Onkológiai gyógyszerek válhatnak elérhetetlenné

Ezt is elveszik

Belpol

A betegek járhatnak a legrosszabbul azzal, hogy idén november elsejétől több innovatív, köztük onkológiai gyógyszer beszerzése változhat. A döntéshozók észszerűsítést és megtakarítást látnak, míg a kézzel-lábbal tiltakozó szakma a gyógyítás szabadságát félti.

A magyarországi innovatív gyógyszerbefogadás (aminek eredményeként az állam dotálja a befogadott szer vásárlását) legendásan lassú, elég csak arra a tavalyi példára gondolni, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma október végén kihirdette, hogy négy területen (melanoma, prosztata- és tüdődaganat, onkohematológia) összesen 15 új innovatív terápiát fogad be. Ám majdnem fél év telt el, mire e gyógyszerekhez a betegek is hozzájuthattak, noha eredetileg 2017 januárjától lettek volna elérhetők.

 

Költséges, de megéri

Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) akkor szóvá tette ezt, mivel szerintük Magyarországon úgyis hosszú éveket kell várni egy-egy új terápia befogadására (számításaik szerint átlagosan 3,7 év telik el a törzskönyvezéstől odáig, hogy a magyar betegek hozzájutnak a gyógyszerekhez a hazai gyógyszerár-támogatással), jóval többet, mint a környező országokban. Mi több, Magyarország az onkológiai gyógyszerekre igen keveset költ, 2010 és 2015 között az erre fordított összeg mindössze 4 százalékkal növekedett, míg más országokban ez minimum 6-8 százalék volt.

Az „eredeti”, új (vagyis az innovatív) gyógyszerek kifejlesztése hosszú és költséges folyamat, egymillió potenciális molekulából csupán egy jut el addig, hogy törzskönyvezzék, 2012-es adat szerint egy-egy új gyógyszer kutatási-fejlesztési költsége minimálisan 300 milliárd forint volt. Egy-egy újabb innovatív terápia azonban jelentősen javítja az életkilátásokat. Egy, az AIPM által említett onkológiai elemzésből kiderül: a prosztata-, vastagbél- és tüdőrákban szenvedő magyar betegek túlélési esélye 2006 és 2010 között nem változott jelentős mértékben – ennek egyik magyarázata az lehet, hogy ebben az időszakban a három területen egyetlen innovatív gyógyszer befogadására sem került sor. Pedig a kutatás szerint a várható élettartam-növekedés 73 százalékban az innovatív terápiáknak köszönhető.

Magyarországon jelenleg is közel 50 új terápia vár döntésre, ebből 30 körüli az onkológiai készítmények száma. A tavalyi-idei befogadást megelőzően legutoljára 2014-ben érkezett 11 új, innovatív készítmény hazánkba.

 

Nem helyettesíthetők

A mostani intézkedés ezen a helyzeten nemhogy javítana, hanem még ront is: információink szerint november 1-jétől változna a finanszírozás az olyan innovatív terápiák, köztük onkológiai készítmények esetében (és még néhány egyéb területen, ritka betegségek gyógyszereinél is), amelyek azonos terápiás területre vonatkoznak. Hogy ez mit is jelent pontosan?

Egyrészt azt, hogy jelenleg több olyan innovatív készítmény létezik, amely a melanóma, a vastagbél-, a tüdő- vagy a prosztatarák gyógyítására alkalmas, de ebből nem az következik, hogy a különféle gyógyszerek egymással helyettesíthetők – hiszen mivel különböző molekulákról van szó, nem azonos hatóanyagot tartalmaznak, nem azonosak a mellékhatásaik, így az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) sem minősítette ezeket hasonlónak. Másrészt azt is jelenti, hogy a drága, ún. tételes finanszírozású gyógyszerekre eddig is közbeszerzést kellett kiírni (ami jócskán lelassította a befogadás folyamatát), most azonban egy új közbeszerzési technikát, a vaklicitet alkalmazná az ezért felelős Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, 2017. január 1-jétől az Országos Egészségbiztosítási Pénztár utódja). A vaklicit során a NEAK a gyógyszergyártóktól árajánlatot kér lezárt borítékban, és a győztes a legalacsonyabb árat ajánló gyártó lesz. Ez az újítás az idén frissen befogadott 15 onkológiai gyógyszert is érinti. „Ezek közül a gyógyszerek közül több ugyanarra a terápiás területre alkalmazható, és ha a 15-ből nem is hullik ki a fele, de azért sok elvész. Ahogy az a lehetőség is, hogy az orvos válasszon, és a betegre, az egyénre szabja a terápiát. A személyre szabott orvoslás irányába megy a világ, Magyarország pedig a másik irányba. Az innovatív terápiák alkalmazása nem olcsó, de megéri” – mondja egy, a területet jól ismerő forrásunk. Az új finanszírozási forma az elkövetkező két évre vonatkozna.

A vaklicitet tőlünk nyugatra innovatív terápiáknál nem is használják, folytatja forrásunk. A generikus korba ért készítményeknél (vagyis amikor lejár az innováció időszaka, és megjelenhetnek a hasonló hatóanyagú gyógyszerek, a „másolatok”) szokták ezt a technikát alkalmazni, amikor az a cél, hogy az ugyanolyan hatóanyagú gyógyszerekből a leg­olcsóbbat tudják kiválasztani. Az innovatívaknál ez azonban fel sem merülhetne, a NEAK most mégis ezt tervezi. Forrásaink szerint a nyáron több egyeztetés is történt a gyártókkal, amelyek többnyire nemtetszésüket fejezték ki a vaklicit miatt. Ahogy az AIPM is, ahol kérdésünkre elmondták: a NEAK többször is hivatkozott arra, hogy az általa vázolt új beszerzési modellt a hazai orvosszakma támogatja, ám e szakmai állásfoglalásokat az érintett gyógyszeripari szereplők nem látták. „Sőt, szervezetünk olyan visszajelzéseket kapott, hogy az alapul szolgáló szakmai vélemények szerint nem lehet teljes bizonyossággal alátámasztani a NEAK által elképzelt módszert.” Az AIPM maga is tiltakozott, aggályait többször is megfogalmazta az egészségügyért felelős államtitkárságnak, és a döntéshozatalban illetékes minisztereknek (Varga Mihály, Lázár János, Balog Zoltán), ám felvetéseikre egyelőre nem kaptak választ.

Forrásaink hozzátették, az utolsó egyeztetés óta, azaz nagyjából egy hónapja nincs újabb információ, a jelenlegi közbeszerzések októberig érvényesek, utána senki nem tudja, mi lesz. Nagyjából 15-20 gyógyszergyártó érintett, és csak onkológiai gyógyszerből 8-10 fajta.

 

Súlyos következmények

„Beszűkül a gyógyszerválasztás szabadsága. Az onkológiai ellátást látom ezzel veszélyeztetve a jövőben” – mondta lapunknak egy másik forrásunk. Szerinte az a legnagyobb baj, hogy a már finanszírozott gyógyszereket veszik el, olyanokat, amelyeket alig néhány hónapja fogadtak be. „Ha nem lenne szükség ezekre a gyógyszerekre, akkor nem fogadták volna be őket tavaly októberben. Ez óriási visszalépés.” Ezt gondolják az AIPM-nél is, szerintük a terápiaválasztás szabadságának korlátozása a betegek számára – az érintett terápiás területek halálozási adatait is figyelembe véve – „visszafordíthatatlan, más EU-s országokban nem tapasztalható kockázattal járhat”.

Jelen állás szerint ugyan terápiát módosítani nem kellene a már kezelésben lévő betegeknél, vagyis aki olyan gyógyszert használ, amely november elejétől kihullana a támogatotti körből, a NEAK beszerzi számára. Új betegeket viszont azokkal a gyógyszerekkel már nem lehetne kezelni. Egyedi méltányossággal elvileg továbbra is elérhetők lesznek e készítmények, de az nem megoldás az onkológiai betegek kezelésére: a jogi lehetőség ugyan megvan rá, de rendkívül hosszadalmas, és sokkal drágább, mint egy befogadott terápiát alkalmazni.

Arról nem is beszélve, hogy a Magyarországon jelen lévő, befektető, óriási pénzeket invesztáló innovatív gyógyszergyáraknak egy ilyen döntés után nagy eséllyel nem lesz kedvük hazánkban maradni. „Az innovatív gyártók 1-3 termékkel vannak jelen Magyarországon, ha egy kiesik, nem érdemes maradniuk, nem éri meg fenntartani a magyar gyógyszerkészletüket. Főleg, hogy nem nagy kiesés feladni nekik a magyar piacot. Lejjebb veszik befektetési kedvüket, a további fejlesztési terveiket, amivel ismételten a beteg jár rosszul, aki már így is évekkel később jut innovatív gyógyszerekhez, mint egy német vagy egy osztrák beteg” – mondja forrásunk, és hozzáteszi, az is aggályos, mi lesz két év után, amikor lejár ez a közbeszerzés. „Azok a gyártók nem fognak újra versenybe szállni, amelyeket vaklicittel kiütött egy kis piacról egy másik gyártó. Akkor viszont sérülhet a verseny szabadsága, egyetlen gyártó kerülhet monopolhelyzetbe. Aki aztán mit fog csinálni? Természetesen árat emelni.”

És hogy mindezt mégis miért csinálja az állam? A NEAK-ot megkérdeztük a döntés okáról, de lapzártánkig nem kaptunk választ. Megkérdezett forrásaink közül senki sem tudott logikus magyarázatot adni erre az intézkedésre; van, aki szimplán gonosznak tartja, van, aki szerint a kormány választási üzemmódba kapcsolva csupán a rövid távú célokra koncentrál. A vaklicittel elérhet persze kisebb megtakarítást, de 5-10 milliárdnál semmiképp sem többet. És van olyan forrásunk, aki reménykedik abban, hogy a folyamat visszafordítható.

Figyelmébe ajánljuk