Befagyasztás előtt a nyugdíreform: Monopoly

szerző
Seres László
publikálva
1999/20. (05. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Öt tárcaközi munkacsoport vizsgálja a nyugdíjreformot, miután Orbán Viktor közölte, hogy "meg kell menteni" az állami nyugdíjrendszert, az ország teherbíró képessége nem viseli el, hogy a vártnál jóval többen tértek át a felosztó-kirovóból a magánpénztári rendszerbe. Fidesz-szakértők ezért a legszívesebben a jelenlegi hatszázalékos szinten fagyasztanák be a magánpénztári járulékmértéket.

Öt tárcaközi munkacsoport vizsgálja a nyugdíjreformot, miután Orbán Viktor közölte, hogy "meg kell menteni" az állami nyugdíjrendszert, az ország teherbíró képessége nem viseli el, hogy a vártnál jóval többen tértek át a felosztó-kirovóból a magánpénztári rendszerbe. Fidesz-szakértők ezért a legszívesebben a jelenlegi hatszázalékos szinten fagyasztanák be a magánpénztári járulékmértéket.

Befagyasztás előtt a nyugdíjreform

"Ponzi-elvnek" nevezi P. J. O´Rourke a Rolling Stone magazin áprilisi számában az állami társadalombiztosítási rendszert, utalva arra a Charles Ponzi nevű olasz bevándorlóra, aki 1916-ban piramisjáték-szerű befektetési alapot hozott létre Amerikában. Az alap maga nem eszközölt befektetést, az új befektetők nyereségét a még újabb befektetők pénzei finanszírozták, együtt sírtak, együtt nevettek (leginkább sírtak), de legalább nem nevezték a játékot "társadalmi szolidaritásnak". A vezető magyar kormánypárt azonban pont ezt a nem gazdálkodó, újraelosztó rendszert szeretné megmenteni, amelyben az aktuális dolgozók tartják el az aktuális nyugdíjasokat. Holott nemcsak Európában terjed a részbeni tb-privatizálás gondolata, hanem a sokkal szegényebb Latin-Amerikában is, ahol El Salvadorral most éppen a nyolcadik állam tér át a privát chilei útra.

A magyar nyugdíjalap finanszírozási problémái leginkább abból adódnak, hogy a jelek szerint túl jól sikerült a magánpénztári propaganda, a választás előtt álló generációkból túl sokan, a tervezettnél 2-300 ezerrel többen, összesen másfél millióan döntöttek úgy, hogy öngondoskodnak magukról - híven a Fidesz polgárosodási szelleméhez, de nem a betűjéhez. A Fidesz ugyanis, ha valamiben, abban konzekvens, hogy kezdettől fúrta-faragta a polgárosodás egyik eszközét, a nyugdíjrendszer tőkefedezeti elvét, mondván, ha túl sok gazdag fiatal vagy középkorú "vásárolja ki" magát az államosított felosztás-kirovásból, akkor oda a jelenlegi kisnyugdíjasok ellátása, sérül a társadalmi szolidaritás. Emellett persze komoly anyagi érveket is előhoztak a fiataldemokraták, például hogy pótolhatatlan lyuk keletkezik a Nyugdíjbiztosítási Alapban, amelyben a törvény szerint nem keletkezhet lyuk, állam bácsinak permanensen jót kell állnia, államkötvénnyel például, az idén 60-70 milliárd forint értékben.

Mindez nem volt akkora gond az előző koalíció számára, amely úgy gondolkodott, hogy a rövid távú költségvetési hiány, a hosszú távú egyéni tőkefelhalmozás jobb, mint tovább cipelni az egyszerű demográfiai okok miatt is fenntarthatatlan felosztó-kirovó rendszer monopóliumát, hiszen a magyar poszt-Ratkó baby boom-generáció után lassan egyre kevesebb dolgozó tart el egyre több idős embert, hasonlóan Nyugat-Európához. Az MSZP-SZDSZ-koalíció a bal- és jobboldali ellenzők erős kritikája ellenére 1997-ben keresztülvitte, hogy a nyugdíjreform első évében (tehát 1998-ban) a bruttó kereset hat százaléka megy valamelyik szabadon választott magánpénztárba, a következő évben ez az arány hét, majd nyolc százalékra nőtt volna a törvény szerint. (A pályakezdők számára ez a modell már kötelező, mi, többiek augusztusig választhatunk.) A Fidesz-kormány azonban már tavaly ősszel leszállította az idei hét százalékot hatra, akkor még ideiglenes jelleggel, most azonban mintha a végső, hatszázalékos befagyasztás készülne.

Az SZDSZ tavaly ősszel az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, mivel úgy látta, a törvénymódosítással sérül a jogbiztonság és a szerződés szabadsága; a legsúlyosabb azonban szerintük az, hogy a lépés aláássa a polgárok bizalmát a nyugdíjrendszerben. "Itt egy életről szóló döntést hoztak meg a polgárok. A befagyasztás egy a polgárok és az állam közti szerződést kérdőjelez meg" - mondta a MaNcs kérdésére Ungár Klára (SZDSZ) szakértő, aki szerint nem többen léptek át a vártnál, hanem ugyanannyian, csak hamarább. "A PM akkori háttéranyagai éppúgy 1,5 millió átlépővel számoltak, mint amennyien most a magánpénztárakat választották, csak két évre egyenletesen elosztva." A tervet azonban polgártársaink már idén februárban túlteljesítették, és bár a tetőzés megvolt, várhatóan még sokan át fognak lépni, olyanok is, akiknek meg sem éri. Ungár úgy látja: azért is kár a hat százaléknál maradni, mert 1998-ban csak 15 milliárd forinttal nőtt a költségvetés hiánya, ennyivel több állampapírt kellene kibocsátani a hiány fedezésére. "Az idei folyó kiadásokban ez 1,5 milliárd többletet jelent - ebből vonta le a Fidesz a téves következtetését."

"Az állampapírok kibocsátása nem megoldás, az csak újabb hiányt generál, és nőni fog a belső adósságállomány. A magánpénztárak pedig csak részben vesznek állampapírokat" - mondta lapunknak dr. Horváth Zsolt orvos, a Fidesz - MPP képviselője. Horváth az előző kormányt okolja azért, hogy nem számolt több átlépővel, és tarthatatlannak nevezi, hogy az adózók fizessék meg az átlépők kieső járulékát, hiszen az más betervezett költségvetési projektektől veszi el a pénzt. "Ezenkívül veszélyezteti a mai nyugdíjasok nyugdíját is." A fideszes szakértő szerint a magánnyugdíjpénztárak nem oldják meg a felosztó-kirovó rendszer problémáját, a járulékfizetők számának csökkenését, ezért - Orbánnal szólva - valóban meg kell menteni a "biztonságos" állami nyugdíjrendszert. Fideszes kollégája, Urbán László ugyanakkor két éve azt írta a Figyelőben: "Valójában (...) sem a tőkefedezeti pillér, sem a többi reformlépés nem a jelenlegi nyugdíjasok rovására menne végbe. (...) A tőkefedezeti forma idővel növeli a nettó nemzetgazdasági megtakarítást."

A felosztó-kirovó rendszer természetesen működhet, amíg van elég ember a fenntartására. Nem árt azonban, ha P. J. nyomán felidézzük, mi is történt szegény Ponzival: piramisrendszeréből előbb jól meggazdagodott, majd miután kiszabadult a börtönből, visszament Olaszországba, és Benito Mussolini első számú gazdasági tanácsadója lett.

Seres László

szerző
Seres László
publikálva
1999/20. (05. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra