Az, hogy Vitézy Dávidnak mennie kell, 2012 óta a levegőben van: akkor ősszel ugyanis a végsőkig éleződött konfliktusa Tarlós Istvánnal. A főpolgármester már két éve is leváltotta volna, csak éppen nem volt meg ehhez a jogköre. Kettejük mélyülő ellentétét a BKK-nál lefolytatott belső ellenőri jelentés (lásd: Elbokáztuk, Magyar Narancs, 2012. szeptember 20.), majd a 150 Mercedes busz alvállalkozói üzemeltetésére kiírt, máig vitatott tender tette mindenki számára nyilvánvalóvá. A járatkiszervezés nyertese egyetlen ajánlattevőként a VT Transman Kft. lett. Egy 8 évre kötött, hozzávetőleg évi 8 milliárd forintos üzletről van szó. A VT Transman – 2013-tól VT Arriva – kisebbségi üzletrésze a Széles Gáborhoz tartozó Videoton Holding Zrt. birtokában van, a többségi a 2010 óta a Deutsche Bahn tulajdonolta angol utaztató és logisztikai multié, az Arriva-csoporté. A megbízás jótékonyan hatott a VT Arriva eredményére: 2012-ről 2013-ra 5,4-ről 10,8 milliárdra ugrott a bevétele, igaz, adózott eredménye több mint 100 milliót zuhant, 364-ről 237 millióra. A VT Arriva mérlege alapján a cégnek 2013-ban 10-13 milliárd forintjába került a buszok lízingelése.
Két ügy
A buszos tenderen a BKV el se tudott indulni, hitelképessége már akkor egyenlő volt a nullával, a főváros pedig nem adott tulajdonosi fedezetigazolást. (A BKK létrejöttével – némileg leegyszerűsítve – kettévált a megrendelői és a szolgáltatói oldal, Vitézyék cége koordinálja a fővárosi tömegközlekedést, és határozza meg, milyen minőségű és mekkora kapacitású szolgáltatásra tart igényt, a BKV – és a VT Arriva – pedig igyekszik eleget tenni a megrendelésnek.) A BKV a végsőkig ellenállt az alvállalkozói megbízásnak, számítása szerint saját üzemeltetésben 1,5 milliárd forinttal olcsóbban tudta volna megoldani a feladatot. A BKV vezérigazgatója, Bolla Tibor és az igazgatóság elnöke, Várszegi Gyula azt tudakolta a BKV egyik igazgatósági ülésén, hogyan teremti elő a BKK azt a kétmilliárd forintot, amennyivel többe kerül a Mercedes buszok üzemeltetése az új konstrukcióban. A BKV büdzséjében ugyanis ennyivel kevesebb volt beállítva erre a célra, lévén, hogy az Ikarusok ennyivel olcsóbban járnak.
A VT Arrivának ráadásul azt is engedték, hogy a teljesítésbe a járművek amortizációját is beszámítsa, amire a BKV-nak nem volt lehetősége. Várszegi, Tarlós bizalmi embere nem szavazta meg a tender eredményessé nyilvánítását, hanem a főpolgármesterhez fordult a pluszforrás meglétét tudakolva. Tarlós azonosult a BKV kétségeivel, és a Fővárosi Közgyűlésben kivonta magát a busztenderes szavazás alól, miután ő maga sem látta biztosítottnak a többlet fedezetét a BKK költségvetésében. A főváros további eladósítására pedig, mondta akkor, nem hajlandó. (Azóta már igen: a főváros a BKV jövőre lejáró 50 milliárdos hiteleinek megújítását újabb hitelekkel, míg a 3-as metró szerelvénycseréjét 60 milliárdos kölcsönből tervezi kifizetni.) Tarlós szembekerült a teljes Fidesz-frakcióval, amely egy emberként megszavazta a VT Transman megbízását. A határozat Kaltenbach Jenő (LMP) téves gombnyomásával 2012. október 15-én ment át – Vitézy fellélegzett. A vihar persze nem ült el, egy városházi szocialista forrás akkoriban azt mondta a Narancsnak, hogy egy felpaprikázott fideszes képviselő informálisan alkut ajánlott nekik, hogy közösen vonják el Tarlós jogköreit.
A főpolgármester a busztenderből azt a tanulságot vonta le, hogy Vitézyt még szorosabban kell fogni. György István (Fidesz) főpolgármester-helyettesnek, Vitézy aktív városházi támogatójának innentől osztoznia kellett a BKK felügyeletén a Tarlóshoz lojális Bagdy Gábor (KDNP) pénzügyi és Szeneczey Balázs városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettessel. Utóbbiak az őszi választás után ismét főpolgármester-helyettesek lettek, György István pedig júliusban a fővárosi kormányhivatal élére katapultált.
Az említett, több hónapon át folytatott belső ellenőrzést Tarlós rendelte meg, vélhetően azért, hogy megingassa Vitézyt és a körülötte épülő csapatot. Erre utal, hogy a városházán nem volt szokás egy alig egy éve működő céget átvilágítani, Tarlós valamiért mégis jónak látta, hogy körülnézzen Vitézy háza táján.
A revizorok szolgáltattak is muníciót. Összesen 37 millió forintért megrendelt megbízásokat kifogásoltak, mivel azokat a feladatokat a BKK önállóan is el tudta volna végezni. Sőt a jelentés szerint a „számlázott tételeket és az alkalmankénti egy-két órás teljesítések hatékonyságát a kifizetett összegek nagyságrendje miatt is célszerű felülvizsgálni”. Nem veregették meg Vitézy vállát a revizorok a Kempinski Hotelben, Andy Vajna éttermében keletkezett 34 ezer forintos számla, valamint a külföldi üzletemberek körében népszerű Krisztina körúti Déryné bisztróban 101 ezer forintért tartott igazgatósági megbeszélés miatt sem, mert mindkettő elszámolását szabálytalannak tartották. Mint megállapították, a BKK-s szolgálati autókkal okozott károknak nem lett felelőse. Vitézy a revizori vizsgálatból viszont azt emelte ki az atlatszo.hu-nak, hogy a jelentés szerint a vezetői kontrollok jól működtek, márpedig „elsődlegesen ez egy vezérigazgató feladata. A jelentés jogi következményt, visszaélést nem állapított meg, semmilyen jogi jellegű intézkedést nem javasolt.”
Össztűz
A Rumbach Sebestyén utcai vadonatúj irodaház méregdrága bérleti díjában szintén a fényűzés jeleit fedezték fel Tarlós környezetében. A BKK-nak azonban valóban költöznie kellett, a városháza felső szintjét gyorsan kinőtte a BKV-tól egyre több feladatot magához vonó társaság. Tarlósnak a BKK burjánzása, Vitézy pozíciójának felérteklődése, a növekedéssel járó többletforrásigények egyre erősebb fejfájást okoztak. „Szinte minden közgyűlésre behozott valamit Vitézy, amivel a BKK befolyását növelte” – emlékezett a Narancsnak egy városházi képviselő. Tény, a BKK fokozatosan elszívta a BKV feladatköreit. Teljesen vagy felerészben átvette az uniós támogatottságú projekteket, amelyeket addig a BKV vitt – ilyen volt a hatmilliárd forintba kerülő utastájékoztató rendszer, a Futár kiépítése, az elektronikus jegyrendszer, a közterületi jegykiadó automaták telepítése, a budai fonódó villamoshálózat megvalósítása, az 1-es, 3-as villamos felújítása –, míg az új projekteket már nem is a BKV indította. A jegyértékesítésen túl a jegyellenőrzés, a felszíni forgalomirányítás is a BKK-hoz került, csak a kötött pályás üzem nem (a vasúti törvény miatt). A BKV-től elvont területeken túl a BKK-hoz került a taxi üzletág, a parkolás felügyelete és a közútkezelés is. A BKK növekedését nettó árbevétele jól tükrözi: első évében, 2011-ben 669 millió, 2012-ben 47 milliárd, 2013-ban 78 milliárd forint volt.
A jókorára duzzadt BKK egy reinkarnálódó BKV-ra kezdett hasonlítani. Tarlós a 2010-es választási programjában a londoni mintára szervezett klasszikus szolgáltatásmegrendelő önkormányzati cég létrehozását hirdette meg, a BKK azonban túllépett e kereten, átvette az irányítást a szolgáltató BKV felett is. Utóbbi igazgatóságában Vitézy emberei 4-3 arányban kezdték diktálni a tempót: vagyis miközben a BKK közszolgáltatási szerződésben rendelt szolgáltatást a BKV-tól, egyúttal ellenőrizte is a céget. Ha hibát talált, késést, járatkimaradást, nem megfelelő kiállást, büntette a BKV-t. A BKV igazgatóságában rendre alulmaradtak az „ős-BKV-sok”. „Odáig fajult a helyzet, hogy a BKK-sok emberek elbocsátását, felvételét is megrendelték” – mondta a Narancsnak egy BKV-s forrás.
A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE), amelynek Vitézy 2010 előtt a szóvivője volt, és ahol a BKK koncepcióját kidolgozták, szintén hibásnak ítéli a BKK működését. „A BKK a közlekedésszervező funkció helyett sok tekintetben inkább hatalmi és propagandaközpontra emlékeztet, amely eredetileg nem tervezett feladatokat is magába olvasztott. A legfontosabb ilyen torzulás a BKV feletti tulajdonosi jogkörgyakorlás, mely alapvetően borítja az egész BKK-koncepciót: a közlekedésszervezőnek ugyanis minden téren függetlennek kell lennie a vele szerződésben álló szolgáltatóktól.
E nélkül nem lehet objektíven megítélni az egyes szolgáltatók teljesítményét, ráadásul a BKK olyan szinten napi intézkedési jogkörbe vonta a BKV-t – beruházásokat hajt végre, járműveket szerez be helyette, dolgozóit átirányítja más szolgáltatókhoz stb. –, hogy pont az alapelv, a megrendelői és a szolgáltatói funkció szétválasztása sérül és fordult a visszájára” – írta a VEKE november 24-i közleményében.
Tarlós a ciklus kezdetén nem gondolta, hogy Vitézy ekkora pénzügyi potenciállal és befolyással rendelkező központot hoz létre – és ez egyre jobban zavarta. Vitézy iránti ellenszenvével bő terjedelemben foglalkozott a sajtó, de erre volt is gondja a főpolgármesternek. Tavaly decemberben péládul az a levele került nyilvánosságra, amelyben Tarlós imigyen bírálta Vitézyt: „Nem helyeslem, hogy ütemtelenül halmoz el levelekkel, melyek tartalma, legalábbis részben, elkésett intézkedések vagy utolsó pillanatban előadott, határidős elképzelések adminisztrációs önigazolását szolgálja. Az a határozott kérésem, hogy ezen a szokásán változtasson!” Ellentétükről a BKK-vezető azt nyilatkozta az atlatszo.hu-nak, hogy jó munkakapcsolatot ápol a főpolgármesterrel, akit sokra tart, és tisztel az erőfeszítéseiért. A főpolgármester ugyanakkor nem kardoskodott azért, hogy Vitézy felvehesse a 2011-re járó 7,5 milliós prémiumát; nem is kapta meg, miután nem született meg az ehhez szükséges döntés. Tarlós nem mutatkozott együtt Vitézyvel hivatalos rendezvényen, és ahol tudta, korlátozta. Felejthetetlen epizódként Vitézyt eltiltotta a nyilatkozatadástól, mondván, hogy a BKK vezetője „nem primadonna”, inkább tegye a dolgát csendben, „mint a többi fővárosi cégvezető”.
Vitézy megdolgozása a színfalak mögött is zajlott. Tarlós egy éve újabb manőverbe kezdett, két lépésben a BKV igazgatóságát akarta megtisztítani a BKK-s tagoktól, köztük Vitézytől. Az első csatát megnyerte, a BKK igazgatóságát hívével, Szegvári Péterrel bővítette, egy tagot lecseréltetett, akinek a helyére Nemesdy Ervin került – a sajtó egy része utóbbiban látja az új BKK-vezért. Vitézy ekkor még visszaverte a támadást, a BKV-ban megőrizte pozícióit.
Hagyaték
A főpolgármester idén augusztusban az InfoRádióban ismét nyíltan beszélt Vitézy alkalmatlanságáról, akivel nem személyes, hanem koncepcionális problémái vannak. „Ezt a céget (a BKK-t – L. E.) kell egy kicsit szűkebbre alakítani, úgy, hogy akár Vitézy is megtalálja az érdeklődésének megfelelő munkát benne” – fogalmazott. A készülő lefokozást tehát Tarlós úgy vezette föl a sajtóban, hogy Vitézynek a belső cégvezetés dolgában van még tanulnivalója.
Azt a Vitézyvel nem szimpatizálók is elismerik, hogy vezérigazgatása alatt komfortosabb lett a fővárosi közösségi közlekedés. Ebben nyilvánvaló szerepük van az alvállalkozásba adott új buszoknak, az utcai jegykiadóknak, a négyes metrónak, a kerékpáros- és tömegközlekedés-barát forgalomszervezésnek. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy az új buszok beállítása nem értékelhető beruházásként, mert a szerződés lejártával nem kerülnek a főváros tulajdonába. Ahogyan egy forrásunk fogalmazott: a helyzet nagyjából olyan, mintha nyolc évig taxiznánk. Tovább árnyalja a képet, hogy a Vitézy érdemei között számon tartott és majd egy évet csúszott Futárt a 2010 előtti városvezetés készítette elő, ahogyan az
e-ticket rendszert és a Bubi közbringarendszert is (amiről 2008-ban döntött a fővárosi közgyűlés). Ugyanígy nehéz Vitézynek betudni a négyes metrót, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a villamos- és trolibeszerzések kíméletlen elhúzódását. Sokan azt is a szemére vetik, hogy az M1–M7 bevezető szakaszán az autósok kárára buszsávot alakított ki – Tarlós ezt az intézkedést vissza is vonatta.
Ugyanakkor Vitézynek egyértelműen sikerült az, ami elődeinek soha: a 10 százalékos bérletárcsökkentés dacára 20 százalékkal növelni a jegyértékesítés bevételét. A BKK szerint ez az új buszok okozta minőségemelkedésnek, az új jegy- és bérletautomatáknak, az új ügyfélközpontoknak és a szigorúbb ellenőrzésnek köszönhető. A 2010-ben elért 49,5 milliárd forinthoz képest a BKK 59,5 milliárd forintos rekordbevételre számít. Ám ez a csúcs is kevés ahhoz, hogy Vitézy a helyén maradjon. November 26-án döntött a Fővárosi Közgyűlés: létrehozza gigaholdingját, a Budapesti Városigazgatási Holding Zrt.-t, amely a BKK-t is elnyeli a többi fővárosi céggel együtt. Ezzel párhuzamosan megszüntetik a BKK tulajdonosi, utasítási jogköreit a BKV felett, és a tervek szerint csak a forgalomszervezés marad a BKK-nál.
Tarlós aligha engedi ki még egyszer a kezéből az irányítást. Kezdeményezésére az Országgyűlés két hete módosította a főpolgármester jogállását, akinek a vétójoga mellett a Fővárosi Közgyűlés az ő javaslatára dönthet a fővárosi cégvezetőkről. A BKK vezetője volt az egyetlen, akiről eddig a közgyűlés maga határozhatott – Tarlós keze így egy ciklusra meg volt kötve Vitézyt illetően. De ennek az időszaknak vége. A Magyar Nemzet értesülése szerint megjelenésünk előtt, december 3-án, szerdán dönt(ött) a közgyűlés a visszanyesett feladatkörű BKK vezetőjéről. (A BKV-tól fokozatosan elvont kompetenciák jelentős része visszakerül a társasághoz.) A Narancs úgy tudja, a BKK vezetője Almássy Kornél, a BKK Közút Zrt. vezérigazgatója lehet.
Vitézy Dávid december 1-jén, hétfőn ünnepelte 29. születésnapját.
| Az új ember Almássy Kornél, aki értesüléseink szerint a BKK új vezetője lehet, hat év múltán kerülhet ismét – ha csak néhány órára is – reflektorfénybe. Az MDF volt alelnöke, akit az UD Zrt.-botrány sodort el a közéletből, 2010 után fővárosi cégek vezető testületeiben múlatta idejét. Az eredetileg építészmérnöki végzettségű Almássy országgyűlési mandátuma lejárta után előbb az FKF Zrt. közútfenntartási ágazati igazgatója, 2011 októbere óta pedig a BKK Közút Zrt. vezérigazgatója. Mondhatni, hazatalált, hiszen PhD-dolgozatát is az Aszfalt pályaszerkezeti rácsok viselkedése címmel írta. |
