Varga Gergő: „A NER koffeinmentes sztálinizmus”

Belpol

Gyurcsánytól tudja, milyen ízű a könnygáz, Orbán megmutatta neki a Gyorskocsit belülről, Áder miatt aktív politikai szereplő lett.

Magyar Narancs: Aktivista vagy egyszerű tüntető vagy?

Varga Gergő: Nem szeretem az aktivista kifejezést. Az a baj vele, hogy leválasztja a politikát a személytől. Ha azt mondjuk, hogy vannak aktivistáink, akkor azt mondjuk, hogy a politikai cselekvést kiszerveztük egy csapatnak, akik majd csinálják helyettünk. Úgy szerintem nem lehet politikát csinálni, mert az a vége, ami most is van. Magyarországon ez volt az elterjedt megoldás, hogy igazából senkinek sincs aktív politikai szerepe, maximum a tüntetéseken megmutathatta, ha akarta, de ennyi. Én az egyes szám első személy politikáját követem: kiállok a saját érdekeimért és azért, amit helyesnek tartok. Teljesen magánemberként csatlakoztam a tüntetésekhez április 9-én, vasárnap. Marcival jóban vagyunk, hasonlóan jár az agyunk, de eddig nem voltam aktív politikai szereplő. Régen, még a korai 4K! szervezésében voltam benne, de az sem aktivizmus, inkább szituatív ökörködés volt.

false

 

Fotó: Bankó Gábor

MN: A vasárnapi tüntetés előtt jártál demonstrálni?

VG: 2006 óta járok tüntetni. Nagyon jólesett, hogy Gyurcsány Ferenc kiállt mellettem, mert miatta tudom, milyen íze van a könnygáznak. Elmehet a picsába továbbra is. Azt láttam, hogy a tüntetések nagyon hamar lehalnak. Hiába vesz részt sok ember, mindenki azt várja, hogy legyen egy párt vagy egy politikus, aki lehetőleg még nem szerepelt sehol. A legutóbbi agyrém az Előretolt Helyőrség Íróakadémia elleni kis tüntetésen ért, volt egy nonszensz pillanat, mikor tárgyakat pakoltunk egy lépcsőre, és a szervezők felhívták a figyelmet, hogy úgy tegyük le a cuccokat, hogy véletlenül se akadályozzuk a ki- és bemenetet. Pedig a tüntetésnek épp az a lényege, hogy akadályozunk, azzal hívjuk fel magunkra a figyelmet, hogy ez komoly ügy és marha mérgesek vagyunk. Úgy nem lehet tüntetni, hogy közben próbálunk észrevétlenek maradni, mert akkor az annyi, hogy azt mondom, ezzel nem értek egyet, de ezt egy Facebook-kommentben is le lehet rendezni. Követem, mi történik a politikában, és ha van olyan tüntetés, ami hozzám közel áll, akkor arra kimegyek. Most is így történt.

MN: Mit gondolsz a mai politikai berendezkedésről?

VG: Szerintem a NER koffeinmentes sztálinizmus. A mai magyar állam nem egy állam, csak annyit tesz, hogy az uniós pénzeket megpróbálja elosztani, az adófizetők pénzét pedig a saját zsebe felé irányítani, emellett finanszíroz egy médiavalóság-kreáló gépezetet, amivel a konszenzust megpróbálja megalkotni és felmutatni, hogy van. És ennyi. Ezek lopnak, és mivel semmilyen értelmes politikai tevékenységük nincs, nagyon cinikus módon gyűlöletet szítanak. A liberális demokráciában és ebben a választási rendszerben az a csapda, hogy nincs szükség ötvenszázalékos támogatottságra, hogy kiegyezzünk több réteggel, hanem épp elég, ha egy tömbünk van, és ha az nagyobb, mint a többi, nyertünk. A Fidesz még mindig abból él, hogy a szocialista kormányok mennyire elkúrták. Kitermeltek egy olyan politikai réteget, amire senki nem fog szavazni – bár, ahogy látjuk, Botka László megpróbálja visszafordítani az MSZP hajóját, és lassan még a tőke szót is a szájára emeli, ami nagyon bájos –, erre a Fidesz azt mondja, hogy a menekültek, a liberálisok, szoftosan már zsidóznak, aztán ott vannak a melegek, kiemelik, hogy ezek nem magyarok, és ez elég ahhoz a 30 százalékhoz, ami megadja a jelen választási rendszerben a pártnak a kétharmadot. Ez nem egy állam. Ez nem értünk van, hanem ellenünk.

MN: Miért a lex CEU aláírása volt az a pont, amikor úgy gondoltad, többet kellene tenni?

VG: A lex CEU szimbolikus ügy lett abban a tekintetben, hogy nem oktatási ügy. TGM-mel értek egyet, miszerint  az van, hogy majdnem befejeztük már a faji állam kiépítését, de ezek a hülye, liberális, kozmopolita zsidók nem hagyják, ezért el kell őket takarítani, ahogy Németh Szilárd nemegyszer meg is mondta már. Ha ezt át tudja verekedni a NER, akkor nincs visszaút, onnantól kezdve ez tényleg egy autokrácia. Nagyon sok ember érezte szerintem ugyanezt. Nyolcvanezer ember nem csak a CEU-ért állt oda. És ugye tovább élt a felháborodás, a tüntetés után nagyon sokan nem mentek haza. Van személyes érintettségem, mert rengeteg barátom, ismerősöm a CEU-ra járt vagy jár, és akkor éreztem, hogy ez valami más, mikor elkezdtek olyan ismerőseim Facebookon írogatni a tüntetés miatt, akiket soha nem láttam tényleges politikai aktivitást kifejteni. Azt éreztem, hogy valami átszakadt, ez már valami teljesen más.

false

 

Fotó: Bankó Gábor

MN: Azt, hogy mi történt a Sándor-palotánál, valószínűleg már csak az nem tudja, aki nem akarja.

VG: A legjobban dokumentált flakondobás.

MN: Azt azért mondd el mégis, mikor belevágtatok Marcival, tisztában voltatok azzal, hogy a tetteteknek lehetnek következményei. Hogy mértétek fel a helyzetet?

VG: Az benne volt a pakliban, hogy elő leszünk állítva. Ha csak azt akartuk volna, hogy narancssárga legyen a Sándor-palota, akkor csak narancssárga lett volna a Sándor-palota, és azóta nem beszélgetnénk arról emberekkel, hogy miért csináltuk, hanem csak megtettük volna. Azért volt fontos, hogy arcunkat vállalva csináljuk, hogy felmérhető legyen, hol tart az autokrácia kiépítése. Hogy kiderüljön, hogyan bírál el valamit a NER, ami megijeszti. Vagy egyáltalán megijed-e. Normális nyugati demokráciában egy ilyen akció azzal jár, hogy maximum felírják az adataid, hogy aztán fizesd ki a takarítás költségeit. Szevasz, ejnye-bejnye. Az, hogy minket rabláncon vezettek elő, benntartottak 72 óráig és megpróbálnak eltaposni, sok mindenre választ ad. Az első kérdés a tüntetések elején az volt, hiszünk-e még abban, hogy a Fideszt le lehet váltani választás útján. A következő, amit most fel lehet tenni ezek után, hogy hiszünk-e még abban, hogy ez az ügyészség, ez a bíróság el fogja ítélni azokat az embereket, akik szétlopták az országot.

MN: Mik a válaszaid?

VG: Nem és nem.

MN: Mit szóltál az ítélethez?

VG: A normális demokrácia elvét követve ezt az ügyet még így is, hogy bevittek, pénzbírsággal ejtették volna. Volt bennünk némi cinikus gondolat, hogy minket most majd jól megbasznak, hogy példát statuáljanak. És mikor kimondta a bíró az ítéletet, azt gondoltam, hogy na, ez történik.

MN: Mit kell vagy lehet tenni ahhoz, hogy változás történjen?

VG: Azt még nem tudom, senki sem tudja. Aki mást állít, az hazudik. Nagyon érdekes dolog történik, ilyet még nem látott Budapest. A 2006-os tüntetés sem ilyen volt, mert akkor erős irányítás és akarat volt azt illetően, mit akar a nép, hogy „Gyurcsány, takarodj!”. De most az van, hogy a pesti nép kivonul, nem megy haza, nincsenek irányítók, a szervezők épp csak annyit tesznek, hogy létrehoznak egy Facebook-eventet, összeraknak egy színpadot és szereznek hangosítást, ennyi. A pesti nép tömegpszichológia útján találja ki nagyjából, mit csináljon. Másnap a sajtóban meg megvitatjuk, mi történt. Ilyet a berlini szélsőbal csinál egyébként, ott szokott olyan lenni, hogy a különböző médiumokban megvitatják, mi is a teendő. Szóval, ez valami újnak a születése. Ez egészen biztos, akkor is, ha még nem tudjuk, mi következik. Az tuti, hogy tovább kell lépni abból az állapotból, hogy azt mondjuk, elegünk van, mert az nem követelés, meg onnan, hogy ezek lopnak, mert az meg evidencia. Most kell felállítanunk azokat az új világnézeteket, hogy oké, mit szeretnénk ehelyett. Legyen annyi önbizalom ebben a tömegben, csoportosulásban, hogy azt mondja: „ezeket most akárhogy, de el fogjuk takarítani”, pipa, de meg kell tudja fogalmazni, mit akar helyettük, mert az egy pozitív cél, amiért lehet küzdeni. Felmerült például, hogy akarunk egy rendes választási rendszert, ami mindenkinek esélyt ad, az biztos, hogy el kell takarítani a NER bebetonozottságát, meg kell akadályozni a vagyonok átmentését stb. Az én véleményem az – és majd meglátjuk, a tömegnek is ez lesz-e véleménye, ez lesz-e a konszenzus –, hogy a jelenlegi rendszer a nyertesek rendszere, a Fidesz bázisát azok az emberek jelentik, akik a rendszerváltás után meg tudtak gazdagodni és továbbra is gazdagok, közben meg négy és fél millió ember nyomorog, az állam valahol konkrétan már megszűnt, mert nem tudja ellátni a feladatait sem az egészségügy, sem a rendfenntartás, sem az oktatás területein, sőt még tovább rohasztja ezeket. Ezt vissza kell fordítani, látszik, hogy ez a fajta „adj neki” kapitalizmus nem jött be, gondolom, az volt az idea a rendszerváltáskor, hogy egy szabad piaci rendszerben nem lehet diktatúrát kiépíteni, most meg azt látjuk, hogy hát, sikerült. A kapitalizmus meg emellett köszöni, jól van. Azon kell elgondolkodni, hogy az új rendszer, amit majd akarunk, milyen legyen, és hogy áll ezekhez a kérdésekhez.

MN: Hogy jöhet létre ez az új rendszer?

VG: Nyilván egy idő után valakiket ki kell jelölni, hogy legalább tárgyaljanak... De lehet, hogy még nem tartunk ott. Annyi biztos, hogy ebben a szakaszban tágítani kell a követelések sorát, hogy minél több embert bevonjunk. Ez a tömeg kritikus, de még nem elégséges. Még nem országosak a tüntetések, az első lépés az, hogy ez az egész ne egy budapesti, hanem országos ügy legyen. Ha ez megvan, sokkal tisztább lesz a helyzet, a koordinációs feladatok úgyis kijelölnek majd ügyvivőket, akiknek a képviselet lesz a feladatuk.

MN: Magadnak milyen szerepet szánsz?

VG: Most kezd beindulni a munkám, ami elég fontos számomra, ezért egyelőre nem annyira tudom. A startup-lét fázisai közül a nem annyira nagy pörgés után most jön a kilövés szakasza, meglátjuk, hogy fogok tudni balanszírozni.

MN: Mit gondolsz, van ma olyan ellenzéki párt, amelyik alkalmas arra, hogy ennek része legyen?

VG: Akarat már mutatkozik, látom, de nincs olyan, amelyiket alkalmasnak tartanám rá. De majd a pesti nép eldönti. Ez egy nagyon egyszerű dolog, föl kell állni a színpadra, és ha nem mondják, hogy húzz a picsába, akkor maradhatsz.

false

 

Fotó: Bankó Gábor

MN: Hogy lehet a vidéket bevonni?

VG: Budapest lakosságának 48 százaléka vidéki vagy vidéki származású. Az egy töréspont volt, hogy Marcival ott ültünk a bíróságon bilincsben, mert csomó ember jött rá a Fidesz- és konzervatív táborból, hogy úristen, ez lehetne az én gyerekem is. A kommunikáció nem az lesz, hogy majd a pestiek elkezdik megmagyarázni a vidékieknek, miért is fontos ez, hanem a Pesten tanuló vidéki fiatalok révén, akik kint vannak az utcán, majd látni fogják az ő rokonaik és barátaik otthon, hogy ő biztos nem Soros-ügynök, így fog ez terjedni. Fontos megérteni, hogy vidéken sokkal inkább van létfüggés, sokkal feudálisabbak a viszonyok az önkormányzati rendszer miatt. Ásotthalom és Érpatak mutatja, merre tartunk, de a többi helyen is hasonlóak az állapotok, maximum nem ennyire alpáriak. Az önkormányzatiság kérdése még nem merült fel a tüntetések alkalmával, de amint fel fog, feltehető az lesz majd a kérdés: miért nincsenek források vidéken, miért szegény a legtöbb önkormányzat, miért felülről van leosztva minden, és az az elkúrtan sok uniós pénz, ami ide érkezett – ami már több volt, mint a Marshall-segély –, abból miért teljesen értelmetlen látványberuházások, térkövezések meg mit tudom én, mi készült, ahelyett, hogy talpra állítottuk volna a vidék gazdaságát, ki ezért a felelős, és aki a felelős, az ugyanaz az ember-e, aki ott helyben az úr, és mit akarunk ez ellen csinálni.

MN: Schilling Árpád szombaton közzétett videójában azt mondja, hogy bojkottálni kell a 2018-as választást.

VG: Ez egy eszköz. Kicsit bizakodó vagyok, és remélem, hogy ’18-ra ezt az egész mizériát lerendezzük. De ha nem, akkor valóban bojkottálni kell a következő választást. Sőt, egyre több mindent kell bojkottálni addig is. Valaki nagyon szépen megjegyezte, hogy ezek napközben lopnak, mi napközben dolgozunk, este vagy hétvégén kimegyünk tüntetni, mikor hazamennek vagy elmennek nyaralni, így általában üres épületekkel üvöltözünk. Arra, hogy hogyan lépünk tovább, vannak olyan, már-már rég elfeledett eszközök, mint a sztrájk vagy az, hogy nappal vonulunk, mert az egy másabb jellegű nyomásgyakorlás. Az látszik, hogy a NER egyedül a gazdasági nagyszereplők véleményére ad: ha egy német gyárnak kényelmetlen valami, akkor az törvénybe lesz iktatva, vagy ha a nagyüzemnek nem tetszik valami, az törvénybe lesz iktatva, ha ezeket a szereplőket ütjük, az a kormányt fogja ütni, hogy csináljon valamit, mert nem dolgoznak az emberek, veszteséges a működés. Ez az egyetlen nyelv, amit megértenek.

MN: Hogy vehető rá minél szélesebb kör arra, hogy sztrájkban vagy polgári engedetlenségben vegyen részt?

VG: Ez is lassú hevülés lehetne. Nem az lesz, hogy holnap leáll az ország. Hanem az van, hogy eddig voltak a békés tüntetések, ezután lesznek szerintem kevésbé békés tüntetések, és ha ezek sem változtatnak semmin, akkor jönnek a beszüntetések. Nem arról van szó, hogy ráveszünk bármire embereket, hanem megszervezzük. Úgy nem készül politikai akció, hogy leülünk te meg én, és megpróbállak rávenni, hogy... Hetekig gondolkodunk azon, mi legyen, és amikor megvan a helyzet, akkor ha valaki tesz valamit, azok az emberek, akik egyetértenek vele, csatlakoznak.

MN: Milyen lehet egy nem annyira békés tüntetés?

VG: Még nem tudom. Az biztos, hogy azzal, hogy a Fidesz kimondta, hogy a békés tüntetésre nem hallgatnak, a festékdobálás pedig büntetőjogi kategória, egyértelmű üzenetet küldött a népnek. A harc még csak most kezdődik el, ez még csak a nyitány volt. Soha ilyen euforikus nem volt még Budapest, mint az elmúlt egy hétben. Előre tovább, aztán meglátjuk.