márton
publikálva
2017. jan. 04., 14:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Némelyikükre mint következő miniszterelnökre tekintettek, mára viszont talán a nevükre sem emlékeznek. Megnéztük, mi lett azokkal a civilekkel, akik egy-egy megmozdulás élére álltak.

2014 őszén tele voltak az utcák tüntetőkkel. Ahogyan 2015 és 2016 elején is. Volt, amikor a netadó ellen, volt, amikor a tanárok mellett tüntettek az emberek, és e megmozdulások jellemzően egy-egy vezető személyiséghez is köthetők voltak. Némelyikük nevét talán már csak némi gondolkodás után tudnánk felidézni, noha annak idején néhányukban az Orbán-kormánnyal szembeni ellenállás leendő vezetőjét látták sokan.

Aki kivitte az embereket

Gulyás Balázs 2014-ig MSZP-tag és két évig a párt józsefvárosi szervezetének alelnöke volt, nevét 2014 őszén ismerte meg mindenki: elképesztően rövid időn belül tüntetést szervezett a Facebookon az internetadó tervezete ellen, és a demonstráció az elmúlt évek legnagyobb megmozdulása lett.

Gulyás Balázs

Gulyás Balázs

Fotó: Németh Dániel

Több mint két év múltán azt mondta a Narancsnak, „azért csak a netadóról szólt a tüntetés, hogy megmutathassuk: az emberek akarata le tudja győzni a kormányét”. Miután Orbán Viktor bejelentette, hogy nem lesz internetadó, a Százezren az internetadó ellen nevű Facebook-oldalon keresztül Gulyás segített más demonstrációk szervezésében.

Az őszi–téli tüntetésekből ki is nőtt az Új Magyar Köztársaság nevű szerveződés, amely egy 19 kérdéses népszavazási kezdeményezést jelentett be. Ha valakinek nem mond semmit a tömörülés neve, ne keseredjen el, a népszavazási kérdések jelentős részét ugyanis elkaszálta a többségében kormánypárti delegáltakból álló Nemzeti Választási Bizottság (NVB). Gulyás hamarosan kiszállt a szerveződésből „stratégiai véleménykülönbség miatt” – ennél többet most sem akart mondani.

„A netadó elleni tüntetéssorozat egyértelmű siker volt, de akik azt várták ’14 őszén, hogy ettől megdől a rendszer, azok csalódtak, és azt érezhették, nem érdemes tüntetni. Magyarországon sajnos kevésbé van meg annak a gyakorlata, hogy évekig küzdünk valamiért, és csak ezek után lesz eredmény. Aki tiltakozást szervez, készüljön arra, hogy nem ér el gyors eredményt” – magyarázza Gulyás, aki azóta is jelen van a közéletben, még ha nem is látványosan. Tavaly februárban beszédet mondott a Tanítanék mozgalom első tüntetésén, Miskolcon, de fölszólalt a lengyel civil szervezet, a Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) varsói megmozdulásán is. Legutóbb aktivistaként vett részt az amerikai Demokrata Párt elnökválasztási kampányában, decemberben a budapesti lengyel nagykövetség előtti demokráciatüntetés egyik szervezője volt. Gulyás – aki mesterszakos az egyetemen, ahol közgazdaságtant tanul – azt mondja, továbbra is aktív marad, de nem elsődleges célja, hogy mindenáron látszódjék a közélet frontvonalában.

Kiábrándulás

Ő indította el az (i)WiW-et, a közösségi portál egyik alapítója volt, és ő volt az, aki 2014 őszén feljelentette az összes eddigi parlamenti pártot a vállalkozásokat hátrányos helyzetbe hozó káros adórendszer miatt. Várady Zsoltról van szó, aki először a Humán Platform 2014. október 23-i tüntetésén lépett a tömeg elé. Várady a netadó elleni demonstráción is felszólalt, és innen nem volt megállás: többen őt tartották a következő miniszterelnök-jelöltjüknek. Az egykori közösségi oldal alapítója 2014 végére, a felfokozott közhangulatot kihasználva az exmillás Takács Borival megalapította a MostMi nevű szerveződést, amely az év elején több ezer főt tudott kivinni az Opera elé tüntetni. Azonban Várady ott már arról beszélt, hogy nincsenek pártpolitikai ambíciói, majd néhány nap múlva bejelentette: kiszáll a mozgalomból, háttérbe vonul.

„Tudom, hogy akkor sokan haragudtak rám, és úgy gondolták, cserbenhagytam az embereket, de én továbbra is úgy vélem, abban a helyzetben ez volt a korrekt döntés a részemről, mert közben az is kiderült, hogy a másik alapítóval, Takács Borival másképp gondolkodunk sok kérdésről” – emlékezett vissza Várady, aki nem tartja magát politikus alkatnak. Úgy véli, nem vette időben észre, mekkora várakozást keltett, egyszerűen úszott az árral, kezdetben nem ismerte fel, hogy a tömegek igényének nem tud megfelelni.

„Neki kell menni az államnak” – Várady Zsolt a tüntetésekről és a folytatásról

Várady a kilépés után egy új közösségi oldalt indított, a populus.hu-t a problémás, közélettel is kapcsolatos ügyeink kibeszélésére. Kezdetben élénk volt az érdeklődés az oldal iránt, de idővel elhalt, a populus.hu ma már nem is működik.

Várady február–március környékén kapcsolta le az oldalt. „Kiábrándultam sok mindenből: egyrészt Magyarországon ezzel a koncepcióval nagyjából senkit nem tudtunk megmozgatni, másrészt saját magamban is csalódtam, mivel nem tudtam elérni, hogy akárcsak egyetlen ügy is felkerüljön magától; sem egyesületeket, sem civileket nem sikerült bevonni ebbe. Közvetlenül tapasztaltam meg azt, hogy mennyire passzív a magyar társadalom. Talán az is igaz, hogy közpolitikai problémákat Magyarországon csak pártpolitikai úton lehet megoldani, esetleg a közösségi oldal működésén kellett volna még csiszolni, de ettől függetlenül is nagy csalódás volt. Valahogy úgy éreztem magam, mint egy hosszútávfutó, aki felkészül, és oda is állna a startvonalhoz, csak éppen a startvonal hiányzik” – mondta lapunknak.

Jelenleg webfejlesztéssel és programozással foglalkozik, van egy-két startup-ötlete is. Nem érez magában elég lendületet, és a Narancsnak azt mondta, többek között ezért sem vágyik nyilvános politizálásra. „Viszont ha van olyan kezdeményezés – akár civil, akár politikai –, amelyet jónak tartok és igényt tartanak rá, akkor szívesen segítem a munkájukat.”

Belefáradtak a tehetetlenségbe

Várady távozása után Takács Bori, a mozgalom másik alapítója próbálta életben tartani a MostMi-t, és kezdetben úgy tűnt, ez sikerülhet: a MostMi 2015 elején több olyan tüntetést is szervezett, amely képes volt megmozgatni az embereket. Takács az Opera előtt tartott tüntetésen arról beszélt, hogy „új és jobb rendszert kell együtt kitalálni”, a Népszabadságnak adott interjújában pedig januárban még azt mondta, a MostMi most formálódik, és szerinte a kormányváltásnál többre van szükség. Ám az év tavaszára már alig emlékezett valaki a szerveződésre.

Takács Bori most úgy látja, bár az Operánál tartott tüntetésen „minden amatörizmus ellenére euforikus hangulat volt”, a társadalmi kezdeményezés megmaradt igénynek. Az év elején még több próbálkozásuk is volt – figyelemfelhívó tüntetést szerveztek a Merkel-látogatás idejére, készítettek videóüzenetet a Putyin–Orbán-találkozó napjára, tiltakozó részvétnyilvánítást szerveztek Nyemcov (orosz ellenzéki politikus, akit a Kreml mellett lőttek le – G. M.) meggyilkolásának másnapján –, de 2015 nyarára belefáradtak a saját tehetetlenségükbe.

Rendszerváltást mindennap! – Tüntetés az Operánál

Takács Bori jelenleg nem vállal semmilyen közéleti szerepet, közgazdászként dolgozik. Mint meséli, a tüntetések idején, 2014 őszétől négy hónapon keresztül olyan volt a szervezőmunkákban részt venni, mintha „egy full-time-job mellett sok-sok túlórám volna”. És hogy mit tanácsol annak, aki ma egy civil megmozdulás élére akarna állni? „Ha van 10 ember, aki közös értékek és célok mentén bármikor hátat mer fordítani egymásnak, akkor az egyiküket a társai odalökhetik az élre. Csak aztán ott se hagyják magára!”

Ujját törték, elítélték, mégis csinálja

A Krétakör korábbi ügyvezető igazgatója, Gulyás Márton (aki nem rokona Gulyás Balázsnak) már a Hallgatói Hálózat (HaHa) 2012-es tüntetésein is feltűnt; ekkor jött létre a Humán Platform (HP), amely Gulyás ötletén alapulva egy ernyőszervezet volt. A HP-ba azon szervezetek tömörülhettek, amelyeket hátrányosan érintett, hogy a kormányzat egyetlen minisztérium alá rendelte a kulturális, oktatási, egészségügyi és szociális területeket. A HP vezéralakja már az induláskor Gulyás lett.

A Humán Platform 2012-től 2014-ig több tüntetést is szervezett, gyakran több ezer embert mozgattak meg, de párttá egyáltalán nem akartak alakulni. A szervezet mostanában nem különösebben hallat magáról, Gulyás két éve ki is szállt a Humán Platformból, viszont máig ő az egyik legismertebb civil aktivista: volt, amikor megafonnal ment Markó Iván előadására, a Nemzeti Választási Irodánál (NVI) a kopaszok akciója után leszedte az intézmény tábláját, így tiltakozva a súlyos törvénysértés miatt. Utóbbi tettéért próbaidőre bocsátották, de fellebbezett, és nem adja fel: a nyáron a Városligetben demonstrált a fák kivágása ellen, ahol az egyik kopasz vagyonőr eltörte az ujját.

Politikai ambíciói nincsenek, és miután 2015 elején eljött a Krétakörtől, „szabadúszó kreatívként” dolgozik; marketingtervezéssel és reklámtanácsadással foglalkozik. Továbbá politikai YouTube-show-t készít Slejm címmel, illetve Közös Ország néven klubot szervez, ahol civilekkel együtt gondolkodnak a problémákról, és szeretnék felrázni a közvéleményt. „Szakpolitikai mozgalmat jelenleg felesleges fölépíteni, kizárólag a rendszerkritikus mozgalmaknak van esélye. Önmagában egy civil mozgalom nem tud elérni semmit, itt arra van szükség, hogy sokan felismerjék: az elnyomással szembeni szisztematikus munkához a különböző társadalmi osztályokon átívelő, erős szolidaritási alapokra építő mozgalmakra van szükség, amelyek nem egy-egy ügyet tűznek ki célul, hanem radikális rendszerkritikát fogalmaznak meg” – mondta októberben a magyarnarancs.hu-nak adott interjújában.

„Igenis bojkottálni kellene” – Gulyás Márton aktivista

Gyorsan jött, gyorsan ment

Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója pillanatok alatt lett a tavalyi tanártüntetések vezéralakja: a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele után a Teleki elsőként csatlakozott a kezdeményezéshez, és 16 pontos követeléslistát fogalmazott meg az oktatás korszerűsítéséről. A miskolci tanártüntetésen már Pukli volt az egyik vezérszónok, ami után nem is kellett sokáig várni a kormánypárti támadásokra, több lap és a köztévé is elővette Pukli múltját.

Pesti gimnázium: „Tiltakozunk oktatási rendszerünk diktatórikus és egész pályás letámadása ellen!”

Pukli mellett szolidaritási akciót is szerveztek a gimnáziuma előtt, és a március 15-i Kossuth téri tüntetésen már ő volt az egyik legfontosabb szónok, ő jelentette be, hogy egyórás sztrájkot hirdetnek, ha Orbán Viktor és Áder János nem kérnek bocsánatot „az elmúlt hat esztendőben megfélemlített, megalázott emberektől, azoktól, akik Magyarország jövőjéért vagy a saját jogaikért emeltek szót”. Az igazgatót többen már egy következő miniszterelnök-jelöltként üdvözölték, a tanársztrájk során például volt, aki azt kiáltotta, „itt az új miniszterelnök”. De ő aligha akart az lenni, nyáron arról beszélt, hogy egyáltalán nem szeretne baloldali fordulatot ebben az országban, később pedig azt mondta: „Ne várja, hogy én váltsam meg a világot.” Az igazgató szeptemberben kiszállt a Tanítanék mozgalomból, aztán október végén egy beszélgetésen elmondta azt is, hogy igazgató sem szeretne lenni, nem pályázik újra a Teleki élére – ez információink szerint akkor a gimnázium tantestületében is sokakat meglepett. Arról is beszélt ugyanott, hogy egy olyan konzervatív pártban, „amelyet nem a pénz és hatalom hajt”, szívesen politizálna majd, de jelenleg nem lát ilyet, ugyanakkor szerinte a „Tanítanék kiüresedett”.

És hogy mit csinál ma Pukli? Egy darabig még mindig ő a Teleki igazgatója, és osztályfőnöke egy tizedikes osztálynak is, közben Egész népemet fogom címmel blogot vezet, ámbár az elmúlt két hónapban csupán két bejegyzés született.

Megmaradnak antipolitikus civilnek

Böcskei Balázs politikai elemző úgy véli, „a civilek visszatérő kudarcának egyik legfőbb oka, hogy megmaradnak »antipolitikus« civilnek, azaz nem politikai programokat dolgoznak ki, hanem »csak« az emberek politikai gondolkodásának megváltoztatására, befolyásolására, magasabb szintre emelésére törekszenek. E felfogással ma nem lehet tömegbázist építeni egy posztszocializmus utáni orbáni Magyarországon”.

Az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa szerint „a kudarcok másik oka, hogy a magyarországi civilek számos globális mozgalomhoz hasonlóan leginkább individualista, középosztálybeli, antipolitikai mozgalmakként hálózatosodnak – ha egyáltalán eljutnak utóbbi szakaszig. Joggal elégedetlenek a »demokratikus« intézményrendszerrel, de lemondanak a hatalom megszerzéséről, a többség maguk mögé állításáról, nem kívánnak magasabb szerveződési szintre lépni céljaik eléréseikért”. Böcskei úgy látja, „a civilek ma ennek megfelelően kevéssé jelentenek nagyobb veszélyt a rezsimre, mint az intézményes pártok. Az antipolitikai gondolkodás jegyében szerveződő politikai akcióik hatékonysága pedig éppúgy inflálja őket, mint a pártokat saját intézményes tehetetlenségük”.

Politikusok lettek

Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) 2012-es tüntetésén is fölszólalt Barabás Richárd, Rózsa Milán és Simándi Szelim a frissességükkel robbantak be a közéletbe, és később is aktívak maradtak: 2014 elején például felmásztak a Sándor-palota erkélyére, így tiltakozva a paksi bővítés ellen. Rózsa Milán 2014 őszén öngyilkos lett, barátai szerint depresszióval küzdött. Simándi Szelim politikus lett; mint a Narancsnak elmondta, a 2014-es önkormányzati választáson Budaörsön Kőhegy és környéke képviselőjévé választották. Közéleti munkája mellett egy kommunikációs ügynökségnek is dolgozik. Kérdésünkre, hogy mi vitte a pártpolitizálás felé, azt felelte: „Politológushallgatóként sosem volt tőlem idegen a politika és a pártpolitika sem, és eleve nem értek egyet a pártpolitika és a közélet többi részének erőltetett és életidegen elkülönítésével.” Barabás Richárd 2013-ban lépett be a PM-be – amely ma már Párbeszéd néven fut –, és jelenleg a párt elnökségi tagja. Vele készített interjúnkat itt olvashatja.

Barabás Richárd: „Lesz olyan, hogy Orbán Viktor után”

szerző
Gera Márton
publikálva
2017. jan. 04., 14:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4 Kovacs
    Kovacs
    2017. január 04., szerda 22:06
    Igen. Helyesen teszed.
  2. 3 yoyo
    yoyo
    2017. január 04., szerda 21:48
    Kovacs, az érvénytelenül szavazó 200 ezres csoportra feltétlenül úgy tekintek, hogy ők is aktívan kifejezték az állami rasszizmussal szembeni véleményüket.
  3. 2 Kovacs
    Kovacs
    2017. január 04., szerda 18:25
    Bocsánat, eltúloztam. 56163 a helyes szám.
  4. 1 Kovacs
    Kovacs
    2017. január 04., szerda 18:16
    Na és akkor ide tartozik a kb 64 ezer igennel szavazó a "kvótaügyben", akik szintén felvették a kesztyűt, akik merészeltek emberként viselkedni az állami rasszizmussal szemben.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kultúrharcok
Bajban a Müszi és a Snétberger-központ
Médiahatóság és versenyhivatal
Hogyan asszisztáltak a médiapiac letarolásához?
Ripp Zoltán írása
Újrajátsszák 2014-et
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra