Szarvas ott van, ahol a 44-es útnak Szabadság lesz a neve, és ez a Viharsarok első olyan helye, ahol érdemes megállni egy kávéra. Talán az utolsó is. A település határában öles tábla hirdeti, hogy Szarvas "Nemzeti Sportváros", ám dekázó focisták, pihegő hosszútávfutók, sportlövészek és rúdugrók helyett egy teljesen normális, rendezett kisváros cáfolja meg azt a szociográfiai horrort, amit a Viharsarok szó egy fővárosi versenyzőnek jelenthet. Tisztaság, rend, divatos holmikban feszítő fiatalok, épkézláb járművek, igazából már az is meglepetés, hogy a Sztár cukrászda teraszán mintha a Deep Purple együttest látnám 1968-ból. Deviánsnak csupán egy kempingbiciklin kóválygó, terepszínbe öltözött férfi tűnik, de az is csak azért, mert egy útterelő bóját visel a fején.
Nem csoda, hogy errefelé még az országosnál is szürkébb volt a kampány,
a megyei villongások is elkerülték
a környéket. Szarvasra nem jött el Horn Gyula úgy, mint Orosházára, és nem mondott olyat, hogy "én biz´ fázom, de az eső, ami mostanában esett, széppé tette a határt", a helyi újságban is csak diszkrét politikai hirdetések voltak, nem úgy, mint Gyulán, ahol Tóth Imre kisgazda jelöltre célozva az a szlogen jelent meg, hogy "Ereszd be a TÓTH-ot, kiver a házadból!". Pedig a térség polgári hetilapja, a Heti Délkelet még választási játékot is indított. Arra lehetett tippelni, hogy lesz-e Békés megyében olyan egyéni jelölt, aki már az első fordulóban bejut a parlamentbe, meg hogy mi lesz a pártok közötti sorrend. A nyertesek között Lenin-köteteket sorsolnak ki, ami a szerkesztők humorérzékének bizonyítéka.
A 5. választókerületben nyolc egyéni jelölt próbálkozott az MSZP-s Szöllősi Istvánné legyőzésével. Többségük leginkább azzal kampányolt, hogy Szöllősinének annyi köze van a környékhez, mint mondjuk Muhammad Alinak vagy Cousteau kapitánynak, hogy csak a pedagógusokkal törődött, a mezőgazdasággal viszont egyáltalán nem, ami itt azért mégiscsak a legfontosabb kérdés. Persze Földesi Zoltán választókerületi kampányfőnök már márciusban lenyilatkozta, hogy "az Icuka hallatlan energiával és munkával, jó szándékkal, egész kapcsolatrendszerével az itt élők érdekeit szolgálta", sőt arra is volt magyarázat, miért nem valamelyik helyi erő képviseli a szocialistákat. "A Szarvas és Gyomaendrőd közötti esetleges szembenállás elkerülése érdekében olyan megállapodás született, hogy keressünk kívülálló, országosan elismert személyt."
"Pedig fontos, hogy helyi képviselője legyen Szarvasnak, a fideszes gyerek is azért fog buktázni, mert Békéscsabáról küldték", állítja Koszti Pál, a szarvasi Város Barátai Egyesület alapító tagja, aki mostanában kampányfőnök, mivel elsősorban az egyesület támogatta dr. Misur György független jelölt indulását. Dr. Misur, a veterán külügyér volt már nagykövet Brazzaville-ben és Rómában, 1993 óta pedig a Duna Bizottságban tevékenykedik, most azonban visszatért szülőföldjére. "A helyi erők áldozata vagyok", mondja, mivel neki egyáltalán nem voltak képviselői ambíciói. "De hát a Koszti Paliék hívtak, nem mondhattam nemet." Dr. Misur úgy véli, annak van csak értelme, ha valaki független jelöltként indul, "mert akkor nincs pártfegyelem, csak a józan meggyőződés".
A szarvasi Polgármesteri Hivatalban, a választókerület főhadiszállásán, leszámítva, hogy messze ez a város legrondább épülete, minden a legnagyobb rendben. Kugyela Mihályné aljegyző pusztán kötelességtudatból magyarázza el, hogy január óta hol ez, hol az, de
valaki mindig dolgozik
a témán az önkormányzat emberei közül. A kampányt nem kívánja kommentálni, csak annyit mond, nem volt semmi probléma, és nagyon-nagyon reméli, hogy nem is lesz.
A szavazást megelőző pénteken ráadásul egészen más jellegű látványosságban részesülhetnek a szarvasi lakosok. A helyi tűzoltók akcióznak a rendőrséggel karöltve, de csak próbaképpen. Műtüzet ütnek, és a nagyobb tömeg mentését gyakorolják a város patinás épületében, az Árpád Szállóban. A jól sikerült szereplés elégedettséggel tölt el mindenkit, Harencsár László tűzoltó százados sikerességről és eredményességről beszél. A munkáspárti jelölt, Simon István is a szarvasi tűzoltók csapatának tagja, de ő pénteken éppen nincs szolgálatban.
Húsz kilométerrel távolabb, Kondoroson találom meg, itt él feleségével meg két fiával, igen nagy szegénységben. "Nézze meg, ilyen szakadt mackónadrágokban járok. A tűzoltóktól huszonhetet kapok, a nagyobbik fiam meg huszonkettőt hoz haza, Orosházán van a Barneválnál. Hogy éljünk meg négyen ebből?", panaszolja. "Csak azért indulok, hogy a munkanélkülieket, a földönfutókat képviseljem, az olyanokat, mint mi vagyunk", mondja elszántan, de azért nincsenek illúziói a parlamentbe kerülést illetően. "Pedig bennem bízhatnának, ha megválasztanak, a képviselői fizetésem felét beadnám a közösbe, és négy év múlva nyithatnánk belőle, mondjuk, egy kis tésztafeldolgozó üzemet, amivel munkahelyeket teremthetnénk. De hát
irigyek errefelé az emberek,
irigyelnék azt a pénzt, amit kapnék."
Úgy tűnik, a kondorosiak nemcsak irigyek, de bizalmatlanok is, különben nem írták volna ki a autóbuszállomás vécéjébe azt, hogy "a törülköző kéztörlésre van, papírt kérjél a pultnál". A választásról is inkább a választási malac jut az eszükbe, hogy az mostanában már majdnem tízezer forint. "Hogy a fenébe érné meg sertést tartani, ha csak kétszázhúszért vásárolják fel kilóját", morfondírozik egy biciklijére támaszkodó férfi, miután biztosít arról, hogy ő egészen biztosan nem megy el szavazni.
A magyar perzsaszőnyegekről elhíresült nagyközségben, Békésszentandráson töltöm a kampánycsend előtti utolsó pillanatokat, ahová a falu szülötte, Mészáros László kisgazda jelölt érkezik a művelődési házba. A létesítményt nem régen újíthatták föl, legalábbis a falra ragasztott, méretes radiátor már a kilencvenes éveket idézi. Persze biztos, ami biztos alapon a vegyes tüzelésű kályhát sem dobták ki, ott áll a színpad előtt világoskék takaróba burkolva, a hely leglátványosabb eleme azonban az a szocreál modorban készült szárnyas olajfestmény, ami a török elleni harcból mutat be epizódokat. A művelődési ház kampánymentes időkben kilósruha-vásároknak és a környéki 100 Forintos Bt. produkcióinak ad otthont, egy árlista tanúsága szerint olyan műsorszámokkal, mint a "2 darab Parker toll 120 Ft", vagy a "törhetetlen pohár 100 Ft". Csak ilyenkor, a választások idején változatosabb a program, amikor a jelöltek jönnek-mennek. Persze a telt ház táblát még egyszer sem kellett kitenni, sőt Mészáros kisgazda fellépésénél eleinte úgy tűnik, hogy két fejkendős nénin kívül, akiknek mintha Ihos József lenne a példaképük, az égvilágon senkit sem érdekel a dolog. A majdnem félórás csúszás azonban megteszi hatását, és amikor lehetünk már úgy húszan, Mészáros László is bejön az udvarról egy farmeringes fiatalember társaságában. Miután helyet foglalnak a vörösborral, nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel és Bibliával terített asztal mögött, a farmeringes elkiáltja magát,
"Huh! Igen nagy menet előtt állunk!",
később meg azt, hogy a "Független Kisgazdapárt nem ígér ingyen sört! ´45-ben sem ígért ilyet!"
Hozzá képest a jelölt, Mészáros László sokkal visszafogottabb, semmi üvöltözés, semmi hakni. Elmondja, hogy a párt valóban nem ígér semmit, de aztán több mint egy órán keresztül hallgathatjuk a meditatív üzemmódban elhangzó ígéreteket a halálbüntetés visszaállításáról, a börtönviszonyok szigorításáról, hárommilliós fedezetmentes gazdakölcsönökről, a Hangya szövetkezetekről meg arról, hogy kétszáz tonnás uszályok is közlekednének a Holt-Körösön. Már éppen arra gondolok, miért is ne lehetne Gyomaendrődből Baden-Baden, amikor a farmeringes ismét elkurjantja magát, "Na, emberek, van kérdés?", mire csak egy Fekete György-frizurás fiatalember jelentkezik azzal, hogy "a jelölt úr hogyan viszonyul a dohányzáshoz, merthogy a kormány, mármint az előző, ezt jól eltussolta". Mészáros László zavarba jön, és csupán annyit tud mondani, hogy ő is dohányzik, viszont egy bácsi kiszalad az asztalhoz, és heves emlékezésbe kezd. "1976-ban kinn dolgoztam az endékában, ott bezzeg nem dohányoztak az emberek az utcán. Persze a németekben mindig volt öntudat!"
Innentől kezdve már semmi nem számít, a farmeringes gyorsan lezárja a vitát azzal, hogy "holnap még gondolkozzanak, vasárnap megszavazzanak a Független Kisgazdapártra". A jelenlevők csak hüppögnek, aztán húznak haza kivilágítatlan kerékpárokon, este tíztől a szarvasi kábeltévé az áprilisi MIÉP-nagygyűlést közvetíti felvételről.
Vasárnap a szarvasi választási központban reggel 8.55-kor közlik az első eredményt a részvételi arányról, ami 10,5 százalék, háromnegyed tízkor viszont a 1. számú szavazókör (Chován Kálmán Zeneiskola) illetékes nyilatkozója egy Franz Schubertet ábrázoló gyermekrajz előtt, majdnem euforikus hangon közli, hogy "már harminc százaléknál többen leszavaztak, és ha ez így megy tovább, estére több lesz ez, mint hetven százalék".
Aztán mégsem megy így tovább. Békés megye 5. választókerületében végül a jogosultak 54,13 százaléka szavazott, ami a részvételi arányt illetően csak egy picivel volt több, mint az 52,67 százalékos megyei átlag.
Legát Tibor
(Szarvas)
A végső sorrend egyéniben
| 1. Szöllősi Istvánné (MSZP) | 5725 szavazat |
| 2. Domokos László (Fidesz-MDF) | 4415 |
| 3. Mészáros László (FKgP) | 4378 |
| 4. Dr. Szendrei Éva (SZDSZ) | 1823 |
| 5. Dr. Misur György (független) | 1721 |
| 6. Simon István (Munkáspárt) | 920 |
| 7. Molnár Pál (MIÉP) | 800 |
| 8. Gombkötő Sándor (Új Szövetség) 765 | |
| 9. Dr. Tímár Vendel (KDNP) | 486 |
