Cigánytelep-felszámolás: Lakosságcsere

szerző
Kerényi György
publikálva
1996/40. (10. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Rácz néni a közeljövőben nemcsak lakcím, de lakás nélkülivé is válik. Viskóját lebontják, unokái, Jocó és Bettina állami gondozásba kerülnek, tébécéje kiújul, kutyáját kinyírják. A kistarcsai cigánytelep felszámolásának egyenlegében Rácz néni a veszteségek rovatba kerül.

Rácz néni a közeljövőben nemcsak lakcím, de lakás nélkülivé is válik. Viskóját lebontják, unokái, Jocó és Bettina állami gondozásba kerülnek, tébécéje kiújul, kutyáját kinyírják. A kistarcsai cigánytelep felszámolásának egyenlegében Rácz néni a veszteségek rovatba kerül.

Részlet a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Rácz Józsefné fellebbezését elutasító határozatából: "Rácz Józsefné 1995. július 21-én megkísérelte Kistarcsa Polgármesteri Hivatalánál a saját maga és Szabó József gyermek lakcímbejelentését Kistarcsa, Sóderbánya lakcímre. (...) Szállásadóként a saját nevét írta a bejelentőlapokra.

A bejelentési kérelmet Kistarcsa Polgármesteri Hivatal (...) elutasította, mert az általuk meghallgatott kisebbségi önkormányzat elnökének nyilatkozata szerint 1995 júliusában olyan döntést hoztak, mely szerint a 14 lakásingatlanra név szerint jelölték ki a lakáshasználókat. Ezek közt nem szerepelt Ráczné, sem fia, Szabó József. Annak a lakásnak kijelölt használója Gáspár Józsefné, akinek lakásába Ráczné és fia be akarnak jelentkezni. Mivel az ő aláírása nem szerepelt a bejelentőlapon szállásadóként, a bejelentkezés elfogadását megtagadta a hatóság."

Nem érti, hogy nincs

Rácz néni több mint tíz éve él az akkor még kerepestarcsai, Sóderbányának nevezett cigánytelepen. A Sóderbánya évtizedek óta senki, pontosabban a cigányok földje volt parcellák, helyrajzi és házszámok nélkül, bódékkal, viskókkal telezsúfoltan. Az asszony fia aktív tébécés, alkoholista, aki amikor éppen nem aktuális élettársánál, akkor a viskónak támasztott, ajtó nélküli fabódéban lakik. Rácz néni és unokái tiszta, rendben tartott kétszer négy méteren élnek. A gyerekek anyja az egyik önkormányzati tisztviselő szerint elment Pestre kurvának, Rácz néni csak annyit mond, eltűnt. A két gyerek gyámja a nagymama. Mindkét gyerek kisegítős, ráadásul Jocó erősen "magatartászavaros", emiatt a közeli faluban lévő kisegítőbe nem is tudott járni. Cinkotára kellene behordani, de nincs miből. "Nagyon nehéz vele, nem érti, hogy nem szabad, meg azt sem, hogy nincs."

Az asszony rokkantnyugdíjas, ezért kap tízezer-hatszázat, hétezer-kilencszáz hozzá a családi pótlék. Évi két alkalommal jogosult rendkívüli segélyre Kistarcsáról, tartózkodási helyéről, de mivel nem bejelentett tarcsai, másra nem. Munkahelye egész életében volt, állandó lakcíme is csak másfél éve nincs. A dolgok állása szerint most már nem is lesz neki sem ez, sem az.

Rácz néni - legalábbis saját állítása szerint - nem cigány. Nem cigány, de rendes. Csöndes, nem panaszkodós asszony, rá sem panaszkodik senki. Rácz néninek egyszerűen pechje van. Egyrészt mert második férje, Rácz József, aki a sóderbányai cigányok jó részének rokona volt, 1984-ben meghalt, másrészt mert 1994 decemberében Kerepestarcsa szétvált Kerepesre és Kistarcsára.

A nyerő 13-as

Az elhunyt férj anyja és Gáspár Józsefné testvérek. A hetvenes években, amikor Gödöllő a városi címre pályázott, és emiatt növelnie kellett a település lélekszámát, több kerepestarcsai cigány - így Rácz József és unokatestvére, Gáspár Kálmán is - lakáshoz jutott Gödöllőn. 1982-ben a két család közösen cserélte vissza lakásait egy kerepestarcsai házra. A Gyár utcában volt a falu másik cigánytelepe, a Gyár utca 5-be volt bejelentve a Rácz és a Gáspár család. Rácz néniék egy évet laktak ott egy bódéban (a kerepesi cigány önkormányzat elnöke szerint egy percet sem), aztán Gáspárék a család sóderbányai ágához költöztették be őket egy viskóba. Rácz néni ezzel követte el az első hibát. A kerepestarcsai cigányok között a Sóderbányának akkor még nagyobb volt a presztízse, mint a Gyár utcának, infrastruktúrája pedig ugyanúgy semmilyen, úgyhogy Rácz néni éldegélt a Sóderbányán, az állandója meg a Gyár utcába szólt. Amikor viszont a Gyár utcai Gáspárék építési engedélyt kaptak (már csak a saját nevükre), eszük ágában sem volt a rég elhalt testvér feleségét magukhoz venni, és idén januárban szépen kijelentették Rácz nénit a közösen cserélt viskóból, mondván, tíz éve nem lakik ott.

A tanácsnak, később az önkormányzatnak mindegy volt, hogy Ráczné melyik telepen lakik, a telepi lakások csereberéje nem érdekelte, maximum arra ügyeltek, hogy frissen felbukkant szabolcsi romák ne jelentkezhessenek be a telepekre. Tóth Sándor kerepesi polgármester mondja el, hogyan folyt a tanácsi időkben a lakcímbejelentés. A cigánytelepekre nem lehetett bejelentkezni, hiszen olyan házakról volt szó, amik sosem láttak építési engedélyt. A telepi nyilvántartásba VB-titkári különengedéllyel kerülhettek a szerencsések (ez nem jelentett helyrajzi és házszámot, csak egy oszthatatlan, tanácsi kezelésben lévő területre szóló bejelentőt). A Gáspár és a Rácz família közéjük tartozhatott, amikor visszajöttek Gödöllőről.

Közben a Sóderbányán Rácz néni megvette azt a házat (ez egy darab szobát jelent), amiben most is lakik. A Földhivatal természetesen nem regisztrálta a tulajdonosváltást, ahogy senkiét sem a telepen. Aztán elkezdődött a telepfelszámolás. Kiosztották a parcellákat, Rácz néninek jutott a tizenhármas. 1993-at írtak akkor. ´94 végén kettévált a falu, Sóderbánya Kistarcsának, a Gyár utca Kerepesnek jutott. Rácz néni tébécé miatt öt hónapra kórházba került. Közben a telepen újraosztották a parcellákat, már a kisebbségi önkormányzat felügyeletével, a tizenhatból 14 földdarab lett, s hirtelen kiderült, hogy Rácz néni nincs is a Sóderbányába bejelentve. Õ igyekszik átjelentkezni, lásd a cikk elején idézett határozatot.

Tamás Jánosné a kerepesi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. Nem roma, de a régi világban az ő vezetésével lett országos hírű a kerepesi cigányklub. Ott volt az összes telepfelszámolási kísérletnél: a hetvenes évek végi felmérésnél, a 80-81-esnél, ami már névre szóló parcellákat eredményezett (ezt aztán a tanács visszavonta), az 1986-osnál is (itt a környék lázadt fel) és annál a rendszerváltás utáni, 1993-asnál is, amikor Ráczné a 13-as parcella reménybeli haszonélvezőjének mondhatta magát. Lassan harmadára csökkent a telepi lakosok száma, mondja Tamásné.

Mínusz egy személy

Rácz nénivel rendesen kicseszett mindenki. Egyrészt a Gyár utcai Gáspárok, akik Gödöllő-Kerepestarcsa cseréjüket még Ráczék gödöllői házát felhasználva oldották meg, másrészt a sóderbányai Gáspárok, akik a kisszámú parcellán inkább saját családfájuk lakásgondjait igyekeznek megoldani, mint a megözvegyülésével a családból kihullott Rácz néniét. De Rácz nénit leginkább a két önkormányzat szívatta meg. Informátoraink szerint a népszavazással elért szétválás után a két önkormányzat ott tesz be a másiknak, ahol tud. Ennek lett egyik eszköze az idős asszony. Kerepesi lakcímének érvénytelenítésében találkozott Gáspárék és az önkormányzat érdeke, de a kistarcsaiak sem vágynak három újabb éhes szájra. Hiába él több mint tíz éve a falu területén az asszony, lakcímet nem kaphat, ellátási kötelezettségnek épp elég az az évi két rendkívüli segély. Ez is csak addig, amíg a sóderbányai Gáspárék el nem kezdik házuk építését, amitől Rácz néni tisztességben megőszült hajléktalanná válik. A kistarcsai önkormányzatnak kapóra jön, hogy a telepi cigányok a rokonságból kiszakadó, tébécés asszonyt már nem érzik annyira fontosnak, hogy kiálljanak érte, amikor kiderül, hogy az önkormányzat csökkenti a parcellák számát. A hivatal pedig mossa kezeit, mondván, ő annak ad parcellát, akit a kisebbségi önkormányzat kijelölt.

Az önkormányzatok közti adok-kapokban nem csak Rácz néni volt a labda. Kistarcsai források szerint sokan a Sóderbe voltak bejelentve, holott valójában Kerepesen laktak. Õk jártak szépen Kistarcsára segélyért, a kerepesiek meg röhögtek a markukba. Cserében Rácz nénit majdnem sikerült visszapasszolni, csakhogy Kerepes is ügyes volt, gyorsan érvénytelenítette Rácz néni Gyár utcai címét.

"A volt szállásadója nyilatkozott arról, hogy Ráczné már nem lakik ott" - mondja Tóth Sándor kerepesi polgármester, "de nem kényszerkijelentés volt" - teszi hozzá. "Írásban van az is, hogy Ráczné nyilatkozik, hogy a Sóderben lakik. Maguk a cigányok szorították ki onnan."

Funkcionális autonómia

Az utóbbi mondatot a szomszéd falu elöljáróitól is hallani: "Õk maguk döntöttek arról, hogy ki kapjon parcellát." Sarkadi Judit jegyző szerint 1993-ban született egy testületi határozat arról, hogy engedélyezik a romáknak az általuk használt terület bekerítését (ha azt a lakók tisztán tartják) és családi ház építésének szándéka esetén az építési engedély kiadását. Itt szerepel még Ráczné, igaz, ekkor még a falu is egy. "1995 nyarán kezdődött a megosztási dolog, ekkor döntött a kisebbségi önkormányzat arról, hogy ki legyen a 14 család." ´96 januárjában aztán a kistarcsai képviselő-testület hozott egy határozatot arról, hogy a 14 építési telken OTPhitellel házak épüljenek. Állandó bejelentett lakosokról nincs szó egyik határozatban sem. Arról pedig, hogy az önkormányzat átruházza a családok kijelölésének jogát a kisebbségi testületre, nincs testületi határozat. "Erre nem is kellett, ez az ő ügyük, az ő sorsukról van szó." Rácz néni lakásügye formálisan mégis ezen a hatáskörátadáson bukik meg. Nézzünk bele a Ráczné fellebbezését elutasító közigazgatási hivatali határozatba: "A helyi cigány kisebbségi önkormányzat döntéséhez tartozó kérdés az alapja a hatósági eljárásnak" (mármint Ráczné bejelentkezési kérelme elutasításának). "Mi nem korlátozzuk a kisebbségi önkormányzat jogait" - mondja az alpolgármester. Íme a kisebbségi autonómia, amint megtelik tartalommal.

Feladatmegosztás

Sem a sóderbányai romák, sem az önkormányzati dolgozók nem lelkesednek túlzottan érkezésemkor. "Nincs baj a fiatalasszonnyal - mondja az ex-rokon Gáspárné -, de hát a mi telkünkbe van. Ha kiönti a vizet, ott a lárma, meg hát tüdőbetegek, fertőznek, a gyerekeket is féltjük. Õk igazából nem is cigányok, most már el kéne hogy menjenek" - teszi hozzá. Azt már nem tőle tudom meg, hogy az első parcellaosztás óta kijött a börtönből Gáspárné lánya is, aki szintén teljes joggal igényelheti családjának a házhelyet.

A Sóderbányán három család már építkezik. Ott vannak a kisebbségi önkormányzatban, "részei a település irányításának". Jön a szocpol, az önkormányzat igazolta az OTP-nek, jogosultak arra, hogy telkükön ház épüljön, van már vállalkozó is.

Valamikor réges-régen, még az önkormányzati idők előtt, akkor, amikor a cigányok egy része még vándorolt, az volt a szokás, hogy amint a romák megérkeztek az egyik területre, nemsokára megjelentek ott a csendőrök is, akik előbb megverték, majd átkísérték a őket a szomszéd határhoz.

Ráczné nagyon rendes asszony, mondja mindenki, soha nem volt vele probléma. Aztán mégis.

Kerényi György

szerző
Kerényi György
publikálva
1996/40. (10. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra