Az összes ellenzéki miniszterelnök-jelölt kiállt a diákok elé, hogy elmondja az elképzeléseit az oktatásról, Orbán viszont nem mert elmenni

  • Gera Márton
  • 2018. március 12.

Belpol

Hétfő este kiderült: a pártok vezetői egyetértenek abban, hogy hatalmas gondok vannak az oktatásban. És a megoldási javaslatuk is hasonló.

Ritka, a magyar politikai életben manapság szinte soha nem látható eseménynek lehetett részese, aki hétfő este ellátogatott a belvárosi Gödör Klubba. A diákok és érdeklődő felnőttek tucatjaival megtelt teremben a legnagyobb ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjei vitatkoztak az oktatásról. Történt mindez akkor, amikor a kormány a sorosozás és a sikerpropaganda közben alig mond valamit arról, mit kezdene az oktatási rendszerrel.

A vitát az elmúlt hónapok diáktüntetéseit szervező Független Diákparlament (FDP) hozta össze, bár eredetileg csak annyit szerettek volna, hogy Orbán Viktor miniszterelnök álljon ki velük egy nyilvános párbeszédre az oktatás problémáiról. Ezt azonban a kormányfő nem vállalta, bár ő maga nem nyilatkozott erről, csak Lázár János jelentette ki, hogy Orbán Viktor nem fog részt venni semmilyen, diákok által szervezett vitán. Ezt követően hirdette meg a diákparlament a miniszterelnök-jelöltek oktatási vitáját, ahová a parlamenti frakcióval rendelkező pártok első embereit hívták meg, így Orbán Viktort is. Ám a vitahelyzeteket 12 éve kerülő miniszterelnök erre a rendezvényre sem jött el, ezért hétfő este Szél Bernadett (LMP), Karácsony Gergely (Párbeszéd–MSZP) és Vona Gábor (Jobbik) vitatkozott arról, hogyan képzeli el az oktatási rendszert. Aki ott volt a januári és a februári, több ezer főt megmozgató diáktüntetésen, annak talán kevésbé jelenthetett meglepetést, hogy a vitára rengeteg fiatal volt kíváncsi: az eseményre már napokkal korábban sem lehetett regisztrálni, és feltűnő volt, hogy szinte minden második széken diák ült.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Az oktatási rendszer, ami a múltra készít fel

A vitán – ahol a jelöltek kizárólag oktatáspolitikáról beszélhettek – először arról értekeztek a színpadon ülő résztvevők, hogy mit tartanak az oktatás céljának. Vona Gábor azzal kezdett, hogy szerinte az oktatásnak a társadalmi mobilitást kellene erősítenie, mert a fiataloknak nincs lehetőségük a kitörésre, holott az oktatásnak éppen ennek elősegítése volna a feladata. „Jelenleg az oktatási rendszer nem a jövőre, hanem a múltra készít fel” – mondta Vona, aki ekkor még leginkább csak általánosságban beszélt a kérdésről. Szél Bernadett is hasonlókat hozott fel: szerinte ma „túl sok a stressz az oktatásban”, aminek ő abban látja az okát, hogy a Fidesz megvalósította Hoffmann Rózsa álmát. Az LMP társelnöke ugyanakkor élményközpontú oktatási rendszert, „egy kis Svájcot hozna” létre itt, Magyarországon, ennek megfelelően 100 költségvetési forintból 20-at az oktatásra fordítanának. Nem szállt vitába a fentiekkel Karácsony Gergely sem, aki példaként azt hozta fel, hogy a fiatalok ma kíváncsi gyerekként mennek be az iskolába, de érdeklődésüket elvesztő emberként jönnek ki. „Ma leértékelődik a tudás Magyarországon, egyre kevesebben jutnak el a diplomáig, az érettségig” – magyarázta Karácsony, aki szerint nincs fontosabb nemzeti ügy annál, mint hogy rendbe tegyék az oktatást.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Bár az elképzelésekben nem volt nagy eltérés, a vita már az este elején elkezdődött: Karácsony azt hozta fel, hogy a Jobbik egykori oktatási programja tulajdonképpen megegyezik azzal, amit a Fidesz megvalósított, Szél pedig azt vetette Karácsony szemére, hogy ő az MSZP-t is képviseli, és szerinte kérdés, egy esetleg szocialista kormányzás esetén nem ismétlődnek-e meg azok a hibák, amelyeket az MSZP-kormányok elkövettek az oktatásban. Karácsony elismerte, hogy a magyar iskola 2010 előtt is nagyon rosszul teljesített, de szerinte akkor nem volt szándékos cél az oktatás lezüllesztése, ma viszont pont ezt látni.

Az is felmerült, hogy a Jobbik nem írta alá a demokratikus ellenzéki pártok által elfogadott Oktatási minimumot. Erre reagált is hétfő este Vona, ám a válasza eléggé mellébeszélés jellegű volt: azt mondta, ők egyetértenek a dokumentumban megfogalmazott elképzelésekkel, de szerinte a szakmának helyben kellene eldöntenie, hogy mi a helyes. Ezzel a szegregációra utalt a Jobbik elnöke, aki azonban nem tett egyértelmű hitet az integráció mellett. „Gábor, a szakma döntött: nincs olyan szakmai elemzés, ami szerint az integráció a diákok hátrányára válna, nincs ezzel ellentétes szakmai tapasztalat” – felelte erre Karácsony.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Hogyan nézne ki a 21. századi tanóra?

A vitának fontos részét képezték a miniszterelnök-jelöltek gyakorlati elképzelései, így arról is beszéltek a résztvevők, ők hogyan gondolkodnak egy modern tanóráról. Karácsony azt mondta, egy 21. századi órán nem a tankönyvi tudásra kell helyezni a hangsúlyt, és példaként a finneket hozta fel, akik már azon gondolkodnak, hogy a tantárgyakat el kellene törölni. Vona sem mondott ettől eltérőket: ő rugalmas tanórákat képzel el, amelyek modernek és építenek az elérhető technológiára. Ezeknél érdekesebb volt, amikor Kormos Krisztián, az egyik diák beszélt arról, hogy igazából már annak örülnének, ha nem „penészes, omladozó falak között kellene tanulniuk”, vagy sikerülne megszervezni a testnevelésórákat, amire jelenleg nincs lehetőség, mert nincs elég tornaterem. „Nem működik az, hogy olyan iskolákban kell tanulnunk, amelyek még a 20. századra sincsenek felkészítve” – mondta Kormos.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

De mit csinálnának a jelöltek az oktatási rendszerrel?

  • Karácsony legalább a negyedével csökkentené a tananyagot, tanszabadságot biztosítana, az első diploma megszerzését ingyenessé tenné, visszaállítaná a tankötelezettségi korhatárt 18 évre, és megreformálná a pedagógusképzést, mert szerinte rengeteg olyan pedagógiai módszer van, amiről ma nem is hallanak a hallgatók a tanító- és tanárképzőkben.
  • Szél új Nemzeti alaptantervet (NAT) írna, mely a jelenleginél erősebben koncentrálna a kompetenciákra, illetve emelné a pedagógusok fizetését, hogy ez egy olyan pálya legyen, ahová szívesen mennek a fiatalok. Az LMP társelnöke olyan sokszínű oktatási rendszert teremtene, amely épít a gyerekek közötti különbségekre, és szintén visszaállítaná a tankötelezettségi korhatárt 18 évre.
  • Vona Gábor csökkentené az óraszámokat és a tananyagot, több jogot biztosítana a diákönkormányzatoknak, és szintén emelné a tanárok bérét.

A teljes vitát itt lehet visszanézni.


Figyelmébe ajánljuk