Napokkal ezelőtt megszületett a döntés, és alig hisszük el, hogy egy tollvonással el lehetett törölni nemzedéknyi pedagógus és több nemzedéknyi diák munkáját. Az immár a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába került váci Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium is áldozatul esett a kormány „több szakmunkást a magyar iparnak” című projektjének. Történt ez annak ellenére, hogy a Boronkay idén első helyre került a kompetenciavizsgák, érettségi- és versenyeredmények alapján összeállított országos szakközépiskolai rangsorban. A döntés értelmében idén már nem vehetnek fel tanulókat a gimnáziumi osztályokba. Az utolsó utáni pillanatban az NGM annyit engedélyezett, hogy két turisztika szakos osztályt indíthatnak helyette, csakhogy ilyen szakon a városban másik két középiskolában is tanulnak. Érthető, hogy ott is lázonganak a láthatóan előkészítetlen, hasraütésszerűen meghozott döntés miatt.
| Legújabb információnk, hogy az NGM visszakozott, és engedélyezte két két tannyelvű osztály indítását a Boronkay György Műszaki Szakközépiskolába és Gimnáziumban, de ezt még nem erősítették meg írásban az NGM honlapján. |
Önkormányzati képviselőként és szülőként végig abban bíztam, hogy nem lesz belőle politikai ügy, nem kell aláírást gyűjteni, tüntetni, levelekkel bombázni az illetékes minisztériumot, elég lesz ez a legjobbkor jött dicső első hely azok mellé a nem mindennapi tanulmányi- és sporteredmények mellé, amelyek az iskolát húsz éves fennállása óta mindig is jellemezték. A városban viccesen szoktuk mondogatni, hogy Vácon háromféle embertípus létezik, aki volt boronkays, aki most az, és aki majd lesz.
A 2005-ben az egyházi kárpótlás során a város szélére felépített iskola nem elhelyezkedésével vagy könnyű megközelíthetőségével jelent vonzerőt. Népszerűségét az itt kínált értékek teremtették meg és növelték tanévről tanévre. Mára bebizonyosodott, hogy a különböző képzések jótékony húzó hatással vannak egymásra, tágítják az itt tanuló diákok látókörét és képességét az új, a más befogadására. Az iskola egyik emblematikus tanáráról, Boronkay Györgyről elnevezett két tanítási nyelvű gimnázium és szakközépiskolában 1400 diák tanul és 80 pedagógus dolgozik, az intézmény idén nyerte el másodszor a Kiváló Tehetséggondozó címet. A Boronkayt nemcsak Vác kiváló tanulói jelölik meg rendre a jelentkezési lapon első helyen, de a térségből is rengetegen jönnek, folyamatosan 5-6-szoros a túljelentkezés.
A Boronkay 2005-ben az egyházi kárpótlás sodrában került ki a város szélére addigi belvárosi épületéből. Vácon, hiszen katolikus egyházmegyei központról beszélünk, számos egyházi iskola működik. Szinte minden felekezetnek van óvodája, a belvárosban van katolikus általános iskola, piarista gimnázium és katolikus főiskola. Nincsen viszont a belvárosban állami fenntartású gimnázium, ami jelentősen rontja a közismerten rossz közlekedéssel sújtott közeli nógrádi falvak tanulóinak iskolaválasztási esélyeit; a város szélére száműzött két állami gimnáziumból (Boronkay és Madách) ugyanis elég bonyolult délután hazajutni a környező falvak többségébe Az egyházi kárpótlás értelmében 2005-ig kb. 2000 diák kényszerült kiköltözni a városközponttól távol eső, üresen álló volt Esze Tamás laktanya területére, ahol három középiskolát helyeztek el. Azóta itt működik a két állami gimnázium mellett a kereskedelmi és vendéglátó szakközépiskola, amely egy váratlan fordulattal két éve került a református egyház fenntartásába.
Nem tudom, hogy a vegyes típusú középiskolák – amelyekben gimnáziumi és szakközépiskolai képzés folyik – tervezett megszüntetését orrontotta-e meg a Boronkay vezetése, és azért jutott 2013-ban arra az elhatározásra, hogy ők is kérik az egyházi fenntartásba való átvételt, vagy más önkormányzati iskolák példáját követve a részleges szabadság és az egyházi iskolákra inkább jellemző kiegyensúlyozott finanszírozás reményében tette ezt. Tény azonban, hogy a Boronkay is szeretett volna bekéredzkedni valamelyik egyház palástja alá, és végül a Baptista Egyház be is fogadta a kérésüket. A szülők és a tanárok először megdöbbentek, de ismerve az iskola országos tanulmányi és sporteredményeit, a felsőfokú oktatási intézményekbe felvettek 90 %-os arányát, úgy döntöttek, hogy beleegyezésüket adják. Az én négy gyermekem addigra már kijárta az iskolát, és amikor rákérdeztem egy-két érintett „hitetlen” szülőnél, mégis, hogy képzelik el az iskolai vallásgyakorlatot, azt a kitérő választ kaptam, hogy nem is a Baptista Egyházhoz, hanem a Baptista Szeretetszolgálathoz kerül az iskola, és az más. Az átigazolást akkor a váci képviselő-testület is támogatta. Az utolsó pillanatban azonban az akkori fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériuma elkaszálta a tervet; városi pletykák szerint, az EMMI osztályvezetője nem akart megválni az egyik legjobb iskolájuktól.
| ||
Idén májusban azonban fordult a kocka. Egy kormányrendelet értelmében 300 szakképző iskolát helyeztek át az oktatási tárca fennhatósága alatt lévő KLIK-től a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Csakhogy ezek között volt 31, a Boronkayhoz hasonlóan vegyes típusú oktatási intézmény, amelyekről, ígérték az oktatási tárcánál, személyre szabott döntések születnek majd. Persze, az érintett intézményeket veszélyeztette a kormány nem titkolt törekvése, hogy korlátozná a gimnáziumi létszámot, és növelné a szakközépiskolai és szakiskolai képzésben részt vevők arányát. Ennek végigvitelében egyébként hangsúlyos szerep jutna a Parragh László vezette Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának. Orbán Viktor több fórumon is azt nyilatkozta, hogy „a szakmunkásképzésnek a becsületét vissza kell adni. Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés”-hangoztatta. Azt, hogy a korábban olykor kényszerűségből létrejött, gyengén teljesítő gimnáziumok helyett szakképzettséget adó iskolák működjenek, akár jó törekvésnek is tarthatjuk – csakhogy a Boronkay esetében szó sincs erről. Az iskola évfolyamonként két gimnáziumi osztálya a tanulmányi teljesítményét tekintve városunk két legeredményesebb osztálya. Ezek megszüntetése azzal a nem kívánt következménnyel járhatna, hogy Vác és a térség legkiválóbb végzős általános iskolásai közül többen máshol folytatnák. Idetartozik még, hogy az iskola az országban egyedülálló fizikai laboratóriummal rendelkezik, egyik fizikatanára életműve ez, amelyet az iskolának adományozott, és amelyre a megváltozott képzési forma miatt aligha lesz továbbra szükség. A gimnáziumi osztályokban folyó, kiemelkedő szintű természettudományos oktatás ugyanis megszűnik, a gimnázium helyett átmenetileg engedélyezett turisztika szakos osztályokban nem lesz fizika, földrajz és kémia, és a heti öt óra matematika helyett heti kettő lesz. Ennek persze egyenes következménye, hogy a Vácról érkező, eddig kiemelkedő természettudományos tudású boronkaysok hamarosan nem „rúgják már be” a Budapesti Műszaki Egyetem, a Corvinus vagy az orvosi egyetem kapuját.
Sovány vigasz, hogy az országban nem mi vagyunk az egyedüliek, hiszen a győri Krúdy Gyula sikergimnázium is hasonló sorsra jutott, azzal a különbséggel, hogy ott, látva a szülők és a diákok ellenkezését, Borkai Zsolt fideszes polgármester bátran kiállt az iskola gimnáziumi képzésének megtartása mellett. Borkai erről a Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy „a gimnáziumi helyek megszüntetésére semmi szükség sincs, sőt azok hozzátartoznak egy sokoldalúan művelt város oktatási lehetőségeihez”. Kara Ákos győri országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára pedig a döntést követő második napon már azt jelentette be, hogy „a Nemzetgazdasági Minisztérium nyitott volt a helyi emberek, a város polgármestere véleményére, s úgy döntött, megmaradhat a gimnáziumi képzés a Krúdyban. Ezzel szemben Vácon a füle botját sem mozdította a testület, ami azért is fájdalmas, mert a város egyszer már átélt egy sokkot az állami iskolák városközpontból való kitelepítésekor; ez minden társadalmi és vállalkozási szektort érintett, ugyanis az a kétezer fős 14-19 éves korosztály, amely most a város szélén tanul, korábban szerves része volt a váci belváros életének. A mostani döntéssel egyébként a 32ezres lakosú Vácon jelentősen az országos átlag alá csökkenhet a gimnazisták számaránya, ráadásul kalkulálni kell azzal is, hogy az immáron a Boronkayt nem választható fiatalok (és szüleik) nem automatikusan fogják a másik két váci gimnáziumot (Madáchot vagy a Piaristát) megjelölni. Ennek a folyamatnak a beindulása biztosan nem érdeke a városnak.
Sokan tudjuk szülőként és diákként, hogy a Boronkay sikerének kulcsa az egységes, szakmailag és érzelmileg elkötelezett tanári kar. A nyelvórák és más természettudományos órák számának csökkentése most sok tanárnak, kiváló eddigi teljesítményük ellenére egzisztenciális problémát okoz, és mivel a közismereti tanárok számára Vácon nincs plusz álláslehetőség, könnyen ez elköltözésükhöz vezet. Ugyanekkora baj, hogy szakmai tanárokból kevés van, a jelenlegi helyeket sem tudják mindig betölteni a szakiskolákban és szakközépiskolákban. Vácon arról sincs szó, hogy az ipari beruházások nagy száma indokolná a szakmunkásképzés felfuttatását, hiszen a helyi ipari szakközép- és szakiskolában sok egyéb mellett gépészeti, villamosipari, faipari szakembereket képeznek, akik csak kis számban tudnak elhelyezkedni a városban az alig néhány közepes üzemben. Évtizedek óta üresen állnak, hogy csak a legnagyobbakat említsük, a Forte gyár, a Hajógyár ipari csarnokai, de a régi „Izzó” helyére költözött General Electronic is elhagyta már a várost.
Hiába ösztönöztem a város vezetőit egy egyesületből bejutott képviselőként a közbenjárásra, a kormánypárti képviselők oldaláról elutasításban volt részem akkor is, amikor egy általam megfogalmazott, szakmai érveket tartalmazó levél aláírására kértem őket. Annyit értem el, hogy a váci képviselő-testület megszavazta: támogatja a Boronkay egybentartását, de ennél tovább, véleményem szerint a Fidesz-KDNP-s képviselők kormányhoz való rosszul értelmezett lojalitása miatt nem jutottunk. Bizonyára váltottak szót a minisztérium valamelyik emberével, de hogy egyáltalán eljutott-e a testület határozata a döntéshozók elé, máig nem derült ki. Az önkormányzati újságban egyetlen egyszer sem említették meg, hogy a testületi ülésen egyáltalán előkerült a Boronkay ügye, a lakosság erről csak a facebook-on keresztül értesülhetett. Hiába nyilatkoztam a városi televízióban, ez a húsbavágó téma a híradóba sem fért be. Többször javasoltam, hogy Harrach Péter országgyűlési képviselőnkön keresztül hozzuk a minisztérium tudomására a testület állásfoglalását, úgy tudom, ez nem történt meg; talán ellenzéki képviselőként „túlságosan rárepültem a témára”. A szülők azonban mindeközben leveleket írtak, aláírásokat gyűjtöttek és juttattak el a Nemzetgazdasági Minisztériumba, sőt a térség számos polgármestere kérte a Boronkay gimnáziumi képzésének megtartását.
Ma sem tudom, városi politikusként helyes volt-e elfogadni Fábián Gábor iskolaigazgató nyomatékos kérését, hogy „ne legyen politikai ügy a Boronkayból”, ő ugyanis az utolsó utáni pillanatig bízott benne, hogy a szakmai teljesítményük elég lesz az iskola megmentéséhez. Más városok sikeres lobbitevékenységét látva – mert nem a győri Krúdy volt az egyetlen olyan vegyes típusú középiskola, ahol megmaradhatott a gimnázium – ma úgy gondolom, hiba volt csupán a szakmai egyeztetésektől eredményt várni. Egyáltalán, milyen szakmai egyeztetés előzhette meg azt a döntést, amely egyik nap még csupán a gimnázium megszüntetéséről szólt, majd másnap a turisztika szak indítását engedélyezte? Információim szerint egyébként a Boronkay sorsa az oktatási tárca és a Nemzeti Szakképzési Hivatalért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium erőpróbája is. Most mindenesetre ott tartunk, hogy az idén már a Váci Szakképzési Centrum egyik iskolájaként működik a Boronkay. Habár a fenntartó NGM különféle magyarázatokkal áll elő, szerintem csak idő kérdése, hogy a Boronkayban szép csendesen megszűnjön a nehezen kierőszakolt turisztikai képzés is, és az országelső iskola szinte észrevétlenül fog beállni a szakmát nyújtó szakiskolák sorába.
A szerző újságíró, váci független képviselő
