Könyvtárhelyzet: A jég hátán

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
1996/34. (08. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szőnyei Tamás

Szőnyei Tamás

Kecskeméten mindent Katona Józsefnek hívnak, ha valamit mégsem, az merő véletlen. Ez a neve az új megyei könyvtárnak is, a magyar könyvtárügy 9,36 millió költségvetési, megyei és alapítványi forintból épült büszkeségének, amit augusztus 16-án Magyar Bálint művelődési miniszter ünnepélyesen adott át a köznek, hogy aztán a 20 ezer beiratkozott olvasó képében megjelenő köz szeptember 2-án használatba is vehesse, olvasni- és hallgatnivalót kölcsönözzön félmillió darabos gyűjteményéből és - az egyelőre kialakítás alatt lévő térítési díj ellenében - rámásszon az Internetre. Az új kecskeméti könyvtár - amelynek teljesen gépre vitt munkafolyamatát egy OLIB nevet viselő, UNIX-alapú szoftver irányítja, állományának visszamenőleges gépi katalogizálása pedig most folyik - besorolhat az elektronikát a tudás szolgálójává emelő intézmények közé (az elektronikus könyvtárakról lásd A cédulakatalógusok halála című írásunkat).

Ez tehát most kitüntetett pillanat egy olyan időszakban, amit a számok terén inkább a visszacsúszás jellemez: az elmúlt tíz év alatt körülbelül ezer könyvtári szolgáltatóhely szűnt meg. "Aggasztóan" - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) közművelődési főosztályát vezető Striker Sándor szava - nő az úgynevezett szünetelő könyvtárak száma (1990-ben 133, 1995-ben már 407 könyvtár nem nyitott ki egész évben). A könyvtárak 80 százaléka 100 négyzetméternél kisebb alapterületű, 50 százalékuk heti egy-két nap nyit csak ki. A 193 városban és 2920 községben működő 3649 szolgáltatóhely közül csak 900 tart nyitva heti öt vagy ennél több napon. Az infláció és az általános sóherség lemorzsolja a beszerzésre fordítható kereteket (tavaly összesen 1,175 millió dokumentumot vásároltak, 135 ezerrel kevesebbet, mint 1994-ben, és 440 ezerrel kevesebbet, mint 1990-ben). Nyilván mindezekkel is összefüggésben csökkent tavaly 1,38 millióra a beiratkozott olvasók száma. Igaz, 1994-hez képest mindössze egy százalék a visszaesés, ami egyrészt arra utal, hogy az emberek a körülmények ellenére is ragaszkodnak a szórakozás, tanulás, tájékozódás e módjához, másrészt erősíti a könyvtárügyért lobbizók érvkészletét.

Harcos kis csapatuk - élén az ország körülbelül kétszáz könyvtárát egyesítő Könyvtári és Informatikai Kamarával - e lobbizás jegyében szervezte meg az Összefogás a könyvtárakért mozgalmat és annak tavaly október 9-15. közötti rendezvénysorozatát. Céljuk a szakmai összefogás demonstrálásán túl a könyvtárak új arculatának megjelenítése volt, annak a hangsúlyozása, hogy a könyvtár a demokrácia megértésének, megélésének, a társadalmi-gazdasági átalakulás felfogásához, a benne való részvételhez szükséges információk megszerzésének alapintézménye. A köztársasági elnök fővédnökségét is kivívó programsorozat megnyitójára időzítette Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter a bejelentést: 1996 a Közkönyvtárak Éve lesz.

Török András, Fodor egykori helyettes államtitkára elmondása szerint 1994 végén kezdtek dolgozni azon, hogy a "végvárak", az önkormányzatok által fenntartott közművelődési könyvtárak erősítésével próbálják megállítani vagy legalább fékezni az olvasási kultúra hanyatlását. 1995 közepén kérés jött a kamarától az Összefogás támogatására, az MKM adott pénzt, apparátusa meg tervezetet készített a Közkönyvtárak Éve szakmai programjára. Minimum 350-400 millió forint kellett volna rá: amikor Fodor megnyitotta az Összefogás hetét, még úgy tűnt, talán ki lehet sajtolni a pénzügyből, az 1996-os költségvetésből, de végül - Fodor politikai pozíciójának gyengülésével is összefüggésben - ez nem sikerült, a Közkönyvtárak Éve elmaradt, Magyar Bálint pedig nem akarta azzal kezdeni ténykedését, hogy saját hatáskörében valamely másik területtől rak át pénzt erre a célra.

A fejsze nyele azonban nem veszett el egészen: a Török András vezette Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Kollégiuma idén májusban Fókuszban a könyvtár címmel összesen 150 millió forintot hirdetett meg, aminek különböző témaköreire szeptember 15-ig lehet pályázni. Az MKM pedig két hete, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 28. vándorgyűlésén, Debrecenben hirdetett pályázatot az Év Könyvtára cím elnyerésére (csak a dicsőségért), a Könyvtárpártoló Önkormányzat - 1996 cím elnyerésére (összesen kétmillió forintért), és megajánlott hatmilliót a könyvtárakban leginkább (és hiába) keresett, közel száz címet tartalmazó, Havas Katalin, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) munkatársa által összeállított, úgynevezett Desiderata-lista - könyvtárosoktól legtöbb szavazatot kapó - öt kötetének újra kiadására és könyvtárak számára történő megvásárlására.

Mostanában az MKM (e milliós nagyságrendű fillérek mellett) újra nagyban gondolkozik: a Közkönyvtárak Évére tervezetteket továbbvíve fölmerült egy 500 milliós közalapítvány létrehozása, aminek kamataiból évi 100 millió juthatna az önkormányzati könyvtárak beszerzési keretének kiegészítő támogatására, 50 millió pedig az önkormányzatok könyvtárfenntartói érdekeltségének felturbózására - kéretik figyelembe venni a feltételes módot. Ennél biztosabbnak tűnik, hogy Medgyessy Péter pénzügyminiszter nemrég levélben súgta meg Magyar Bálintnak: 100 milliót a közkönyvtárakra fordíthatnának abból az 1,25 milliárd forintos keretből, amely a privatizációs bevételek kamatmegtakarításaiból az MKM rendelkezésére áll. Ez talán annak is következménye, hogy Pomogáts Béla, az Írószövetség elnöke Horn Gyula fülébe ültette: sokat segíthetne a magyar írókon, ha a könyvtárak meg tudnák vásárolni új műveiket.

A könyvtárak sok problémája között az egyik legnagyobb, hogy állandóan vásárolniuk kéne, könyvet, folyóiratot legalább, ha már. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár például 1989-ben egymillió forintért 900 folyóiratot tudott megrendelni, idén kilencmillióért 600 félét. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) könyvtára számos szaklap járatását lemondta. "Számszerűen kimutatható: az alapfunkciókat veszélyezteti a pénzhiány", mondja Poprády Géza, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója; az OSZK egyébként most, nem sokkal túl az év első felén, már 25 millió forint mínuszban jár. A Soros Alapítványtól idén kapott 600 ezer forint ellenére bizonytalanná vált a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság (azelőtt Vállalat) által megjelentetett Új Könyvek című tájékoztató kiadvány sorsa - ennek alapján rendelik új könyveiket a könyvtárak -, mert a benne megjelenő ismertetések elkészítését 1997-től az OSZK nem tudja ingyen vállalni (12-13 millió forintot kérne érte). "Katasztrofális" - az MKM könyvtári osztályát vezető Skaliczki Judit szava -, hogy a könyvtárak költségvetésének több mint felét elviszi a bér, miközben az alulfizetett könyvtárosok talán már sosem lesznek biztosak abban, hogy ha központi béremelést ígérnek nekik, azt meg is kapják. És akkor ott nyomasztanak még a könyvtári alapfunkciók és fejlesztések rovására hízó közműszámlák.

Mindezek rákényszerítik a könyvtárakat, hogy egyre több - valaha ingyenes - szolgáltatásukat végezzék térítés ellenében, hol disztingváltan, hol durvábban. Az FSZEK központjában évi 350 forint a beiratkozási díj, viszont ingyenes a helyben olvasás (vagy csupán melegedés, télen), az OSZK-ban 2000 forint az éves tagdíj, ráadásul 200 a napijegy (diákoknak mindig a fele), az Idegennyelvűben mostantól 700 forint a tagdíj, 50 a napijegy, immár a legtöbb helyen pénzbe kerül a könyvtárközi kölcsönzés, ezzel a szolgáltatással az MTA könyvtára a postaköltség miatt egyébként le is állt.

A rendszerváltás nemcsak a politikai gyagyaságból zárolt dokumentumokat szabadította fel, hanem valamiféle függetlenségi háborúra is ösztönözte az addig hierarchikus viszonyban élő könyvtárosok jó részét: a községi, városi könyvtárak elszakadtak a megyei főnökségtől. Érthető az elszakadás érzelmi motivációja, de azokon a helyeken, ahol azóta sem alakítottak ki normális együttműködést, a könyvtári rendszerek belső logikájából következő hálózatot, szakértők szerint nagy bajok vannak. Az "érdekek mentén felépülő hálózat" minden szintjének megvan a maga feladata, vannak adatokat előállító, adatokat közvetítő, illetve fogadó könyvtárak, mindenki nem csinálhat mindent.

A szabadság - és egyúttal a magárahagyatottság - megmutatkozik a könyvtárak számítógépesítésében is. Elvben mindenki egyetért azzal, hogy egy egységes rendszer lenne az igazi, de az ország képtelen volt ezt kiizadni magából, következésképp mindenütt akkor és úgy alakították ki, vették meg a maguk rendszerét, amikor éppen valami pénzhez jutottak. Messze nem járunk még a folyamat végén - van, ahol még az elején is alig -, de olyan nagy vészt azért ez az összevisszaság nem jelent: a technika okos, mondják, megoldható a különböző rendszerek összekapcsolása.

Ha az ember a könyvtárügyről beszélget, a pénz és az elektronizáció mellett előbb-utóbb előkerül a könyvtári törvény is. Csodát senki nem vár tőle, néhány alapvető dolog leszögezését viszont igen. Szeptemberben lát neki egy munkacsoport a koncepció kidolgozásának, októberre el kell készülniük vele, jövőre parlament elé kerülhet. Vannak - leginkább talán szakszervezeti oldalon -, akik a lehető legrészletesebb megfogalmazásokat szeretnék látni benne, valószínűbb azonban, hogy inkább keretjellegű lesz.

Rendeznie kell a kötelespéldány-helyzetet (a jelenlegi 16-ról előreláthatóan 3-6 körüli számra szállítja majd le, engedve a polgári engedetlenségi mozgalom felé tendáló kiadók sirámainak). És ki kell mondania jogokat, kötelezettségeket. Az információhoz való szabad hozzáférés jogát, ami másik oldalról - legalábbis egy bizonyos településméret felett - az információhoz való szabad hozzáférés megteremtésének kötelezettségét jelenti. A szolgáltatás minimumát meghatározva közkönyvtár fenntartására kényszeríti az önkormányzatokat, s egyúttal valamiféle normatív támogatásra az államot. Hogy legalább egy "kis pénzcső" (Török András szava) induljon az állami költségvetésből az önkormányzati könyvtárak felé.

Hogy aztán mikor jön el az a pillanat, amikor szabad - bár nem feltétlenül ingyenes - informálódási jogával élve az ember legalább a városi könyvtárak számítógépe elől ugyanúgy hozzáférhet az országos és nemzetközi hálózatokhoz, mint egy jobb egyetemi könyvtárból, az már "csak" idő és pénz kérdése. Striker Sándor szerint ez 150-200 millióból megvalósítható, három-négy év alatt, Skaliczki Judit prognózisa öt-hat év, "és sokat is mondtam". Majd kiderül. Az OSZK-ban egyelőre egyetlen terminálon internetezhet az olvasó, az FSZEK-ben egyetlenegyen sem, Kecskeméten, a szeptemberben nyíló megyei könyvtárban hat-hét gépen, de "tizenhatig van fölkészítve a csatlakozási szint".


Például Budapest

Lehet, hogy 1996 szokatlanul jó éve lesz a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak:

l noha a kormány és szakszervezetek megállapodásában rögzített 19,5 százalékos béremelésből egyelőre csak 2,5 százalék ért oda;

l jóllehet, a hat évvel ezelőtt még 90 egységből álló hálózat mára megmaradt 78 könyvtárában 1994-hez képest 1995-ben 9,4 százalékkal csökkent a beiratkozott olvasók száma;

l annak ellenére, hogy a videókazetta-kölcsönzés 1995-re tervezett 77,6 millió forintos bevételéből csak 61,7 lett;

l azzal együtt, hogy számítógépesítés terén a hazai könyvtárak leghátsó sorába csúsztak.

Tehát mindezek ellenére is példátlan dolgok estek meg:

l a könyvtárat fenntartó főváros tavaly októberben az FSZEK kezelésébe adta a központi épület közelében álló Pálffy-palotát, ide költözik majd a Zenei Gyűjtemény, amely régi épületének eladásából hozzák rendbe a Pálffy-palotát, ráadásul a központtal szomszédos épületekre is terjeszkedhetnek, s így előbb-utóbb normálisnak nevezhető méretű olvasói teret alakíthatnak ki;

l a főváros az utóbbi két évben 15, illetve 20 millió forinttal növelte a dokumentumbeszerzésre fordítható összeget, sőt, idén májusban még póthitelt is adott.

Vannak hát változások, de azért van még hová kapaszkodni: az európai nagyvárosok könyvtárainak rangsorában, az egy lakosra jutó költségvetés tekintetében - egy 1994-es statisztika szerint - csak Prága állt Budapest mögött: ez az összeg, svájci frankban számítva, Prágában 2,85 volt, Budapesten 2,94, Párizsban 23,01, Glasgow-ban 40, Helsinkiben 63,77, Koppenhágában 71,27.

Más: a 86 egységből álló New York Public Library, az ottani Szabó Ervin tavaly ünnepelte alapításának századik évfordulóját. Nyilván nem fair összehasonlítani a mi városi közkönyvtárunk 1995-re jutó 701 millió forintos költségvetését - ami idén 820 millióra nőtt - az ottani 194 millió dollárral, de mégis.

Ez van.

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
1996/34. (08. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra