Kisebbségi önkormányzatok: Sok az eszkimó

szerző
Bod Tamás
publikálva
2002/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Választási etnobizniszről azóta beszélünk, hogy négy évvel ezelőtt a nem az autentikus közösséghez tartozó csoportok megakadályozták az országos román kisebbségi önkormányzat megalakulását. Idén - az előzetes adatok alapján - majd´ valamennyi nemzetiség körében várható a "megélhetési kisebbségiek" felbukkanása. Az illetékes állami tisztségviselő szerint nem kizárt, hogy adott esetben - választási csalás gyanúja miatt - akár próbapert is indítanak az etnobiznisz letörésére.

Választási etnobizniszről azóta beszélünk, hogy négy évvel ezelőtt a nem az autentikus közösséghez tartozó csoportok megakadályozták az országos román kisebbségi önkormányzat megalakulását. Idén - az előzetes adatok alapján - majd´ valamennyi nemzetiség körében várható a "megélhetési kisebbségiek" felbukkanása. Az illetékes állami tisztségviselő szerint nem kizárt, hogy adott esetben - választási csalás gyanúja miatt - akár próbapert is indítanak az etnobiznisz letörésére.Az 1993-as nemzetiségi törvény hibáit már kezdetben sokan látták, ám senki sem számított arra, hogy a szabad identitásválasztás jogával is vissza fognak élni. "A törvény egyik legnagyobb ellentmondása, hogy a kezdeményező akkor is az adott kisebbséghez tartozónak tüntetheti fel magát, ha valójában nem tagja az autentikus közösségnek. E szándéka megerősítéséhez mindössze öt támogatót kell találnia, és innentől minden adata védettnek minősül" - mondta a Narancsnak Heizer Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) elnöke. (A nagy etnikai és kisebbségi kavalkádban még arra is van példa, hogy nem romák roma kisebbségi önkormányzat megalakítását kezdeményezték: a főváros XII. kerületében a fideszes Kosztolányi Dénes és csapata próbálkozott ezzel, amit aztán Patyi András jegyző utasított el.)

A Magyarországi Románok Országos Kisebbségi Önkormányzatának megalakítása négy évvel ezelőtt csak harmadjára sikerült. A bel- és külpolitikai vihart kiváltó eset után a politikai elit kijelentette: ez többet nem fordulhat elő, ezért a 2002-es kisebbségi önkormányzati választásig módosítják a törvényt. De nem történt semmi.

Kezdeményezések

A két sikertelen kísérlet után az Országgyűlés 1999 júniusában megkönnyítette az országos kisebbségi testületek megalakításának kritériumait. (Ebben szerepet játszhatott, hogy Emil Constantinescu akkori román köztársasági elnök, valamint a Budapestre és Gyulára ellátogató Radu Vasile miniszterelnök is a helyzet gyors rendezését kérte Magyarországtól.) Ennek nyomán a grémium létrehozásához a helyi kisebbségi önkormányzatok által delegált elektorok részvételi küszöbét 75 százalékról 50 százalék plusz egyre mérsékelték. Az országos román önkormányzat ily módon 1999 szeptemberében megalakulhatott. (Lásd Három a román igazság című keretes anyagunkat.)

Heizer Antal lapunknak elismerte: a magyarországi románokkal történtek után a törvényhozás - a küszöbleszállításon túl - mást nem lépett. Ráadásul az akkor szükséges lépés most a visszájára fordulhat, ugyanis a budapesti kerületek által megalakítandó fővárosi román kisebbségi önkormányzat úgy is létrejöhet, hogy akár ki is maradhatnak belőle az autentikus kisebbséghez tartozók - tette hozzá.

"Nem fenyeget hasonló veszély az országos testület megalakításakor" - mondta érdeklődésünkre Kreszta Traján, a Magyarországi Románok Országos Kisebbségi Önkormányzatának elnöke. Nem titkolta ugyanakkor, hogy néhány vidéki településen sem a honi románsághoz tartozók kívánnak kisebbségi önkormányzatot alakítani. De szerinte nem ők vannak többségben: a jelenleg működő harminccal szemben negyvennyolc román kisebbségi önkormányzat megalakítását kezdeményezték. Az adat elgondolkodtató: a 2000-es népszámlálás szerint az utóbbi egy évtizedben erősödött a nemzetiségi kötődés - kivéve a magyarországi románságot. Csupán 8200, magát román nemzetiségűnak valló honfitársunk van; országos önkormányzatuk lélekszámukat ennek a két-háromszorosára becsüli.

Túlmozgás

Kreszta Traján a román nemzetiségi tévéműsor (Ecranul nostru) augusztus 28-i adásában kifejtette: ha az önkormányzati kezdeményezések olyan falvakban történtek, ahol - bár most alig vannak - régebben éltek románok, azokkal semmi probléma sincs. Egy-egy ilyen településen sokszor az a kisebbségi önkormányzat létrehozásának fő célja, hogy forrást teremtsenek az elnéptelenedett helyi ortodox templom renoválásához. E településeken többnyire a Romániából áttelepült románok a legaktívabbak e téren.

A románok országos kisebbségi önkormányzatának elnöke a tévében bírálta azokat az eseteket, amikor romák akarnak román kisebbségi önkormányzatot létrehozni (például Baranyában, Borsodban vagy Szabolcs-Szatmárban). Szakértők szerint azonban nem mindegyik kezdeményezés hasonló az említett 1998-as budapestihez; előfordul, hogy az adott település romaközi konfliktusainak vesztesei próbálnak ily módon alternatív cigány önkormányzatot teremteni.

A négy évvel ezelőttinél idén majd´ minden nemzetiségnél jóval több a kezdeményezés. Különösen feltűnő a bolgárok, a görögök, a horvátok, a lengyelek, a németek, a ruszinok és a szlovákok aktivitása. Az okokat a vélt vagy valós identitás vállalásával és/vagy az etnobiznisszel lehet magyarázni. Mindenesetre tény: a nemzetiségek országos önkormányzatai az utóbbi hetekben az általuk gyanúsnak vélt indulások után nyomoznak, nem is eredménytelenül.

Érdemes összevetni a kezdeményezések számát a hazai kisebbségekhez tartozók létszámával. Például a 2500 főre tehető magyarországi lengyelség több önkormányzati kezdeményezéssel élt, mint a nála háromszor-négyszer nagyobb románság. Vagy a hivatalos adatok szerint jócskán ezer fő alatti örmények harminc kisebbségi önkormányzat alakítását tervezik. És akad olyan budapesti kerület is, ahol a népszámlálási adatok szerint nincs ugyan román nemzetiségű lakos, ám román kisebbségi képviselőjelöltből mégis négy-öt testületre való van.

A közel kétezer kisebbségi önkormányzati kezdeményezés kétharmada roma. Az ő problémáik - szemben a többi nemzetiséggel - alapvetően szociálisak.

Finanszírozás és szankciók

A NEKH vezetője szerint az etnobiznisz olyan egyének, családok vagy csoportok haszonszerzését szolgálja, akik/amelyek nem tartoznak az adott nemzetiségi közösséghez. A jelenség, nem véletlenül, a fővárosra és a nagyobb városokra jellemző. A helyi vagy kerületi kisebbségi önkormányzatok működését az állam - negyedévi lebontásban - évi 720 ezer forinttal támogatja, ám ezt a fővárosi kerületek vagy nagyobb vidéki városok önkormányzatai egy-hárommillió forinttal kiegészítik. A kisebbségi önkormányzatok működésének pénzügyi ellenőrzése pedig, mint név nélkül többen fogalmaztak: nem megnyugtató.

Ezen változtatni kell - mondta Heizer Antal. "Az volna az üdvös, ha a kisebbségi önkormányzatok minden fillérről el tudnának számolni" - jegyezte meg, hozzátéve: bár ez az autentikus közösség önkormányzatainak a munkáját is nehezítené, valójában az ő érdeküket szolgálná. Heizer nem zárta ki, hogy a horvátországi és a szlovéniai példa szolgai másolását mellőzve, a magyarországi sajátosságokat szem előtt tartva az adott nemzeti kisebbségek olyan bizottságokat állítanának fel, amelyek abban a kérdésben határoznának, hogy kit tekintenek a maguk körébe tartozó nemzetiséginek. Heizer Antal szerint minden közösség maga döntené el, hogy milyen feltételeket szab meg, és hol húzza meg a határt a nemzeti kisebbséghez tartozás feltételéül. (Csak hogy érzékeljük a problémát: több országos kisebbségi önkormányzat hivatalos tárgyalási nyelve a magyar.) A NEKH elnöke úgy látja: ez középtávon a tiszta jogi helyzetet teremtő önálló kisebbségi névjegyzék összeállításához is elvezethetne.

Az elmúlt három-négy évben a kisebbségi törvény önkormányzatokra vonatkozó passzusainak módosításában semmi sem történt. Ámbár nem könnyű lépni: az adatvédelmi és személyiségi jogokat figyelembe véve sok akadályba ütközik annak ellenőrzése, hogy valaki mely nemzetiséghez tartozónak vallja magát - hogy a rossz történelmi tapasztalatok miatti félelmekről ne is beszéljünk.

Heizer Antal ugyanakkor jogászok véleményére alapozva nem zárta ki, hogy végső esetben jogi úton lépnek fel az etnobiznisz ellen. A Btk. 211. paragrafusa a választási csalásról rendelkezik. Az elnök egy frissnek mondható lengyel példára hivatkozott, miszerint már nemzetközi bíróság is kimondta, hogy az egyik lengyel szervezet létrejötte kizárólag csalási szándékkal magyarázható.

"Nem zárható ki, hogy választási csalás alapos gyanúja esetén a hivatal az etnobiznisz elleni harc jegyében próbapert indít" - mondta a Narancsnak Heizer Antal.

Bod Tamás

Három a román igazság

1999. február 6-án a honi románság elektori gyűlése határozatképtelenség miatt elmaradt. A háttérben a budapesti Papp Zoltán és az általa életre hívott Magyar-Román Demokratikus Szövetség állt. (A szervezet román nevének rövidítése ugyanúgy UDMR, mint a romániai magyarok pártjáé, az RMDSZ-é.) Az 1994-ben cigány, majd négy évvel később román kisebbségi önkormányzati kezdeményezéssel élő - a hazai románság szerint hozzájuk nem tartozó - Papp elérte, hogy a kezdeményezésére megalakított budapesti román kisebbségi önkormányzatok száma jócskán meghaladta a "valódi" románokéit. Papp Zoltán (aki a XI. kerületi román kisebbségi önkormányzat elnöke lett) egyébként egy Erdélyből áttelepült népes roma család feje. Négy évvel ezelőtt egy tévéműsorban a következőkkel magyarázta, hogy milyen alapon vállalkozott a magyarországi románok képviseletére: Romániában nőtt fel, rokonságának nagy része most is ott él, és rokonszenvez a románokkal.

A belső konfliktusokkal és az asszimilációval egyaránt küzdő magyarországi románságnak ekkor két választási lehetősége volt: vagy tárgyalásokba bocsátkozik a kívülről jöttekkel, vagy a nyílt küzdelmet választja, és nem ül velük tárgyalóasztalhoz. Az akkor Budai János vezette és 1995 óta gyulai központtal rendelkező országos román önkormányzat az utóbbit választotta.

A budapesti kerületi kisebbségi önkormányzatok bojkottálták a fővárosi román kisebbségi önkormányzat megalakítását - a Papp Zoltán-féle csoportok ezt kétszeresen adták vissza az országos testület megalakításakor. Ezért 1999. március 13-án megalakult a Magyarországi Román Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége az autentikus közösséghez tartozó húsz szervezet összefogásával, ám nem voltak jogosultak az országos kisebbségi önkormányzatoknak járó állami finanszírozásra.

A megoldást végül a főszövegben említett törvénymódosítás jelentette, aminek eredményeként 1999. szeptember 18-án - harmadik nekifutásra - megalakult az országos román önkormányzat. Az ülésen jelen lévő Petru Cordos budapesti román nagykövet egy abszurd helyzet kiküszöböléséről beszélt, Hende Csaba akkori igazságügyi államtitkár pedig azt hangsúlyozta, hogy "a kisebbségeket csak azok tudják hitelesen képviselni, akik ismerik nyelvükett, kultúrájukat és történelmüket, valamint akiket az adott nemzeti kisebbség más csoportjai is elfogadnak". Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman kifejtette: bár a probléma végleges rendezése még várat magára, az országos román önkormányzat megalakulása "mindenképpen siker".

szerző
Bod Tamás
publikálva
2002/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra