Ilyenkor mit lehet...

publikálva
1998/41. (10. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Csapody Miklós (MDF)

1. Nagyon szomorú vagyok, hogy ennyire peches a Magyar Narancs, hogy ilyen portfólióba került. Mindenképpen fontosnak tartom a további zavartalan megjelenését és megmaradását, mert olyan színfolt a sajtópalettán, amelynek folytatódnia kell. Megoldást kell találni.

2. Egyértelműen gazdasági. És annyiban politikai, amennyiben politikai szükségszerűség a Postabank anyagi talpra állítása.

3. A világból a magyarul olvasók vesztenének a Magyar Narancs sorsára hagyásával. Közülük is elsősorban azok, akik generációktól függetlenül élvezettel olvasták oknyomozó riportjait, figyelemmel kísérték sajátos művészeti értékeléseit, és akik szerették zabolátlan nyelvét, senkit sem tisztelő bátorságát, ami az eddigi számait jellemezte.

De örülnék, ha mindezeket nem múlt időben kellene fogalmaznom.

Pető Iván (SZDSZ)

1. Nem lep meg. Ez volt a legkevésbé váratlan esemény, ami a sajtópiacon lezajlott, de nem örülök, hogy ez történt a Magyar Naranccsal.

2. Természetesen gazdasági. Egy ráfizetéses bank vajon hogyan választott a ráfizetéses lapok közül?

3. Nem is tudom felmérni. Az én tudásom szerény ehhez. De én személy szerint sokat, ám félek, hogy esetleg új szempontokat adok ezzel, mert én a Magyar Nemzet megszüntetésével is sokat vesztenék.

Janisch Attila filmrendező

1. Előállhat olyan helyzet, hogy egy cég, ami lapokat is ad ki, bizonyos egyéb nehézségei miatt kénytelen lemondani a lapkiadásról. De az, hogy kísérletet sem tesz az eladásra, csak bedönti, ahogy van, az egészet, az nyilván nincs ok nélkül. S ez az ok nem tűnik szimpatikusnak.

2. Nem vagyok politikus, nem is érintkezem politikusokkal, így ezt nem tudom eldönteni, ám politikai döntésnek látszik, és ez épp elég baj. Megint olyan szinten kezd átpolitizálódni a magánszféra is, hogy az ember ott is politikát sejt, ahol talán nincs is.

3. Sok-sok röhögést és valamiféle olyan szellemiséget, az irónia és az okosság kőharapó erejét, amit sehol máshol nem talált meg. Ez is elég nagy baj.

Győri Béla (MIÉP, szóvivő)

1. Fájlaljuk.

2. Nem látok bele a lapok mögé, de felteszem, hogy mindkettő.

3. Az élő egy világon semmit sem vesztene. Öreg konzervatív, keresztény ember vagyok, és nem szeretem, ha valaki bántja a kereszténységet, ahogy teszi ezt állandóan a Magyar Narancs.

Lengyel Péter író

1. A közelmúltban Párizsban egy barátom megkérdezte tőlem, hogy tudok-e olyan újságot mondani neki Magyarországról, amelyik nem fél. Kapásból azt válaszoltam, hogy a Magyar Narancs.

2. Politikai.

3. Szegényebbek lennénk. Minden héten egy kicsit kevesebb igazság és pimasz jókedv lenne a világon. A megszűnése egyébként szerintem nem lehetséges, mert akkor vége lenne nálunk a sajtószabadságnak.

Tímár Péter filmrendező

1. Meg kell tanulni a saját lábon állni.

2. Mindkettő, de nem látom át igazán. Lehet, hogy inkább gazdasági.

3. Régebben jobban bántam volna, de most már nem bánnám annyira.

fe Lugossy László filozófus, festő, költő, rockzenész

1. Sajnálatosnak tartom.

2. Politikai.

3. Friss, fiatal szellemiségű, kulturálisan és társadalmilag értékes lapot, ahol mindig a legújabb történéseket mutatják be eredeti szemmel.

Konrád György író

1. Ezentúl két Magyar Narancsra fogok előfizetni.

2. Világos, hogy az utóbbi.

3. Szellemességet.

Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője

1. Nem örülök neki, bár meg kell mondjam, hogy szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy valaki finanszírozzon bennünket is, mert minket soha senki nem finanszírozott. A Pesti Hírlap megszűnését szeretném felhozni példának. Akkor azt mondták, hogy aki nem piacozik, az szűnjön meg, pedig tudni illik, hogy a sajtó nem egyértelműen piaci termék. Nyugaton körülbelül négyszáz forintba kerül egy hetilap, mert ez az az összeg, ami kiteszi a lap alapköltségeit. Magyarországon nem kérhetnek ennyit, mert senki nem engedhetné meg magának. Itt maximum félpiaci helyzetről beszélhetünk. A lapoknak úgy kell viselkedni, mintha krumplit vagy cipőt árulnának. Mi és a Magyar Fórum nagyon nyomorult helyzetben próbáljuk fenntartani magunkat. El kéne gondolkodni Pokol Béla megállapításán, miszerint fel kell térképezni, hogy mennyi lehet egy újság piaci ára, és azt a hiányzó összeget, amelyet nem tud megtermelni, és az olvasók sem tudnak megfizetni, az államnak kéne szponzorálnia ideológiától függetlenül. A liberális lapokba döntötték a pénzt, és akkor senki nem mondta, hogy baj van a sajtószabadsággal. Azt hitték, hogy mindig egy gazdag nagybácsi emlőjét fogják szívogatni. Nekem semmi bajom a Naranccsal, és bár nem értek egyet vele, kedvelem.

2. A sajtó politikai áru, ezért azt gondolom, hogy egyértelműen politikai döntés volt. Az egész sajtóstruktúra rossz. Most örülhetnék a markomba, hogy szívjanak egyet végre a nagy liberósok, de a még vastagabban veszteséges lapok nyolcvan százaléka is eltűnhetne akkor, az olyanok, mint a Magyar Nemzet például. Nem lenne lap, és lehetnénk végre a hülyék országa akkor. Gondolkodjunk el ezen, és készítsünk felmérést, aztán támogatási tervet egészen addig, amíg a magyar vásárlók jövedelme nem engedi meg, hogy teljes áron megvásárolják a lapokat.

3. Elkeserítene. Olyan lenne, mintha megszűnne a Demokrata. Elveszne egy markáns, jól definiált vélemény. Ha az ilyen véleményekből valamelyik elhallgat, beszűkül a demokrácia.

Csintalan Sándor (MSZP)

1. Sajnálatosnak tartom. Előfizetője vagyok, úgyhogy egyenesen tragikusnak gondolom ezt a lépést.

2. Az egész a bank sajtóportfóliójának felelőtlen működését jelenti. Felelősséggel eladhatták volna, vagy kereshettek volna befektetőt, ha nem bírják finanszírozni, nem kellett volna ilyen hirtelen kivenni belőle a pénzt. Biztos vagyok benne, hogy a Narancsra jelentkeztek volna befektetők. Ilyen alapon a magyar fociból is kivehetnék a pénzt, mégis támogatják. A Narancs az utóbbi tíz év legjelentősebb képződménye.

3. A szabadgondolkodást, az új nyelvet, az iróniát. Sok mindent tett a közbeszéd tárgyává, beszéltek róla az emberek, gondolatokat, emóciókat ébresztett. Nem is beszélve arról, hogy a tehetséges emberek műhelye. Iszonyú kicsi a mobilitás a magyar sajtóban, innen legalább rendre kerültek elő a tehetségek.

Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője

1. Vannak olyan sajtótermékek, amelyek nehezen élnek meg a piacon. Találniuk kell finanszírozót. Nem tartanám jónak, ha állami pénzből finanszíroznák.

2. Persze vannak politikai vonatkozásai. Elég durva módon hajtották végre, és ennek üzenetértéke van. Nyilván az összes támogatott lapot le kellett volna váltaniuk akkor már.

3. Az egészen egyedi hangvételt, ragyogó újságírókat, kiváló publicistákat és egy olyan réteg-hangütést, amely általános lesz nemsokára.

Kacziba Antal, a BM volt közigazgatási államtitkára, vállalkozó

1. Ha egy banknak nincs pénze, akkor sajnálatos módon beszünteti a támogatást. Most banknál dolgozom, ismerem a bankvilágot, és azt gondolom, hogy számára idegen, hogy sajtóportfóliót tartson fenn.

2. Nem tudom megítélni, mert nem ismerem a Postabank részletes jelenlegi helyzetét és a Narancs iránti politikai szándékait. Személy szerint szeretem a lapot, szinte megalakulása óta. Nem hiszem, hogy ez mind politika. Jó lenne tudni, hol kezdődnek itt a politikai szándékok igazán. A Narancsról még mindig sokan azt gondolják, hogy a Fidesz lapja. Ez érdekes helyzet, és a közvélemény nehezen változik. A közeli olvasótábor ismeri igazán.

3. Mint józan állampolgár, én sokat veszítenék, mert a kedvenceim közé tartozik. Friss, üde, néha kicsit profán, de a miénk. Nagyon sajnálnám, ha nem olvashatnám tovább, és szerintem nemcsak én. Még a Fidesz is veszítene vele, nem is tudja talán, mennyit.

publikálva
1998/41. (10. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra