Cyber hírek

  • 2000. február 10.

Belpol

Megáll az időAz a két-háromszáz ember, az Ír Köztársasági Hadsereg, az IRA keményvonalasai, akik miatt összedőlni látszik most az egész bonyolult építmény, amit Nagypénteki Egyezmény néven tartunk számon, kívül élnek az időn. ´k nem a legújabb kor termékei (mint mondjuk Haider, aki számára saját, német-osztrák hagyománya inkább csak referenciát jelent, az utalások és áthallások lehetőségeit, s aki filozófiáját sikerrel igazította a modern felhasználói igényekhez), hanem a romantikusok örökösei, akik nem szavazatokban, hanem a megváltásban gondolkodnak, és megváltatlan, vagyis irredenta országrészekben, a kis nemzetek felszabadító harcában a gonosz birodalmak ellen, néplélekben, konspirációkban.Sötét barmok leginkább.A Nagypénteki Egyezmény, amely széles körű, etnikai alapú autonómiát, helyi törvényhozói és végrehajtói hatalmat biztosítana Észak-Írországnak, valamint intézményes beleszólást Írországnak a tartomány dolgaiba, azt feltételezte, hogy az IRA megkezdi fegyverei beszolgáltatását egy erre a célra létrehozott, külföldi megfigyelőkből álló bizottságnak.
A brit kormány ígéretet tett arra, hogy az IRA együttműködéséért cserébe szabadon engedi a terrorcselekményekért súlyos börtönbüntetésre ítélt IRA-tagokat.

A Blair-kormány betartotta az ígéretét, és az egyezmény betűjéhez és szelleméhez híven cselekedtek mindeddig az észak-írországi protestáns, koronahű pártok is. Az IRA az utolsó utáni határidő lejártáig viszont még csak nyilatkozni sem volt hajlandó arról, hogy megkezdi-e a fegyverek leadását, és ha igen, mikor. A brit kormány most az autonómia felfüggesztését fontolgatja, a protestáns pártok kompromisszumkész vezetői, köztük a Nobel-békedíjas David Trimble pedig a lemondást. Mindeközben immár több száz, amnesztiával szabadult veterán grasszál szabadon a nyugat-belfasti katolikus gettók meg Derry utcáin. Köztük új akciókról álmodozó, súlyos gyilkosok.

A Nagypénteki Egyezmény kudarca épp olyan látványos és pusztító hatású lesz, mint amilyen fényes a sikere lehetett volna. Az általa javasoltnál igazságosabb és jobb rendezése nincs az északír kérdésnek. Ha elbukik, vele bukik a remény is, hogy e súlyos etnikai és területi konfliktusnak a karhatalmin és katonain kívül van más megoldása is.

Figyelmébe ajánljuk