Bajnoki rajt a profiknál: Hamvába holt szezon

szerző
Szerbhorváth György
publikálva
1999/32. (08. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Pénteken elkezdődött az úgynevezett Professzionális Nemzeti Bajnokság. A Fradi-Vasas-meccs szünetében Bicskei Bertalan szövetségi kapitány kifejtette: "Köztudott, hogy az esti fényben gyorsabbnak tűnik a játék." Erről mi magunk nem bizonyosodtunk meg, az viszont biztos, hogy a magyar foci valóban csak bizonyos különleges szempontok fényében tekinthető labdarúgásnak. Bicskei egyébként nemrégiben ufót figyelt meg Eger közelében, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha ezt az idényt is különleges és nem mindenki számára látható események színezik.

Pénteken elkezdődött az úgynevezett Professzionális Nemzeti Bajnokság. A Fradi-Vasas-meccs szünetében Bicskei Bertalan szövetségi kapitány kifejtette: "Köztudott, hogy az esti fényben gyorsabbnak tűnik a játék." Erről mi magunk nem bizonyosodtunk meg, az viszont biztos, hogy a magyar foci valóban csak bizonyos különleges szempontok fényében tekinthető labdarúgásnak. Bicskei egyébként nemrégiben ufót figyelt meg Eger közelében, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha ezt az idényt is különleges és nem mindenki számára látható események színezik.

Hajdanában még arról szólt a sztori, hogy a mosodásnak kellett egy csapat. Ma viszont azért kell a csapat, hogy legyen mosoda. Pénz-... Ezt bizonyítani ugyan nehezen lehet, legfeljebb elgondolni, az viszont evidencia, hogy a magyar stadionok kapuinál véget ér a törvények hatalma. Az anómia legfrissebb jele a Honvédban kipattant botrány: mi más is történhetett volna, mint hogy hiányzik a kasszából a lóvé. Nem is kevés: először is 75 ezer dollár egy Bárányos nevű focista átigazolási díjából (aminek java magának a játékosnak járna), aztán kereken 350 ezer dollár Tóth Mihály eladása után. Az előbbi összeg úgymond szőrén-szálán eltűnt, míg az utóbbi egy luxemburgi számlára került, amelyről nem tudni ugyan, hogy kié, viszont a szerződésben a számlaszámot Komora Imre edző és klubigazgató adta meg - a pénz tehát vagy nála van, vagy a játékost eladó menedzsernél. Ha megkerül, lesz majd dínom-dánom a Honvédban, hiszen saját bevallásuk szerint éves költségvetésük kábé 250 millió, a 350 ezer dolcsi pedig ennek majdnem egyharmada volna, ha hivatalos árfolyamon váltanák be. De ha feketén váltanák át, máris a bevallott költségvetésük bő harmadát tenné ki, márpedig a Honvédban volt már erre precedens.

Befektetők,

mecénások, szponzorok

Alighanem zacskóban hozták a pénzt Szegedre is a jugoszláv befektetők. Ez persze csak feltételezés, amit arra alapozunk, hogy egyfelől Jugoszlávia és az egész világ között szünetel a pénzforgalom, másfelől pedig a hírek szerint a jugoszláv megmentő odahaza rendelkezik jelentős cégbirodalommal. Ami már csak amiatt is érdekes, mert ott - ahol egyébiránt az egész gazdaságot a maffia tartja kézben - nyilvánvalóan csak az bizniszelhet ekkora volumenben, akinek jók a kapcsolatai a Milosevic-rezsimmel. Ezen felül még csak arra a tipikussá vált jelenségre kell felhívnunk az olvasó figyelmét, hogy a szerb mágnások előszeretettel mentik át pénzüket a környező országokba, valamint Ciprusra és Dél-Afrikába. Hogy mindebből mi következik, mindenki találja ki maga. A Szeged LC új klubigazgatója egyébként az a Kristo Kaljevic lett, akinek húszéves regnálása alatt a bácstopolyai AIK második ligás jugoszláv csapatból jelentéktelen együttessé küzdötte le magát.

A nyári holt szezon ínyenceknek való focieseménye az Újpest szanálása volt. A klubigazgatás nem keveset tett: sikerült megreformálnia a piacgazdaság alapvető szabályait, miután nem a háromszáz milkós ajánlattal előhozakodó Hunguest szállodalánc kaparintotta meg a minden bizonnyal busás haszonnal kecsegtető vállalkozást, hanem a Köteles Ügyvédi Iroda. A Hunguest képviselői később azt állították, hogy számukra vércikivé vált volna az üzlet, mivel az UTE úgy csődtömeg, ahogy van, úgyhogy végül is azt kell mondanunk, nagyon jó az, ha ügyvédek jöttek a maguk 150 milliójával, mivel ma a magyar fociban nem focistákra, edzőkre, menedzserekre és fűnyíró szakmunkásokra van elsősorban szükség, hanem ügyvédekre, akik addig csűrik-csavarják a papírokat, amíg ki nem derül, hogy az UTE jelenlegi 225 milliós adóssága valójában tiszta profit.

Kátyúba jutott persze az MTK-UTE-fúzió is, igaz, hogy amúgy sem volt valószínűsíthető, nem csupán a szurkolótáborok kibékíthetetlensége miatt, de azért sem, mert az MTK tekinthető az egyetlen igazi profi csapatnak, melynek esélye is van arra, hogy nemhogy ne menjen csődbe, de esetleg hasznot is termeljen. Az MTK-ban ugyan titkolják, honnan és miből csurran-cseppen, az viszont kiszivárgott, hogy a gazdasági ésszerűség jegyében ott legalábbis nem dobálják ki az ablakon a pénzt: ha minden igaz, a játékosok évente maximum 12 milliót kereshetnek, míg az UTE játékosai akár 15-20 milliót is, igaz, az MTK-sok legalább biztosan meg is kapják a lóvét. Jellemző még, hogy egyes hírek szerint Szegedre 18 milliót kínálgatva hívogatták az újpesti játékosokat, kérdés, mi a francból, amikor a Szeged éves költségvetése saját maguk szerint 145 millió.

Amúgy a játékosok fizetése körül is nehéz kiigazodni, hiszen egyfelől ez is üzleti titok (Ronaldóé vagy Anelkáé nem, de ezt már megszoktuk), másfelől egyéb juttatásokban is részesülnek. A legtipikusabb az autó lízingelése, ami egyszersmind a legrejtélyesebb is, mert ugyan kinek áll érdekében egy középszerű játékos részére éves szinten másfél millió forintért autót bérelni, ha ezért az összegért majdhogynem autót is vásárolhatna a klub a játékos részére.

Mivel ma Magyarországon szinte minden üzleti titoknak számít, ami a foci világában történik, nehéz pontosan felrajzolni, mennyi pénz úszik el, különös tekintettel a köz zsebére. Sem az 1996. évi LXIV., a sportról szóló törvényből, mely a hazai sportélet gazdasági rendszerváltására adott volna lehetőséget, sem az ISM hangzatos terveiből nem lett semmi - a most induló bajnokságban a csapatok háza tájékán teljes a káosz. Deutsch Tamás sportminiszter egy minapi interjújában ama meggyőződésének adott hangot, miszerint a kultúra és a sport a szocializmus végvárai. Ez utóbbiban meglehet, igaza is van, bár inkább a rablógazdálkodáshoz kellene hasonlítanunk a show-biznisznek aligha nevezhető iparágat.

Semmi sem dőlt el véglegesen a pályákat illetően, illetve ha igen, akkor maguk Deutschék csinálják a szocializmust azáltal, hogy egyesek - a Fradi és az UTE - egyenlőbbek az egyenlőknél. Szintúgy nem körvonalazódott, mi lesz a MÁV 54 egyesületet - köztük labdarúgócsapatokat - kiszolgáló sportvagyonával. Mondjuk miért kell a súlyos gondokkal küszködő MÁV-nak ingyen és bérmentve a szombathelyi profik rendelkezésére bocsátania a helyi, tulajdonában lévő stadiont. Szintúgy izgalmas kérdés, mennyit tud átpumpálni Torgyán a Fradiba a Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaságon keresztül, miután világossá vált, hogy a minisztériuma is akkora bajban van, mint ide Alcsút.

Tőlük nagyobb szószban csak maga az ISM úszik. Az MLSZ-szel és a mögéje befaroló FIFA-val folytatott hadakozás után az állami focielképzelésekből egyre kevesebb valósulhat meg. A kormányprogram ide vonatkozó ütőmondata ("A kormány sportpolitikai koncepciója az egészséges magyar nemzet eszméjét szolgálja") világos ugyan, akár a napfogyatkozás, a nagy év eleji tervek mégis zsákutcába futottak: nemhogy tizenkét tagúvá nem vált a mezőny, de nem sokon múlott, hogy az NB I-be visszaesett Videoton kiharcolja magának, hogy a mezőny húsztagúvá váljon, és így mégis a PNB-ben indulhasson.

Csak a formát hozzák

Vállalkozásokká is legfeljebb formailag váltak a csapatok. A fővárosiak egy része költségvetési pénzekért lobbizik, a vidéki csapatok döntő többségének a helyi önkormányzat juttat ezt-azt valamilyen formában (leginkább a stadion ingyenes használati joga és fenntartása révén vagy kamatmentes kölcsönök által, amelyek esetében ismét csak az adófizetők zsebe a fő forrás), vagy állami nagyvállalatok nyújtanak segítő kezet (MÁV, Mol Rt.). Jellemző még, hogy a kevéssé nyereséges exszocialista nagyüzemek érzik magukénak a futball ügyét: Dunaújvárosban a jelentős veszteségeket felhalmozó Dunaferr Rt., Diósgyőrben pedig az acélművek szlovák tulajdonosa. Az utóbbi vállalatbirodalomról csak azt kell tudni, hogy a kassai anyavállalattól függ a jövője, ami nem lenne baj, ha a kassai cég nem rohanna teljes gőzzel a csőd felé. A vidéki csapatok közül egyedül a tatabányai Lombard FC és az agárdi Gázszer fizet a csepeli, illetve a székesfehérvári pálya használatáért. Esetükben csupán arról a problémáról volna érdemes pár szót szólni, miért éri meg bárkinek is közönség nélküli PNB-s csapat fenntartása. Igaz, a Lombard FC főszponzora a várgesztesi Villapark üdülőfalu holland tulajdonosa, ők meg csak tudják, mit akarnak. Mi azonban aligha.

Az ISM összességében tehát nagyot bukott: januárban még azt tervezte, hogy a profi csapatok teljes átvilágítása után egységes üzleti vállalkozássá alakítja át a bajnokságot (bővebben a koncepcióról lásd: Hosszú szöktetés, MaNcs, 1998. dec. 17.). Mára kiderült, hogy a bajnokságot privatizálni egyelőre nem lehet, amíg mind az ISM, mind az MLSZ magát tekinti a teljhatalmú úrnak. Közben éppen csak az a poén, hogy a legzavarosabb pénzügyi machinációk terén sem tudnak rendet csinálni, és egyes szurkolói csoportok (a neonáci béközép típusúak) bármikor úgy meg tudják zsarolni kedvenceiket, hogy egy kopasz, bomberdzsekis zöldségesből is könnyedén lehet technikai igazgató.

Nézünk majd,

mint a moziban

Előrelépés csak a mérkőzések tévéközvetítésének ügyében történt. Mit ád isten, ebben az ügyben is egy az adófizetők pénzének elherdálásáról elhíresült szocialista monstrum, a Magyar Televízió nyert. Hetente élő közvetítések, továbbá vasárnap este egy szupershow - a reklám szerint magyar gólokat fog látni itten a nagyérdemű. Lapzártánkig nem sikerült kideríteni, vajon magyar gólokat rugdosnak-e majd a mezőnyben játszó idegenlégiósok, avagy az ISM nemzeti jellegű sportkoncepciójának jegyében ezek a gólok idegen szellemiségűekként nem kerülhetnek majd a képernyőre. (Adalékként: a Debrecen-Dunaferr-mérkőzésen a gólokat Goian, Nicsenko és Casoltan rúgta.)

A Football Duó Kft.-vel azután született meg a megegyezés, hogy július végén az ISM az MTV helyett leperkálta a hatvanmillió forintot a Magyar Hivatalos Labdarúgó Ligának, kiosztani a csapatok között a pénzt a korábbi közvetítésekért. A szokásos módon mindkét fél holtbiztosra veszi az ügylet rentabilitását, a kft. elnöke szerint a populáció hat-hét százaléka akkor is nézi a meccseket, ha a fene fenét eszik is, a TV 2 Dáridója és az RTL Klub Koóstolója nem lehet méltó ellenfél pénteken esténként, ha a nemzet ügyéről van szó. Ezzel szemben pénteken este a Fradi-Vasas-rangadóra mintegy hétezer szurkoló zarándokolt ki (a Fradi-meccsek átlagos nézőszáma az előző idényben 7800 volt), az állami pénzekből feltőkésített Fradi után pedig akkora a reklámcégek érdeklődése, hogy mezükön egy kanyi reklám sem volt található. No nem baj, ugyan minek szórakozna a vezetőség a reklámfelület értékesítésével, ha egy magát meg nem nevező befektető a Magyar Külkereskedelmi Bank brókercégén keresztül 30-ról 180 millióra tőkésítette fel a Fradi Befektetési Rt.-t - elkótyavetyélni lesz hát mit a nemzetközi színtéren kiröhögött, magyar sztárokkal felturbósított "nemzeti kincsen". Amúgy Szűcs Lajos, a Fradi új és a Kaiserslautern tavalyi százhatodik cserekapusa máris bizonyította, mit tanult a Bundesligában: feleslegesen tizen- egyest csinált, minek hála vesztett is a csapata.

Szóval megkezdődött a küzdelem a profik ligájában, csak hát elenyésző érdeklődés mellett. Debrecenben már örömünnepet is ültek, miután eladtak ezer bérletet. Az ősz forrónak ígérkezik: tovább folyik majd az MLSZ és az ISM közötti vita, perek várhatók a tévés közvetítések ügyében is, hiszen a Football Duó Kft. nem rendelkezik minden, ma PNB-s csapat meccsének közvetítési jogával, és a TV 2 máris bejelentette: e csapatokkal exkluzív szerződéseket igyekszik kötni.

Az ügyvédekre szép idők várnak hát, a nézőknek viszont rosszabb már nem nagyon lehet.

Szerbhorváth György

szerző
Szerbhorváth György
publikálva
1999/32. (08. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra