A gyakorlóiskolák rendszere a dualizmus idejére nyúlik vissza; Európában az elsők között nyílt meg Magyarországon ez az iskolatípus, 1872-ben nyitotta meg kapuit az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolájának jogelődje, abban az évben, amikor mai névadója közoktatási és vallásügyi miniszter lett. Ezek az iskolák azóta is mindig - Horthy, Rákosi, Kádár alatt is - az egyetemekhez tartoztak financiális és irányítási szempontból. Csak a jelenlegi kormányzatnak jutott eszébe, hogy átalakítsa e struktúrát, és "bevigye" a gyakorlóiskolákat az általa felállított Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) alá, amint erről lapunk tavaly júniusban elsőként hírt adott.
A 2002-ben alakult Gyakorlóiskolák Iskolaszövetségének jelen pillanatban 30 tagja van, ehhez hozzájönnek az egyházi felsőoktatási intézmények többségében nem tag gyakorlói, valamint a speciális képzést nyújtó szakok hallgatóit kiszolgáló szakiskolák, például a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karához tartozó Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola. Az állami fenntartású iskolák közül csak a gyakorlókat nem nyelte el még a KLIK.
Bert Sakman a szegedi Ságvári Gyakorlóban
Fotó: Császár Imre
Közvetlen állami fenntartásba kerülésük lehetőségének tavaly nyári híre mellett sok szó esett még az ELTE több gyakorlójának a felsőoktatási elvonások nyomán súlyossá vált anyagi helyzetéről is: tavaly a Trefort és - még inkább - a Radnóti került bajba, az idei év elején pedig a Kiss János altábornagy utcai gyakorlóiskola gimnáziumi részének bezárásáról volt kénytelen döntést hozni az ELTE szenátusa (lásd erről: Pokorni és Hoffmann közös műve, magyarnarancs.hu, 2013. január 5.).
Az elvonás stációi
A gyakorlók problémái nem a 2010-es kormányváltással kezdődtek. A gyakorlóiskolák közoktatási feladataik ellátása mellett a tanár-, tanító-, óvó- és gyógypedagógus-képzésben is részt vesznek: ez az eszközöket, továbbá a tanárjelölt hallgatók felkészítésével és értékelésével foglalkozó szakvezető tanárok munkaidejét egyaránt jobban igénybe veszi az átlagosnál (az órákon bemutatandó természettudományos kísérleteket például előzőleg a "kistanároknak" és vezetőjüknek alaposan be kell gyakorolni stb.). Ezért ezek az iskolák kettős feladatuk ellátásáért cserébe több pénzt, "dupla normatívát" kaptak, a vezetőtanároknak pedig órakedvezményt számolnak el. A jelenlegi köznevelési törvény szerint is csak 12 órát kell tanítaniuk középiskolákban és 14-et az általánosban a többiek számára előírt 22, legfeljebb 26 helyett.
2007 szeptemberétől viszont valamelyest megváltozott a közoktatás finanszírozása. A költségek kiszámításakor azzal is kalkuláltak, hogy adott számú osztály óráinak leadásához hány pedagógusra van szükség - azzal ellenben nem számoltak, hogy a gyakorlók oktatóinak jelentős része lényegesen kevesebb órát tartó vezetőtanár (akik amúgy szakvizsgázott pedagógusként magasabb kategóriába tartoznak a közalkalmazotti bértáblán). Ami a lényeg: jóval kevesebb költséget "állítottak be" e feladatokra, mint ameny-nyit a gyakorlóknak ténylegesen ki kellett fizetniük a tanáraiknak. "Próbáltuk jelezni, hogy ez így nagyon nem lesz jó, de a dupla normatívára hivatkozva - ami rég nem stimmelt már - lesöpörték az asztalról az igényeinket" - meséli Bácsi János, a szegedi Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola igazgatója, egyúttal a gyakorlóiskolák szövetségének elnöke. Az ELTE - kivételképpen - akkoriban még megengedhette magának, hogy úgy könnyítsen gyakorlóiskolái terhein, hogy a közüzemi számlák fizetését átvállalja tőlük, de vidéken többnyire ezt is ki kellett gazdálkodniuk a gyakorlóknak a költségvetésükből. Tavaly viszont - immár a jelenlegi kormány brutális felsőoktatási megszorításai miatt - az ELTE pluszpénze is elfogyott, nem tudta egészben hozzátenni a rezsiköltségeket iskolái költségvetéséhez: ez billentette meg a Radnótit és a Trefortot. Ráadásul mindez év közben vált csak világossá a pesti gyakorlók számára, menet közben kellett volna további tízmilliókat keresni a költségvetésükben. Ezt a Radnóti csak a szülők segítségével tudta előteremteni: vagyis előállt az a képtelen helyzet, hogy egy kettős (köz- és felsőoktatási) állami feladatot ellátó intézmény részben magánfinanszírozásból volt kénytelen fedezni a működését egy olyan oktatási kormányzat regnálása alatt, amely nemcsak közszolgáltatásnak, de egyenesen a köz "szolgálatának" tekinti az iskolarendszer működtetését - bármit jelentsen is ez a megkülönböztetés. Fentiek magyarázzák azt is, hogy a vidéki gyakorlókat, amelyeknél előbb köszöntött be a hét szűk esztendő, a felsőoktatási elvonások kevésbé súlyosan érintették, ha nem is maradtak ott sem egészen következmények nélkül a megszorítások.
Amikor tavaly nyáron szóba került, hogy a gyakorlóiskolákat is hozzácsapják az idén januárban felálló KLIK-hez, a Rektori Konferencia és maguk az érintett iskolák is többször és erőteljesen világossá tették, hogy ezt nagyon rossz felvetésnek tartják. Gloviczki Zoltán közoktatási államtitkár-helyettes (maga is egykori gyakorlóiskolai - apáczais - diák) végül vissza is vonult, és az államtitkárság átmenetileg, egy tanévre jegelte az ötletet. Mi több, olyannyira jegelték, hogy a gyakorlóiskolák működésének szabályozásával sem kezdtek semmit, aminek eredményeként most nemcsak az oktatásigazgatás rendszerében betöltött helyük nem tisztázott, hanem például finanszírozásuk jövendőbeli módja sem. "Hoffmann Rózsa ekkor megígérte nekünk - így is lett -, hogy a most folyó, átmeneti tanévre nominálértéken ugyanannyi pénzből gazdálkodhatnak a gyakorlók, mint tavaly. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) gazdasági vezetője összehívott bennünket, és arról tájékoztatott, hogy ebből az egyetem egyetlen fillért sem von el, de hozzátenni sem tud, úgyhogy maradjunk meg szigorúan a költségvetési keretek között. Így legalább lehetett tervezni, kénytelenek is voltunk felemelni a szakvezetőink óraszámát, 14 óra helyett 18-ban tanítanak, egyfajta kettős foglalkoztatás bevezetése révén. Félállásban szakvezetők, félállásban pedagógusok, így jön ki az óraszámuk" - magyarázza a Narancsnak Bácsi János. Más szegedi iskolák is immár több éve kénytelenek ilyen megoldásokat alkalmazva nagyobb óraszámban, túlórapénz nélkül foglalkoztatni vezetőtanáraikat, a Ságvári Gyakorlógimnáziumban is 17 órában tanítanak 12 helyett a vezetőtanárok, de "a helyzetre tekintettel" egyes pesti gimnáziumokban is önként vállalnak pluszórákat, ha nem is annyit, mint Szegeden. Pécsett a Babits Mihály Gyakorlógimnázium és Szakközépiskolában Magasi András igazgató beszámolója szerint bár járna, de nem jut cafeteria a pedagógusoknak, ahogyan azt sem tudják fizetni, ha a versenyekre elkísérik az általuk felkészített diákokat; sőt a versenyek nevezési díját sem tudja kifizetni az iskola az utóbbi években. A pályázaton elnyert pénzből épülő természettudományos labor fenntartásának forrásait sem látja egyelőre az igazgató, aki másokkal együtt azt is megemlíti, hogy a köznevelési törvény mindezeken felül olyan többletfeladatokat ró az iskolákra (így a gyakorlókra is), amelyeket a mostani működési költségeikből képtelenek finanszírozni. Noha szeptembertől végezniük kellene a többletfeladatokat, ebben a költségvetési évben szinte biztosan nem jutnak pluszpénzhez. "Az egyetem gazdasági vezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy szeptembertől is hozzávetőleg ugyanakkora összegből gazdálkodhatunk majd, mint az előző évben. Csakhogy nekem elsejével a törvény szerint fel kell vennem 100 gyerekenként egy pedagógiai asszisztenst, legalább még egy vagy két testneveléstanárt a napi egy testnevelésórához, könyvtárosi, laboránsi állásokat létesítenem. Ennyi pluszstátuszt képtelenség lesz finanszírozni ugyanennyi pénzből" - sorolja lapunknak egy gyakorlóiskola igazgatója. Szerinte "ugyanúgy lesz, ahogy most, a csoportlétszámok 20 százalékos megnövelésének engedélyezésével" - a kötelező óvodáztatáshoz ugyanis nincs elég hely, ezért mindenkit, akár iskolaérett, akár nem, be kell íratni az iskolába. Vagyis a kormánypártok várhatóan az utolsó pillanatban megint csak kénytelenek lesznek törvényt módosítani, mert nem lesz pénz arra, amit előírnak a törvényben. Sem a gyakorlókban, sem máshol.
Hova álljanak?
A gyakorlókra nézve további súlyos fenyegetés, hogy a Fidesz- KDNP szemmel láthatóan eredményesen mérsékeli a felsőoktatásba belépők számát, ezen belül a leendő tanárokét is. Balog Zoltán miniszter a parlament oktatási bizottságának ülésén néhány hete az origo tudósítása szerint megerősítette, hogy "a képzendő pedagógusok számát ugyanakkor csökkenteni fogják, hiszen itt a legnagyobb a pályaelhagyók aránya". (A minisztérium azt feltételezi, hogy a központosítás eredményeként pontosan fogják tudni, pontosan hány és milyen szakos tanárra lesz szükség az egyes iskolákban, így aztán éppen annyit is képeznek csak, amennyi kell.) Ha pedig kevesebb a tanárjelölt, értelemszerűen kevesebb gyakorlóiskolára lesz szükség. Nemrég már a Sárospataki Tanítóképző Főiskola Árvay József Gyakorló Általános Iskolája is megszűnt gyakorlóiskolaként működni, fenntartását átvette a katolikus egyház. Többen úgy gondolják, hogy a bajai Eötvös József Főiskola Gyakorló Általános Iskolája is veszélybe kerülhet a közeljövőben. A természettudományos szakokon viszont egyre kevesebben jelentkeznek tanárnak, ami amellett, hogy általában is súlyos probléma (egyre komolyabb a tanárhiány ezen a területen, forrásaink szerint néhol már az is előfordul, hogy képesítés nélkül oktatják a reáltárgyakat), a gyakorlók működését is nehezíti. A természettudományokat és a matekot tanító vezetőtanároknak alig akad hallgatójuk, vagyis nem tudnak szakvezetőként dolgozni, elvileg nem volna mire igénybe venniük - önhibájukon kívül - az órakedvezményüket. Balog Zoltán ezen a mimimálbér nettó összegét közelítő összegű ösztöndíjjal tervez segíteni. Ez önmagában helyes kezdeményezés, de kérdés, hogy elég vonzóvá teszi-e azok számára a tanári pályát, akik természettudományos képzettségükkel más pályán öszszehasonlíthatatlanul több pénzt kereshetnek; másrészt e lépés nem ad választ azoknak a felvetéseire sem, akik szerint komoly probléma, hogy a magyar közoktatásban a reáltárgyak tanítása gyakran nem képes felkelteni az érdeklődést a természettudományok iránt.
A tanárképzés átalakításának immár jogszabályba is öntött kormányzati szándékához alkalmazkodni további megoldandó feladat a gyakorlóiskolák számára. (A tanárképzést kiveszik a "bolognai" képzési rendszerből, osztatlanná teszik, elválasztják egymástól az általános és a középiskolai tanárok képzését: az egyik 4+1, a másik 5+1 éves lesz, a pluszév a meghosszabbított, egyévesre tervezett gyakorlat éve lenne. Azt, hogy az egyéves gyakorlatot ki és miből finanszírozná, nem tudni. A tárca elképzelései szerint a bolognai átállás felel azért, hogy nagyon kevesen jelentkeztek a természettudományos mesterszakokra - mások inkább a fentebb jelzett problémákat látják mindennek a hátterében.)
Kapaszkodókra várva
Mindeközben még mindig nem tudni biztosan azt sem, hogy ki lesz az iskolák fenntartója szeptembertől. Tavaly decemberben az oktatási államtitkárság - meglehetős késéssel - észbe kapott, és felállította a gyakorlóiskolákat fenntartó egyetemek és a gyakorlók képviselőiből álló 12 tagú bizottságot, amelynek a gyakorlóiskolákkal kapcsolatos szabályozást kell kidolgoznia, majd e hónap végéig az oktatási kormányzat elé tárnia. Első számú javaslatuk ismét az lesz, hogy a gyakorlók megmaradhassanak kivételnek az állami iskolarendszerben, ne kelljen csatlakozniuk a KLIK-hez. Feltehető, hogy a változatlanul egységes véleménnyel szembesülve Hoffmannék képesek lesznek ez alkalommal felülemelkedni a központosítás iránti szenvedélyükön. "Butaság lenne, hogy miközben az egyetemről származnak a feladataink, más legyen a fenntartónk: az egyetemekhez van közünk, nem a Klebelsberg Intézethez" - indokol Bácsi, aki maga is tagja a bizottságnak. Némelyek úgy tudják, hogy az államtitkárság már csak azon gondolkozik, hogy a szakmai irányítást az egyetemeknél hagyva a béreket központilag, ne az egyetemeken keresztül fizessék a jövőben a gyakorlók dolgozóinak (a bérköltség az iskolák költségvetésének hozzávetőleg 80-85 százalékát teszi ki), bár a szereplők ennek sem látnák sok értelmét. Bácsi szerint viszont érdemes felvetni, hogy az életpályamodell tervezett bevezetését kísérő pedagógusminősítési rendszer működtetésében a vezetőtanárok rutinjára érdemes lenne támaszkodni, hiszen úgyis a tanárjelöltek óráit értékelik kinevezésük óta, vagyis minősítéssel foglalkoznak, mi több, sokuk az egyetemen is dolgozik szakmódszertani oktatóként.
Majd mindegyik működő gyakorlóiskola kihasználtsága közelíti a 100 százalékot, és az irántuk megnyilvánuló érdeklődést a KLIK létrehozása csak tovább fokozza forrásaink szerint. (A minden óriási átalakítással együtt járó bizonytalanság és e konkrét átszervezés kaotikussága egyaránt magyarázza ezt.) Az, hogy a gyakorlók kívül maradtak a rendszeren, a stabilitás látszatát kölcsönzi nekik, már csak azért is, mert az önkormányzati vagy az állami fenntartó - szemben az egyetemmel - közvetlenül kitett a pártpolitikai érdekeknek, továbbá a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy az egyetemi fenntartás garantálja a megbízható minőséget. Az államtitkárság az esélyegyenlőségre hivatkozva forszírozta a közvetlen állami fenntartásba vételt, ahogyan általában is erre hivatkozik az erőltetett centralizáció, egységesítés magyarázatakor, miközben számos intézkedése mintha éppen ennek az ellenkezőjét célozná.
Mindenesetre sürgős volna minél előbb tisztán látni a szabályozási kérdésekben, mert az órarendeknek a gyakorlókban májusra készen kell lenniük, mivel előzetesen egyeztetni kell az egyetemmel: a tanárjelölteknek ugyanis mindkét intézményben vannak kötelezettségeik. Az órarend elkészítéséhez viszont tudni kell a gyakorlókban, hogy milyen óraszámokkal dolgozhatnak a vezetőtanáraik beosztásakor. Vagyis legfőbb ideje volna, hogy ha már a múlt végképp eltöröltetik, legalább a jövő (tan)év rendben elkezdődhessék.
