A virgolás szó jelentését hiába keresnénk Fritz Kahn A szerelem iskolája című alapvetésében. A virgolásnak semmi köze a szüzekhez, és csak nagyon áttételesen van köze a nemi élethez. A virgolás nem azt jelenti, hogy a pékek kicsit megfáradva a tulajdonosokkal való tárgyalásban, elpilledve a munkabeszüntetésben, elfogadva a különalkut, ráhajolnak a tulajdonos csípőjére, és diszkréten leszopják a menedzsmentet. Nem. A virgolás kemény meló. Sütőipari kifejezés, annyit tesz, hogy a dagasztott tésztából a pék kitép egy kilós, kétkilós, ötvendekás darabot, megformázza és a tepsire teszi. Ergonómusok szerint ennél csak a vájárok munkája nehezebb: csak a kézi fejtés hasonlítható a virgoláshoz. Virgolni, csakúgy, mint szenet fejteni, lehet géppel is. Debrecenben nem: ott a fáradt gépparkot energikus fiatal és kevésbé energikus öreg férfiak és nők pótolják havi nettó huszonötezerért. Persze a Hajdúsági Sütödék Rt.-nél (H.S. Rt.) is volt bérfejlesztés, hazudik, aki az ellenkezőjét állítja. A pékeknél legutóbb akkor, amikor négy éve választásra készült az ország, és Horn Gyula lefejelt egy IFA-t.
Az szb. követelés figyelmeztet
Négy, azonos céllal útnak induló férfi zötykölődik a Budapest-Debrecen Intercity viszonylaton. Két szakszervezeti ember és ketten a MaNcs munkatársai közül. Lakatos Gyula a Dohányipari Dolgozók Szakszervezetének (DDSZ) vezetője - civilben a soproni egyetem oktatója - , jogi tanácsadója a Hajdúsági Sütödék Rt. sztrájkbizottságának (szb.) és a munkáltató tárgyalására utazik. Lakatos múlt kedden még optimista, másnap hajnalban azonban már lemondását fontolgatja. Ha sejtené, hogy négy nappal később a pékek - ügyet sem vetve saját szakszervezetük ellentétes értelmű döntésére - aláírják a különalkut, Szolnoknál nyilván leszállna a vonatról, és hazamenne az ő szeretett dohányipari munkásaihoz. De azt, hogy a majd´ egyhetes eseménysorozatnak ez lesz a vége, sem ő, sem a pékek, sem a MaNcs nem sejti még ekkor. A H. S. Rt. menedzsmentje viszont igen. Könnyű nekik, a vállalat igazgatója, Szakács Tamás korábban a Hajdúsági Napló gazdasági rovatvezetője volt, neki mint ilyennek nyilván van elképzelése arról, hogy a szerencsétlenkedő érdekképviseletekkel folytatott vitában az a helyes álláspont, ha perrel fenyeget és feljelent mindenkit: a sztrájk vezetőit, a szakszervezetet, az eseményről tudósító lapokat és tévéket. De ne rohanjunk elébe az eseményeknek, nézzük meg, miért is kellett vonatra szállnia Lakatos úrnak és társának, valamint a MaNcsnak.
A Hajdúsági Sütödék Rt. központjának faliújság-felelőse nyilván elcsodálkozott, amikor észrevette, hogy a legutóbbi fontos tájékoztató (A német államfő a hetvenéves Friedrich Ebert Alapítvány jubileumán, 1995) mellé április 7-én valaki egy sztrájkfelhívást tűzött. Eszerint 10-én kétórás figyelmeztető sztrájk lesz az rt üzemeiben, az elmaradt bérkifizetésért és bérfejlesztésért, a törvényesség betartásáért, a kollektív szerződés jogszerűtlen felmondásának megszüntetéséért, a dolgozók vállalati privatizációban való részvételéért, az elmaradt munkaidő-kedvezmény kifizetéséért, az embertelen munkakörülmények javításáért. Van még egy fontos pont a sztrájk indoklására: Szabó Attila szb-titkár a vezérigazgató lemondását követeli. Ezt csak azért idézzük, hogy a végén összevethessük a tartozik-követel rovatokat. Annyit elöljáróban: nem ez volt az egyetlen teljesítetlen követelés.
Az rt nem figyelmeztetés nem tárgyal
A szakszervezet követeléseit az események elején Szakács Tamás annyira komolytalannak tartotta, hogy még a tárgyalóasztalhoz sem volt hajlandó leülni. A pékeknek nem volt más választásuk, lépniük kellett. "A péntek esti figyelmeztető sztrájk következtében nem lesz fennakadás a megye ünnepi kenyérellátásában", ígérte a sztrájkbizottság húsvét előtt. Szakács Tamás, a Hajdúsági Sütödék Rt. vezérigazgatója nem ígérgetett: a figyelmeztető sztrájk előtti éjszakán húsz dolgozót, a sztrájkbizottság tagjait azonnali hatállyal, rendkívüli felmondással elbocsátotta. Az rt vezérigazgatója, a gazdasági és sajtóügyekben járatos Szakács a Munkaügyi Bírósághoz fordult, megkérdőjelezve a sztrájk jogosságát, a DDSZ illetékességét. Az ítélet gyors volt: a H.S. Rt. keresetét elutasították. A kétórás munkabeszüntetés után, az ünnepet követő első munkanapon tárgyalóasztalhoz ültek az érdekelt felek - erre az eseményre vonatozott Lakatos úr és a MaNcs.
"A vezérigazgatónak ugyan van joga a kollektív szerződés felmondására, de ez egy feszült helyzetben nem szerencsés. A legfontosabb követelésünk ennek visszavonása és az, hogy január 1-jéig visszamenőleg a dolgozók 23 százalékos béremelést kapjanak. Elfogadhatatlan Szakács Tamás állítása arról, hogy háromszáz dolgozó belement a 13 + 5 + 2 százalékos alkuba. Bérmegállapodást egyesével nem lehet kötni, csak a szakszervezetekkel", zötyög a Dohányipari Dolgozók Szakszervezetének vezetője. Dohányhoz ugyan a pékeknek elég kevés közük van (mára még kevesebb), de amikor a Sütőipari Szakszervezet kivált az MSZOSZ-ÉDOSZ-ból, akkor az elnökség 87 százalékos döntésével a DDSZ-hez csatlakoztak. Lakatos szerint a sztrájk hátterében a H. S. Rt. vezérigazgatójának üzleti ajánlata áll, melyben felajánlotta, hogy a dolgozók részvényeit megvásárolja a névérték 26 százalékáért. Az ajánlat amellett, hogy a pékek szempontjából nem szerencsés, törvénytelennek is tűnik. Legalábbis erre lehet következtetni Csiha Judit (a privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszter) április 2-án keltezett leveléből, mert "a részvények kiadására eddig még nem került sor, mivel a többségi részesedést megszerző Civis Food Kft. és az ÁVÜ között vita alakult ki a vételár tekintetében".
A helyszínen
Hajdúszoboszló után (még a vonaton) megcsörren Lakatos mobilja. Ne menjenek a Sütödék Rt. központjában hamarosan megkezdődő tárgyalásra, mert a vezérigazgató kitiltotta a szakszervezetet a sztrájkbizottsággal történő egyeztetésről. "Munka Törvénykönyve, 18/a paragrafus megsértése", súgja Lakatosnak a DDSZ jogásza, majd hogy ne kételkedjem emlékezete pontosságában, fellapozza és megmutatja a jogszabálygyűjteményt. Értük a helyi szakszervezeti vezetők jönnek a debreceni pályaudvarra, mi egy taxistól kilométerenként százhetven forintért végighallgatjuk, hogy Szakács megvette a város határában lévő tavat, és kitiltotta onnan a parton lévő üdülők tulajdonosait.
Az rt központjában nemcsak a DDSZ nem kívánatos, hanem a sajtó sem, az üzem kerítése mellett tévéstábok faggatják a pékeket. Mi - köszönet a TV 2 stábjának az útbaigazításért - egy hátsó kapun keresztül mégis bejutunk. A tmk- (tartós megelőző karbantartás) műhely falán megkopott aktfotók, az asztalon egy hatalmas kenyér, egyébként síri csend. Az egyik szerelő éppen egy kiflikészítő gép fölé hajol. "Itt volt ennek a masinának a tervezője, majd hanyatt esett, amikor meghallotta, hogy 18 órán keresztül hajtják ezeket, a túltermelés miatt. Kilenc van ebből a típusból, kéthavonta mind tönkremegy és idekerül. Szakács arra nem hajlandó, hogy újakat vegyen vagy legalább csökkentse a termelést. Hogy hogyan néz ki az igazgató? Nem tudom, én még nem láttam." Szürke zakós, kék v-nyakú pulóveres férfi lép mellénk, egyenesen az Álombrigád című filmből. A "Megy a magnó?" "Milyen magnó?" "Nem? Az jó." eszmecserét követően továbbsétál. Ezután a szerelő se mond többet, mi pedig átmegyünk a pékekhez.
"Öt modern kenyérgyártó gépsor volt itt, mielőtt a Szakács idekerült. A péknek csak a fotocellára kellett figyelnie, meg időnként próbaméréseket végzett. Aztán lassan elromlott mindegyik gép, azóta kézzel virgolunk fel fejenként 170 kiló kenyeret", meséli az egyik háromműszakos pék. "Azzal nyitott a vezérigazgató ´94-ben, hogy a boltosok és a szállítók bérét levette 30 százalékkal, eladta a Zsukokat és a Roburokat meg az Ivecót, pedig az még zsír új volt. Lízingelt helyette Toyotákat, de annak a részleteit a mi pénzünkből fizeti ki. Béremelés? Amióta itt van Szakács, még nem volt, huszonötezret kerestem, amikor idejött, annyi a pénzem ma is. Nekünk nincs mit vesztenünk, kitartunk a 23 százalékért a végsőkig."
A sztrájkbizottság derülés borul
A sötét folyosó végén egy kenyérdagasztó üstre hasonlító valami tűnik fel. "Ki engedélyezte, hogy itt legyenek?", kérdi, s kiderül, hogy az rt biztonsági őrét néztem, inkább méretei, mint csillogása miatt, önjáró sütőipari mechanikának. "Ki nyomott fel bennünket, hogy bent vagyunk?", próbálok oknyomozni. "Az maradjon az én titkom. Nekem a vezérigazgató titkárnője szólt le, hogy küldjem ki magukat." Miközben sűrű bocsánatkérések közepette kirúgnak, kínzó gondolat gyötör: a v-pulóveres TMK-s középvezető talán nem a dolgozók pártján áll.
Az előtérben ültetnek le bennünket, Szakács úr a tárgyalások végére tájékoztatást ígér. Addig még sok idő van, az épület parkolójából néhányszor eltűnik, majd újra felbukkan egy full extrás BMW. A portásfülkébe kukkantva kiderül, nemcsak a sajtó és a DDSZ van kizárva, egy kézzel írt utasítás szerint Deák Lászlóné is, akit "beengedni szigorúan tilos". Sosem tudjuk meg, mit követett el az a bizonyos Deákné, igaz, azt sem, miért nem hajlandó belemenni egy huszonegy üzemet tömörítő rt vezetése a 23 százalékos béremelésbe, amikor pedig a cég a megye közintézményeinek beszállítója, ezer üzleti partnere van, és a 17 maszek sütöde áraival összehasonlítva a Hajdúsági Sütödék Rt. termékei a legdrágábbak.
A sztrájkbizottság tagjai a rövid szünetekben váltakozó hangulatban tájékoztatják a sajtót, és telefonon a Nagyerdő Szállodában állomásozó szakszervezeti vezetőket. "Elfogadták a tárgyalás napirendjét", mondják, kicsivel később már arról számolnak be, hogy az rt elfogadná a béremelés mértékét, de csak április 1-jétől. "A kollektív szerződés visszaállítására nem hajlandók", jelentik ki nyolc órával a tárgyalás megkezdése utáni szünetben. Mint kiderül, Kovács József, az rt és az rt privatizálására alakult Civis Food Kft. tulajdonosa azt tervezi, hogy a céget átalakítja, és kft-k végzik majd a termelést. Kovács mellől, aki a cégbejegyzés szerint az rt igazgatósági tagja (valamint a Spektrum olajforgalmazással foglalkozó cég és a parkolóból időnként eltűnő hetes BMW tulajdonosa), a tárgyalásokról hiányzott György Géza igazgató, és nem volt jelen a cégjegyzésre jogosult négy személy közül az igazgatóság elnöke, Krasznyenkova Ljubov Olegovna, állítólag egy volt orosz ipari miniszter lánya sem.
Tiszta ügy. Ha egy rt jogutód nélkül szűnik meg, akkor nem kell végkielégítést fizetni, az pedig biztos jó üzlet, ha egy átlagban 25-30 ezer forintot kereső pék vállalkozóként virgol. A tébé- és egyéb járulék legyen majd az ő gondja.
Mindenki improvizál
Várunk tovább. A vállalatvezetés egy jól öltözött tagja hangulatjavító intézkedésként időnként felénk sétál. Õ sem tudja, hol tartanak a tárgyalások, egy dologban biztos: a sztrájkbizottság feltételei elfogadhatatlanok. "Több mint százmillió forintot jelentene a 23 százalékos követelés visszamenőleges kifizetése. Ennyi mozdítható tartaléka nincs a vállalatnak." Szavai meggyőzőek, ennél a vállalatnál mindenkinek hihet az ember, hisz mindenkit pontosan irányít és tájékoztat a menedzsment. Még a portásfülkében is ott van egy igazgatói utasítás, megakadályozva, hogy a telefonkezelő, ne adj´ isten, hülyeséget beszéljen. A direktívában az ugyan nem szerepel, hogy mikor kell felvenni a telefont, az viszont igen, hogy mit kell bele mondani: "Jó napot kívánok. Hajdúsági Sütödék Rt., központi iroda."
A sztrájkbizottsággal hajnali háromkor megszűnik az egyeztetés, a délutáni tárgyalásra az rt vezetői már el sem mennek. A szakszervezet bejelenti, csütörtök hajnali négy órakor az rt. üzemeiben sztrájkba lépnek, ám a kórházakat, óvodákat továbbra is ellátják. Mikó Lajosné, a sztrájkbizottság elnökének tájékoztatása szerint az rt 650 dolgozójából 395-en vettek részt a munkabeszüntetésen. A tmk-sok nem írták alá a sztrájkfelhívást, és elfogadták az április 1-jétől járó 13 százalékos bérfejlesztést. Csütörtök este Kovács József, az rt felügyelő-bizottsági elnöke végigjárja a debreceni üzemeket, és javaslatuk elfogadására biztatja a sztrájkolókat. A Népszabadság tudósítójának elmondja: "Egyre kevesebben fognak sztrájkolni, és mivel lesz kenyér a boltban, már nem fogja érdekelni a lakosságot, hogy van-e sztrájk a társaságnál, vagy nincsen." Kovács stratégiája tiszta: kifárasztás, megosztás, uralkodás. Péntek éjjel Tóth Attila szb-titkár és Szakács Tamás aláírja a bérmegállapodást: április 1-jétől valamennyi dolgozó 13 százalékos alapbéremelést, 5 százalék differenciált béremelést és további 2 százalékos visszamenőleges béremelést kap, ha teljesülnek a cég tervei. Szombaton (18-án) az rt dolgozói felveszik a munkát.
Kenyeres pajtások
"Ahhoz képest, hogy az rt először semmit sem akart, nem rossz ez a megállapodás. A szakszervezeti mozgalom és az ország viszont sokat vesztett ezzel az alkuval", mondta hétfő este a MaNcsnak Lakatos Gyula, aki Mikónéval együtt a sztrájkbizottság megosztottsága és az álláspont megváltoztatása miatt kivonult a tárgyalásokról, és nem is vett részt a megállapodás aláírásában. Ott, ahol azok írtak alá, akiket szóban kirúgott és ugyanúgy visszavett Szakács.
Az rt halljában a szakszervezeti letéti könyvtár (könyvtáros: Erdei Jánosné, bérelszámolás, 108-as szoba) szekrényén serlegek és kupák hirdetik az egykori szakszervezeti tagok különféle sportágakban elért kiváló eredményeit; azt például, miként került három év győzelem után a vállalat asztalitenisz-csapatához a SZOT-vándorserleg. Hazafelé a vonaton lidérces álom gyötör: Szakács és Kovács koccintanak a serlegekkel, miközben előttük térdel néhány pék, és csak virgol, virgol, virgol.
Pálinkás Szüts Róbert
