Borért, búzáért békességet (Szabó János honvédelmi miniszter)

szerző
Seres László
publikálva
1998/28. (07. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Õ volt a legjobban meglepve, amikor egy verőfényes tavaszi napon Torgyán József pártelnök odament hozzá, és felkérte. Az azóta eltelt időben Szabó János, a fővárosi kisgazdafrakció vezetője, a Sasad téesz volt jogásza őrült tempóban készül hazánk NATO-csatlakozására, beszélgetésünk közben is egy, a honvédelem elmúlt négy évéről szóló könyv volt az asztalán. Miniszteri kinevezése előtt a Narancs leginkább arra volt kíváncsi, hogy esett rá a választás, mit tartana meg az előző HM-ciklusból, és hogyan is értette egyik első tévényilatkozatát, a fegyverért gabonát barterüzletet.

Õ volt a legjobban meglepve, amikor egy verőfényes tavaszi napon Torgyán József pártelnök odament hozzá, és felkérte. Az azóta eltelt időben Szabó János, a fővárosi kisgazdafrakció vezetője, a Sasad téesz volt jogásza őrült tempóban készül hazánk NATO-csatlakozására, beszélgetésünk közben is egy, a honvédelem elmúlt négy évéről szóló könyv volt az asztalán. Miniszteri kinevezése előtt a Narancs leginkább arra volt kíváncsi, hogy esett rá a választás, mit tartana meg az előző HM-ciklusból, és hogyan is értette egyik első tévényilatkozatát, a fegyverért gabonát barterüzletet.

Magyar Narancs: Szabó úr, utoljára akkor interjúztunk, amikor ön kisgazda jelöltként indult a budapesti főpolgármesteri posztért a polgári szövetség közös jelöltjével szemben. Ma is külön indulna?

Szabó János: Ma egészen más helyzet van, mint akkor. ´94-ben mi a létünkért küzdöttünk. Azóta ezen túl vagyunk, megerősödtünk, csaknem duplájára emelkedett a képviselőink száma. Az úgynevezett polgári erőktől való különállás egy szükséghelyzet eredménye volt. Ugyanis nem mi nem álltunk szóba az MDF-fel meg a Fidesszel, hanem ők nem fogadtak minket.

MN: Az ellenzéki lét kellett az egymásra találáshoz?

SZJ: Belekényszerültünk az elkülönülésbe. Felmértük, hogy egyedül nem kerülünk be a fővárosi közgyűlésbe, ezért kötöttünk választási szövetséget (a MIÉP-pel - a szerk.), de hangsúlyozom, hogy ez helyi szövetség volt, amilyet abban az időben sok helyen kötöttek a pártok. Most már egészen más a helyzet, nagyon megerősödtek a polgári erők.

MN: Hogyan alakult ´94 után a személyes karrierje? Ott ült a fővárosi közgyűlésben frakcióvezetőként, szerepelni nem nagyon szerepelt.

SZJ: Én ´94-től ´96-ig a párt főtitkára voltam, de már azt megelőzően is a pártnak dolgoztam három évig. A ´94-es választási kampány megszervezésében nekem jelentős részem volt, G. Nagyné Maczó Ágnes volt a kampányfőnök, és én voltam a helyettese...

MN: ...ez most nem volt rossz pont Torgyán Józsefnél?

SZJ: Nem, mert az, hogy az én értékrendem milyen, meg hogy Maczó Ágnesé milyen volt, azt érzékelhetően tapasztalhatta az ország, amikor lemondtam főtitkári tisztségemről 1996. március 13-án. Nem szaladtam a televízióhoz, az újságírókhoz, hanem megtartottuk párton belül a lemondás okát. Európai módon kezeltük a témát.

MN: És most már elárulhatja, hogy mi volt az oka?

SZJ: Nem, ez nem publikus, ez a párt belügye. De Torgyán József értékelte a lépésemet. Továbbra is számított a munkámra.

MN: Végül is hogyan merült fel a neve honvédelmi miniszterjelöltként?

SZJ: A fővárosi közgyűlésben a frakciót vezettem, és a pártban is jelentős feladatokat vállaltam. A legnagyobb a 98-as választási kampány megszervezése volt. Elárulhatom, hogy nekem jelentős részem volt abban, hogy a 176 egyéni képviselő felállhatott, vagy hogy a 20 területi lista maradéktalanul összejött, és hogy az országos lista 174 személlyel felállhatott. Óriási munkát végeztem egyedül, három-négy segítővel, akkora munkát, amit más pártokban egy egész hadsereg, ha képes megoldani.

MN: Tehát ha jól értem, a szervezőkészsége volt a döntő ok.

SZJ: Így van. Pontosan ez volt az, amit látott az elnök úr: a szervezőkészségem, az emberekkel való bánásmód, a kapcsolattartási képességem. A másik, hogy 57 éves létemre 33 éves jogi gyakorlatom van...

MN: ...a Sasadnál, ugye?

SZJ: Nem csak ott, a Sasadnál csak tíz évig dolgoztam, azt megelőzően tíz évig egy másik nagy gazdálkodó egységnél, és hét évig a főügyészségen alkalmaztak részben mint fogalmazót, részben mint ügyészt a diplomám megszerzése után. Tavaly decemberben parlamenti képviselő lettem Rott Nándor elhunyta után, és februárban már fel is szólaltam a földkérdésben, azután kerültem az országos lista ötödik helyére. Ezek azok a körülmények, amelyek oda vezettek, hogy Torgyán József elnök úr és az országos elnökség úgy látták, hogy erre a tisztségre is megfelelő lehetnék.

MN: De honvédségi ügyekkel eddig nem volt kapcsolatban.

SZJ: Nem.

MN: Volt a koalíciós tárgyalásoknak egy érdekes fejleménye. Torgyán doktor állítólag egyik napról a másikra visszavonta négy miniszterjelöltjét.

SZJ: Én nem tudok erről. Csak a sajtó útján értesültem arról - ahogyan valószínűleg ő is -, hogy Várhelyi András vagy Bánk Attila felmerült miniszterjelöltként. Úgyhogy nem tudom megerősíteni, hogy Torgyán József őket javasolta volna. Lehet, hogy valakik ezt lebegtették a sajtó felé.

MN: Tehát ön kezdettől fogva benne volt a pakliban?

SZJ: Nem. Illetve valahol benne voltam mint Jolly Joker. Engem 1994-ben is úgy vettek elő főpolgármester-jelöltnek, hogy "ez az ember képes erre is". Körülbelül így nézett ez ki.

MN: Ezt előnynek tartja, hogy önt bármikor elő lehet venni Jolly Jokerként? Főpolgármester, honvédelmi miniszter...

SZJ: Nézze, ez egyfajta előny, mert ha a saját képességeimet bonckés alá veszem, akkor magamat sok területre alkalmasnak tartom. Természetesen nem vagyok polihisztor, de jó pár területen képesnek tartom magam arra, hogy helytálljak. Ezek közül a honvédelmi tárca volt az, ami a legváratlanabb volt a számomra. Felmerült bennem, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumot bízzák rám, vagy valamelyik más tárcánál államtitkári posztot kapok. Aztán Torgyán József hívatott a parlamentben, és közölte: úgy gondolták, hogy vállaljam el a honvédelmi tárcát. Nagyon meglepődtem, nem voltam erre felkészülve, de már a rákövetkező órában megkezdtem a felkészülést.

MN: Azért is érdekes a jelölése, mert Torgyán doktor mindig hangsúlyozza, hogy az FKgP szakértői gárdája elsősorban a szakmai kabinetek munkájára alapul. Na most ön, tudtommal, nem vett részt a Bokor Imre vezette honvédelmi kabinet munkájában. Akkor mire voltak jók ezek a kabinetek?

SZJ: A kabinetekre természetesen szükség van. De a miniszteri állás, akár a politikai államtitkári poszt, politikai tisztség, politikai töltetű megbízatás. A szakmai kabinet segíti a miniszter és az államtitkár munkáját, már most kaptunk anyagot a szakmai kabinet részéről, és erre a továbbiakban is nagy lehetőséget látok.

MN: Ezalatt a két hét alatt milyen kép alakult ki önben a HM személyi állományáról?

SZJ: Az Országgyűlés alakuló ülése után tárgyaltam Keleti Györggyel egy jó másfél óra hosszat. Ezen a megbeszélésen már körvonalazódtak az átadás-átvétel körülményei. Keleti úr elmondta azt is, hogy kik azok, akik felállnak, és kik azok, akik maradnának, ha én úgy látom. Én nem tervezek tisztogatást, ezt hangsúlyozni szeretném. Senkit nem szeretnék megriasztani. De egy biztos: lakva ismerni meg mindenkit. Amikor majd átveszem a miniszteri tisztséget, amikor majd látom, hogy ki milyen munkát végez, kire milyen munkát lehet rábízni, és azt milyen színvonalon hajtja végre, akkor lehet majd akármilyen személyi változásokat felvetni.

MN: De azt ön is érzi, hogy a helyzet paradox: ön kívülállóként a HM élére kerül, és ön fogja elbírálni, hogy ők ott milyen szakmai munkát végeznek.

SZJ: A szakmaiság elbírálásához természetesen igénybe veszem a háttérkabinet segítségét, nem én fogok egyedül környezettanulmányt végezni. A végső döntést persze nyilván nekem kell majd meghozni, mert ebben a rendszerben egyszemélyes felelősség van. De határozottan támaszkodni kívánok még a minisztériumon belüli vezetők, szakértők véleményére is, mert nem feltételezem, hogy bármilyen munkahely eleve bűnszövetkezet lenne.

MN: Az FKgP egyik rendezvényén Bokor Imre arról beszélt, hogy létezik egyfajta "etikai NATO-kompatibilitás", tehát hogy Nyugaton igenis számon tartják a volt kommunista katonai garnitúrát. Õk maradnak?

SZJ: Én azt érzékelem ezalatt a pár nap alatt is, hogy akik úgy érzik, kompromittálódtak, azok máris csomagolnak.

MN: Van egy ilyen hangulat a HM-ben?

SZJ: Igen, de hadd ne mondjak neveket.

MN: Mire számíthat a vezérkar és konkrétan Végh Ferenc vezérkari főnök?

SZJ: Én úgy gondolom, hogy a hadsereg irányítása, a felső vezetés úgy, ahogy most van, elfogadható és jónak mondható. Nemcsak azért, mert Végh Ferenc altábornagy urat Amerikában is magas kitüntetésben részesítették, de a társadalom is úgy ítéli meg, hogy amit ők nagyon nehéz, szűkös körülmények között csinálnak, az mindenképpen értékelendő.

MN: Meglepte, hogy a heves vérmérsékletű Homoki János lesz a politikai államtitkára?

SZJ: Ez is politikai döntés, akár az én jelölésem. Homoki János sajátos alkat, mindenki tudja, hogy neki az ellenzékiség sokkal jobban áll, mint egy kormánypozícióban lévő államtitkári poszt. De teljesen nyilvánvaló, hogy az ő harcos kiállására, határozott megjelenési módozataira kormánypozícióban is szükség lehet akkor, amikor nem nagyon számíthatunk másra, mint koncentrált támadásra a nagy létszámú ellenzék részéről. Az ő fellépéséhez persze az én hozzájárulásom is kell.

MN: Elképzelhetőnek tartja, hogy akár helyettes államtitkárként a HM-be kerüljön a Homokinál is vitatottabb Raffay Ernő?

SZJ: Nem, ő nem került annyira képbe, hogy ilyen tisztséget kapjon.

MN: Beszéljünk a terveiről. Az elmúlt években beindult a haderőreform, mi az, amit ön ebből folytatna? És egyetért-e azzal, hogy előbb-utóbb meg kell szüntetni az általános hadkötelezettséget?

SZJ: A NATO-csatlakozás ügyében teljes a folyamatosság. Kétségkívül növelni kell a hivatásos és a szerződéses katonák létszámát, de emellett hosszú ideig szükség lesz a sorállományú katonákra is. A katonai kiképzést a mi programunk és a Fidesz programja is hangsúlyosan kezeli. A kiképzésnek olyannak kell lennie, ami megfelel a NATO követelményeinek. A NATO-hoz való teljes jogú csatlakozás, tehát 1999. április 4-e után a hadseregnek olyan szinten kell lennie, ami a fogadókészséget minden vonatkozásban biztosítja. Kulcsfontosságúnak tartom a katonák életkörülményeinek javítását, a harci eszközök minőségének javítását, új harci eszközök beszerzését.

MN: Mennyi ideig kell fenntartani az általános hadkötelezettséget?

SZJ: Azt gondolom, hogy ebben a bonyolult kelet-közép-európai helyzetben ennek még sokáig indokoltsága lesz. Ha a kosovói fejleményeket nézzük, vagy azt, hogy a boszniai kérdést tíz év alatt sem sikerült megoldani, vagy hogy még délebbre újabb gócok keletkezhetnek, akkor ezek a körülmények mind arra utalnak, hogy erre még sokáig szükség lesz. Nem tudni, mit hoz a holnap. Nagyon remélem, hogy amit európai viselkedési kultúrának nevezünk, az egyszer ezekben a nemzetekben is gyökeret ereszt, ha lassan is.

MN: Ön küldene magyar katonákat Kosovóba?

SZJ: Kosovóba mi nem megyünk, de a NATO sem mehet most. Kosovo Jugoszlávia szerves része. Albániába mehetünk, ha az albán kormány ehhez hozzájárul, és a Kosovóval határos részekre lehet majd békefenntartókat, egészségügyi vagy műszaki szakfeladatokat ellátó katonákat küldeni, korlátozott létszámban. Ilyenekre érzésem szerint nagy szükség is lesz. De erről akkor lehet majd beszélni, ha ilyen felkérés érkezik a magyar kormányhoz, és ezt az Országgyűlés meg is szavazza.

MN: Úgy tudom, utoljára Für Lajos alatt volt egyfajta katonai doktrínája Magyarországnak a körkörös védelem. Lesz-e önnek védelmi doktrínája?

SZJ: Idő előtti ez a kérdés. Felelőtlenség lenne most bármit is mondanom. Amint megismerem a hadsereg belső elképzeléseit és az elfogadott koalíciós kormányprogramot, akkor lehet majd tovább gondolkodni.

MN: Az előző kormánynak nem volt ellenségképe. Lesz-e a mostaninak?

SZJ: Én is úgy látom, hogy nem ellenségeink a szomszédaink, ha vannak is nézeteltéréseink, vitapartnereink. Vannak vitás kérdések, ezeket rendezni kell, de ez nagyon messze van attól, hogy ellenségnek tartsunk bárkit is.

MN: Önnek volt egy igen érdekes tévényilatkozata: Magyarország a katonai beszerzésekért cserébe szállítson gabonát, élelmiszert. Ezt hogy értette?

SZJ: Nagyon egyszerű. Vannak eladatlan élelmiszerhegyeink, magas feldolgozottságú termékeink. Már tegnap jelezte állítólag az egyik üzletkötőnk, hogy búzáért adnának fegyvereket Svédországból. Persze bármilyen jó minőségű, magas sikértartalmú a magyar étkezési búza, egyáltalán nem biztos, hogy a svédek odaadnák érte a fegyvereket. Nem új dologról van szó, csak eddig nem tudták így megvalósítani. Én, mint a gazdasági életben dolgozó jogász, azért vetettem ezt fel, mert látom a gyakorlati megvalósulási útjait ennek a barter- vagy offset-megállapodásnak...

MN: ...az offset micsoda?

SZJ: Az azt jelenti, hogy megbízunk egy külföldi céget fegyverbeszerzéssel, de nemcsak azzal, hanem a mi mezőgazdasági, ipari, kutatásfejlesztési termékeink vagy a magyar knowhow piacképes értékesítésére. Az a cég, amelyik vállalja, hogy ebben közreműködik, az így befolyó vételárért nekünk eladhat akár fegyvert is.

MN: Ez svéd relációban ugyanúgy működne, mint fehérorosz viszonylatban?

SZJ: Ez pályáztatási rendszer kérdése. Már a fegyverbeszerzési pályázat feltételei között szerepeltetném azt, hogy pluszpont jár annak, aki magyar mezőgazdasági, ipari és szellemi termékek eladására vállalkozik. Ha én ezt így meghirdetem, akkor nyilván az a külföldi cég fog erre rámozdulni, amelyik ezt vállalja. A legkényelmesebb persze fegyvert készpénzért vásárolni - ha van pénz.

MN: Ez a javaslata mintha egyértelműen a keleti piacokhoz kötne minket. Ott kell főleg élelmiszer.

SZJ: Nagy tévedés. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is kell a jó minőségű termék. Hangsúlyozom, nemcsak élelmiszer-, de ipari termékekről is szó lenne. Tudom, hogy az Európai Unióban mezőgazdasági termékek nehezen helyezhetők el, de hadd mondjak egy ellenpéldát. Állítólag Ausztria vásárolt nemrég fegyvereket Svédországból - cserébe Svédországban öt évig csak osztrák bort ittak. A magyar bor is eladatlan.

Seres László

szerző
Seres László
publikálva
1998/28. (07. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra