Az adatgyűjtési ügy politikai szálai

Mindenki figyel

  • M. László Ferenc
  • 2008. szeptember 18.

Belpol

Fél nap alatt belebukott Almássy Kornél, Dávid Ibolya párton belüli kihívója abba a megfigyelési és adatgyűjtési botrányba, melynek szálai egy, az OTP-nek dolgozó biztonsági céghez vezetnek. Az eddig nyilvánosságra került információk szerint a volt nemzetbiztonsági tisztek által működtetett társaság kormányzati szervereket próbált feltörni, illetve jogosulatlanul gyűjtött minősített információkat.

"Egy, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) látókörébe került biztonsági vállalkozás eredeti rendeltetésétől eltérően internetes kapcsolattartásra és információgyűjtésre alkalmas titkos hálózatot hozott létre. (...) A Nemzetbiztonsági Kabinet (NBK) kezdeményezte a képviselői érintettségre és a folyamatban lévő ügy kiemelkedő társadalompolitikai és nemzetbiztonsági jelentőségére tekintettel a nemzetbiztonsági bizottság rendkívüli ülésén történő soron kívüli tájékoztatását" - olvasható az NBK szeptember 12-i rendkívüli tanácskozása után közreadott szűkszavú közleményben.

A múlt szerdán a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szervezett bűnözés elleni főosztálya házkutatást tartott az UD Vagyonvédelmi Zrt. Ilka utcai székhelyén, magántitok jogosulatlan megismerése és más bűncselekmények gyanúja miatt. A Népszabadság másnap rövid hírben foglalkozott az esettel. A lap kormányzati forrásokra hivatkozva azt állította, hogy az akció összefügg egy internetes szolgáltató ellen a közelmúltban végrehajtott elektronikus támadással. Az ügy a hét második felében dagadt politikai botránnyá: előbb a cég egyik vezetője, Horváth József számolt be az eseményekről a jobboldali sajtóban, majd pénteken közel egy időben fordult a nyilvánossághoz Demeter Ervin, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának fideszes elnöke és Dávid Ibolya, az MDF első embere.

Demeter - Horváthhoz hasonlóan - politikai boszorkányüldözéssel vádolta a kormányfőt, Draskovics Tibor igazságügy- és Szilvásy György titokminisztert. Bár az addig nyilvánosságra került információkból nem lehetett politikai szálakra következtetni, az Orbán-kabinet nemzetbiztonsági tárcavezetője azt állította, "Szilvásy és bandája" gondosan felépített koncepciós eljárással próbálja lejáratni a Fideszt, ezért a párt hatalommal való visszaélés miatt az ügyészséghez fordul. Horváth a Magyar Hírlapnak azt mondta, azért támadják, mert a kormány Fidesz-közelinek tartja a cégét - így próbálnak egy újabb megfigyelési ügyet kreálni.

Péntek reggel Dávid Ibolya is a közhöz fordult, azt állítva, hogy egy biztonsági cég információkat gyűjtött a lejáratására. A megbízást egy korábbi kormányzati vezető, S. adta, az akcióban pedig kihívója, az MDF egyik alelnöke is érintett: az elnök asszony szerint bizonyos üzleti és politikai körök Almássy Kornél segítségével akarták elfoglalni a pártot. Dávid, mint mondta, az állításait alátámasztó bizonyítékokat (egy telefonbeszélgetést tartalmazó CD-t) szerdán kapta egy feladó nélküli csomagban.

Almássy Horváthhoz és Demeterhez hasonlóan igyekezett elébe menni az eseményeknek és megelőző csapást mérni Dávidra: fél órával az MDF-elnök bejelentése előtt arról tájékoztatta a sajtót, hogy megzsarolták, és megpróbálták rávenni, hogy vonuljon vissza a politikából. Közben kijött a Nemzetbiztonsági Kabinet fent idézett közleménye is, amely konkrétumokat nem említve sejteni engedte ("képviselői érintettség"), hogy a megfigyelési ügynek vannak politikai vonatkozásai is. A krimibe illő történetet tovább bonyolította, hogy Almássy a második tájékoztatóján már elszólta magát: azt mondta, nem tudja, kit takar a szövegben szereplő S. I., és semmilyen kapcsolatban nem áll Stumpf Istvánnal - a Dávid által nyilvánosságra hozott szövegben az I. betű nem szerepelt.

Ám nem kellett túl sokáig várni a részletekre, a hvg.hu péntek délután vágatlan formában közölte a nevezetes telefonbeszélgetést. Ebből kiderült, hogy a hívó fél Tóth János volt, az OTP-nél őrző-védő feladatokat ellátó UV Zrt. egyik vezetője, beszélgetőpartnere pedig a bank vezérigazgatója, Csányi Sándor. Tóth egy megbízásról számolt be Csányinak, amely, mint mondta, Tombor Andrástól - Orbán Viktor egykori biztonságpolitikai tanácsadójától - futott be, aki arra szerette volna rávenni az UV-t, "dolgozzanak rá" az MDF-re és Dávid Ibolyára, "merthogy ott valami belső hatalmi váltás" van előkészítve, melynek Almássy a kezdeményezője. Tóth még hozzátette, hogy a váltást Stumpfék pénzelik. Az Index közben arról számolt be, hogy bizonyos vállalkozók közel kétmilliárd forintot mozgattak meg a siker érdekében.

Az érintettek később határozottan cáfolták, hogy létezett volna az említett megbízás. Tombor András kijelentette: 2002-ben visszavonult a politikától, azóta csak a "reálgazdasággal foglalkozik". Stumpf tagadta, hogy bármilyen köze lenne az ügyhöz, és "vérvádat" emlegetett. Csányi elismerte, hogy ő hallható a felvételen, de kijelentette, hogy a beszélgetésben szereplő esettől később teljességgel távol tartotta magát. Tóth az Indexnek azt állította, csak jelezni akarta a bankvezérnek, hogy az OTP-nél éppen állásra aspiráló Tombor felvétele "bármilyen esetleges politikai szerepvállalása" miatt túl kockázatos, és a megbízást - ami tehát nem is létezett - végül nem teljesítették.

Ha mindez igaz, akkor viszont kérdés, hogy szombaton, az MDF választmányi ülése után miért lépett vissza egyetlen zokszó nélkül Almássy Kornél az elnökjelöltségtől, Almássy tizenkét támogatója pedig a választmányból. A frakció egységét és létét kilépésével nem veszélyeztető alelnök elismerte, hogy valóban találkozott és egyeztetett az UD Zrt. egyik vezetőjével. Az MDF prominensei később a Hírszerző internetes hírportálon keresztül megüzenték az ország egyik leggazdagabb emberének: nem vádolják semmivel, részükről nincs harag.

A szövevényes ügy részleteiről lapzártánk pillanatában ennyi volt biztosan tudható. Továbbra sem tisztázott, hogy Dávid Ibolya kitől kapta meg a titkosszolgálati eszközökkel lehallgatott beszélgetést, miként az is furcsa, hogy az esetről pár nappal a jelölési folyamatot lezáró választmány előtt értesült. Információink szerint az ügy minősítését már a házkutatás előtt feloldották, így az elnök asszony a dokumentációt több helyről is - NNI, ügyészség, NBH - megkaphatta. Egyes hírek alapján erősen valószínűsíthető, hogy az MDF-sztori csak egy mellékszál a rendkívül szerteágazó megfigyelési és adatgyűjtési botrányban. Az NBK közleménye szerint a cég emberei megpróbáltak behatolni az elektronikus kormányzati gerinchálózathoz kapcsolódó egyes kormányzati szervek információs rendszerébe. Az NBH feltételezi, hogy minősített információkhoz is hozzáfértek, ezért Laborc Sándor, a hivatal főigazgatója szeptember 10-én államtitoksértés gyanújával feljelentést tett az Országos Rendőr-főkapitányságnál. Állítólag több száz freemailes levelezőrendszert is feltörtek (ezt az üzemeltető [origo] mindvégig cáfolta), sőt egyes hírek szerint kémprogramokat telepítettek bizonyos állami szervek - így a titkosszolgálatok - gépeire, és törvénytelen eszközökkel gyűjtöttek adatokat több politikusról és magánszemélyről. Mi több, az UD-nek "beépített embere" volt a szolgálatoknál, aki tavasszal át is igazolt a biztonsági céghez.

Egyelőre nem tudni, hogy kinek vagy kiknek a megbízásából dolgoztak a "megfigyelők". Furcsa, hogy Horváth már akkor Fidesz-közeliséget emlegetett védekezésként, amikor még szóba sem került Stumpf érintettsége, miként Demeter idő előtti kifakadásai is zavarosak. Az UD társtulajdonosa, Horváth József 1989-ben még a III/III-as csoportfőnökség egyik alosztályán dolgozott, az Orbán-kormány alatt Kövér László titokminiszter nevezte ki főigazgató-helyettesnek az NBH-nál - az adott szakterületen ez igen szoros bizalmi viszonyt feltételez. A2002-es hatalomváltás után tartalékállományba került, majd 42 évesen nyugdíjazták. A lapunk által megkeresett, a nevük elhallgatását kérő szocialista és liberális politikusok szerint most derül fény arra, miért tiltakoztak olyan hevesen a Fidesz szakpolitikusai Laborc kinevezése ellen. Az NBH-tól 2000 végén eltávolított szakember személyében egy olyan vezető került a hivatal élére, aki nem volt már lekötelezettje a jobboldalnak, így könnyűszerrel zárta le a "szivárgási csatornákat". Ha igazak a feltételezések, így bukkant rá a most felderített, az NBH-ba is beépült "alternatív titkosszolgálatra". Kormánypárti politikusok biztosra veszik, hogy a következő hetekben újabb részletek kerülnek majd napvilágra, amelyekből kiderülhet, kinek is dolgozott a titkosszolgálatok hálójába akadt részvénytársaság.

Fő a biztonság

Az UD Vagyonvédelmi Zrt.-t 2005. január 10-én jegyezték be, két tulajdonosa van: Horváth József és Tóth János. A cég 2006-ban 857 millió forintnyi árbevételt produkált, a Magyar Hírlap információi szerint közel 500 alkalmazottat foglalkoztat. Az UD Zrt. tulajdonosai számos adatfeldolgozással, webhostinggal és őrzéssel-védelemmel foglalkozó céget jegyeznek: Horváth neve kilenc, Tóthé tizenöt cégben tűnt fel az elmúlt években. Tóth 2001 és 2002 között felbukkant a Volán igazgatóságában is. Többek között részesedésük volt a KÉSZ-SECURITY (mai nevén UD Vagyonőr) Kft.-ben, amelynek jelenleg az UD Zrt. a kizárólagos tulajdonosa. A cégben több mint egy évig tulajdonrésze volt a Varga Mihály milliárdos vállalkozó érdekeltségi körébe tartozó KÉSZ Kft.-nek, a biztonsági vállalkozás jelenleg is szerepel az építőipari társaság partnerlistáján. Lapunk érdeklődésére Árvai István, a KÉSZ kommunikációs vezetője elmondta: pár éve jutottak arra a felismerésre, hogy jobb, ha az építkezéseket saját tulajdonban lévő cég őrzi, ám a vállalkozás nem volt túlzottan sikeres, ezért túladtak a részesedésükön. Arra a kérdésünkre nem tudott válaszolni, hogy miként esett a választásuk a Horváth-Tóth páros érdekeltségébe tartozó társaságra. A sajtóban felmerült, hogy az UD rövidítés az Új Defend nevet takarja - utalva az Orbán-kabinet idején nagy karriert befutott biztonsági cégre. Ám a cégbírósági iratok ezt nem igazolják: a rövidítést többnyire Ultima-Dataként vagy Ultra Defensorként oldják fel.

Figyelmébe ajánljuk