Olaszliszkai romák ellenszélben

Együtt a többiekkel

szerző
Becker András
publikálva
2012/34. (08. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szögi Lajos megölése óta Olaszliszka kimondva-kimondatlanul a roma-nem roma együttélés szimbolikus helyszínévé vált: traumákat hordoz már maga a név is. De laknak itt olyan cigányok is, akik elhagynák a gettót.

A Kossuth utca közepe táján áll a kopjafa; hervadozó koszorúival, kifakult pántlikáival inkább a szélsőjobboldali mozgalmak évről évre ismétlődő gyűlöletrendezvényeit, mintsem a tényleges emlékezést idézi. A kopjafa mögött egy összedőlt ház maradványait épp most takarítják el, állítólag egy sárospataki cigány család hagyta itt - az önkormányzat hordatja el a romokat, saját költségén. Nem messze, az út túloldalán lezárt házat mutatnak a helyiek: az egyik képviselőtestületi tag vásárolta meg fillérekért, rendezvényeik idején itt szállnak meg a gárdisták meg a jobbikosok. Arrébb üres telek, az is az övék: a rázósabb eseményeket ott tartják; magánterületen kevésbé avatkozik közbe a rendőrség.

A Dankó utcai cigánytelepen kilenc házban tizenkét család él: felnőttek, gyerekek, összesen vagy százan. Négy férfi dolgozik közmunkán, a többiek vasazni meg "tapogatni" járnak: kubikgödrökben, a Bodrog áradása után visszamaradt iszapos vizekben próbálnak puszta kézzel halat fogni.

A nyáron hetvenöt embernek lett volna közmunka a vasútnál, de végül elmaradt az egész, mert csak tizenöten vállalták, hogy naponta órákat biciklizzenek a munkába meg vissza - nagyjából harminc kilométerre kellett volna Olaszliszkától tekerni. "Negyvenhétezerért? Esőben, fagyban?" Maradtak inkább otthon.

A szegénység kézzel fogható, s a legtöbb házban van valami egyéb súlyos gond is. Horváték a ház előtti lépcsőn ülve nézik a lenyugvó napot - villany sincs, jobb szórakozásuk nemigen akad; 22 500 forintból kell kettőjüknek megélni, ennyi segélyt kaphatnak, lévén rendesen, törvényesen házasok, és egy családnak csak egy segély jár. A férfi évek óta nem dolgozik, a három gyereket elvitte a gyámügy ("a szülők vándorló életmódot folytatnak" - indokolt a határozat), a családi pótlékot is a gyám kapja. "Valóságos kommandó jött értük, gyámügyesek, rendőrök vagy három kisbusszal - meséli Horvát, hogy vitték el az övéit. - Az asszony kiszökött az ablakon a kicsikkel, de elkapták. Pedig akkor három napja jöttünk vissza Pácinból, hétfőn készültünk beiratkozni, és tudhatták, hogy a gyerekek rendesen jártak iskolába." Egyetlen biztosnak tűnő pont van az életükben, a komfort nélküli ház a telep közepén, de a gyámügynek ez kevés: noha a gyerekek akarták, és a nevelőszülők is beleegyeztek, az illetékes előadó nem engedélyezte, hogy a nyári szünetben két hétre visszaköltözhessenek a szülőkhöz. Nincs hova menni, de maradni sem biztos, hogy lehet, Horvát szerint az önkormányzat nem engedi, hogy állandóra bejelentkezzen - a valóság az, hogy nincs a nevén a ház. Már az előző tulajdonos sem íratta át a saját nevére, meg a kettővel azelőtti sem. A telepi "szocpolos" házak egy cipőben járnak: mivel "rá van terhelve" az építésre felvett három-négy gyerek után járó szocpol, már az első tulajdonos is feketén adta tovább, és ettől kezdve egyetlen adásvételt sem legalizáltak. Bár a férfi gyerekkora óta itt él, ahhoz, hogy állandó lakosok lehessenek Olaszliszkán, legalább négy-öt adásvételi szerződés és földhivatali bejegyzés költségét kellene előteremtenie - maga az ingatlan sem ér ennyit.


Fotó: Németh Dániel

 

Valami büdös

"Volt már maga itt, az általános iskolában? - kérdezi Andrássy István alpolgármester. - Mert én voltam, menjen be maga is egyszer. Büdös van, büdösek a gyerekek. Én komolyan sajnálom a pedagógusokat." Az önkormányzati vezető három éve költözött vissza a faluba, nem sokkal később le is tette a névjegyét: egy este eltűntek az édesanyja tyúkjai - Andrássy másnap lement a cigánysorra, és a zsebéből éles lőszereket osztogatott az ottani romáknak, némi magyarázatot is fűzve a töltényekhez. A történet azóta is közszájon forog a faluban, de az alpolgármester maga is szívesen dicsekszik vele. A romák értettek az üzenetből - csak az alpolgármester nem érti, miért nézik őt jobbikosnak. Talán mert a legutóbbi jobbikos megemlékezésen ő is felbukkant: saját magyarázata szerint civilként járt arra, és a felállított színpaddal kapcsolatban beszélt a rendezvény szervezőivel - a helyi roma közösség másképp értelmezi az alpolgármesteri gesztust.

"Lehetőséget akarunk adni nekik a tisztálkodásra" - magyarázza helyettesével egybehangzón Kerekes Attila polgármester, miért próbáltak indulni a TÁMOP 5.3.6 jelű pályázaton. (A programról lásd: Ott maradsz!, Magyar Narancs, 2012. március 1.) Az ún. komplex telepprogram összesen 4,7 milliárd forintot, pályázónkként maximum 150 millió forintos keretösszeget biztosít az alábbi célokra: "Javuljon a telepeken és telepszerű lakókörnyezetben élők szolgáltatásokhoz való hozzáférése; Javuljon a bevont személyek képzettségi szintje; Növekedjen azon személyek száma, akik társadalmi felzárkózást segítő, különösen oktatási, képzési és foglalkoztatási programokba kapcsolódnak (...)."

Olaszliszkán a pályázati forrásból többek között két konténert akartak vásárolni, darabját 35 millió forintért. Az egyik egy közös fürdő lett volna - ehhez kapcsolódott volna a pályázati kiírásnak megfelelően humánszolgáltatás is: a kiírásban szereplő egyéni fejlesztésen alapuló képzés a helyiek értelmezésében nagyjából azt jelenti, hogy a védőnő megtanította volna őket, miképp kell a zuhanyt és a mosógépet használni. A másik konténer lényegében afféle modernizált mosókonyhaként szolgálta volna a Dankó utcaiak higiéniájának javítását. A telepen élők a tervet távolról sem ünneplik, az asszonyok többsége kifejezetten sértőnek találja a polgármesteri ötleteket, és alig titkolt felháborodással magyarázza, hogy ő egy lavórral és a közkútról felcipelt vízzel is tisztán tudja tartani a családját. Azt meg persze honnét is tudnák, hogy az elképesztően pazarló megoldás (a konténeres vizesblokk családonként nagyjából hatmillió forintból teremtene lehetőséget a közös fürdő- és mosodahasználatra) nem közvetlenül a polgármesterék előítéletességéből következik, a falu vezetői csak élnek egy kínálkozó lehetőséggel: a pályázati kiírás kifejezetten ezt a megoldást támogatja.

De a telepiek a maguk tájékozatlanságában is mintha pontosan megértették volna a kiíró valós, ám nyíltan ki nem mondott szándékát: egyik félelmük szerint a konténerekkel elzárnák azt az egyetlen utat közvetlenül a falu felé. Lényegében elvágnák a gettót a település többi részétől, úgy, hogy egyetlen kijárat maradna - amit a körülmények esetleges rosszabbra fordulásakor könnyebben lehet majd ellenőrizni. Ebben az esetben az évente ismétlődő szélsőjobbos gyűlöletpartik idején sem lesz más menekülési útvonaluk a telepi cigányoknak. S ha lesz vizesblokk, a romák szerint a falu vezetői sokkal szigorúbban fogják ellenőrizni, hogy mennyire tiszták a gyerekek, és jön a segélymegvonás, majd végső megoldásként a gyámügy. "Pedig nézze meg, milyen az út itt - mutat végig a poros telepen az egyik asszony. Ha leesik az eső, csurom sárban kell a gyerekeknek az iskolába menni. Inkább csinálnák meg az utat, és hoznák be a házakba a vizet."

Ez a lehetőség fel sem merült, de úgy tűnik, a Balog Zoltán intenciói szerint kiírt telepprogram sem fog itt megvalósulni. "A kisebbség vezetője megakasztotta a pályázat-előkészítést - mondja érezhető csalódottsággal a polgármester. - Mivel a harmadik előkészítő megbeszélésünkre váratlanul beállított, és közölte, hogy tiltakozik a 'luxusgettó' ellen, és ki fogja hozni a romákat a Dankó utcából, leállítottuk az előkészületet."

"Ugye, van fenntartási kötelezettség, és így, a Fercsák ellenében nem lehetett vállalni a pályázatot, hiszen ha tényleg kihozza a kisebbséget, bukhatjuk a programot, és azzal veszélybe kerülhetnek a többi pályázataink is" - teszi hozzá Andrássy alpolgármester.

Fercsák megakaszt

Fercsák László, az olaszliszkai kisebbségi önkormányzat elnöke maga is a telepen nőtt fel. "Ha látták volna, mennyire más volt még akkor a Dankó - még a nyolcvanas években tele volt virággal meg gyümölcsfákkal." Most már ennek nyoma sincs, a gyümölcsfákat rég kivágták és eltüzelték, a virágokat meg a mostani látvány alapján elhinni is nehéz. A településen feltűnően sok a romos vagy félig elbontott ház, és a lepusztulás az ingatlanárak csökkenésével nyilván nem lassul. Lakható ház már százezer forintért kapható Olaszliszkán - kézenfekvő volt a kérdés, miért nem vásárol inkább az önkormányzat valami lakhatást ennek a tizenkét családnak a konténerek költségének tizedéből. "Meg is ölnének minket a helyiek - mondja félig viccesen a polgármester -, és az önkormányzatnak egyébként sincs erre forrása." A helyettese erre valami zavaros pszichológiai fejtegetésbe fog arról, hogy a romák mindig csoportosulnak, mert együtt szeretnek lenni, és hogy nem lehet tartani egy falunapot, mert alighogy elkezdődik, máris megjelennek a szomszéd településekről a rokonok. "Ahol egy család letelepszik, oda hamarosan jön a többi is, lelakják a helyet, aztán továbbállnak. Jobb, ha egy helyen maradnak" - vonatkoztatja a falunapos példát Andrássy alpolgármester a lakhatás általánosabb összefüggéseire, és egyben rá is világít a telepprogram iránti lelkesedésük egyik rejtett rugójára: láthatóan mindketten úgy gondolják, hogy a telepi romák ott, együtt vannak a legjobb helyen.

A harmadik előkészítő megbeszélésen, melyet a pályázat konzorciumi tagjai tartottak - az önkormányzat, az Ökumenikus Szeretetszolgálat és a Türr István Képző és Kutató Intézet képviselői mellett a megyei kisebbségi elnök, Farkas Félix is kötelező résztvevő a pályázati kiírás szerint, de ő egyszer sem jelent meg -, hívatlanul is megjelent Fercsák, és közölte: a helyi cigányság képviselőjeként nemhogy nem támogatja, de határozottan ellenzi a telepprogramot. És ha nem megy az önkormányzattal együttműködve, akkor egymaga fog hozzá a gettó felszámolásához.

Nem beszélt a levegőbe: egy család már ki is költözött a Dankó utcából, a héten jön a következő, és úgy tervezi, idén még legalább három családot fog kihozni. "Öt-tíz ezer forintokért lehet már lakható házakat bérelni: előbb-utóbb kint lesz mindenki, akinek erre igénye van." Persze van, aki inkább maradna a saját ingatlanában, akármilyen is az, és van olyan is, aki még havi tízezer forint pluszköltséget sem bír el, de előbb-utóbb mindenkinek lesz valami megoldás - legalábbis Fercsák reményei szerint. "Ha tudunk adni munkát, merik majd vállalni az albérletet. És lesz munka is előbb-utóbb. Ha minden sikerül, még az idén el tudunk indulni a tanodával, hogy valami kis esélyt adjunk a telepi gyerekeknek."

A támogatásra szükség is volna: érettségit adó képzésen szinte senki nem tanul, de a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése is nem várt akadályokba ütközik. A telep egyik büszkesége, Móni szeptembertől utolsó éves fodrásztanuló - az iskolában értésére adták, hogy a sikeres vizsgához elengedhetetlen néhány kellék beszerzése. A három gyerekét egyedül nevelő mama a hírtől kissé tanácstalanná vált, mert kiderült, hogy a néhány kellék minimum százezer forintba kerül.

A szőlőben

A Fercsák-féle telepfelszámolásnak már van is egy működő eleme, január óta nyolc embert foglalkoztat az általa bérelt nyolc hektár szőlőben - teljes állásban, legálisan, havi nettó 93 ezer forintért. Tavaly gondolt egyet, és megkereste a Polgár Alapítványt, adnának-e kölcsönt szőlőtermesztési programjára. Nem hajtották el, de konkrét számokat kértek: számlákat az eddigi tevékenységéről, költségvetést, üzleti tervet. Hosszú számolás és egyezkedés után végül megszületett az együttműködési megállapodás. Ennek értelmében a roma szőlős vállalkozó egy éven keresztül foglalkoztat nyolc tartósan munkanélküli embert, akikre a Start-program révén ötvenszázalékos bértámogatást kap a munkaügyi központtól - a bérük másik ötven százalékát kölcsönként az alapítvány biztosítja. További feltétel volt, hogy a szőlő nyereségéből - miután visszafizette az alapítványnak a kölcsönt - fejenként százezer forintot kioszt a dolgozók között, és az így megmaradt nyereség felét a következő évi programba fekteti be. Ami ezen felül marad, Fercsák vállalkozói haszna.

Eddig minden jól alakul, a jég sem verte el a termést, és idén jó ára lesz a szőlőnek. Terv szerint két év múlva a mostani alkalmazottak fele már önfoglalkoztatóként, esetleg másokat is foglalkoztatva, Fercsák cégével szerződve maga gazdálkodik - ha minden jól megy, már legalább harminc hektáron. A roma szőlősgazda eggyel tovább akar lépni. Kifelé a reménytelen mélyszegénység ördögi köreiből - együtt a többiekkel.

szerző
Becker András
publikálva
2012/34. (08. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 beckera
    beckera
    2012. szeptember 25., kedd 16:16
    Én úgy tudom, folyamatban van a dolog.
  2. 1 thalassa
    thalassa
    2012. szeptember 21., péntek 19:57
    A TÁMOP 5.3.6 miatt remélem előbb-utóbb felelősségre vonják balog lelkészt. A pályáza elsődleges célja a cigányok végleges gettóba szorítása, miközben a pályázatból kiszorították a helyi roma önkormányzatokat. Lsd. Bátonyterenye; Közbeszrzés nélkül helyzetbe hozták a Türr István Képzőközpontot, azzal, hogy egyszerűen beírták a pályázatba, hogy csak velük lehet képzést szervezni a programban, a többi felnőttképző intézménynek lehetősége sem volt a pályázatban részt venni. Egészen elképesztő az egész, egy talpraesett újságíró utánajárhatna.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Uniós embargó
Magyar következmények
Felsőoktatás
Palkovics László az átalakításokról
Interjúk
Visky András, Bitó László
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...

Szüret

Végül köszönöm személyes jókívánságait, amit ezúton viszonzok anyaként, kulturális és oktatási bizottsági elnökként és Magyarország második legerősebb pártja, a Jobbik országgyűlési képviselőjeként.
Dúró Dóra levele Pozsgai Zsoltnak, Magyar Hírlap még több Szüret...