Magyar Narancs: Másfél év alatt mire lesz lehetősége, ha megválasztják?
Szili Katalin: Semmire és sok mindenre. A meglévő közgyűlés értelemszerűen adottság. Ugyanakkor azáltal, hogy Pécs olyan kihívások előtt áll, mint az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program, mint a város köztereinek a rendbetétele, a belváros megújítása, nagyon sok lehetőség van a cselekvésre. Két évvel ezelőtt, amikor Nagyszeben volt kulturális főváros, elismeréssel tekintettem arra, ahogy a belvárosát rendbe rakta, az attrakciók helyszínéül a meglévő helyszíneket használta. Polgármester úrnál szorgalmaztam is annak idején, hogy nekünk is ezt kellene követni, elsősorban a meglévő értékeinkre alapozni, és emellett kitartok továbbra is. Ugyanakkor Pécs elkövetett egy hatalmas hibát: a tervezett kulturális beruházások és a kulturális főváros 2010-es programja közé azonosságjelet tett. Mintha ez a színvonalas programoknak szükséges és elengedhetetlen feltétele lenne.
MN: E felé a minimálprogram felé halad jelenleg is a város. Lesz változás, ha ön győz?
SZK: A beruházások megvalósítását külön kell választani az EKF sikerétől. A beruházások megvalósítását tekintve azt gondolom, hogy kijár nekünk egy hangversenyterem, amivel kapcsolatban már lépéseket tettem, hogy kiemelt állami közintézménnyé váljon. Személyesen beszéltem erről Hiller István miniszter úrral.
MN: Egy 2006-os kormányhatározat az ígéret szintjén tartalmazza az állam hozzájárulását az új intézmények fenntartásához. Jelöltsége előtt miért nem tett lépéseket ennek a foganatosítására?
SZK: Korábban nem voltam a döntéshozók között. Sok vitám volt a városvezetéssel, rengeteg van most is. A sajátjaimmal is, a tekintetben, hogy mi az, amit meg kell valósítani a mostani helyzetben is, és mit nem.
MN: Most sincs a döntéshozók között.
SZK: Határozott elképzeléseim vannak. Nyilvánvaló, hogy a meghozott döntésekkel kapcsolatban csak korrekciókat lehet végezni. Egyik oldalon az hangzik el, hogy nincs pénz, a másikon, hogy pazarló a város. Polgármesterként az első feladatom lesz, hogy költséghatékonysági elemzést készíttessek. Amennyire belelátunk, csak a hangversenyteremre mintegy 1,3 milliárd ment el eddig. Ezért kérdéses: szabad-e még visszafele menekülni, vagy csak előre van út, és meg kell csinálni. Számos más kérdésben is úgy gondolkodom, hogy lehet, hogy jó szándékú, de helytelen döntések születtek a városban.
MN: A város egyik legnagyobb gondja a 31 milliárdos hitelállomány, amit 2025-ig törleszt, másrészt az, hogy a városi cégek működtetésében a politikai monopólium megtartása előrébbvaló volt a hatékonyságnál.
SZK: Hogy mit teszek az asztalra másfél év alatt, függ attól is, hogy mennyire lesznek képesek a közgyűlési pártok felülemelkedni korábbi viaskodásaikon, és kizárólag Pécs jövőjét helyezni a középpontba. A rövid távú lépéseket azonnal meg kell tenni, ez nem igényel mást, mint hatékony vezetést. Tudom, hogy másfél év alatt nem lehet mindent megváltoztatni, de öt és fél év alatt már igen. Ennyi idő kell, hogy levetkőzze a város a rossz gyakorlatát, és átálljon egy feladatcentrikus finanszírozásra.
MN: Hogy ez lehet-e öt és fél év, az az országos mozgásokon is múlik. Milyen a hátországa Pécsett? Egyrészt úgy tűnik, a régi baranyai lobbi korábbi néhány erős embere megtörve, de visszatért: Puch László megyei pártelnökként, Kocsi László megyei választmányi elnökként, ön mint potenciális polgármester.
SZK: Itt egy rendkívüli helyzet van: három év alatt két polgármestert veszített el ez a város. Nem megtört visszatérés az, amit látunk, hanem beleállunk egy lehetetlen szituációba, mert mindennél fontosabb nekünk Pécs városa. Engem nem száműztek, nem evakuáltak Pestről, nem küldött a pártvezetőség, magam döntöttem el, hogy haza kell jönnöm.
MN: Másrészt viszont a helyi testületben a szocialista frakció megosztottabb, mint a Fidesz.
SZK: Jelen pillanatban nem megosztott. Megosztott volt. 1992-94 között önkormányzati képviselő voltam, az akkori társaimmal politikai pártállástól függetlenül jó nexust ápolunk, akkor közel sem volt annyira megosztott a közgyűlés, mint most. A mostani helyzeten változtatni kell és változtatni is fogok. Szeretnék egy új együttműködési szisztémát létrehozni, és kicsit példát mutatni az országnak, új versengési kultúrát bemutatni.
MN: Tasnádi Péter ideje alatt a fő hatalmi koncentrációt a hol zuschlagistáknak, hol csokitolvajoknak becézett társaság alkotta, akik a 2007-es megyei elnökválasztáskor kiszorították önt.
SZK: Mindig úgy gondolkodtam, hogy ha az ember megmérettetik, egyedül a teljesítmény a lényeges. A teljesítmény fontosságát hangsúlyoztam akkor is, amikor 2007. februárban a megyei megmérettetésen arról volt szó, hogy a polgármester úr ugyanazokat a tisztségeket akarta, mint az elődje, viszont egészen más habitusú ember volt.
MN: A testületben a fiatal társaság Tasnádit az orránál fogva vezette. Ön hogy fog velük megbirkózni?
SZK: Én jóval határozottabb vagyok. A változásokról már tájékoztattam a frakciót is, néhányszor már leültem velük is. A várost kormányzó többségre támaszkodhatok, csakhogy nem ők fogják nekem megmondani, hogy mit csinálhatok, hanem én mondom meg, hogy mihez kérem a támogatásukat. Ha ez nem sikerül, attól sem fogok rettegni, hogy egy-egy közgyűlés előtt néhány vitás ügyet külön megbeszéljek az ellenzéki frakciókkal, sőt attól sem félek, hogy ha a helyzet úgy hozza, szembemenjek a közgyűléssel, vagy vállaljam, hogy ha a közgyűlés leszavaz, a városlakók szélesebb kiállását kérjem egy-egy ügyhöz.
MN: Amikor Toller László utódát keresték, ön mondta ki a végső szót azzal, hogy a két esélyes jelölt helyett Tasnádi Pétert hozta be. Az EKF sodródása jelentős mértékben neki is tulajdonítható. Nem tart attól, hogy visszaszáll önre, hogy akkor nem vállalta a polgármesteri jelölést?
SZK: Azóta sok minden megváltozott a városban. Nyilvánvaló, hogy számomra 2006 nyarán a jelölés vállalása egy választási lehetőség volt. Ahhoz, hogy beleálljak valamibe, meg kell, hogy szólítson, kell, hogy érezzem, hogy engem valami visszahív. Azonban amikor Péter elment, a szívemben sokkal korábban eldőlt minden, mint a fejemben.
MN: Csak az látszott, hogy erősen bizonytalan. Hiszen országos politikai pályát hagy ott egy bizonytalan kimenetelű polgármesteri pozícióért, amit ha most nem szerez meg, a köztársaságielnök-választás után újabb kudarcként könyvelhet el.
SZK: Mindent egy lapra tettem fel. Ha megnyerem, én érkeztem haza, ez a közös győzelmünk a várossal. Ha elveszítem, azt a párt vesztette el. Elég kétszer, háromszor végigsétálni az utcán, hogy lássam, hányan, hogyan köszönnek, az épületek, a terek, ez a közeg hogyan szólít meg. A mérlegelés szintjén azért dőlt el később, hogy biztosan hazatérek, mert nagyon fontos, hogy mit fogok tudni produkálni. Ehhez kormányzati szinten is támogatásra van szükségem, hogy mindent rendbe tudjak tenni, hogy tényleg alkalmas legyen a város az EKF-re.
MN: Kapott ígéretet arra, hogy kisegítik, ha ön lesz a polgármester?
SZK: Több konkrét belső tárgyalást folytattam az ügyben. Egyelőre annyit mondhatok, hogy valamennyi kormánytagtól és a leendő kormánytagoktól minden lehetséges támogatást meg fogok kapni. Végső soron azonban a pécsi választópolgároknak kell dönteniük. Abban hiszek, hogy a programoknak, a kínált alternatíváknak kell versenyezniük. Ezért nem kívánok semmiféle olyan negatív kampányban részt venni, mint amilyen ellenem is folyik. Van ennek a történetnek egy lelki vonatkozása is. Tudja, milyen, amikor egy város gazdátlan, elbizonytalanodik, hiányzik a lelke? Én ezt a lelket és büszkeséget akarom visszaadni minden pécsinek.
MN: Páva Zsolt ugyanezt nyilatkozza.
SZK: Másokhoz nem szoktam méricskélni magamat, bár teszem hozzá, én még nem hallottam tőle ilyesmit.
MN: Egyébként is szembeszökő a programok hasonlósága.
SZK: Én hetekkel előbb hirdettem programot, mint ő. Március 14-én nagyjában-egészében elmondtam, mit akarok tenni.
MN: Hogy lehet úgy kampányolni, hogy személyesen nincs jelen?
SZK: Itt vagyok, Pécsett. Páva hátránya egyébként épp az, hogy húsz évig itt volt, és nem tett semmit.
MN: Ha valaki Pestről irányítja a kampányát, azt nem szeretik a választópolgárok.
SZK: Pécsi vagyok, tizenöt éve képviselem a várost az Országgyűlésben. Az emberek odajönnek hozzám az utcán, pontosan tudom, mik a problémák, és mit kell tenni az önkormányzatban is ahhoz, hogy megújuljon a város.
MN: A kampánycsata jelenleg legmarkánsabb pontja a tubesi lokátor, úgy, hogy mindketten azt mondják: nem szabad megépíteni.
SZK: Tudja, ki fordult először a jövő nemzedékek ombudsmanjához? Szili Katalin. A területrendezésről szóló törvény ügyében felszólaltam, módosító indítványt is benyújtottam. Azt is figyelembe kell venni, hogy Horvátország belépett a NATO-ba, innentől egész más közelítést kap az egész dolog. Tubesen és Pécs közelében nem lesz lokátor, ezt garantálom.
