"Mennyiért vered ki előttem?" - csúsztatnak át a Nyugati téri alul-járó WC-jében ilyen és ehhez hasonló cetliket a fiatal fiúkra bukó férfiak egyik kabinból a másikba.
A Nyugati
nemcsak a régóta rossz hírű toalettje okán kiváló terep a céltalanul bolyongó gyerekek felszedésére, de a plazák közül is épp a West End az, amelynek játéktermében vagy gyorsétkezdéinek tájékáról a cukros bácsik előszeretettel begyűjtik kis kedvenceiket. Az áldozatok általában intézetből szökött tinédzserek vagy a rossz családi légkör elől menekülő, zsebpénzben nem épp bővelkedő fiúk, akik nem tudnak és nem is akarnak ellenállni annak, hogy valaki fizesse a játékgépezést, enni adjon nekik, vagy szálláshoz juttassa őket némi ellenszolgáltatás fejében.
A BRFK gyermek- és ifjúságvédelmi osztályán Varga Gábor nyomozó főhadnagy jelenleg olyan pedofilügyön dolgozik, amelynek gyanúsítottja a West Endben szedte fel alanyait. A játékterem biztonsági személyzetének feltűnt, hogy jól öltözött nyakkendős férfiak kisgyerekeket környékeznek meg, ezért felhívták a rendőrséget. A VI. és VII. kerületi rendőrkapitányság három érintett kisfiú segítségével kezdte meg a nyomozást, majd az ügy a Gyorskocsi utcába, Vargához került.
Az állami gondozásban élő, onnan ki-kiszökő kisfiúkat a most már előzetes letartóztatásban lévő férfi a West Endből egyenként csalogatta a lakására, ahol családias hangulatot teremtve arra kérte az aznapi kissrácot, hogy vetkőzzön le előtte. Aztán arra, hogy hadd kapja be a fütyijét. A fiúk egyike sem csinált nagy ügyet a dologból, teljesítette a kérést, majd felöltözött és visszaült a számítógéphez. Egyikük közösült is a férfival. Szolgáltatásaikért pénzt kaptak (egy-egy akcióért általában 2-3 ezer forintot).
"A gyerekek a velük történteket nem úgy élik meg, ahogy mi, felnőttek értelmezzük a jelenséget. Egészen addig, amíg a felnőtt nem kelt bennük undort (például nem végez az orruk előtt önkielégítést), vagy amíg nem okoz számukra fizikai fájdalmat (például nem hatol beléjük), elfogadják ezt a magatartást, még akkor is, ha érzik: olyasmi történik, ami nem szokásos, ami tabu. Ha nem őszinte és nyílt érzelmi viszonnyal jellemezhető családban élnek, akkor sokáig eszükbe sem jut megemlíteni a történteket" - magyarázza a jelenség lelki hátterét Szigyártó Zsuzsanna szakpszichológus, igazságügyi szakértő. A gyermek még nem tudja olyan pontosan
meghúzni a határt
a szexuális indíttatású közeledés és a puszta gyengédség között, mint egy felnőtt, ezért a szeretet jeleként értelmezi, ha megkörnyé-kezik. A századelő kiváló magyar pszichiátere, Freud tanítványa és barátja, Ferenczi Sándor ragadta meg fogalmilag oly pontosan az említett gyermeki magatartást, hogy gondolatrendszerét máig alkalmazza a szaktudomány. Ferenczi szerint "nyelvzavar" lép fel a felnőtt és a gyermek között, amikor a gyermek szeretetre való vágyakozását, odaadását, gyengédségét és kiszolgáltatottságát a felnőtt mintegy "félreérti", és szexuális fantáziájának kiélésére használja.
Ez a szándékolt félreértés maradandó károkat okoz egy még meg nem állapodott személyiségben: a gyermek azonosul a felnőtt vágyaival és kívánságával, szocializáció-jának részévé válik a pedofil magatartás, és beépül személyiségébe. Ezért van az, hogy annak a gyereknek, akit szexuális zaklatás ért, általában torzul a személyiségfejlődése, így a szexusa is, illetve fordítva: a pedofilok többsége olyan emberek közül kerül ki, akik gyerekkorukban maguk is szenvedő alanyai voltak felnőttek perverzióinak.
Egy budapesti értelmiségi családban a szülők különköltöztek. Folyt a válóper, a kislány rendszeresen találkozott apjával, időnként nála aludt, és szokás volt együtt fürödni. Az anya semmi természetellenest nem tapasztalt az 5-6 éves gyerekén, míg az egyszer feltette neki az elméleti kérdést: ugye, egy fütyit meg kell nyomni, és kijön belőle a víz. Kiderült, a kislányt apja "oktatta", valószínűleg azért, hogy így fogdostassa magát fürdés közben. A kislány nem gondolt rosszat az apjával való kapcsolatról, nem furcsállotta a "játékot", nem volt bűntudata sem. Pubertáskor előtt a gyerekek számára a szexualitás nem ölt önálló arcot, ráadásul olyan ember kezdeményezett intim viszonyt a kislánnyal, akivel kölcsönös szeretetben élt, s akire felnézett. Egészen addig nem volt semmilyen viselkedési zavara, amíg anyja ki nem borult a történtek hallatán, és üvöltözni nem kezdett az apával. Akkor viszont a gyermek egy ideig bepisilt, félénk lett.
A tiltott és a megszokottól eltérő viszony jó darabig nem okoz látványos sérülést a gyermek lelkivilá-gában. Sem anya, sem tanár nem vesz észre semmit. Ám ha rendszeressé válik, előbb-utóbb bűntudatot generál a gyermekben. Ha ráadásul felnőtt "partnere" is küszködik bűntudattal, a gyermek azt is átveszi, vagy ha fenyegetésben, illetve "lekenyerezésben" van része, tovább súlyosbodnak a terhei. Szorongásos azonosulással reagál, képtelen arra, hogy az örömtelenség ellen fellépjen. Gépiesen engedelmeskedik, nem tud nemet mondani, és nem tudja, miért nem. Egyszerre érzi magát ártatlan áldozatnak, bűnösnek és összezavarodottnak - az eddigi értelmezési rendszerek pedig jelentésüket vesztik számára. Ilyenkor látja azt a gyermek környezete, hogy "valami nem stimmel". A gyerek
lehangolt és zárkózott lesz,
vagy durvává válik a magatartása, hanyagolja korábbi tevékenységeit, kötelezettségeit. A pedagógusok ilyenkor szoktak válásra vagy rossz családi háttérre gyanakodni, de a gyermekből nem tudnak egy árva szót sem kiszedni. Jó esetben valamilyen gyermekvédelmi szolgálathoz fordulnak, s ha felmerül a pedofília gyanúja, az ügyet a rendőrség veszi kézbe. A rendőrségnek csak az a célja, hogy az adott viszonyt felszámolja, a bűnöst bíróság elé állítsa. Az érintettek pszichés kezelését nem tartalmazzák az ügy rendezésére hivatott forgatókönyvek. A lelki gondozás, illetve a megelőzés még gyermekcipőben jár Magyarországon, s az állami intézmények helyett jobbára csak néhány civil szervezet vállalja fel ezt a feladatot.
A családon belüli szexuális viszszaélésekre sem a homoszexualitás, sem a brutalitás nem jellem-ző - állítja Csapó István, a BRFK Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályának alosztályvezetője. Azok a történetek, amelyek a média révén a köztudatba kerülnek (mint például a nevelőapai erőszaktól csak gyilkossággal szabadulni képes Simek Kitti esete 2002-ből), a jéghegy csúcsát jelentik, a mélyben azonban ott vannak a hétköznapi, gyakran soha ki nem derülő ügyek ezrei, ahol a nevelőapuka vagy a nagypapa illegitim kapcsolatot létesít a gyermekkel. Ezeknek az ügyeknek a felderítése a gyermekvédelem egyik legnehezebb feladata. Gyakran csak a rendőri beavatkozásba torkolló családi balhé után árulja el az anya, hogy gyermekét a nevelőapa vagy édesapa szexuálisan is bántalmazta évekkel korábban. Az sem ritka, hogy ez az anya tudtával, beleegyezésével történik, és csak akkor mondja el a hatóságnak, mikor neki magának elege van a férfiból. Nehezíti az is az ilyen ügyek feltárását, hogy az anyák gyakran visszavonják a hirtelen felindulásból tett vallomásukat, vagy mert félnek a megvádolt férfitól, vagy mert rádöbbennek egzisztenciális kiszolgáltatottságukra. Csapó nem tud nevesíteni olyan társadalmi réteget vagy iskolázottsági fokot, amelyre a családon belüli pedofília inkább vagy kevésbé jellemző volna.
A pedofil bűncselekményeknél a bizonyítékok 99 százaléka személyi, nem pedig tárgyi jellegű, ez tovább nehezíti az ügyek napvilágra kerü-lését és bizonyítását. A történtek rekonstruálásában és hitelesítésé-ben épp ezért a nyomozók mellett
kiemelkedő szerep jut
a pszichológusnak. Feladata, hogy a sértett gyermeket élményszerű beszámolóra késztesse. (Szigyártó Zsuzsanna akár arra is tud következtetni a kiskorú elbeszéléséből, hogy a gyanúsítottnak mekkora a pénisze és milyen a szexuális magatartása. Ezt egy orvosi vizsgálat könnyen igazolhatja, így a vád jobban megáll a lábán.) Egy rendőr-ségi iroda nem éppen kellemes környezet, az esetek többségében nincsenek játékok és plüssállatok sem, amikor a gyermek jogi képviselőjének jelenlétében (szülőjével, gyámjával) a pszichológus beszélget. A pszichológiai vizsgálat sem zajlik az esetek nagy többségében olyan környezetben, ahol játszani is lehet. "Nincs is feltétlenül szükség játékokra. Igyekszem olyan magatartást, odafordulást megvalósítani és olyan kérdéseket feltenni, hogy megnyíljanak a kapuk" - számol be tapasztalatairól a pszichológus. Olyan kérdéseket tud feltenni a gyermeknek a múltbeli szituáció(k) felidézése végett, amely hozzá nem értőnek eszébe sem jut. A "mintha ott lett volna" élménytől a gyermek megkönnyebbül, hiszen máris nincs annyira egyedül a titkával, s ha ez figyelemmel, kedvességgel párosul, akkor hamarosan mesélni kezd. Az események minden részletre (környezetre, pózokra, fizikai és lelki élményekre) kiterjedő feltárása során a szakember nagy biztonsággal el tudja dönteni: tényleg megtörténtek-e, s ha igen, hogyan. Az igazságszolgáltatás szem előtt tartja, hogy a gyermeket minél kevesebbet vegzálják az ügyben, s ha lehet, csak egyszer hallgatják ki. Mivel a pszichológusi szakvélemény nem bír bizonyító erővel, ezért a nyomozónak is jelen kell lennie a gyermekkel folytatott beszélgetéskor, de az is előfordul, hogy videóra veszik (a szülő tudtával), s így készül el a vádirathoz már jogi értelemben is használható jegyzőkönyv. Bizonyos kor alatt a bántalmazott gyermeket csak a pszichológus hallgatja meg.
Az ügyek lassan jutnak el a bírósági szakig, ezért a bűntetőeljárásról szóló törvény lehetővé teszi a nyomozási bíró kirendelését. ' a nyomozati szakban beszél a gyermekkel, s mikor a bírósági tárgyalásokra kerül sor, akkor írásos beszámolóját egyenértékűnek tekintik azzal, mint ha a gyermeket ott és akkor hallgatta volna ki az ügyben ítélkező bíró.
A pedofil esetek szinte mindegyikére jellemző, hogy az elkövető tagad. Könnyen teheti, tárgyi bizonyíték az ügy jellege miatt alig van, tanú csak akkor, ha véletlenül lebukik, a gyerekeket pedig a legkönnyebb hazudozással vádolni. Ráadásul tette a bűnök hierarchiájában is
a legmegvetendőbbnek
számít, ez pedig gátolja a feltárulkozást. A gyanúsítottak viszonylag könnyen elismerik, ha pedofil képek nézegetésével vádolják őket, de az azokkal való kereskedelmet, a képek készítését, még inkább a fajtalankodást tagadni szokták. Igaz, az esetek 90 százalékában olyanok kerülnek a vádlottak padjára, akik "csak" megszerzik a pedofil felvételeket. (Lásd A kéj ára című keretes írásunkat.)
Környezetük gyakran nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy a gyanúsított pedofil cselekedetet hajtott volna végre, hiszen az illetőn nem mutatkoznak az aberráltság jelei. Persze: hiszen "vegytiszta", a szakirodalomban "exkluzívnak" nevezett pedofil alig van, Szigyártó is csak elméletben "találkozott" ilyennel. Az elkövetők nagy részének nem csak pedofil jellegű kapcsolata van (a családon kívüli ügyekben jellemző, hogy homoszexuális viszonyokat működtetnek). Idősebb embereket (akik általában a szomszéd vagy ismerős bácsi képében jelennek meg) az impotencia késztethet pedofíliára: konkrét aktusra már képtelenek, a kisgyermekek nézegetése, simogatása viszont még felkorbácsolja a fantáziájukat.
A pszichológus szerint a pedo-filok gyakran nemcsak az őket is-merő, a témában azonban járatlan környezetüket tudják megvezetni, hanem időnként a szakembereket is - hiszen így menekülést remélhetnek a büntetés alól, igaz, ezzel az utat is elzárják, ahonnan segítséget kaphatnának. Társadalmi probléma a bűnismétlés. Így fordulhatott elő, hogy a szécsényi gyermekgyilkost (aki idén tavasszal egy tizennégy év alatti lányt merő perverzióból brutálisan bántalmazott, majd meggyilkolt) korábbi börtönbüntetéséből, amelyet erőszakos közösüléssel érdemelt ki, másfél év után feltételesen szabadon bocsátották.
A pszichológiai tesztek nem adnak támpontot arra, hogy valakinek van-e pedofil hajlama vagy sem. Annyi tudható meg belőlük, hogy az illető szexualitása normálisnak tekinthető-e, vagy pedig labilis, netán agresszív. A pedofíliát a pszichológiai szakirodalom ösztönzavarnak írja le, amely tudatilag kontrollálható. Az tehát gyakorlati társadalmi probléma, hogy a pedofil hajlamúak ne a prédaszerzést (s utána esetleg az évekig tartó börtönbüntetést) válasszák, hanem bajukra pszichológiai kezeléssel próbáljanak gyógyírt keresni.
A pedofíliával gyanúsított embereket elmeszakértői vizsgálatnak vetik alá az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet keretei közt. Szigyártó tapasztalata szerint a pedofilok jó részének az elmeállapota nem számít kórosnak. Elmebetegségek járhatnak viszont szexuális ösztönzavarral - így a skizofrénia is, de értelmi fogyatékosság esetén is előfordulhat túlzott szexuális késztetés, amely (egyéb, nem elmebeli tényezőkkel összhatásban) pedofil cselekedetre buzdíthat.
Számtan
A megkérdezett szakemberek szerint a gyermekek szexuális bántalmazása leginkább a családokon belül történik. Ezt állítja egy öt évvel ezelőtt készített kutatás is (dr. Németh Zsolt: A gyermekek sérelmére megvalósuló szexuális bűnözés kriminológiai vizsgálata), amely a megyei rendőrkapitányságoktól összegyűjtött adatok alapján arra következtet, hogy a sértettek 70 százaléka lány. Pontos statisztikák a pedofíliáról nincsenek, mivel több büntetőjogi kategória is magában foglalja a pedofil cselekedetet, s az elkövetők statisztikai mintába vételénél probléma, hogy a sértett korát nem tüntetik fel. Az említett tanulmány szerint azonban Magyarországon a szexuális bűncselekmények húsz százaléka irányul gyermekek ellen. 2000-ben ez körülbelül 800 esetet jelentett. Azóta valószínűleg nőtt ez a szám, de a konkrét adatok azért sem mondanak sokat, mert olyan bűncselekményről van szó, amelyben (intim jellege, illetve a nehezen bizonyíthatóság miatt) nagy a latencia. A kéj ára
A büntetőjog nem ismeri a pedofília fogalmát, nem nevesít bűntényt aszerint, hogy hány éves a sértett. Négy olyan bűncselekménytípus van, amely a szexuális bántalmazásra vonatkozik, s ezek büntetési tételei szigorodnak, ha a sértett 12 éven aluli, illetve ha az elkövető nevelése alatt áll. Az erőszakos közösülés a legdurvább szexuális bűntény a Btk. szerint. Ez csak nőnemű sérelmére történhet, s csak akkor áll fenn, ha az elkövető behatol a sértett nemi szervébe. A büntetési tétel 2-8 év, amely 5-10-re nő, ha a sértett 12 év alatti, s 15 év is lehet, ha az elkövető neveli. Szemérem elleni erőszaknak azt nevezi a jog, ha nem történik behatolás, csupán fajtalankodás (például simogatás, szopás, szopatás, illetve ha férfi férfit erőszakol meg). Ennek büntetési tételei megegyeznek az erőszakos közösüléséivel, vagyis papíron ugyanakkora bűn úgy bántalmazni valakit, hogy bele is hatol az illető, mint ha nem. (A bíró persze mérlegelheti a különbséget.)
A tiltott pornográf felvételek készítése, akár saját használatra, akár kereskedelmi célból, szintén 2-8 évet kóstál. Ha az illető csupán megszerzi és nézegeti a képeket, akkor 3 évig tejedő szabadságvesztéssel sújtható, ha másnak is mutogatja, akkor 5 év a felső határ. Ennek a bűncselekménynek az "ára" is emelkedik attól függően, hogy hány éves a sértett, s milyen viszonyban áll vele a tettes.
Szeméremsértés az, ha valaki kéretlenül mutogatja nemi szervét. Az exhibicionizmusnak ez a formája 2 évvel sújtható, s itt értelemszerűen nincs minősítve, hogy hány éves a kiszemelt közönség.
